A SALT–II. szerződés
A SALT–II. szerződés
Az 1973. évi amerikai kormányzati válság (az ún. Watergate-botrány és Nixon elnök lemondása), majd az 1976. évi elnökváltás miatt a SALT–II. szerződést az eredetileg tervezett 1974, majd 1976 helyett csak 1979 közepére sikerült aláírásra előkészíteni.
Sok vitás kérdésben azonban még így sem sikerült megállapodásra jutni. Így az 1979 júniusában Bécsben aláírt szerződésnek részét képezte egy jegyzőkönyv, amely ideiglenes jelleggel 1981 végéig szabályozta azokat a kérdéseket, amelyekben a szerződő felek nem tudtak véglegesen megállapodni.
A hadászati támadófegyverek korlátozásáról megkötött szovjet–amerikai szerződés, amely SALT–II. elnevezéssel vált ismertté, mindenekelőtt meghatározta a hatálya alá vont összes hadászati támadófegyver-típust. Pontosította a korlátozott eszközök pillanatnyi állományát s azt a mennyiséget, amellyel a két fél 1981 végére rendelkezhet.
A szerződés mennyiségi előírásai már tartalmazták a hadászati fegyverek hordozóeszközeinek kismértékű csökkentését. Így az egyezmény az összes hadászati hordozóeszköz számát 2400-ban rögzítette, azzal, hogy a szerződő felek ezt 1981. december végére 2250-re csökkentik.
A szerződés legfontosabb minőségi korlátozása, hogy a hadászati hordozóeszközök összmennyiségén belül 1320 darabban állapította meg a többtöltetű fejrészes ballisztikus rakéták, valamint a hadászati hatótávolságú robotrepülőgépeket szállító hadászati bombázó repülőgépek együttes mennyiségét.
További minőségi korlátozást jelentett, hogy az 1320-ból legfeljebb 1200 lehetett a többtöltetű fejrészes ballisztikus rakéta, s ezek közül legfeljebb 820 a többtöltetű fejrészes szárazföldi felépítésű interkontinentális ballisztikus rakéta. Minőségi korlátozást jelentett az is, hogy a könnyű kategóriába tartozó ballisztikus rakéták közül mindkét fél csak egy típust fejleszthetett ki és állíthatott rendszerbe a szerződés érvényességének időtartama alatt, továbbá korlátozták a többtöltetű fejrészekben elhelyezkedő tölteteik számát is. Így a szárazföldi telepítésű interkontinentális ballisztikus rakéták fejrészében legfeljebb 10, a tengeralattjáró-fedélzetiekében legfeljebb 14 töltet helyezhető el.
Megtiltotta a szerződés a technikai lehetőség szempontjából ugyan megvalósítható, de a szerződés aláírásáig még ki nem alakított olyan hadászati fegyverek kifejlesztését, mint a vízfelszíni hadihajókra, ill. a tengerfenékre telepített ballisztikus rakéták, valamint a repülőgép-fedélzetre telepített interkontinentális ballisztikus rakéták.
A szerződésben az ellenőrzés kérdése fontos helyet kapott. Mivel a SALT–I. szerződések ellenőrzése során nem jelentkezett számottevő probléma, a kialakított s a nemzeti technikai ellenőrző eszközökre alapozott ellenőrzési rendszer hatékonynak, biztonságosnak mutatkozott, nem volt ok a változtatásra.
A szerződéshez tartozó, 1981. december 31-ig érvényes jegyzőkönyv ideiglenesen szabályozta azokat a kérdéseket, amelyekben a szerződő felek nem tudtak hosszú távra megállapodni. Ezek közül a legfontosabbak, hogy tilos változtatható (mozgatható) szárazföldi indítóállású hadászati ballisztikus rakétákat telepíteni s az ilyen rendszerekkel kísérletet folytatni; ugyancsak tilos tengeralattjáró-, illetve hadihajó-fedélzeti, 600 km-nél nagyobb hatótávolságú robotrepülőgépeket telepíteni.
A szerződés a két fél törvényhozásának megerősítését követően lépett volna hatályba, s 1985. december 31-én járt volna le.
Az 1979. júniusi aláírást követően azonban a szerződést az Egyesült Államok törvényhozása – a Szovjetunió 1979 decemberében történt afganisztáni bevonulására hivatkozva – nem ratifikálta, Reagan elnök pedig nem is terjesztette elő szenátusi ratifikálásra (1981-ben).
A hatályba lépés elmaradása ellenére az Egyesült Államok a szerződést az eredetileg számításba vett érvényességi időtartam során (1985. december végéig) maradéktalanul betartotta, sőt az azt követő időszakban is csak a lejáratot követő egy év leteltével sértette meg, amikor a többtöltetű hadászati hordozóeszközökre vonatkozó 1320-as plafont 1986 decemberétől kezdve túllépte azzal, hogy szolgálatban tartott az engedélyezettet meghaladó mennyiségű robotrepülőgépeket hordozó B–52 nehézbombázó repülőgépeket.
