Vadászat
Vadászat
Napjainkra a fegyverrel történő vadászat már régen nem elsődlegesen a megélhetést biztosító zsákmány megszerzésére irányul, hanem a hobbi-, sport- vagy társadalmi státushoz kötött tevékenységek kategóriájába sorolható. E miatt teljesen más szempontok vezérlik.
A nagyobb trófeájú vagy egzotikus állatok elejtése, vagy valamilyen rekord elérése a leggyakoribb célja a mai kor vadászainak. A vadászat ilyen formája komoly befolyással van az élővilágra. A vadászat tárgyát képező állatok természetes ellenségei a vadász konkurenseivé váltak, ezért évszázadok óta folyik azok gyérítése, egyesek esetében pedig már kiirtásuk is megtörtént. Utóbbi tevékenység gyakran nem fegyverrel, hanem méreggel történik, amit szinte bizonyosan a megcélzott élőlényeken kívül mások is felvesznek, és attól elpusztulnak. Az elejtési rekordra való törekvés is sok állatfaj drasztikus csökkenéséhez vagy kipusztulásához vezetett, pl. vándorgalamb, eszkimó póling, de ide lehetne sorolni az egykori hazai hatalmas libavadászatokat is. A kárpát-medencei rekord: egy puskás egy nap alatt 208 libát lőtt 1943. október 29-én Biharugrán. Szerencsére az ilyen értelmetlen mészárlásnak a mai vadászati szabályok véget vetettek Magyarországon.
Vadgazdálkodáson olyan emberi tevékenységet értünk, amikor egy vadászható állatfaj nagyobb terítékének reményében az adott faj állományát tudatosan növelik. A vadgazdálkodás okozta a szarvas állományának jelentős mértékű növekedését, ami mindig együtt jár az állomány leromlásával. Mivel a szarvas erdeink legnagyobb testű állata, nem közömbös, hogy létszáma megfelel-e az adott régió vadeltartó-képességének vagy sem. Ha nem, akkor ez legtöbb esetben az élőhely erdő – károsodásával jár együtt. Sokkal súlyosabb a helyzet a vaddisznóval, amelynek ráadásul az elejtése sem könnyű feladat. Napjainkra létszámnövekedése miatt számtalan talajon élő állat került veszélybe azáltal, hogy a mindenevő vaddisznó többet eszik meg belőlük, mint amenynyit természetes szaporulatuk pótolni tud. A legnagyobb problémát azonban hazánkban ugyanúgy, mint másutt a világon, a betelepített állatok okozzák. Nálunk legtöbb gond a muflonnal van. Ez a mediterránemuból származó, kifejezetten melegkedvelő állat előszeretettel tartózkodik a napsütötte sziklás hegyoldalakon; sziklagyepekben, bokorerdőkben. Ezek az élőhelyek kiemelkedő természeti értéket képviselnek, ezért fenntartásuk egyik fontos eleme a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló tevékenységnek. A muflon ezeket a területeket rágásával, taposásával, „kifekvésével” és koncentrált trágyázásával súlyosan veszélyezteti, helyenként pedig már megsemmisítette. Természetvédelmi szempontból a muflon nemkívánatos, ezért meg kell kezdeni a meglévő állomány erre a célra kijelölt zárt területekre történő visszaszorítását. A dám helyenként kívánatosnál nagyobb állománya is súlyosan veszélyezteti az erdők lágyszárú növényzetét és az ahhoz kötődő egyéb élőlényeket.
Bár évekig úgy tűnt, a fácán millió feletti állományban történő fenntartása sikeresen megoldható. Ma már mindenki tudja, hogy a zárttéri tenyésztéssel előállított csibékkel történő „dúsítás” több kárt okozott, mint hasznot. Nem kívánatos, hogy egy vadon élő állatfaj létszámát folyamatosan a természetesnél nagyobb mértékűre növeljék. A fácán létszámának növelésével pl. a fogolyállomány arányosan csökkent. Gyakran szóba kerül még napjainkban is, a tájidegen állatfajok betelepítése vadászati „választékbővítés” céljából. Ilyenek voltak a közelmúltban a szikszarvas, a vadpulyka, a királyfácán stb. Ezek legtöbbször súlyos veszélyt jelentenek a vadon élő állatvilágra a fertőzésekkel, konkurenciával vagy esetleges a kívánatosnál nagyobb mértékű elszaporodással. Ezért semmiképpen sem kívánatos, hogy a tájidegen betelepítés a jövőben is gyakorlat legyen. Hazánkban a vadászható állatokon kívül nagy tömegben csak az égi csigát gyűjtik (évente 2500 tonnát). A gyakori állatok gyűjtésének az a legnagyobb veszélye, hogy a túlgyűjtés – megfelelő folyamatos felmérések hiányában – csak „későn” derül ki, amikorra már az állomány legtöbbször összeomlik. Az éti csiga pl. csak kb. 3 éves korára lesz ivarérett, ezért a túlgyűjtés első hatásai csak évek múlva jelentkeznek. Fontos, hogy a jövőben valamennyi tömegesen gyűjtött állat esetében a begyűjthet mennyiséget a természetvédelmi hatóság előzetesen határozza meg, és folyamatosan ellenőrizze az állomány alakulását, szükség esetén pedig tegye meg a korlátozó vagy tiltó intézkedéseket a nem védett állatok esetében is.
A vadállomány alakulása (1 000 példány)
A vadállomány kilövésének alakulása (1 000 példány)
Behurcolt bogárfajok Magyarországon
