Az orosz hadsereg

Teljes szövegű keresés

Az orosz hadsereg
A Szovjetunió széthullása után az Oroszországot megrázó általános gazdasági és erkölcsi káosz maximális mértékben kihatott a fegyveres erőkre is.
Az orosz hadsereg (1918 és 1946 között Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg, 1946 és 1991 között Szovjet Hadsereg), amely története során két nagy háborúból és számos kisebb-nagyobb fegyveres konfliktusból, akcióból – ha aránytalanul nagy áldozatok árán is, de – mindig győztesen került ki, a 80-as években Afganisztánban, a 90-es évek derekán Csecsenföldön gyakorlatilag vereséget szenvedett.
1995-ben a hadseregben 877 katona halt meg bűncselekmény, szolgálati baleset vagy más rendkívüli esemény következtében, 304 katona lett öngyilkos. Ez utóbbi szám 1996-ban már 500-ra emelkedett. Mindebben jelentős szerepe volt a hivatásos és a sorállomány anyagi helyzetének. Százezer tiszt és hivatásos tiszthelyettes nem rendelkezik saját lakással, 1996–97-ben hónapokig nem kapta meg illetményét, a sorkatonák élelmezésére naponta csak kb. 170 forintot fordítanak, azok hiányosan táplálkoznak, gyakran éheznek is, elképesztő méretű a „gyedovscsina” (a kiskatonák „szívatása”).
A korrupció olyan méreteket öltött, hogy emiatt egymás után váltottak le védelmi minisztereket és helyetteseket, tucatjával állítottak hadbíróság elé tábornokokat. A fegyverzet és a katonai felszerelés, a mozgósítási tartalék számottevő része hiányzik vagy használhatatlan: egészében vagy részegységenként eladták bárkinek, aki hajlandó volt fizetni érte. Mérhetetlenül megnőtt a kétéves kötelező szolgálatra való bevonulást megtagadó fiatalok, illetve a dezertőrök száma.
Az állam anyagi nehézségei miatt a fegyveres erők a korábbihoz képest alig kapnak új fegyverzetet az elhasznált pótlására, mi több, a meglévő fenntartására sincs elegendő pénz. (Például a flotta korábbi öt repülőgép-hordozójából mára csak egy maradt hadrendben.) Ugyancsak anyagi okokból egészen ritkák a nagyobb méretű hadgyakorlatok, ijesztő mértékben csökkent a pilóták által repült órák száma, a kikötőkben vesztegelnek a hadihajók. Állítólag elöregedett és megbízhatatlanná vált a hadászati nukleáris fegyverzet egy része is.
1997 júliusában Jelcin elnök rendeletet tett közzé a fegyveres erők reformjáról. Ennek értelmében a hadsereg létszámát 1998 végére 1 200 000 főre, a hadosztályok (magasabb egységek) számát 70-ről 30-ra, a tábornokokét 1700-ról 500-ra csökkentik, egyszerűsítik a fegyveres erők irányítását. Összevonják például a vezérkar számos főcsoportfőnökségét, ugyancsak összevonnak több haderőnemet, létrehozzák az egyelőre csak papíron létező polgári ellenőrzést a hadsereg fölött. 2002-ig megszüntetik a hadkötelezettséget, és teljességgel áttérnek a hivatásos hadseregre. Mindennek révén az orosz hadsereg ütőképesebbé és korszerűbbé, a XXI. század követelményeihez alkalmazkodóvá válik. (Az orosz és külföldi biztonságpolitikai szakértők tekintélyes része kételkedik abban, hogy e tervek – legalábbis a kitűzött határidőre – teljesíthetők.) Mindamellett és a fent felsorolt hiányosságok ellenére az orosz atomütőerő változatlanul második a világon, és a hadsereg – ha lassan és kis számban is, de – olyan új, hazai fejlesztésű, világszinvonalú fegyverzethez jut, mint például a mozgatható indító állású Topol interkontinentális rakéta, a Szu–37 és a Szu–30MKI vadászgép, a Ka–52 harci helikopter, a Jurij Dolgorukij osztályú csapásmérő atom-tengeralattjáró vagy a tengerfelszín-tengerfelszín rakétákkal felszerelt légpárnás gyorsnaszád.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages