Északi sarkvidék (Arktisz)
Északi sarkvidék (Arktisz)
Talajpusztulás a tundrán. Az Északi-sarkvidék szárazföldi területét a tundra és tajga, vagy sarki erő uralja a térség déli részén. Más részein alpesi vagy magashegyi földtakaró a jelemző, széles levelű erdőségekkel a part menti területeken és a völgyekben, de találhatók ott mocsaras vidékek és gleccserek is.
A tundra az északi sarkvidék hatalmas, kopár síkságának neve. Az alacsony hőmérséklet, a fagyott talaj, az alacsony bakteriális tevékenység és a gerinctelen lények teljes hiánya a talajban azt eredményezi, hogy lassú a lebomlási folyamat. Lassú a növények fejlődése, s ahol a vegetáció megsérül, igen lassú az újratelepítés.
Az északi térségek tájképét leginkább meghatározó tényező a fagyott altalaj (permafrost). Az állandó fagy miatt a térségében a talaj 400 méter mélységig fagyott. Nyáron csupán egy méter mélységben olvad meg, ami azzal a következménnyel jár, hogy rossz vízáteresztésű, mocsaras talaj alakul ki, száraz barázdákkal.
A sarki tundra alacsony termőképessége miatt különösen nagy az erózió, a talajlepusztulás veszélye. A talaj felszíni régegének évenként felolvadása, a növénytakaró emberi tebékenység miatti sérülése erózióhoz vezet. Ezt a folyamatot súlyosbítja a növénytakaró lassú megújulása. Skandinávia északi területein a rénszarvastenyésztés túllegeltetéshez és erózióhoz vezetett. A nikkelolvasztás kén-dioxid-kibocsátása ugyancsak károsítja a vegetációt, és eróziót okozott például a Kola-félszigeten.
