A globális kockázatokkal foglalkozó egyezmények.
A globális kockázatokkal foglalkozó egyezmények.
A nyolcvanas években a szakemberek tudományos elemzései már eljutottak a politikai döntéshozatal és az előzetes nemzetközi egyeztetések szintjéig. Ennek az időszaknak kiemelkedő jelentőségű eseménye az ENSZ közgyűlésének határozata a Környezet és Fejlesztés Világbizottság megalakításáról (1983), majd a bizottság „Közös jövőnk” című jelentésének elfogadása (1987). A növekvő környezeti kockázatokkal kapcsolatos tudományos elemzések (mint például a Római Klub világmodellekre épülő jelentései) ekkorra már eljutottak a politikai döntéshozatal szintjéig.
Ebben az időszakban a következő témákban készültek globális jelentőségű egyezmények:
– az ózonréteg védelméről (Bécs–1985), a Montreali jegyzőkönyv (1987), illetve a londoni (1990) és a koppenhágai (1992) módosítás;
– az éghajlat-változási keretegyezmény (1992);
– a biológiai sokféleség védelmével foglalkozó egyezmény (1992);
– a veszélyes hulladékok országhatárokon túlra szállításának és elhelyezésének ellenőrzéséről szóló egyezmény (Basel – 1989);
– az ipari balesetek országhatárokon átterjedő hatásairól szóló egyezmény (Helsinki – 1992);
– az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról elfogadott egyezmény (Spoo – 1991);
– elsivatagosodás, erdőpusztulás.
