Életkörülmények, társadalmi differenciálódás
Életkörülmények, társadalmi differenciálódás
Az 1980-as években egymillió ember, a népesség 10 százaléka élt a létminimumnál kisebb egy főre jutó jövedelemből, ez az arány az 1990-es évek közepére 25 százalékra nőtt. A szegénység fokozódásának leglényegesebb, közvetlen oka az infláció és a munkanélküliség növekedése. Különösen nagy a szegények aránya az alacsony iskolai végzettségűek, az eltartottak, a szakképzetlenek és a községi népesség körében.
A nyílt munkanélküliség megjelenésével és gyors emelkedésével a jövedelemviszonyok szélsőségei tovább növekedtek. A munkanélküliség a családok és a háztartások mintegy ötödét sújtja, köztük is elsősorban a gyermekes családokat. A munkanélkülivel együtt élő családok jellemzően a szegényebbek közé tartoznak. Csökkenő reálbérek mellett 1990 és 1994 között több mint 1,4 millió munkahely szűnt meg, azaz 25 százalékkal csökkent a munkahelyek száma az országban. A munkanélküliek nagy része, mintegy 40 százaléka több mint 12 hónapra veszítette el állását. Igen jelentősek a területi különbségek is. Elsősorban az északi iparvidék és az északkeleti megyék lakossága küzd ezzel a problémával.
Társadalmi szempontból a legélesebb feszültségeket az eltartó/eltartott arány romlása jelenti, részben az életkor szerinti összetétel miatt, a munkaképes korcsoportok arányának csökkenésével összefüggésben, részben a munkanélküliség terjedésével. Az elöregedett és a munkanélküliség által sújtott régiókban ez az arány különösen rossz.
Csökkentek azok a lehetőségek, amelyek a második gazdaság keretei között korábban a lakosság számottevő része számára nyitva álltak. A háztáji vagy a kistermelés lehetőségei beszűkültek, csökkent a piaci kereslet és felbomlottak a mezőgazdasági kistermelés hátteréül szolgáló nagyüzemek.
A képzetlen, munkanélküli, társadalmi szempontból dezintegrálódott csoportokban terjed a lumpen életforma, az analfabetizmus, a társadalmi deviancia és az ezzel szokásosan együtt járó többi jelenség.
A szociálpolitika hagyományos – 1990 előtt – kialakult formái nem képesek a piacgazdaság körülményei között kezelni a szegénység és az egyenlőtlenség problémáit. Különösen érzéketlenek ezek az eszközök a térségi, regionális léptékű problémákra.
