Levegőminőség
Levegőminőség
Magyarország levegőtisztaságának állapotában az utóbbi időben kettős tendencia érvényesül. A nehézipar hanyatlásával egyes, korábban súlyosan szennyezett, „piszkos tizenkettőként” emlegetett térségekben (borsodi iparvidék, Ajka, Tatabánya, Vác stb.) javult a levegő minősége, míg a népesebb, forgalmasabb városokban a növekvő gépjárműforgalom miatt több káros anyag kerül mostanában a levegőbe. A nyolcvanas évek végétől folyamatosan csökkenő tendenciát mutat a kén-dioxid- és – valamivel kisebb mértékben – a nitrogén-dioxid-kibocsátása, stagnál a szén-monoxid-szint, emelkedik viszont a gépjárművek kipufogóiból származó nitrogén-oxid aránya. A gazdasági átalakulás, a nehézipari termelés visszaesésével tisztább lett a levegő a borsodi és a közép-dunántúli iparterület mellett a baranyai bányavidék térségében is, így a jellegzetes délnyugat–északkeleti szennyezettségi tengely ma már kevésbé jellemző.
Továbbra is kiemelkedően magas, illetve jelentős terhelés éri a fővárosi agglomerációt és az észak-dunántúli iparvidéket, mindkettő összefüggően szennyezett térségnek tekinthető. A levegő minőségét nagymértékben befolyásolják az ipari üzemekben, fűtési rendszereknél alkalmazott technológiák. A nagy forgalmú közutak egyre jelentősebb szerepet játszanak közvetlen környezetük és a nagyobb települések levegőjének szennyezettségében. Az időjárás és a forgalmi helyzet függvényében a legforgalmasabb helyeken növekvő gyakorisággal mérhetők határérték közeli, sőt e feletti károsanyag-koncentrációk, ugyanakkor tény, hogy az ólommentes üzemanyag terjedésével, a járműpark korszerűsödésével csökkent az ólomszennyezettség. Jelentősek a nyári, felszín közeli ózonkoncentrációk, melyek a vizsgált városok közül Miskolcon, Dorogon, Tatán, Egerben és Kazincbarcikán többször túllépték a megengedett értékeket. A pontos helyzetmeghatározást megnehezíti, hogy jelenleg csupán Budapesten működik korszerű mérőhálózat, amely a város nyolc pontjának levegőminőségéről ad naponta adatokat. A folyamatosan, a nap 24 órájában működő monitoringrendszer mellett a fővárosban 27 helyen mérik a kén-dioxid és a nitrogén-oxid, 51 ponton pedig az ülepedő por koncentrációját. A monitoringadatok azt bizonyítják, hogy az európai nagyvárosokhoz hasonlóan az utóbbi időben Budapesten is a London típusú, elsősorban az őszi–téli időszakban jelentkező füstködös (szmogos), elsősorban kormot és kén-dioxidot tartalmazó levegőszennyezettség helyett a fotokémiai, más néven Los Angeles típusú füstköd vált jellemzővé. Ez nyáron, intenzív napsugárzás idején alakulhat ki. Fő alkotói a nitrogén-oxidok, a szén-monoxid és az ózon. A változást elsősorban az új, környezetkímélőbb fűtési rendszerek bevezetése, az ipari szennyezés csökkenése, illetve a gépjárműforgalom növekedése okozta. Budapesten 1987 óta füstköd intézkedési terv van érvényben, amelyet 1994-ben korszerűsítettek. Szmogriadó elrendelésére még a magyar fővárosban nem volt szükség. A közlekedés káros hatásait bizonyítja, hogy a mérőállomások adatai alapján a komponensek többségét összevetve a VII. kerületi Baross tér a legszennyezettebb, nem sokkal marad el a II. kerületi Széna tér. A Lágymányosi híd átadása óta jelentősen csökkent a 4. helyen álló Kosztolányi Dezső tér szennyezettsége, amelyet némileg felülmúl a X. kerületi Gergely utca is. Európai összehasonlításban kén-dioxid és nitrogén-dioxid esetében Budapest a közepesen szennyezett városok közé tartozik. A szálló por tekintetében rosszabb a helyzet, 22 nagyváros közül a főváros a 8. helyen áll. A viszonylag kedvező eredményhez minden bizonnyal Budapest előnyös fekvése is hozzájárul. Az uralkodó északi és nyugati szelek gyakran szállítanak viszonylag tiszta levegőt a főváros felé, és a Duna is segíti az átszellőzést. Kedvezőtlen viszont, hogy déli légáramlás esetén a város szennyezett levegője a budai oldal hegyein feltorlódik. A fővárosi adatokat összevetve a tízezer főnél népesebb hazai települések mutatóival kiderül, hogy kén-dioxid szempontjából csak Miskolc szennyezettebb, és nitrogén-dioxid vonatkozásában is Budapesten a legrosszabb a helyzet. A vidéki nagyvárosok többsége viszont porosabb.
A hatóságok – környezetvédelmi felügyelőségek, ÁNTSZ-ek – általában lakossági panaszok nyomán, illetve az esedékes ellenőrzések, új létesítmények átadása alkalmával eseti méréseket végeznek. A nagy légszennyező források, erőművek, ipartelepek kontrollját a Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség végzi.
Az ország településeinek legutóbbi átfogó felmérése azt igazolja, hogy sok helyen nem kielégítő a levegő tisztasága. A Levegőtisztaság-védelmi ágazatközi intézkedési program keretében a klasszikus szennyezőanyagok – kén-dioxid, nitrogén-dioxid és az ülepedő por – koncentrációját vizsgálták. A felmért 90 településből 24 szennyezettnek, 51 mérsékelten szennyezettnek, a többi 15 pedig megfelelőnek minősült. A parlament által tavaly elfogadott Nemzeti környezetvédelmi program adatai szerint a nem rendszeresen vizsgált települések levegőminősége nagyobb részben megfelelő. Az összkép annak ellenére kedvezőtlen, hogy az ország területének mindössze 3,9 százaléka (3590 négyzetkilométer) szennyezett, és csupán 9,3 százalékot (8674 négyzetkilométert) ér el a mérsékelten szennyezett területek aránya, mivel ezen a 13 százaléknyi területen él az ország lakosságának közel fele.
Minden tényezőt figyelembe véve megállapítható, hogy napjainkban Magyarországon a legjelentősebb károsanyag-kibocsátó a közlekedés (az ágazat 1996-ban a szén-monoxid, a nitrogén-oxid és a szénhidrogének közel 50 százalékát juttatta a levegőbe). A második számú szennyezőforrás az ipar (ezen belül a legnagyobb kibocsátók a hőerőmővek), majd a kommunális és a háztartásienergia-források, fűtési rendszerek következnek. Utóbbi káros hatását növeli a nem környezetbarát energiahordozók használata, a szennyezőforrások kis magassága, korlátozott hígulása, lakókörnyezetre való káros hatása.
A levegőszennyezés egészségkárosító hatásait több felmérés bizonyítja. Elsősorban a levegőbe kerülő, rákkeltő hatású arzén, azbeszt, benzol, króm és nikkel veszélyes, de hasonló hatásúak egyes, a levegőből a vízből, táplálékainkból a szervezetbe kerülő kémiai anyagok (például szerves mikroszennyezők, ásványolaj-származékok, növényvédő szerek), amelyek más környezeti szennyezőkkel együtt megbetegedést okozhatnak.
A biológiai eredetű légszennyezők közé tartozó kórokozók közül számos vírus és baktérium terjed cseppfertőzéssel a levegőben, amelyek elsősorban a zárt terek légszennyezettségében játszanak szerepet.
A biológiai kórokozók egy speciális csoportját jelentik a pollenek és a gombarészecskék, amelyek a lakosság mind nagyobb hányadánál okoznak allergiás tüneteket. Jelenleg a lakosságnak csaknem 40 százaléka érzékeny az allergén hatásokra. A tüdőgondozó intézetek nyilvántartásai azt mutatják, hogy a nyolcvanas évek eleje óta folyamatosan nő az ilyen jellegű panaszok száma: az asztmás esetek száma az elmúlt tíz évben megkétszereződött, míg a szénanáthában jelenleg négyszer annyian szenvednek, mint 1988-ban. A Nemzeti környezetvédelmi program egészségügyi fejezete riasztó adatokat tartalmaz a szálló por negatív hatásairól. A dokumentum szerint a halálozásban 3-5 százalékos szerepet játszik, a légúti betegségek előfordulásában 7-10 százalékos növekedést okoz, és a szálló por felelős elsősorban az allergiás légúti megbetegedések növekedéséért is.
Az EU-csatlakozás, illetve a nemzetközi egyezményekben rögzített légszennyező-kibocsátások csökkentése kapcsán több, elengedhetetlen feladatot kell a következő években az országnak teljesítenie. Ezek közül az első helyen a kén-dioxid-emisszió csökkentése szerepel, amely alapvetően a nagy, az országos kibocsátás 57 százalékát adó hőerőművi tüzelőberendezéseknél lehetséges. Szakértők az energiatakarékossági programoktól, új környezetkímélő eljárások bevezetésétől (füstgázmosók, katalizátor- és zöldbusz-program) remélik a levegőszennyezés csökkentését.
