Lakásellátás
Lakásellátás
A lakáspolitika célja, hogy hosszú távon enyhüljenek a lakáshelyzet társadalmi feszültségei. Törekedni kell arra, hogy a lakáskiadások aránya a GDP-hez mérten ne csökkenjen tovább.
Az 1074/1996. (VII. 10.) számú határozatával a kormány elfogadta a lakásépítés és -felújítás finanszírozásának koncepcióját. Eszerint az összes lakáscélú kiadás az állami költségvetés kiadási főösszegének 4%-án stabilizálandó.
A lakásépítés és -felújítás élénkítésével el kell érni, hogy mérséklődjenek a lakásállomány területi elhelyezkedése és jellege, valamint a lakossági igények közötti ellentmondások.
A lakásépítés és a -felújítás a területfejlesztés fontos tényezője. Ezért különös figyelmet kell fordítani az építkezések és a felújítások területi megoszlására, a lakásellátásban meglévő területi különbségek mérséklésére, a piacgazdaság követelményeinek megfelelően közvetett eszközökkel, hitelekkel, kölcsöntörlesztési kedvezményekkel, szociálpolitikai támogatásokkal.
Hosszú távon el kell érni, hogy egy önfinanszírozó autonóm lakásrendszer alakuljon ki. (ennek reális feltétele az inflációs ráta csökkenése). Az állami és önkormányzati beavatkozás, támogatás továbbra sem nélkülözhető, ezt azonban szervezett, meghatározott területre, illetőleg célzott társadalmi csoportra vonatkozó programok alapján, a rászorultság figyelembevételével kell nyújtani.
Ahhoz, hogy a lakásállomány belső szerkezeti feszültségei enyhüljenek, az új építés jelentős növelésére és a felújítások, korszerűsítések élénkítésére van szükség. A tulajdonosok által lakott lakások aránya a közeljövőben meg fogja haladni a 90%-ot.
Az állam korábban játszott szerepét a lakbérek, a hitelkamatok és a lakással kapcsolatos szolgáltatások árainak szabályozásában az önkormányzatok és a piac veszi át, illetőleg gyakorolja már ma is. Ez a lakásviszonyok terén a területi különbségeket növeli, nem működik az állam újraelosztó szerepe. A korábbi egységes központi lakáspolitikát differenciált helyi önkormányzati lakáspolitikai rendszerek veszi át. 1988 óta működik a helyi önkormányzati támogatási rendszer. Emellett azonban szükség van állami szerepvállalásra is.
A lakáspolitika feladata a lakásépítés és -felújítás élénkítése, önfinanszírozó lakásrendszer kialakítása a lakástakarékossági formák támogatásával és a saját erőből nem piacképes rétegek és csoportok támogatása. Megkülönböztetett kezelést igényel a lakásállomány rehabilitációja, az iparosított építésmóddal épített lakóövezetek felújítása.
A lakástámogatási rendszer továbbra sem kezel kiemelten sem településformákat, sem speciális építéstechnológiai és telepítési módokat, de szükség van bizonyos, területi szempontból sajátos lakásproblémák megoldására.
Fontos feladat a műemléki és műemlék jellegű lakóépületek felújítása, továbbá annak megakadályozása, hogy a nagyvárosok agglomerációjában nyomortelepek alakuljanak ki, a szociálisan hátrányos helyzetű, illetőleg saját erővel nem rendelkezők lakhatási lehetőségének bővítésével, lakásépítési programok segítségével.
Mindezen feladatok megoldásához speciális területi és lakástípusok szerinti, illetve meghatározott csoportok érdekében indított programok szükségesek.
A lakáscélú kiadásokról a mindenkori költségvetés készítése során hatástanulmányok alapján kell dönteni. A lakásfinanszírozási intézményrendszer a kormányhatározat szerint kiegészül a jelzálog-hitelezésről és a lakástakarék-pénztárakról szóló törvényekkel.
A lakásellátás javításának feltétele az önkormányzati és a központi költségvetési források összehangolt felhasználása.
