Vízgazdálkodás
Vízgazdálkodás
Az a körülmény, hogy Magyarország a Kárpát-medencében, döntően síkvidéki területen helyezkedik el, vízgazdálkodási adottságait alapvetően meghatározza. A vízfolyások többsége az ország határain kívül ered, ezért a folyók vízhozama, vízminősége, az árvízi veszélyeztetettség mértéke a felvízi országok vízgazdálkodásától, illetve területhasználatától függ. E kiszolgáltatott állapotot jól jellemzi, hogy a felszíni vízkészletek 95%-a külföldről érkezik.
Az egy lakosra jutó vízkészlet alapulvételével Magyarország vizekben gazdag országnak tekinthető. E vízkészletek eloszlása azonban térben és időben igen egyenlőtlen. Az ország árvizekkel és belvizekkel veszélyeztetett. Területének negyede a mértékadó árvízszint alá esik, ahol 700 településen, 2,5 millió ember él.
A felszín alatti vizek eloszlása lényegesen egyenletesebb. Az összes ivóvíz-felhasználás 90%-a e vízbázisokból történik. A vízellátó művek 65%-a sérülékeny földtani környezetből termeli a vizet, ahol fennáll a felszíni szennyezés veszélye. Ez a helyzet jellemzi a főváros parti szűrésű vízbázisait is. Országszerte szaporodnak azok az esetek, amikor jelentős többletköltséggel járó tisztítóberendezéseket kell építeni, vagy használaton kívül kell helyezni az elszennyeződött vízbázist.
Magyarország világviszonylatban is jelentős hévízkészletekkel rendelkezik, elsősorban az Alföldön és a Kisalföldön. E készleteket a túlzott igénybevétel jellemzi. A használt hévizek döntő részének igen magas a sótartalma, amelynek használat utáni elhelyezése gondot okoz.
Jelenleg a lakosság 98%-a részesül vezetékes vízellátásban, míg a hálózatra kapcsolt lakások tekintetében az ellátottsági mutató 89,1%. Ez a szint nyugat-európai színvonalat jelent. Az ivóvízellátás mennyiségi szempontból gyakorlatilag megoldott, a minőség biztosítása azonban további fejlesztéseket tesz szükségessé.
A csatornázás helyzete lényegesen rosszabb. A csatornázott területen élő lakosság aránya 58%, míg a csatornára kötött lakások aránya 43,6%. A közműolló az 1980-as évektől egyre jobban kinyílt. Az 1990-es évek elején megkezdett szennyvízkezelő program megvalósítása az ezredfordulóra a közműolló alakulásában kisebb mértékű záródást eredményez, de alig csökken az 1980. évi érték alá.
Az összegyűjtött szennyvizek 55%-a tisztítás nélkül jut a befogadóba, és a tisztított szennyvizeknek 33%-át tisztítják megfelelően. Az ország 3 126 települése közül 495-ben van csatorna, és 450 településen üzemel szennyvíztisztító telep (előfordul, hogy több település szennyvizeit egy helyen tisztítják). A csatornázatlan területeken lévő közműpótló rendszereknek egyes felmérések szerint kevesebb mint 10%-a működik rendeltetésszerűen. Az ország sok területén problémát okoz a szennyvíziszapok és települési folyékony hulladékok nem megfelelő elhelyezése.
A folyamatban lévő fejlesztések keretében 400 településen folyik csatornarendszer és szennyvíztisztító építése. Elsőbbséget élveznek a 2 000 főnél nagyobb lakosszámú, sérülékeny vízbázison lévő települések.
Az ipar vízszükségletének 50%-át a felszíni vizekből saját víztermeléssel biztosítja. A felhasznált víz jelentősebb részben hűtővíz. Ennek ellenére az ipari frissvíz-felhasználás messze meghaladja a kommunális vízfelhasználás mértékét.
Az árvizek és belvizek által veszélyeztetett terület összesen az ország területének 52%-a. Az árvízveszélyes területek 97%-a mentesített, azonban a szükséges méretre a műveknek csak 57%-a épült ki. A belvízcsatorna-rendszer a felesleges vizek 15 nap alatt való eltávolítására képes.
Mezőgazdasági vízhasznosítás – öntözés – a megművelt terület mintegy 5%-án folyik.
A kisvízfolyások hossza dombvidéken 35 000 km. Mintegy 1 500 települést több mint 1 800 kisebb vízfolyás keresztez.
A nagy tavak – Balaton, Velencei-tó, Fertő tó, Tisza-tó – védelmére irányuló szabályozási feladatok többéves, az egész vízgyűjtőre kiterjedő komplex vízgazdálkodás-fejlesztési programok végrehajtását igénylik.
A folyók szabályozása során keletkezett holtágak közül a 200-at meghaladja az 5 ha-nál nagyobbak száma. Ezen vízterek mára jelentősen elöregedtek, elszennyeződtek, ugyanakkor természetvédelmi, környezetvédelmi, valamint rekreációs szempontból jelentőségük igen nagy, hasonlóan a felhagyott bányatavakhoz. A termálvízkészlet csökkenése csak a jelenleginél kisebb mértékű igénybevétel esetén állítható meg.
A talajvizek oly mértékben elszennyeződtek, hogy víztisztítási technológia kiépítése nélkül ivóvíz-ellátási célokra sehol sem vehetők számításba. Egyes területeken e vizek jelentik azonban a rétegvizek utánpótlását, s így potenciális szennyezőforrásoknak tekintendők. Emellett a talajvíz a természetes és termesztett növényvilág életfeltételeit biztosító ökológiai tényező. A talajvizek szintjének folyamatos süllyedése érzékelhető, amely kritikus értéket ért el a Duna–
Tisza közén, de az átlagosnál erősebb az ország nyugati felén is.
Tisza közén, de az átlagosnál erősebb az ország nyugati felén is.
