A termőtalajok minősége
A termőtalajok minősége
A termőtalaj a földkéreg legfelső, szilárd rétege, amelynek legfontosabb tulajdonsága a termékenysége, azaz hogy adott időben vízzel és tápanyaggal látja el a növényeket és a mikroroganizmusokat.
A termőföldről szóló törvény értelmében a „termőföld termékenységének és minőségének megóvása, fizikai, kémiai és biológiai romlásának megelőzése, illetőleg elhárítása. A talaj védelme az állam és a földhasználó, illetve a beruházó és az üzemeltető közös feladata.”
Az európai tendenciáknak megfelelően – bár az átlagnál kisebb mértékben – az elmúlt évtizedekben Magyarországon is módosult a földhasznosítás aránya. 1958–1992 között a mezőgazdasági művelés alá vont terület (szántó, kert, szőlő, gyümölcsös, rét, legelő, nádas, halastó) megközelítőleg 10 százalékkal, 700 ezer hektárral csökkent. Ebből erdősítés 500 ezer hektáron történt, míg a művelésből kivont terület (beépítés, infrastruktúra, bányatelek stb.) 6 százalékkal, 200 ezer hektárral nőtt, s ez a folyamat napjainkban is tart.
A talaj termékenységét és tápanyag-ellátottságát 1988-ig az akkori MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ által irányított megyei laboratóriumi hálózat hároméves ciklusban vizsgálta. 1991-ben a Földművelési Minisztérium a növény-egészségügyi és talajvédelmi hálózat keretében öt talajvédelmi laboratóriumot hozott létre. A hálózat 1992 óta működteti a Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszert (TIM). A TIM keretében 1236 ponton végeznek rendszeresen vizsgálatokat. 1992-ben határozták meg először a talaj összes toxikuselem-tartalmát. A környezeti szempontból veszélyes oldható fémek meghatározására három évenként kerül sor. 1994 óta a talaj növényvédőszer-tartalmát is rendszeresen meghatározzák. Környezeti és talajvédelmi szempontból a legnagyobb problémát a víz- és szélerózió okozza. Sok olyan helyről is elhordta a szél vagy az eső a földet, ahol hiánya súlyos gondot okoz. A talajréteg vékonyodásával elsősorban a humuszos réteg vastagsága csökken, máshol viszont negatív következményekkel jár a feliszapolódás, a szedimentáció, az élővizek terhelése.
A privatizációt követően sok helyen erózióval fenyegető hegy–völgy irányú földművelés alakult ki az utóbbi időben, s ez könnyen visszafordíthatatlan talajdegradációkat okozhat. Problémát jelent egyes, újonnan földhöz jutott kistulajdonosok szakszerűtlen, a földek tönkretételéhez vezető tevékenysége.
A TIM adatainak értékelése azt mutatja, hogy a termőföldek kémiai állapotában az utóbbi másfél-két évtizedben elsősorban a talajok savanyodási folyamatának gyorsulása okoz problémát. A talajsavanyodást a túlzott, illetve helytelen műtrágyázás és a légköri savas ülepedés váltja ki. Egyes területeken a helytelen vízgazdálkodás, az öntözőrendszerek nem megfelelő alkalmazása vagy a nem megfelelő, nátriumsókat tartalmazó öntözővíz használata miatt megnőtt a károssó-felhalmozódás, amely másodlagos szikesedéshez vezetett.
Bár a talajszennyezettség országos helyzetéről nem készült még átfogó vizsgálat, különféle felmérések már készültek. Az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetében például vizsgálatokat végeznek a növények által a talajból felvehető toxikus elemek meghatározására, és végeznek hasonló kutatásokat a Gödöllői Agrártudomány Egyetemen is.
A talajtani felmérések szerint sok helyen a szakszerűtlenül tárolt, helytelenül adagolt műtrágyák, a savas esők nitrátterhelést okoztak. A szerves anyagok közül különösen a hígtrágyák terhelik a környezetet, bár káros hatásuk a nagyüzemi állattartás visszaesésével csökkent. A mezőgazdaság káros hatásai közé tartozik a növényvédő és más vegyszereknek a talajok nyomelemtartalmának, különösen a toxikuselem-tartalmának növekedése.
A régebbi és az újabb keletű vizsgálatok egyaránt azt bizonyítják, hogy Magyarországon általában alacsony a termőtalaj nehézfém-koncentrációja. A talajok toxikuselem-tartalmát emelik a közlekedés által kibocsátott különböző típusú szennyezések is. A közlekedés a talajt elsősorban ólommal, rézzel, cinkkel és kadmiummal szennyezi, de sok kárt okoznak a síkosságmentesítő anyagok kiszórásával az útfenntartók is, noha a legutóbbi, 1997-ben elvégzett vizsgálatok nem mutattak ki sófelhalmozódást a közutak környezetében. Ennek ellenére a parlament által tavaly elfogadott Nemzeti környezetvédelmi program előirányozza a téli útsózás szabályozását. A sófelhasználás mérséklésére — de a közlekedésbiztonságot figyelembevéve — korszerűbb berendezések és technológiák alkalmazását javasolják a szakemberek.
