A társadalmi-gazdasági rendszerek és ágazatok érzékenysége
A társadalmi-gazdasági rendszerek és ágazatok érzékenysége
A víz természetes körforgása és a vízgazdálkodás. Az éghajlatváltozás a globális vízkörforgalom erősödéséhez vezet majd, és jelentős hatást gyakorol a helyi vízkészletek alakulására. Az édesvíz mennyiségének és eloszlásának változása egyaránt hatással lesz a mélységi és felszíni ivóvízkészletekre, az öntözésre, a hajózásra, az édesvízi ökoszisztémákra és a vizekhez kapcsolódó idegenforgalomra. A csapadék mennyiségének, gyakoriságának és intenzitásának változása közvetlenül hat a lefolyásra, az áradások és aszályok intenzitására. A száraz és félszáraz térségekben a hőmérséklet és a csapadékviszonyok viszonylagosan kis módosulása – a talaj nedvessége és a párolgásra gyakorolt hatásai révén is – jelentős változásokhoz vezet a lefolyás intenzitása terén. A magasabb szélességeken a több csapadék erősödő lefolyást eredményez, míg az alacsonyabb szélességeken a növekvő párolgás és a csapadékhiány együttesen a lefolyás csökkenésével jár majd. A hevesebb esőzések a lefolyás erődösését és az áradások kockázatának növekedését hozzák magukkal. A melegebb klíma a havazások formájában talajt érő csapadék részarányának csökkenését vonja maga után, ami a téli lefolyás erősödésére, illetve a tavaszi lefolyás gyengülésére vezet.
A vízellátás mennyisége és minősége már napjainkban is számos térségben (így például az alacsonyan fekvő partvidékeken, a csendes-óceáni szigetvilágban, illetve a folyótorkolatokban) súlyos problémát jelent. Az e térségekben fekvő országokat érzékenyen érintheti vízkészleteik további csökkenése. Számos országban – így Kuvaitban, Jordániában, Izraelben, Ruandában, Szomáliában, Algériában, Kenyában – a hozzáférhető vízkészletek mennyisége évi 1000 köbméter/fő kritikus érték alá esett, az elkövetkező húsz-harminc évben további országok (Líbia, Egyiptom, Dél-Afrika, Irán, Etiópia) esetében kerül a kritikus érték alá. Számos ország vízgazdálkodása (például Kambodzsa, Szíria, Szudán, Egyiptom, Irak) határaikon túli területek vízkészleteitől függ.
Az éghajlatváltozás következményei összefüggnek a vízellátási rendszerek állapotával, kapcsolatban állnak a népességnövekedésből adódó vízigényváltozás kezelésének módjával, illetve az adott társadalmi, gazdasági, technológiai és jogi feltételrendszerrel. Azokban a fejlett gazdaságokban, ahol a vízgazdálkosás integrált szolgáltatás keretei között történik, a rugalmas és alkalmazkodó vízgazdálkodás révén a fogyasztók minimális költséggel megúszhatják az éghajlatváltozás káros következményeit. Más országokban azonban, különösen azokban a térségekben, ahol a vízkészletek máris korlátozottak, jelentős társadalmi és környezeti költségekkel kell számolni.
Mezőgazdaság és élelmiszer-ellátás. A terméshozamok és a biológiai produktivitás módosulása térségenként lényegesen eltérhet, megváltoztatva ezáltal a termesztési rendszerek földrajzi eloszlását. A produkvitás egyes területeken nőhet, máshol – különösen a trópusi, szubtrópusi területeken – csökkenéssel kell szembe nézni. Ha a föld egészének mezőgazdasági termelését tekintjük, nem kell súlyos következményektől tartani. Számos helyen ugyanakkor növekedhet az éhínség. A világ legszegényebb népei (különösen azok, amelyek környezetfüggő és elszigetelt művelési móddal jellemezhető száraz és félszáraz trópusi és szubtrópusi területeken élnek) vannak leginkább kitéve a tovább fokozódó éhínségnek.
Erdőgazdálkodás. A klimatikus és nem klimatikus tényezők hatására a jövő században a világ fakészlete valószínűleg egyre kevésbé fog megfelelni a faanyagigényeknek. Az előrevetített éghajlatváltozás következményeként a boreális erdőkben valószínűleg nagy kiterjedésű élőfa-veszteséggel kell számolnunk. Az élőfa-veszteség kezdetben faanyagtöbblethez vezet, hosszú távon azonban súlyosan csökkentheti az ipari hasznosítható faállományt. Az éghajlatváltozás és a földhasználat módosulásának – a mérsékelt övi erdők fakitermelésére gyakorolt – hatása várhatóan csekély lesz.
Halászat. Az éghajlatváltozás hatásai érvényesülnek az általánosan elterjedt túlhalászat, az ikrázóhelyek eltűnése, illetve a partvidékek és partközeli tengerek elszennyeződése terén is. Ha feltételezzük, hogy az éghajlati változékonyság és a tengeráramlások jellege nem módosul, a kifogott tengeri hal mennyisége a föld egészére nézve lényegében nem változik. A magasabb szélességeken ugyanakkor az édesvízi halászat, illetve a halastavak hozama valószínűleg növekszik. Az éghajlatváltozás kedvező hatásait (például a magasabb szélességeken a hosszabb tenyészidőszak, a téli halállomány-veszteség csökkenése, illetve az egyedek gyorsabb növekedési üteme) valószínűleg ellensúlyozzák majd a negatív következmények (például a szaporodási viszonyok és a vándorlási útvonalak módosulása).
Települések és lakóhelyek. Az éghajlatváltozás tovább fokozza a partvidéki lakosságnak az áradásokkal és a talajerózióval szembeni veszélyeztetettségét. Jelenleg évente 46 millió embernek kell szembenéznie az időjárási viszontagságokra visszavezethető árvizek kockázatával. Alkalmazkodási stratégiák és beavatkozások híján a tengerszint ötven centiméteres emelkedése 92 millióra, egy méteres emelkedése 118 millióra növelheti az érintett lakosság számát. Ha a népességnövekedést is számításba vesszük, a veszélyeztetett lélekszám jelentősen nőhet. Különösen súlyosan érintheti e folyamat az úgynevezett kis szigetországokat, ahol a kialakított parti védművek teherbírása nem kielégítő. A nagyobb népsűrűségű országoknak szintén nagyobb lesz a sebezhetősége. Ezekben az országokban a tengerszint emelkedése belföldi elvándorlást, illetve az országok közötti menekülthullámot indíthatja el.
Feltételezve a tengerszint egyméteres emelkedését (amely a jövőképek szerint 2100-at követően következhet be), a tanulmányok a kis szigetországok és a folyótorkolatok különös veszélyeztetettségét vetítik előre. A becslések szerint Uruguay területének 0,05 százaléka, Egyiptom 1 százaléka, Hollandia 6 százaléka, Banglades 17,5 százaléka, míg a Marshall-szigetek Majuro atolljának 80 százaléka kerülhet víz alá. Kínában Bangladeshben, 70-70 millió embert érinthet ugyanez.
Számos országnak emiatt a nemzeti össztermék 10 százalékára rúgó tőkeveszteséggel kell szembenéznie, bár bizonyos országokban a védekezés évi költségei viszonylag csekélyek (a nemzeti össztermék hozzávetőleg 0,1 százaléka), e költségek a kis szigetországok esetében elérhetik a GDP néhány százalékát is. Számos szigetország esetében – tekintettel a magas költségekre és a működőtőke hiányára – az áradó tenger elleni védekezés lényegében kivitelezhetetlen.
Biztosítóipar. Az éghajlati szélsőségek növekvő kockázata számos veszélyeztetett területen a biztosítási üzletág veszteségessé válásához vezethet. E szélsőségek és a változékonyság kockázatának felmérése és előrejelzése összetett feladat, megnehezíti a biztosítási díjak alkalmas megválasztását. Ha a díjkövetés megoldhatatlannak bizonyul, a biztosító társaságok szerződéseik felbontására kényszerülhetnek, ami gyengítheti más ágazatok (például a bankszektor) gazdasági teljesítményét is.
Emberi egészség.
Az éghajlatváltozás közvetlen egészségügyi hatásai:
– a tartósabb hullámok főként keringési eredetű megbetegedéseket, halálozásokat idézhetnek elő;
– a hűvösebb klímájú térségekben a hőmérséklet emelkedése a fagyásos halálokok visszaesését eredményezheti;
– a szélsőséges időjárási események halmozódása a halálos balesetek és sérülések, illetve a mentális rendellenességének számának növekedését vonhatja maga után.
Közvetett egészségügyi hatások:
– a fertőző betegségek, így a malária, a dengue-láz, a sárgaláz és az agyhártyagyulladás elterjedése. A következő száz évben 3–5 C fokot elérő globális felmelegedés hatására a jövő század második felére a maláriafertőzésnek kitett népesség aránya a jelenlegi 45 százalékról 60 százalékra emelkedhet. E fertőzések számának növekedésével kell számolni a trópusi, szubtrópusi és az immunológiailag kevésbé ellenálló mérsékelt égövi népesség körében. A világon évente összesen 500 millióra becsült fertőzés további 50-80 millióval gyarapodhat;
– a melegebb klíma és a gyakoribb áradások eredményeképpen gyakoribbá válhat a szalmonella, kolera és giardiazis(x) jellegű fertőzés;
– légzőszervi, keringési és allergiás rendellenességek léphetnek fel a légszennyező anyagok, pollenek és spórák növekvő mennyisége következtében.
