Schengeni megállapodás
Schengeni megállapodás
Alapítás: német-francia kezdeményezésre 1985. június 14-én Schengenben (Luxemburg) – a határellenőrzésnek a belső forgalomban 1990. jan. 1-i hatállyal való eltörléséről – kötött kormánymegállapodással (Schengen I) alapította Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg és Németország. A megvalósítás nehézségei (“biztonsági deficit”) nyomán 1990. június 19-én aláírtak egy Schengeni Végrehajtási Megállapodást (Schengen II) a személyellenőrzés teljes megszüntetéséről a belső határok mentén, azok áttételéről a külső határokhoz, valamint az áruforgalom ellenőrzésének 1993. jan. 1-jén életbe lépő csökkentéséről. Ez a Schengen II. 1995. március 26-án lépett érvénybe.
Csatlakozások: Olaszország (1990. november), Spanyolország és Portugália (1991. június), Görögország (1992. november), Ausztria (1995. április). A skandináv államok érdeklődnek a csatlakozás iránt.
A szerződés feltételei: 1985, vagyis a Schengen I óta könnyítéseket vezettek be a közös határokon való eljárásban (a személygépkocsi-forgalomban a megtekintő ellenőrzés a lépéstempóban elhaladó járművekre korlátozódik, a tehergépkocsi-forgalomban lemondanak a fuvarlevél és a szállítási engedély, a tömeg és a súly rendszeres ellenőrzéséről).
Hogy ne tegyék lehetővé semmilyen biztonsági deficit kialakulását, az 1990-es államközi szerződéssel (Schengen II) ezen felül a következő kiegyensúlyozó intézkedésekben állapodtak meg: a vízumokat kölcsönösen elismerik, a menekülteljárásra mindig csak egy tagállam illetékes, de a nemzeti menekültjog érvénye fennmarad A rendőri együttműködést erősítik egyebek közt egy országokon átnyúló körözési rendszer (Schengeni Információs Rendszer, SIS) révén, amelynek központi eleme a franciaországi Strasbourgban található központi számítógép. Lehetővé kell tenni a bűnözők üldözését a határokon túl is (“rendőri üldözés és megfigyelés”).
Érvénybe lépés: Többszöri határidőhalasztás után Németország, Franciaország (ez csupán „kísérleti jelleggel”), a Benelux-államok, Spanyolország és Portugália 1994. december 22-én elhatározta Schengen II érvénybe léptetését 1996. márcus 26-ával. Ezzel ezekben az országokban megszűnt a személyek ellenőrzése az egymás közti országhatárokon, repülőtereken és kikötőkben, a harmadik államokból érkező vízumköteles utasok egységes vízumot kapnak, amely feljogosítja őket minden Schengen-országba való, legfeljebb három hónapos beutazásra. A strasbourgi SIS-t üzembe helyezték.
Franciaország – utalva a lehetséges biztonsági kockázatokra – a maga részéről fenntartja a határokon való személyi ellenőrzést. A belga és a luxemburgi határon (Hollandiába irányuló kábítószerturizmus) fenntartja az ellenőrzést mindaddig, amíg működőképes megoldást találnak a kábítószer elleni harcra. Teszi ezt a szerződés egyik különleges kikötésének felhasználásával, amelynek értelmében a 2.2 cikk kimondja: az államok “átmeneti jelleggel” fenntarthatják a határellenőrzést, ha azt például nemzetbiztonsági megfontolások szükségessé teszik. A német és a spanyol határ mentén Franciaország 1996. március 25-én feloldotta az ellenőrzést. Olaszország és Görögország fenntartja a személyek ellenőrzését, mert egyelőre “hiányoznak a műszaki és jogi” feltételek. Ausztriában az ellenőrzés teljes megszüntetése előreláthatólag 1997-ig tart.
