A közvetlenül nem területfejlesztési célú pénzügyi eszközök és a területfejlesztés összhangja
A közvetlenül nem területfejlesztési célú pénzügyi eszközök és a területfejlesztés összhangja
Elő kell készíteni az EU strukturális alapjaihoz kapcsolódó nemzeti támogatási cél-, eszköz- és intézményrendszer kidolgozását, valamint a megvalósítás további feltételeinek megteremtését.
A központi költségvetés és az egyes fejlesztési programok (az országos és magisztrális műszaki infrastruktúra fejlesztésében, az ipari és mezőgazdasági programokban, a foglalkoztatáspolitikában stb.) elfogadásakor figyelembe kell venni a területfejlesztés céljait.
A területi és ágazati szempontok összehangolására nemcsak a programozás és az elosztás, hanem a jogszabályalkotás során is szükség van.
Különösen fontos a területfejlesztési és a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer összehangolása, elsősorban az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök alkalmazása, a közhasznú munkák, munkahelyteremtő beruházások támogatása terén. Célszerű, hogy a területfejlesztési és munkaügyi tanácsok együttműködési megállapodásban rögzítsék a közös fellépés lehetőségeit.
Az önkormányzati kiegyenlítő mechanizmusoknak elsősorban a működésben megmutatkozó forráskülönbségeket kell finanszírozniuk, megakadályozva az eladósodást. A fejlesztési típusú támogatási forrásokat fokozatosan a területfejlesztési támogatási rendszerbe kell átcsoportosítani. Ennek megfelelően kell kialakítani a címzett és céltámogatások rendszerének reformját.
Az adópolitikában a pozitív diszkriminációt kell alkalmazni a fejletlen, jogszabályban rögzített kedvezményezett térségekben és az innováció központokban egyaránt, ugyanis az adókedvezmények eddig elenyésző mértékben segítették az elmaradott térségeket, mint ahogy a mezőgazdasági kedvezmények sem realizálódnak ténylegesen a rurális térségekben.
Nem cél a területi és ágazati szempontok egymásnak alá-fölé rendelése, de az összhang megteremtése kiemelt fontosságú, mert ezáltal növelhető a mindkét irányú eszközrendszer hatékonysága.
A fent felsorolt koordinációs igények mellett figyelemmel kell lenni: a kereskedelmi bankrendszer területi kiépülésének szempontjára, a privatizáció és a külföldi tőke terjesztésének, valamint az adórendszerbe épített kedvezmények területi hatásaira.
Rendkívül fontos, hogy az államháztartási reform munkálataiban az önkormányzati finanszírozási rendszer átalakítása szinkronba kerüljön a regionális politikai szabályozással. Az elosztási rendszer reformja során növelni kell a helyi bevételek arányát és volumenét, ezen belül a helyi adóbevételek súlyát, az állami hozzájárulás mértékének lehetséges mérséklésével. Cél az, hogy az önkormányzatok minél nagyobb arányú saját forráshoz jussanak.
Az államháztartás reformja és ezen belül az önkormányzati szabályozás továbbfejlesztése során erősíteni kell a területi kiegyenlítés követelményét, indokolt esetben növelni kell a decentralizált döntési körben működő eszközöket és a térségi forrásokat.
Ki kell dolgozni a területfejlesztést szolgáló forráselosztás koordinációjának rendszerét.
A települések között az alapvető közszolgáltatások kiépítettségében és színvonalában lévő különbségek csökkentését fel kell gyorsítani, ennek érdekében az ezredfordulóig ki kell alakítani a kiegyenlítő támogatások decentralizált döntési mechanizmusát. A támogatási rendszerek korszerűsítésével összhangban át kell alakítani a címzett és céltámogatás jelenlegi rendszerét.
Az eszközrendszer komplexitásáról, elemeinek összehangolásáról az Országgyűlés és a kormány gondoskodik, folyamatosan értékelve a regionális folyamatok tükrében a beavatkozások hatékonyságát. Az eszközrendszer megválasztásánál és alkalmazásánál a következőket kell figyelembe venni:
– a fejlett és fejletlen térségek közötti differenciákat nem lehet a fejlettek visszafogásával, hátrányos megkülönböztetésével csökkenteni;
– egyidejűleg a fejletlenebb térségek pozitív diszkriminációban részesítendők;
– a regionális politikai eszközrendszernek a hatékonyságra kell koncentrálnia;
– a fejletlen térségek esetében is figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat és szükségleteket, az eszközök nem lehetnek uniformizáltak. Az eszközöket úgy kell megválasztani, hogy képesek legyenek a fejletlen térségekben a saját erőforrásokon alapuló gazdasági fejlődés feltételeit megteremteni;
– a regionális politikai eszközrendszerben a gazdasági, foglalkoztatási alapok megteremtésének kell elsőbbséget adni. A lakossági infrastruktúra, az életkörülmények javítása elsősorban a szociális, az önkormányzati és lakossági finanszírozásba beépítendő feladat.
A központi támogatások térségenkénti és fejlesztési célonkénti halmozódása a területfejlesztés támogatási irányelveivel összhangban történjen. Ennek érdekében mind országos, mind térségi szinten biztosítani kell a támogatások koordinált felhasználását, illetve a felhasználások átláthatóságát.
