Tartós szerves vegyületek (POP – Persistent Organic Pollutant).
Tartós szerves vegyületek (POP – Persistent Organic Pollutant).
Ezeket az anyagokat a különböző tanulmányok eltérő módon határozzák meg és különbözőképpen csoportosítják. Olyan vegyületekről van szó, amelyek huzamosabb ideig tartózkodnak a légkörben (erre utal a „perszisztens” kifejezés = állandó, tartós), de később „kimosódnak” onnan, bekerülve az élővizekbe, tengerekbe, bizonyos esetekeben telítetődnek.
Közös tulajdonságuk:
1. a bioakkumuláció: az élő szervezetekben földúsulnak, valamilyen módon bekerülnek a táplálékláncba is (pl. a tengeri halak); először a DDT elnevezésű növényvédőszernél tapasztaltak bioakkumulációt;
2. nem egyformán veszélyesek: egy ENSZ-bizottság (Ad-hoc preparative working UN Economic Commission for Europe) egyebek között éppen toxikusságuk és egyéb káros tulajdonságaik alapján rangsorolta e vegyületeket (1995 júniusában); e munkabizottság listáján 32 vegyület szerepel, közülük 28-at rákkeltőnek minősítettek (legalábbis nagy valószínűséggel van ilyen hatásuk). A besorolás szempontjai voltak:
1. illékonyságuk, a talajban, a vizekben, a légkörben való megjelenésük és kimosódási hajlamuk,
2. toxikusságuk, feldúsulásuk, keletkezésük, felhasználásuk módja,
3. milyen kockázatokat rejtenek magukban.
Keletkezési forrásaik:
– a szerves vegyületek gyártási folyamatai (növényvédőszerek, oldószerek stb.);
– a termékek felhasználása, szállítása, tárolása, szivárgás, kiömlés;
– a helyhez kötött és mozgó források, tüzelőanyag, szén, tüzifa felhasználása;
– hulladékégetés, hulladékelhelyezés, -tárolás, kokszgyártás, kőolaj-feldolgozás, vaskohászat, színesfém-kohászat, cement-, üveg- és papírgyártás, útburkolat, növényvédő szerek felhasználása.
A bizottság a következő csoportokba sorolta ezeket a vegyületeket.
1. csoport. PAH-vegyületek (Polycyclic Aromatic Hydrocarbons). Többgyűrűs aromás szénhidrogének. Főleg kipufogógázokban, a kőszénkátrányban jelenlévő, rákkeltő policiklusos aromás szénhidrogének. Általában hat ilyen vegyületet tartanak különösen károsnak: benz(a)pirén, benz(b)fluorantén, benz(g,h,i)perilén, benz(k)fluorantén, fluorantén, indeno(1,2,3,c,d)pirén. Ezekből származik az összes PAH-kibocsátás 20–40 százaléka. Egyes országok további négy vegyülettel egészítik a sort: benz(a)antracén, dibenz(a,h)antracén, krizén és fenantrén.
Némelyik ezek közül lecsapódik (adszorbeálódik) szilárd részecskék közé. Ily módon nem toxikus porok is toxikussá válhatnak, főleg, ha e vegyületek kis részecskékre csapódnak rá, amelyek úgy viselkednek a légkörben, mint a gázok, és a légkörben több száz kilométer távolságra is eljutnak a kibocsátás helyszínétől.
2. csoport. Poliklórozott bifenilek(PCB-k). Úgy keletkeznek, hogy egy vagy több hidrogénatomot a vegyületekben klóratommal helyettesítenek. Rendkívül veszélyesek, hulladékégetőkben nehéz megsemmisíteni ezeket. Korábban kondenzátorok hütőfolyadékának használták fel. Különösen a bennük lévő klór veszélyezteti a légkör ózonrétegét.
3. csoport. Dioxinok és furánok. A klóratomok száma és elhelyezkedése határozza meg kémiai és fizikai tulajdonságaikat. Ezek közül a 2,3,7,8 tetraklór-dibenzo-dioxin a legismertebb szintetikus méreg. Általában ezt választják alapul, és ehhez hasonlítják a többit, ennek toxikus értékét tekintik 1-nek. Ennek értelmében azokat az anyagokat tekintik károsnak, amelyek realtív toxikussága nagyobb vagy egyenlő 0,1-nél. Ezek közé tizenegy dioxin- és furánvegyület tartozik. Fosszilis tüzelőanyagok tökéletlen égése és a füstgáz lehűlése során keletkeznek, 250–500 Celsius fokos hőmérséklet-tartományban. Dioxin keletkezik a PCB-k, brómozott égéskésleltetők tüzelésekor.
4. csoport. Egyes növényvédő szerek. A legveszélyesebbeket már betiltották.
5. csoport. Brómtartalmú égéskésleltető anyagok. Ezek közé tartozik a dekabróm-difenil, dekabróm-difenil-oxid, oktabróm-difenil-oxid, pentabróm-difenil-oxid, tetrabróm-diszfenol. Korlátozott felhasználásúak.
6. csoport. Pentaklór-fenol. Valamikor növényvédő szerként és fakonzerválásra használták, a városi hulladék tárolásakor is keletkezhet. Erősen korlátozott a felhasználásuk.
7. csoport. Klórozott paraffinok, szénhidrogének és egyéb vegyületek, vegyi anyagok. Rövid és hosszú szénláncú klórozott szénhidrogének. Folyamatosan betiltották ezek használatát. Közéjük tartoznak a hexabróm-bifenil, a hexaklór-benzol, a szilének, a metilkloroform, a széntetraklorid, a triklór-benzol. Főleg oldószerekként használják. A biomassza-égetésből (főleg a kóolajfinomításnál) keletkezik a xilol, amely adalékként is szolgál az ólomcsökkenés miatt a benzin magas oktánszámának biztosításához. Az oldószergyártásból és -felhasználásból, illetve a közúti közlekedésből származik kibocsátásának 90 százaléka. Ugyancsak xilol kerül a levegőbe a tüzelőberendezésekből, a nem szabályozott hulladékégetés révén, a biomassza-égetésből.
A POP-ok egészségkárosító hatása. Egyes vegyületek rákkeltő, mutagén hatásúak, támadják az immunrendszert, idegrendszeri és magatartásbeli károkat okoznak, a magzat fejlődését is befolyásolják (mivel számos vegyület a placentán át kerül az emberi szervezetbe), károsodik a reprodukciós képesség, több generáción keresztül érvényesül ez a hatás.
