Egészségügy
Egészségügy
Az egészségügyi intézményrendszer a hierarchikusan felépülő ellátási szintek elvét követi. Alapellátási szintnek tekintendő a háziorvosi ellátás. Az önkormányzati törvény értelmében: az önkormányzatok joga, kötelessége és lehetősége a körzetek létesítése, valamint a körzethatárok módosítása.
1995-ben 6 772 praxist finanszírozott szerződés szerint a társadalombiztosítás. Ebből több mint 1500 háziorvosi gyermekkörzet, kb. ugyanekkora számú a gyermek és felnőtt lakosságot is ellátó vegyes körzet. 425 üzem-egészségügyi szolgálat háziorvosi tevékenységet is folytat. 2 829 körzetben területi kötelezettséggel működő vállalkozó háziorvos látja el a lakosság közel felét. 122 területi kötelezettség nélküli vállalkozó háziorvost is finanszíroz a társadalombiztosítás.
1 000 lakost el nem érő felnőtt- és vegyes körzetek száma 330, míg az 500 fő alatti gyermekkörzetek száma 47 volt. Ugyanakkor 1 800 főt meghaladó felnőtt- és vegyes körzetek száma 2 430, míg a 900 főt meghaladó gyermekkörzetek száma 753 volt. Megyénként átlagosan az egy körzetre jutó lakos szám 1 350 és 1 768 között változott. A körzetek átlagos lélekszáma három megyében haladja meg az 1 700-at (Bács-Kiskun 1 780, Szabolcs-Szatmár-Bereg 1 768, Heves 1 746). További 7-ben az 1 600-at (Jász-Nagykun-Szolnok 1 684, Nógrád 1 664, Fejér 1 642, Békés 1 629, Zala 1 629, Borsod-Abaúj-Zemplén 1 621, Csongrád 1 604). Egy megyében 1 400 alatt van (Baranya 1 350).
A háziorvosi praxisok területi megoszlása egyenlőtlen, az 1 500-nál nagyobb lélekszámú településeken több helyben lakó orvos is rendel, míg a kis és aprófalvak többségében ún. kihelyezett rendelés működik a hét bizonyos napjain.
Az aprófalvak 31%-ban dolgozott már orvos, de az összefüggően aprófalvas térségekben az ellátás továbbra is problematikus. Észak-Borsod, Cserehát, Zemplén, Szatmár, Dél-Baranya, Ormánság, Zselicség vidékén összefüggő, viszonylag nagy területek tekinthetők csak elvileg ellátottnak, mivel az alapellátás csak bizonyos napokon, illetőleg hosszabb utazás árán érhető el.
A szakellátás, amely évtizedek óta a járóbetegek ellátására kiépített szakorvosi rendelőintézetekben történik, az egészségügyi ellátás középszintjének felel meg. A rendelőintézetek túlnyomó része városi jogállású településekben található. A járóbeteg-szakellátás 1995. évi forgalma mintegy 52,5 millió eset volt.
A kórházakhoz integrált és az önálló sokszakmás rendelőintézetekben lényegesen magasabbak az időegységre jutó teljesítmények és alacsonyabbak az egy teljesítménypontra jutó költségek, mint a néhány szakmás, alacsony forgalmú kis rendelőkké. A jelenleg még mindig túlterhelt, a szakmai kompetenciát illetően is korlátozott értékű és formálódó háziorvosi rendszer számára nagyon fontos a stabil szakorvosi háttér biztosítása.
Területi szempontból az egészségügy modernizációjának legfontosabb irányelve a járóbeteg-ellátás terén a szakorvosi rendelőintézetek hálózatának és felszereltségének fejlesztése, a kórházi ellátás egy részének áttelepítése ezekbe az intézményekbe.
A fekvőbeteg-ellátás intézményei, a kórházak, a szanatóriumok, szülőotthonok és klinikák képezik az egészségügyi ellátás felső szintjét. Területi elhelyezkedésük az urbanizációs centrumokkal, a városok területi elhelyezkedésével mutat összefüggést.
Kórházi struktúránk magán viseli mindazoknak a demográfiai hullámzásoknak, népesedéspolitikai elképzeléseknek és céloknak, valamint a megbetegedési és halálozási viszonyokban bekövetkezett változásoknak a jegyeit, amelyek társadalmunk fejlődésének utóbbi fél évszázadát jellemzik.
1995-ben 176 fekvőbeteg-intézményben 100 400 kórházi ágyat tartott nyilván a statisztika. Ez mintegy 4 000-rel kevesebb, mint az 1990-ben regisztrált legmagasabb érték. A 97,7 ágy/10 000 lakos arány nemzetközi összehasonlításban is meglehetősen jónak mondható., de ez önmagában nem elégséges a kórházi ellátás színvonalának megítéléséhez.
A kórházi rendszeren belül egymás mellett létezik a csúcstechnikát képviselő berendezések sora és az elavult orvostechnika.
Az utóbbi években az orvosok száma tovább nőtt, a kórházi ágyaké csökkent. Ez a csökkenés a városokban az országos átlagot meghaladó méretű, Budapesten is igen magas, 4,5%.
A kórházi ellátás reformjának fontos része az ágyszámok csökkentése, az ápolási időszak rövidítése. Ennek azonban feltétele a diagnosztikus és terápiás részlegek áteresztőképességének javítása, illetve a krónikus ágyak számának növelése.
