Az élettelen természet értékei
Az élettelen természet értékei
Ezek az élettelen természeti-táji értékek kategóriájába tartozó természeti objektumok a földtörténet gazdag eseménysorának: a Kárpát-medencét ért szerkezeti mozgások, éghajlatváltozások, akkumulációs és eróziós-deflációs folyamatok, az élővilág változásának epizódjait őrzik.
Közös tulajdonságuk helyhez kötöttségük, át nem telepíthetőségük. Meg nem újuló, helyre nem állítható, végzetes sérülésük esetén végleges pusztulásnak kitett, zömmel egyedi képződmények, formák, formaegyüttesek, rétegszelvények, egyúttal élőhelyek.
A magyarországi barlangok védelmét 1961-től törvény szavatolja. E magas szintű jogi védelmet a jelenleg ismert csaknem 3000 barlang széles körű természettudományos (földtani, ásványtani, hidrológiai, őslénytani, régészeti, növény- és állattani, klimatológiai stb.), történeti és esztétikai értékei, vízgazdálkodási, idegenforgalmi és gyógyászati jelentősége indokolja. A barlangok különösen érzékeny, összetett és bonyolult rendszerek, környezeti indikátorok. Olyan információforrások, melyek a földtani, ásványtani jelentésen túl a múltra vonatkozó egyéb adatok gazdag tárházát is magukban rejtik, evolúciós biológiai, őslénytani, ősrégészeti jelentőségük mellett az emberiség kultúrájában is igen mély nyomot hagytak. Jogi védelmük kiterjed a bejárattól a barlang egészére, a befoglaló kőzetre, formákra, formaegyüttesekre, a képződményekre, a szilárd, folyékony és légnemű kitöltésre, őslénytani és régészeti leletanyagára, a bejárat növényzetére, a sötétflórára, a barlangkedvelő és barlanglakó állatokra, függetlenül azok védettségétől.
