Fejlesztési javaslatok
Fejlesztési javaslatok
A társadalom és a gazdaság térbeli, települési arányai, valamint a vízgazdálkodási területi prioritásai között alkalmanként feszültségek húzódhatnak meg. Ennek megfelelően nagy jelentősége van a célok és prioritások harmonizálásának. A legfontosabb feladat
A vízgazdálkodás területén:
– a vízkárelhárítási létesítmények fejlesztése;
– a vezetékes ivóvíz minőségének javítása;
– az EU ajánlásainak megfelelő szennyvíz-elvezetési és -tisztítási színvonal elérése;
– a vízközmű-infrastruktúra területi aránytalanságainak csillapítása;
– az ivóvízbázisok hatékonyabb védelme;
– az Alföld vízgazdálkodási problémáinak megoldását elősegítő intézkedések meghozatala, a talajvízszint-süllyedés megállítása és a vízvisszatartás megoldása a Duna–Tisza közi homokhátságon.
A célkitűzések megvalósítását célzó megkezdett és tervezett országos fejlesztési programok:
– a vezetékes ivóvíz minőségének fejlesztése;
– az árvízmentesítés fejlesztése;
– a vízpótló és -elosztó rendszerek fejlesztése;
– a sérülékeny földtani környezetű üzemelő és távlati ivóvízbázisok védelmét szolgáló beruházások megvalósítása;
– az országos szennyvíz-elvezetési, -tisztítási program megvalósítása;
– a nagyvárosok szennyvíztisztító programjának befejezése.
A régiókat érintő vízügyi fejlesztésekre irányulnak részben a nagy tavak – Balaton, Velencei-tó, Fertő tó, Tisza-tó – komplex vízgazdálkodási fejlesztési tervének megvalósítása, a Felső-Tiszavidék árvízvédelmi rendszerének fejlesztése, részben a Duna–Tisza közi talajvízszint-süllyedés, a Szigetköz mentett oldali talajvíz-süllyedés, illetve következményeinek elhárítására irányuló fejlesztési program előkészítése.
A vízgazdálkodás területén kialakultak az együttműködés keretei a szomszédos országokkal, mivel a felvízi országoktól való függőségünk meghatározó. Minden szomszédos országgal formalizált kétoldalú határ menti vízügyi együttműködési megállapodás szabályozza a tennivalókat, mely azonban csak a vízgazdálkodás legfontosabb területeire terjed ki, és néhány kivételtől eltekintve nem nyúlik túl a határ menti 30 km-es sávon mindkét oldalon. Folyamatban van ezen egyezmények felülvizsgálata az utóbbi időben életbe léptetett nemzetközi egyezmények (Duna-konvenció, helsinki egyezmény) alapján. Hosszabb távon várható ennek előnyös hatása az ország vízgazdálkodási adottságaira.
A gazdasági versenyképesség feltételezi az egészséges környezet igényét, a lakosság életterének védelmét a káros behatásoktól, ennek érdekében 2010-ig a 67-68%-os csatornázottság területileg differenciált megvalósítása szükséges. Gondoskodni kell a gazdaságosan nem csatornázható területeken korszerű közműpótló berendezések programszerű megvalósításáról és a keletkezett települési folyékony hulladékok ártalommentes elhelyezéséről.
Az EU-normáknak megfelelő csatornázottságot mutató települések száma meglehetősen kevés, azok többsége is a Nyugat-Dunántúlon helyezkedik el. Az északkeleti országrészben és az Alföldön csak a nagyobb városok felelnek meg e normáknak.
Mindenütt gondoskodni kell a megfelelő szennyvíztisztításról. A szennyvíztisztítás szükséges mértékét a településnagyságtól és a befogadók érzékenységétől függően kell megválasztani úgy, hogy a szennyvizeknek legalább biológiai fokozatú tisztítása megtörténjen. A felszíni vizek tápanyagterhelésének csökkentése és a vízkészletviszonyok javítása érdekében – ahol erre mód van – előnyben kell részesíteni a megfelelően előkezelt szennyvizek talajon való hasznosítását.
Az üdülőhelyeken az állandó és az üdülőnépesség együttes számát célszerű mértékadónak tekinteni. A támogatások megítélésénél figyelemmel kell lenni a tisztítás szükséges mértékére, el kell kerülni a túlzó fejlesztési programok támogatását. Gyorsítani kell a 2 000–10 000 fő közötti népességű, sérülékeny környezetben lévő települések szennyelvezetését, tisztítását, tekintve hogy az 340 településen nem éri el a 10%-ot az előirányzott minimum 50% helyett.
A vízellátás-szennyvízelvezetés költségei az iparban általában nem haladják meg az árbevétel 5%-át, ezért a vízerőmű-infrastruktúra fejlesztése az ipar modernizációja szempontjából csak egyedileg ítélhető meg megfelelően.
A vízi infrastruktúra fejlesztése során tekintetbe kell venni a területfejlesztés prioritásait. Ugyanakkor a víz mint korlátozottan megújuló természeti erőforrás nem egyenletesen és nem mindig a szükséges helyen a megfelelő mennyiségben és minőségben áll rendelkezésre, ezért a területfejlesztés vegye figyelembe a vízkészletek adottságait, segítse elő szükség esetén a víztartalékos területhasználatokat, hogy az egészséges víz későbbi generációk számára is elérhető legyen.
