Mi az állatvédelem?
Mi az állatvédelem?
A Nyugat-Európában és elsősorban Angliában már a múlt század első felében kialakult állatvédő mozgalmak nyomán – az első állatvédelmi törvény 1824-ben született Angliában –, a századelőn megindult az állatvédő mozgalom Magyarországon is.
Magyarországon az intézményes természetvédelem az első erdőtörvény megalkotásával kezdődött. Ezt erdőtörvénynek hívták, de tulajdonképpen az erdőhöz kötödő egész élővilág védelmében született 1879-ben. A törvénynek különös fontosságot adott, hogy felhívta a társadalom figyelmét a természeti értékekre, legyen az kőzet, ásvány, növény vagy állat.
Az állatvédelem csíráit a madárvédelemben kell keresnünk, hála Herman Ottó kitartó munkásságának. A madárvédelmi jogszabályok csak más, általánosabb törvények részeként jelentek meg. 1894-ben azonban az úgynevezett mezőrendőrségről szóló törvény a hasznos madarak védelméről intézkedett, sőt védelem alá helyezte azokat a kis ragadozókat, amelyek kisebb emlősökkel táplálkoznak, mint a vércsék, egerészölyvek és baglyok.
Ugyanebben az évben alakult meg a Magyar Ornitológiai Központ, melynek utóda a Magyar Madártani Intézet. Az intézet munkatársai kutatni kezdték a madarak táplálkozási szokásait, vonulásukat és gazdasági hasznukat.
A háború visszavetette a természet kutatását és a természeti értékek feltérképezését és védelem alá helyezését. A természetvédelem nem ismeri el az állatvédelem önállóságát, mert úgy tartja, hogy ha egy adott területetet védelem alá helyeznek, az vonatkozik az azon a területen található megannyi növényre, kőzetre és az ott tenyésző állatra. Mégis számos állatfaj kipusztult és sokat fenyeget a kipusztulás veszélye.
Eltűnt hazánkból a medve, a farkas, a hiúz, a daru, a nyírfajd, a halászsas, a holdkék szitakötő és erősen veszélyeztetett a fekete gólya, a túzok, a kerecsensólyom vagy a nagyfülű denevér.
A természetvédelem szakemberei és a társadalmi szervezetek egyre sürgetőbben követelték a civilizációs ártalmak következtében kipusztuló élővilág védelmét, ám valamilyen furcsa logikával megfeledkeztek az egyes ember uralma és oltalma alá került élővilágról.
A hobbiállttartóra lehet azt mondani, kedvére és magányának oldására ragaszkodik valamely ártalmatlan, régóta háziasult állathoz, a kutyához, a macskához, a díszmadarakhoz vagy a terráriumok lakóihoz. Ezek védelméről azonban semmiféle jogszabály nem intézkedik, hacsak korszerű védelemnek nem nevezzük azt az ásatag szabálysértési kitételt, miszerint „aki elfogadható ok nélkül állatot kínoz vagy nyilvánosan nagy felháborodást keltve bántalmaz, szabálysértést követ el.” Ma sincs érvényben ennél szigorúbb védelmi szabály. Talán 1999. januárjától lesz.
