ASEAN (Association of Southeast Asian Nations) – Délkelet-ázsiai Államok Szövetsége
ASEAN (Association of Southeast Asian Nations) – Délkelet-ázsiai Államok Szövetsége
Székhely (Főtitkár): 70 A Jalan Sisingamangaraja, Jakarta 12110 (Indonézia)
Tel.: (0062) 21-712-272, fax: -739-8234
Alapítás: 1967. augusztus 8-án Bangkokban (Thaiföld) alapította a Fülöp-szigetek, Indonézia, Malajzia, Szingapúr és Thaiföld. A szerződést 1976-ban kiegészítették a barátsági és együttműködési szerződéssel (Treaty of Amiety and Concorde), valamint az akcióprogramról szóló keretmegállapodással (Declaration of ASEAN Concord).
Célok: gazdasági, szociális és kulturális együttműködés a béke megszilárdítása érdekében Délkelet-Ázsiában. Politikai cél: a béke, a szabadság és a semlegesség övezetének (ZOPFAN), valamint egy délkelet-ázsiai atomfegyvermentes térségnek (SEANWFZ) a megteremtése.
Tagok (7): az öt alapító tag (a Fülöp-szigetek, Indonézia, Malajzia, Szingapúr és Thaiföld), valamint Brunei (1984 óta) és Vietnam (1995 óta). – Megfigyelő: Pápua-Új-Guinea (1984 óta), Laosz (1992 óta), Kambodzsa (1995 óta) és Mianmar – korábban Burma – (1996 óta).
Szervek: az állam-, ill. kormányfők 3 évenként összeülő Csúcskonferenciája, a külügyminiszterek évente összeülő Miniszteri Tanácskozása (amely a központi döntéshozó testület), az Állandó Bizottság (amely évente 3-5 alkalommal ülésezik, és a vendéglátó külügyminiszterből, valamint a 6 nagykövetből áll), a Szakminiszteri Találkozók, főként a gazdasági, munkaügyi és oktatási minisztereké. Ezeket a találkozókat Állandó Szakbizottságok készítik elő (amelyekből 8 van: ipar- bányászat- és energiaügyi, kereskedelmi és idegenforgalmi, élelmezés-, mezőgazdasági és erdészeti-ügyi, pénz- és bankügyi, szállítási és távközlési, szociális, kulturáis és tájékoztatásügyi, tudományos és technológiai. Mindegyiknek számos albizottsága van, s ehhez jön még egy költségvetési bizottság. A Titkárság főtitkára a malajziai Ajit Singh.
Fejlődés: az 1977-ben megkötött Prefenrential Tariff Agreement (PTA) a csaknem 15 000 PTA-státusú termékfajta ellenére kevéssé járult hozzá az ASEAN-on belüli kereskedelem ösztönzéséhez. Csak mintegy 4000 termékkel folyik aktív kereskedelem, a 25-50%-os vámcsökkentések csupán a mindenkor fennálló vámtételre vonatkoznak. Miközben a vámkedvezményeket élvező ASEAN Industrial Joint Venture-ök (AIJV-k) keretében eddig csupán kevés délkelet-ázsiai vállalat fogott össze, az ASEAN-on kívüli államokkal szépen gyarapodtak a joint-venture-ök. Az AIJV-ken belül is 60%-os részesedést tudtak szerezni a külföldi befektetők. Az AFTA (lásd: alább) érvénybe lépése után az AIJV-ket és az autóiparra létrehozott Brand to Brand Complementation Scheme-eket (BBC-ket), valamint a PTA-t egy új ASEAN Industrial Cooperation Scheme-mel (AICO) váltották fel. Ennek kell bátorítania a vállalatokat, hogy gyártásszerkezetüket hozzáigazítsák az 1992. jan. 27-28-án tartott, 4. csúcskonferencián elhatározott regionális Common Effective Preferential Tariff Scheme-hez (CEPT), ami a jövőben mindenfajta kereskedelmi akadály lebontását célozza. Ennek célja az ASEAN Free Trade Area (AFTA) szabadkereskedelmi övezet megteremtése minden ipari termék számára 2003-ig, feldolgozatlan mezőgazdasági termékek számára 2010-ig. Az 1993 júliusi külügyminiszteri találkozó megerősítette a délkelet-ázsiai béke-, szabdság- és semlegességi övezet (Zone of Peace, Freedom and Neutrality - ZOPFAN) 1971-ben Kuala Lumpurban elfogadott koncepcióját. Egy 1994 áprilisban Bruneiben tartott környezetvédelmi miniszteri konferencia 1995-öt az ASEAN környezetvédelmi évévé nyilvánította, “ASEAN green and clean” jelszóval, és követelte az ipari államok támogatását. Egy 1994-98-ra szóló környezetvédelmi akcióterv egyebek között előirányozza környezetvédelmi intézmények létrehozását, a környezetvédelmi intézkedések és minőségi kritériumok összehangolását, a környezetbarát technológiák támogatását, az ASEAN környezetvédelmi adatbankjának megteremtését. A thaiföldi Bangkokban 1995. december 14-15-én megtartott 5. csúcstalálkozón az immár 7 tagállam, valamint a megfigyelői jogállású Kambodzsa, Laosz és Mianmar államfője aláírta a délkelet-ázsiai atomfegyvermentes övezetről szóló szerződést (Southeast Asia Nuclear Weapon Free Zone, SEANWFZ). A részes államok, amelyek maguk nem rendelkeznek atomfegyverrel, lemondanak mindenfajta atomfegyver alkalmazásáról, előállításáról és tárolásáról, és készségüket nyilvánítják arra, hogy a nukleáris energia békés hasznosításakor szigorú követelményeket fognak betartani. Délkelet-Ázsia vizein továbbra is közlekedhetnek hadihajók anélkül, hogy olyan nyilatkozatot követelnének tőlük, mely arra vonatkozik, vajon van-e a hajók fedélzetén atomfegyver. A “bangkoki nyilatkozatban” található további határozatok az ASEAN-on belüli vámkorlátozások 2003-ig történő teljes vagy kiterjedt feloldására vonatkoznak, valamint arra, hogy a szervezetet 2-3 éven belül Kambodzsával és Laosszal, valamint (egy későbbi időpontban) Mianmarral bővítik ki. 1996. július 23-25-i jakartai évi értekezletükön az ASEAN-külügyminiszterek megadják Mianmarnak a megfigyelői státust, mégpedig a demokratizálást, valamint az emberi jogok mianmari tiszteletben tartását követelő USA és az Európai Unió (EU) ellenállása dacára. A nyugati országok azon kísérleteit, amelyek az együttműködést igyekeznek összekapcsolni a munkavállalói jogokkal, a környezetvédelemmel, az emberi jogokkal és a korrupció elleni harccal, az ASEAN kategorikusan elutasítja.
Együttműködés az EU-val: 1996. március 1-2-án tartották meg a thaiföldi Bangkokban az az első informális Európa-Ázsia Csúcsot (ASEM = Asia-Europe Meeting), az EU, valamint a kelet- és délkelet-ázsiai térség (az ASEAN-államok, plusz a Kínai Népköztársaság, Japán és Dél-Korea) összesen 25 állam- és kormányfőjének részvételével. A két térség közötti kereskedelem 1995-ben elérte a mintegy 370 milliárd DM-es volument, és ezzel magasabb volt, mint az EU és az USA közötti kereskedelem. Európa azonban a kelet-ázsiai növekedési térségben 1972 és 1993 között a maga 2,5 milliárd dollárjával kevesebb, mint fele annyit ruházott be, mint az Egyesült Államok és Japán. 1970-ben az EU még 25%-kalrészesedett az ázsiai importból, 1995-ben már csak 15%-kal. 2000-ig a jelenlegi 25-ről 33%-ra fog növekedni Kelet-Ázsia részesedése a világkereskedelemből.
