A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény rendelkezései

Teljes szövegű keresés

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény rendelkezései
A jogszabály, mint a természeti értékek és védett természeti értékek megóvását hivatni szándékozott törvény, több pontjában és többféle megközelítésben érinti a hatálya alá eső állatfajok védelmét, illetve az ellenük való védekezés módjait. Nem kizárólag a kártérítés fizetésének eshetőségére koncentrál, bár hangsúlyozza annak jövőbeli lehetőségét, hanem olyan állami támogatások felvázolását is megadja, amelyek a gazdálkodói és természetvédelmi érdekek kölcsönös elismerését és figyelembevételét erősitik. A védett és fokozottan védett állatfajok okozta károk utáni kompenzálás csak egyike azon megoldásoknak, amelyekkel ezen fajok védelmét igyekszik elérni a törvény. Sokkal hangsúlyozottabb viszont a gazdálkodói érdekeltségi rendszer felvázolása a természeti értékek fenntartásában való gazdálkodói részvétel erősítésére. Nézzük sorjában a törvény idevágó rendelkezéseit:
„Alapfogalmak” alatt a törvény 4. paragrafusa a jogszabályban használt fogalmak jelentését tisztázza. Többek között:
„a) természeti érték: a természeti erőforrás (...), az élővilág és a fennmaradásához szükséges élettelen környezete, valamint más – e törvényekben meghatározott – természeti erőforrásoknak nem minősülő környezeti elem (...), beleértve a védett természeti értéket is;
e) védett természeti érték (természetvédelmi érték): e törvény vagy más jogszabály által védetté nyilvánított – kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülő – élő szervezet egyede, fejlődési alakja, szakasza, annak származéka, illetőleg az élő szervezetek életközösségei, továbbá barlang, ásvány, ásványtársulás, ősmaradvány;
i) biológiai sokféleség: az élővilág változatossága, amely magában foglalja az élő szervezetek genetikai (fajon belüli ), valamint a fajok és életközösségeik közötti sokféleséget és maguknak a természeti rendszereknek a sokféleségét;
l) fenntartható használat (hasznosítás): a természeti értékek olyan módon és ütemben történő használata, amely nem haladja meg megújulóképességüket, nem vezet a természeti értékek és a biológiai sokféleség csökkenéséhez, ezzel fenntartva a jelen és jövő generációk életlehetőségeit;
m) természetkímélő megoldás (természetkímélő gazdálkodás): olyan, a fenntartható használat részét képező eljárás, módszer, gazdálkodási mód, technológia vagy más, a természettel kapcsolatos magatartás, amely csak olyan mértékben befolyásolja a természeti értékeket, területeket, a biológiai sokféleséget, hogy természetes vagy természetközeli állapotuk fennmaradjon.”
Az „Alapelvek”-ben az 5. paragrafus (1.) bekezdése kimondja: „Minden természetes és jogi személy, valamint más szervezet kötelessége a természeti értékek és területek védelme. Ennek érdekében a tőlük elvárható mértékben kötelesek közreműködni a veszélyhelyzetek és károsodások megelőzésében, a károk enyhítésében, következményeik megszüntetésében, a károsodás előtti állapot helyreállításában.”
„A vadon élő élővilág általános védelme” fejezetben a 8. paragrafus (6.) bekezdésében a következőként fogalmaz: „A vadon élő szervezetekre vonatkozó rendelkezések kiterjednek a faj minden egyedére, annak valamennyi fejlődési szakaszára, alakjára, állapotára, részére.”
A „Védett növény- és állatfajok, társulások” fejezet – 43. paragrafus – (1.) bekezdése kimondja: „Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása.
(2) Az igazgatóság [a területileg illetékes természetvédelmi igazgatóság értendő alatta – a szerk.] engedélye szükséges védett, illetve – ha nemzetközi egyezmény vagy jogszabály másként nem rendelkezik – nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó állatfaj:
a; állományának szabályozásához;
b; egyedeinek gyűjtéséhez, befogásához, elejtéséhez, birtokban tartásához, idomításához;(...)
k; kártételének megelőzése érdekében riasztási módszer alkalmazásához (...).
(4) Fokozottan védett, illetve nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó állatfajok esetében a (2.) bekezdés szerinti engedély csak természetvédelmi vagy más közérdekből adható meg. (...)
(6) A (2.) bekezdés b) pontjában meghatározott védett állat befogására, elejtésére irányuló hatósági eljárásban a vadászati, illetve a halászati hatóság szakhatóságként működik közre.”
A törvény V. része „A természet védelmének tulajdoni és gazdasági alapjai” címet viseli. A 68. paragrafus (2.) bekezdése így fogalmaz: „A természet védelme céljainak eléréséhez szükséges pénzügyi fedezetet elsősorban a központi költségvetésben és a természet védelmét is szolgáló elkülönített állami és fejezeti kezelésű pénzalapokban, különösen a Központi Környezetvédelmi Alapban kell biztosítani.”
A „Támogatások és kártalanítás” címszó alatt a törvény 7l. paragrafusa a következőket tartalmazza:
„(1) A védett természeti értékek és területek megőrzését állami támogatás nyújtásával, adókedvezmény biztosításával, a természetkímélő gazdálkodást segítő hitelrendszerrel is támogatni kell.
(2) Támogatást kell biztosítani különösen:
– a) a természetkímélő gazdálkodást folytatóknak,
– b) élőhely-rekonstrukciót, élőhely-kialakítást végzőknek, kivéve, ha az erre irányuló kötelezettség megállapítására szankcióként került sor.
(3) A támogatás eseteit, mértékét, feltételeit, a kifizetés módját – e törvény keretei között – a kormány rendeletben szabályozza.
(4) A kötelezettségek megtartását – a támogatás megfizetésének feltételeként – az igazgatóság rendszeresen, de évente legalább egy alkalommal ellenőrzi.”
72. paragrafus: (1) A védett természeti területeken természetvédelmi érdekből – az e törvény hatálybalépését követően – elrendelt mező- és erdőgazdasági korlátozás, illetve tilalom esetén, vagy a termelésszerkezet jelentős megváltoztatásának előírása következtében a tulajdonos tényleges kárát meg kell téríteni. (...)
(2) Amennyiben az ideiglenes védetté nyílvánítást annak indokolatlansága miatt nem követi végleges védetté nyilvánítás, a tulajdonos részére az ideiglenes védetté nyilvánításból eredő tényleges kárt meg kell téríteni.
(3) Ha védett természeti területen kívül elrendelt természetvédelmi célú korlátozás, tilalom, egyéb hatósági kötelezés miatt a tulajdonos jelentős mértékű termelésszerkezet-változtatásra kényszerül, kártalanítására a (2) bekezdésben meghatározottak az irányadók.” A (1.) – (3.) bekezdés szerinti kártalanítás részletes szabályait a kormány rendeletben határozza meg.
A törvény ezt követően a 74. paragrafusban foglalkozik a „Védett állat kártételének megelőzésére, a kárviselésre vonatkozó szabályok”-kal:
„(1) Védett állatfaj egyede kártételeinek megelőzéséről, illetve csökkentéséről a kártétellel érintett ingatlan tulajdonosa, illetve használója a tőle elvárható módon és mértékben gondoskodik. Ha a kártételt a kötelezett nem képes megelőzni, kérheti az igazgatóság hasonló célra irányuló intézkedését.
(2) Riasztási módszerek alkalmazása, illetve – kivételes esetben – a túlszaporodott állomány egyedeinek befogása vagy gyérítése csak az igazgatóság engedélyével és felügyeletével végezhető.
(3) Az igazgatóság szükség esetén vagy a tulajdonos, használó kérésére közreműködik a riasztásban, befogásban, gyérítésben végzi azt. Az igazgatóság saját kezdeményezése esetén az ebből eredő költségeket maga viseli. Ha az igazgatóság beavatkozásával a tulajdonos, használó kérésének tett eleget, a költségek viselésére a közöttük létrejött megállapodás az irányadó.
(4) Az igazgatóság kártalanítást fizet, ha a védett állatfaj egyedének kártétele azért következett be, mert az igazgatóság:
a) nem tett eleget az (1) bekezdésben meghatározott, megalapozott kérelemnek;
b) indokolatlanul nem engedélyezte riasztási módszer alkalmazását, vagy a túlszaporodott állomány egyedeinek befogását, gyérítését;
c) indokolatlanul nem teljesítette a (3) bekezdésben meghatározott kérést.
Más esetben az ingatlan tulajdonosa maga viseli a kárt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages