Egyezmény az ózonréteg védelméről (Bécsi Egyezmény)
Egyezmény az ózonréteg védelméről (Bécsi Egyezmény)
jegyzőkönyv
|
módosítás
|
módosítás
| ||
|---|---|---|---|---|
elfogadás:
|
1985
|
1987
|
1990
|
1992
|
helyszín:
|
Bécs
|
Montreal
|
London
|
Koppenhága
|
hatálybalépés:
|
1988
|
1989
|
1991
|
1993
|
magyar csatlakozás:
|
1988
|
1989
|
1992
|
1994
|
koordinátor: ENSZ környezeti program
letéteményes: ENSZ-főtitkár
Az 1950-es évektől kezdődően mind több olyan anyag termelését és felhasználását vezették be, amelyek – a magas légkörbe kerülve – különböző kémiai folyamatokon keresztül – az ózonmolekulák elbomlását okozzák, és ezáltal elvékonyodik az ózonréteg. A legismertebb ilyen anyagok a halogénezett szénhidrogének – mindenekelőtt a klórozott-fluorozott szénhidrogének (freonok vagy CFC-k) és a brómot is tartalmazó halonok –, amelyeket hosszú időn keresztül többek között a hűtőberendezésekben, szórópalackok hajtógázaként, műanyag habok előállításánál, oldószerekben, illetve tűzoltóberendezésekben alkalmaztak. Ezek csökkentését irányozza elő az egyezmény és az ahhoz kapcsolódó szigorító jegyzőkönyvek és módosítások.
Egyezmény az ózonréteg védelméről (alapegyezmény)
Az ózonkárosító anyagok kibocsátásának csökkentése (Montreali Jegyzőkönyv)
Az ózonkárosító anyagok kibocsátásszabályozásának első szigorítása
Az ózonkárosító anyagok kibocsátás szabályozásának második szigorítása
