Egyedül vagy szövetségben?
Egyedül vagy szövetségben?
Gyermekkorunkban mindnyájan megtapasztaltuk, hogy barátok, segítők, társaság, „csapat” nélkül nemcsak az iskolában, de a magánéletben is nehezen boldogulunk. Történelmünkből azt talán mindenki megjegyezte, hogy Mohácsnál egyedül hiába próbáltuk megállítani az akkor katonailag legerősebb hatalom,a török világbirodalom terjeszkedését, hogy az 1848–49-es szabadságharc vereségét az orosz beavatkozás okozta, s hogy a két világháborúban olyan katonai szövetséggel álltunk szemben, amelynek tagjai a világ gazdaságilag és katonailag legerősebb államai, Anglia, az Egyesült Államok, Franciaország és Oroszország voltak. Remélhetőleg még azt sem felejtettük el, hogy mai elmaradottságunk, gazdasági bajaink fő felelőse a szovjet megszállók által akaratunk ellenére reánk erőltetett és több mint négy évtizeden át tartó kommunista rendszer. Magyarország függetlenségét 1526 óta nem tudta megvédeni, nemzeti érdekeinek nem tudott érvényt szerezni. Egyedül ez a jövőben sem sikerülhet, de ha mi is tagjaivá válunk Észak-Amerika és Nyugat-Európa majdnem minden demokráciáját és jólétben élő államát tömörítő politikai és katonai szövetségnek, a NATO-nak, akkor évszázados kiszolgáltatottságunk véget ér és lehetővé válik szegénységünk felszámolása. Ha belépünk az Atlanti Szövetségbe, akkor nyugodtabban dolgozhatunk és nyugodtabban alhatunk, tudva, hogy amit megteremtünk magunknak, azt ezentúl más nem fogja tudni elvenni tőlünk.
A kézenfekvő előnyök ellenére mind nagyobb hangerővel szólalnak meg NATO-tagságunk ellenzői. Indokolt, hogy vizsgáljuk meg az ő érveiket, mert polgáraink csak akkor tudnak jó döntést hozni a népszavazáson, ha tisztában lesznek mind a tagság előnyeivel, mind az azzal járó kötelezettségekkel.
Az ellenzők fő érve az, hogy ma nem fenyeget bennünket senki, ezért csatlakozásunk csak fölösleges kiadásokat jelentene, más területekről, így az oktatástól, az egészségügytől vonva el a pénzt. Nem kell Mohácsig visszamenni, elég felidézni, milyen tragédiák sújtották ezt a nemzetet csak ebben a században és hogy milyen mai nemzetközi környezetünk, azonnal rájövünk, mennyire szükségünk van egy megbízható védelmi szövetségre. A trianoni békeszerződés óta egy viszonylag kicsiny és katonailag gyönge állam vagyunk, szinte védhetetlen határokkal, fővárosunk és legfontosabb ipari objektumaink külföldről nemcsak repülőkkel és rakétákkal, de ágyúkkal, pár óra alatt tankokkal is elérhetők. Hogy most senkinek nem jutna eszébe bennünket megtámadni? Szemünk előtt zajlott le egy brutális, sok százezer áldozatot követelő háború. Karabahtól a grúz-abház konfliktuson át a csecsen háborúig a volt Szovjetunió területén egymást érték a konfliktusok. A megnyugtatóan még ma sem lezárult délszláv háború idején a Barcsra ledobott bombák és légterünk gyakori megsértése csakúgy, mint a terrorista támadásokkal történő fenyegetőzések és a máig felderítetlen robbantások ugyancsak azt mutatják, hogy a kommunizmus utáni világot és abban szép hazánkat nem éppen a nyugalom és a biztonság jellemzi.
Szomszédaink egy részével 1990 óta sikerült kölcsönös bizalmon alapuló jó viszonyt teremtenünk. De azokban az országokban, ahol jelentős számban élnek magyarok, az ő helyzetük és ebből fakadóan a Magyarországhoz fűződő kapcsolatok alakulása ma még messze nem megnyugtató. A szlovák miniszterelnök évek óta mesterségesen gerjeszti országában a magyarellenes hangulatot és a tavalyi romániai választások előtt Meciar és Iliescu nyíltan törekedett Milosevic Szerbiája, sőt Ukrajna bevonásával egy magyarellenes szövetség létrehozására.
A történelmi balsors jobbra fordulásával sajnos még nem mondhatjuk el, hogy a veszélyek elmúltak. Kevesen múlott, hogy az „etnikai tisztogatás”, a boszniai borzalmak elkerülték a Vajdaságban élő magyar és egyéb kisebbségi közösségeket. A nemzetileg vegyes, kevert lakosságú, a kommunista uralom alatt eldurvult erkölcsű Kelet-Európában azonban nemcsak az etnikai konfliktusok veszélye áll fenn. Terjed a korrupció, a prostitúció, az illegális bevándorlás, a kábítószerek használata – a bűnözés megannyi melegágya –, a vétlen polgárokat is fenyegető terrorizmus. Az általános szegénység közepette könnyebben hatol be a bűnözés a politika világába. A szilárd és demokratikus berendezkedéstől távol álló országok egész sora rendelkezik atom-, vegyi- vagy biológiai fegyverekkel, messzehordó rakétákkal. Oroszország jövője bizonytalan, gazdasági és katonai gyöngesége pedig csak viszonylagos. A jelenlegi parlament többsége a kommunizmus, illetve a szélsőséges nacionalizmus nyílt híve, velük szemben ma szinte Jelcin elnök szívének dobbanása az egyetlen garancia. A NATO bővítésével szembeni orosz tiltakozások egyetlen racionális magyarázata az lehetne, hogy sokan még nem mondtak le arról, hogy a „közel külföldön”, az egykori szovjet birodalom térségében egyszer helyreállítható az orosz befolyás. A valóság azonban az, hogy Oroszországnak is csak előnyére válik a NATO bővülése, hiszen nyugati határai mentén garantálja a békét és előmozdítja a jólétet, s ezzel lehetővé teszi, hogy az orosz kormány figyelmét belső gondjaira és a délen valóban létező külső veszélyekre koncentrálja.
A NATO a felsorolt veszélyek ellen hatásos védelmet és hiteles elrettentő erőt képvisel. Az Atlanti Szövetségbe tömörült országoknak az 1949-es alapítás óta egy puskát sem kellett elsütniük, mert együttes erejük minden potenciális támadót elrettentett. A mai NATO hatékony eszközökkel rendelkezik az újabb keletű, nem hagyományos veszélyek elhárítására is. Boszniában bebizonyította, hogy a közelében pusztító tüzek eloltására is képes.
Vannak, akik 1956-ra emlékezve vagy jóhiszeműen felülve azoknak, akik a magas költségekkel ijesztik a társadalmat, a semlegesség mellett törnek lándzsát. Valójában a semlegesség meglehetősen drága, Svájc vagy Svédország nemzeti jövedelme 6%-a körüli összeget (a NATO-tagországok ráfordításának kétszeresét) fordítja védelmi képességének fenntartására, de az atom- és rakétafegyverekkel szemben nagyhatalmi garanciák nélkül még a legjobban felfegyverzett hadsereg is tehetetlen. Magyarországnak nem a NATO-tagság miatt kell pénzt költenie a honvédség átalakítására, ütőképessége javítására, hanem azért, hogy életünk és vagyonunk biztonságban legyen. Ahogy az okos ember lakására, életére, autójára is biztosítást köt, nem azért, mert várja a bajt, hanem azért, hogy ha baj éri, ne menjen tönkre.
A NATO-tagság nem érinti szuverenitásunkat, csak az alkotmányos tényezőkön, tehát rajtunk múlik, mivel fog járni, mit vállalunk – ha kell, mások szabadságáért is, de elsősorban a miénkért. A védtelen, gyönge ország szinte magát kínálja a hódításnak. Megtapasztaltuk, mivel járt gyöngeségünk, kiszolgáltatottságunk. Megszabadultunk az idegen elnyomástól, s most történelmünkben egyedülállóan kedvező esély kínálkozik arra, hogy hazánk a szabadságban és jólétben élő nyugati világrendszer tagjává váljék. NATO-tagságunk ösztönző lesz a további jelentős külföldi befektetések, munkahelyeket teremtő új vállalkozások létesítésére, hiszen a tőke és a turista egyaránt csak oda megy, ahol biztonságban és otthonosan érzi magát. A fejlett országok nagy és kisebb cégeinek, valamint állampolgárainak magyarországi jelenléte érdekeltté is teszi a nyugati demokráciákat, hogy hazánkat még egyszer ne engedjék idegen hódítók zsákmányává válni.
Jeszenszky Géza
A NATO bővítés becsült költségei 1997 és 2009 között
A NATO bővítés közvetlen költségei
Az új tagok haderő-átalakítási költségei
Az új tagok feltételezett NATO-csatlakozási költségei
A Magyar Köztársaság csatlakozási költségei (USD-ban és Ft-ban)
