A csatlakozásra szóló NATO-meghívó fogadtatása
A csatlakozásra szóló NATO-meghívó fogadtatása
Boross Péter MDF-es képviselő, volt miniszterelnök: A NATO-belépéssel sorsunkról döntenek. Az európai helyzet ugyanis bármikor rosszabbra fordulhat. Ám a közvélemény mintha elfelejtette volna, hogy 1991–92-ben helyzetünk korántsem volt veszélytelen – nem is lehetett tudni, nem csap-e át valami a határainkon. A NATO-tagság ilyen helyzetekre nyugalmat és biztonságot ad.
Ám a szervezetbe törekvés az utóbbi időben szinte már jelszóvá vált, és ez nagy baj. A nagyon is helyes szándékot ugyanis rossz propaganda kíséri, s ezért automatikusan és érezhetően felerősödött az ellenpropaganda. A legnagyobb hiányosság, hogy nincs komolyan vehető költségszámítás arról, mennyibe fog kerülni a NATO-tagság, és e pénzt mennyi idő alatt kell kiadnunk. Márpedig a magyar lakosságot leginkább éppen a pénzügyi érvekkel lehet félrevezetni. Máris a legvadabb híresztelések vannak ezzel kapcsolatban.
Vannak más megválaszolatlan kérdések is: tárolnak-e majd veszélyes fegyvereket, állomásoztatnak-e nagyobb haderőket hazánkban, milyen katonai-fejlesztési kötelezettséget ró ránk a felvétel? Magyarországnak nincs más útja, mint a NATO-csatlakozás, ám ezen az úton bölcsebben kellene járni. Már csak azért is, hogy egy népszavazáson ne érjen minket kellemetlen meglepetés. Mert nemcsak az lesz a fontos, milyen arányban mond igent a NATO-tagságra a lakosság, de az is, hogy elmegy-e szavazni.
Szent-Iványi István, az SZDSZ frakcióvezetője, volt külügyi államtitkár: hazánk ugyanazokat az értékeket vallja a magáénak, mint a NATO tagállamai, vagyis természetes módon tartozik ezen államok csoportjába. Tagjai akarunk lenni minden fontos integrációs intézménynek, mert ennek pozitív hatása van Magyarországra: előnyös a demokratizálódás, a piacgazdaság megszilárdulásának szempontjából. A belépés ezen felül hosszú távon biztosítaná az ország stabilitását. Az országot jelenleg ugyan semmi sem fenyegeti kívülről, ám a politikusoknak a jövőre is kell gondolniuk. Ami pedig a kérdés politikai aspektusait illeti: a felvétel révén szövetséges viszonyba kerülünk azokkal az országokkal, amelyekkel gazdasági-politikai téren egyébként is szoros kapcsolatra törekednénk.
Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, az MDNP képviselője: pár hónapja még korántsem volt bizonyos, hogy Magyarország azok között az államok között lesz, amelyeket Madridban a NATO csúcsértekezlete meghív a tagok sorába. Ez ma már bizonyos. A NATO azért kell, hogy többé ne kelljen félnünk attól, hogy idegen hatalmak megtámadnak, megszállnak, kirabolnak, rossz politikai és gazdasági rendszert, népidegen helytartókat erőltetnek ránk. Másrészt a NATO jelentette biztonság a jólét, a gazdagodás előfeltétle. Nemcsak a befektető, a turista is elsősorban olyan országba megy, ahol vagyonát és személyét biztonságban érzi.
A kormány NATO-politikája az 1994-es kormányváltozás óta sokat javult, annál sajnálatosabb viszont, hogy elhanyagolta a közvélemény jobb felkészítését, tájékoztatását. Nagyon fontos, hogy a magyar társadalom a NATO-ban ne céltalan terhet, fölösleges kiadásokat lásson, hanem érzékelje azokat az előnyöket, melyekre itt csak röviden tudtam utalni. Vagyis ne kénytelen-kelletlen menjünk a NATO-ba, hanem tekintsük felvételünket annak, ami: hatalmas történelmi sikernek.
Gál Zoltán MSZP-képviselő, parlamenti házelnök: a NATO azon országok csoportját jelenti, amelyek velünk azonos értékeket vallanak magukénak, tehát egyszerűen ott a helyünk közöttük. Vagyis nem a katonai veszélyeztetettség okából szorgalmazzuk a belépést, hanem fejlődésünk természetes következményeként.
A szuverenitás várható csökkenését firtató kérdésre a házelnök kifejtette: a kölcsönös függőség világában az egyes országok – különösen a kis országok – akkor tudják leginkább érvényesíteni érdekeiket, ha jelen vannak azon döntések meghozatalánál, amelyek a sorsukat így is, úgy is döntően befolyásolják. A formális szuverenitásból kétségkívül le kell adni valamit, de a lényeget tekintve a bejutással nem csökken, hanem inkább nő a szuverenitásunk, a dolgokra való ráhatási képességünk.
Surján László kereszténydemokrata képviselő: a NATO a külső biztonság kérdése szempontjából fontos. A belépés alternatívája a semlegesség lenne, ám ez csak akkor érne valamit, ha a nagyhatalmak garanciát adnának: akár fegyveres erővel is védelmünkre kelnek, ha jogállásunkat valaki nem tartja tiszteletben. A jelen körülmények közepette azonban valószínűtlen lenne és nem is lenne elvárható ilyen garancia, hiszen az azt nyújtó ország semmit sem kapna érte cserébe.
Rockenbauer Zoltán, a Fidesz-MPP külügyi szakértője: a NATO az a szervezet, amely Magyarország védelmét a leghatékonyabban és legolcsóbban biztosítani tudja, s amely amellett hozzájárulhat az egész térség stabilitásához. Ez utóbbi lehetőséget jól szemlélteti a görök–török viszony, amely minden bizonnyal már régen háborúhoz vezetett volna, ha a két ország nem lenne NATO-tag.
Egy kérdésben sincs akkora egyetértés a parlamenti pártok között, mint éppen a NATO tekintetében. A kormány helyesen teszi, ha kinyilvánítja, hogy Románia és Szlovénia felvétele megfelel Magyarország és a térség érdekeinek, de nem Magyarország dolga az, hogy lobbizzon ennek érdekében. Nincs értelme, hogy mondvacsinált különbségeket próbáljunk keresni köztünk és a kormány között a NATO-politikában, sőt itt inkább egyetértésre van szükség, ami meg is van.
Torgyán József, a Független Kisgazdapárt elnöke: elég a térképre nézni, hogy megkapjuk a választ arra, miért kell a NATO-tagság Magyarországnak. Az európai integráció ezeréves, és Magyarország ennek mindig is része volt. Csak a második világháború szakította ki belőle. Vagyis most csak azt a helyet foglaljuk el újra, amely egyébként is megillet benünket. A NATO emellett az Európai Unió előszobájának is tekinthető – ha ebbe nem jutnánk be, egyfajta katonai-politikai vákuumhelyzetbe kerülnénk. A schengeni rendszer életbe lépésével új vasfüggöny kerülne nyugati határunkra, miközben a keleti nyitott maradna. Ez rendkívül veszélyes lenne, ezért a NATO-ba bekerülni eminens érdek.
A magyar NATO-politika komoly hiányossága, hogy a külügyi vezetés csak a nyugati kormányok meggyőzésével törődött, elhanyagolta viszont a NATO-országok parlamentjeit. Pedig a felvételünket kimondó szerződést ezeknek kell ratifikálniuk. Egyébiránt e parlamentekben mindenütt erős frakciót alkotnak a kommunistaellenes erők, s ezért az is szükséges lenne, hogy a ratifikáció időszakában már egy, a kommunizmussal szemben álló magyar kormány képviselje törekvéseinket.
Csapody Tamás, a a NATO-belépést ellenző, az erőszakmentesség elveit valló Alba Kör szóvivője: az Alba Kör szemében a NATO olyan katonai-politikai szervezet, amely nem szolgálja a világ békéjét, a népek közti megértést és az erőegyensúlyt, amely fegyveres, militarista szervezet, s amely feloszlatásra ítéltetett.
Önmagát bővítve a NATO megosztja Európát, sőt az egész világot. Ahelyett, hogy a vágyva vágyott egységet teremtené meg, új falakat húz fel. A bővítés új fegyverkezési spirált gerjeszt a térségben, hiszen a NATO-kompatibilitás elérése csak Magyarország esetében dollármilliárdokat fog felemészteni. Ezeket az összegeket más szféráktól, az oktatástól, a kultúrától és a szociális ellátásból fogják elvonni. Ugyanakkor a nyugat-európai és amerikai fegyvergyártók piacává válunk.
A csatlakozás akadályozza a térség népeivel való összefogásunkat, a velük való kommunikáció szükségképpen egy, a térségtől távoli integráció, mégpedig egy katonai integráció keretein keresztül fog megtörténni.
Az Alba Kör azért is ellenzi a NATO-t, mert az a „fehér ember civilizációjának” érdekeit szolgálja. Vagyis nemhogy megoldaná a gazdag Észak és a szegény Dél problémáját, de súlyosbítja azt.
Nem tisztázták, sor fog-e kerülni nagyobb külföldi erők, illetve nukleáris fegyverek telepítésére. Ez már csak azért is probléma, mert a NATO nem hagyott fel a nukleáris fegyverekkel való fenyegetőzéssel.
A bővítés akadályozza a demokrácia oroszországi térnyerését, a fegyvergyártó kapacitás polgári célokra való átállítását, és oda vezet, hogy az orosz katonai vezető réteg ismét erőre kap.
Mindezek alapján az Alba Kör úgy ítéli meg, hogy Magyarország számára a minimális hadsereg fenntartása mellett el nem kötelezett jogállás lenne kívánatos, amely nem azonos Svájc vagy Svédország „fegyverektől duzzadó” semlegességével.
Forrás: Népszava
