Égerlápok
Égerlápok
Főként a síkvidékeken, ritkábban a hegy- és dombvidékeken, lefolyástalan lápteknőkben, feltöltődő morotvák helyén jönnek létre. A talajvízszint a tenyészidőszakban mindig magasan van. Egyes égerlápokban állandó a vízborítás, másokban felszínig nedves, esetenként nyár végére kiszáradó termőhelyeket találunk.
Az Északi- és Dunántúli-középhegységeben szórványosan fordulnak elő, Nyugat-Dunántúlon (őrség, Vend-vidék,) Dél-Dunántúlon (Belső-Somogy) és az Alföldön (Nyírség, szatmár-beregi sík, Duna–Tisza-köze, Hanság, Szigetköz) valamivel gyakoribbak.
A mézgás éger és magyar kőris értékes faanyaga miatt az égerlápok erdőgazdasági hasznosítás alatt állnak. Az égerlápokra nagy veszélyt jelentenek a különféle célzatú vízrendezések (vízelvezetések). Több, nagy kiterjedésű állomány (pl. a Hanságban, Ecsedi-lápon) e miatt ment tönkre. Száradó termőhelyü égerlápjaink csak akkor tarthatók fenn, ha a kellő vízutánpótlást meg tudjuk oldani.
