Urbanizált és vidéki térségek
Urbanizált és vidéki térségek
A településrendszer két jellegzetes csoportja az urbanizált térségek (agglomerációk) és ezek központi városai, mellékközpontjai, speciális települései, kertvárosai, lakótelepülései, valamint a vidéki térségek és ezek térségi központjai, lokális központjai, speciális települései, mezőgazdasági és lakótelepülései.
Az urbanizált térségek jellemzői az intenzív településközi kapcsolatok, az országos átlagnál nagyobb népsűrűség, a beépített és beépítetlen területek arányának országos átlagot meghaladó nagysága, az országos átlagot meghaladó infrastruktúra-fejlettség, az infrastruktúra-hálózatok országos átlagot meghaladó sűrűsége, a szolgáltató és ipari tevékenységek térségi koncentrációja, valamint hogy az urbanizált térségek az ország területének kis hányadára terjednek ki és a népesség nagy részét tömörítik.
A vidéki térségek jellemzői a lazább és egyoldalú településközi kapcsolatok, az országos átlagnál kisebb népsűrűség, a beépített és beépítetlen területek arányának az országos átlag körüli vagy átlag alatti nagysága, a nem központi települések országos átlag alatti infrastruktúra-ellátottsága, a térségi infrastruktúra-hálózatok országos átlag alatti sűrűsége, a szolgáltató és ipari tevékenységek viszonylag kisebb és településszintű koncentrációja, valamint az, hogy a vidéki térségek az ország területének nagy részére terjednek ki és a népesség kisebb hányadát tömörítik.
Az urbanizált és vidéki térségek megkülönböztetése nem értékkülönbséget jelez. Vannak hátrányos helyzetű agglomerációk és hátrányos helyzetű települések az egyébként fejlődő urbanizált térségekben, és vannak prosperáló vidéki települések. A közlekedési és főleg a kommunikációs hálózat fejlődése, a munkavégzés rugalmassá válása, a szabadidő növekedése és a környezeti minőség felértékelődése a települési dekoncentráció fokozódásának, a vidéki térségek települései fejlődésének kedvez.
