10.§ (1) A műemlékeket – a hozzájuk tartozó területrészekkel és a melléképítményekkel együtt – a műemléki értékükhöz, jellegükhöz, történelmi jelentőségükhöz méltóan, a védett értékek veszélyeztetését kizáró módon kell használni, illetve hasznosítani.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott követelményeken túlmenően:
a.) tiszteletben kell tartani az eredeti eszmei jelentéstartalmat, valamint az azzal összefüggő funkcionális, hagyományi és kegyeleti szempontokat,
b.) meg kell őrizni az építészeti, a belső-építészeti, képző- és iparművészeti kialakítás, berendezés és felszerelés történelmi és művészeti értékeit, illetőleg biztosítani kell ezek érvényesülését.
(3) A műemlékek helyreállítása és használata során törekedni kell az eltávolított, fellelhető és azonosítható tartozékok, berendezések visszahelyezésére.
(4) Műemléken és a világörökség jegyzékbe felvetetett védett területeken reklám nem helyezhető el, kivéve, ha a védetté nyilvánító vagy azt módosító rendelet másképp nem rendelkezik, és a műemlékvédelmi hatóság azt engedélyezi.
(5) A törvény hatálybalépése előtt védetté nyilvánított műemlék épület, építmény ingatlanán reklám a műemlékvédelmi hatóság engedélyével helyezhető el.
(6) Műemlék lakóépület helyreállításának, komfortfokozata építési munkával való növelésének – a lakásépítési kedvezmény szempontjából történő – támogatását biztosítani kell.
11.§. A műemlék egésze nem bontható le, erre engedély nem adható. Részleges bontás engedélyezhető, ha az
– a műemlék helyreállításával kapcsolatban korábbi és jelentős építési korszak(ok) maradványának bemutatását, vagy a műemlék hiteles állapotot eltorzító idegen részek eltávolítását, illetve a műszaki állagbiztosítás vagy életveszély-elhárítás érdekében szükséges elkerülhetetlen beavatkozásokat célozza,
– a 3. §-ban meghatározott történetileg összetartozó épületegyüttesként védett műemlék területén utólag létesített, annak történeti hitelességét és megjelenítését zavaró idegen építmény lebontására vonatkozik.