Környezeti katasztrófák és a környezetbiztonság

Teljes szövegű keresés

Környezeti katasztrófák és a környezetbiztonság
Természeti és emberi eredetű környezeti katasztrófák. A környezeti katasztrófáknak – keletkezésük okai, valószínűségük, kibontakoztásuk, hatásaik terjedésének sebessége, következményeik súlyossága szerint – számos válfaja, megkülönböztető jele van. A legalapvetőbb osztályozás szerint megkülönböztetik a természeti katasztrófákat és az emberi tevékenység által okozott környezeti katasztrófákat. A megelőzés, elővigyázatossági intézkedések, a következmények enyhítésére irányuló teendők szempontjából a ténylegesen bekövetkezett események mellett figyelemmel kell lenni a katasztrófa (például földrengés, vulkánkitörés, bizonyos ipari-technológiai balesetek) esetleges bekövetkezésére utaló jelenségekre.
Szélsőséges természeti jelenségek és hatásaik. A jelentős környezeti károkat – és számos esetben emberi áldozatokat – okozó szélsőséges természeti jelenségek sorába tartoznak
– a földrengések,
– a szökőárak,
– a vulkánkitörések,
– az emberi „beavatkozás” nélkül keletkezett erdőtüzek (wildfires),
– a trópusi ciklonok (hurrikánok, tájfunok),
– a földcsuszamlások, lavinák,
– a sáskajárások,
– az árvizek,
– a szélsőséges szárazságok.
A különböző természeti katasztrófák a bekövetkezésüket előidéző folyamatok alapján osztályozhatók (Jovanovic, 1986) :
– geokémiai katasztrófák: vulkáni tevékenység, nyomgázok mennyiségi változata a troposzférában (például a felszínközeli ózon);
– geofizikai katasztrófák: trópusi ciklon, tornádó, nagy intenzitású csapadékhullás, szélvihar, hóvihar, lavina, aszály, áradás, földcsuszamlás, homokvihar, földrengés;
– geobiológiai katasztrófák: járvány, rovarinvázió (például sáskajárás);
– kombinált katasztrófák: villámcsapás, tűz (például erdőtűz), szökőár.
E jelenségek esetenként egymást gerjesztik (földrengés tenger alatti epicentrummal, tengeri lökéshullám, part menti területek elárasztása), más esetekben azok kitöréséhez vagy erősödéséhez az ember is hozzájárul (túllegeltetés és elsivatagosodás, emberi okokra visszavezethető erdőtüzek stb.).
„Rangos” példák. Az ENSZ-statisztikák szerint a természeti katasztrófák „rangsora” bekövetkezésük száma és hatásai szerint az 1963–1992 közötti harmincéves időszakban a következő volt.
– Aszály a Szahel-övezetben, 1972–74. A természeti katasztrófák súlyosságának minősítésénél elsősorban az emberi áldozatokat veszik figyelembe, emellett a közvetlen anyagi károkra vannak tekintettel. A környezeti károk felmérése a legtöbb esetben lényegesen nehezebb feladat. Az említett jelenségek sorában a legsúlyosabb „egyedi” természeti katasztrófának feltehetően az afrikai Szahel-katasztrófát tekintik. Közvetett áldozatainak (az éveken keresztül tartó éhínség) számát egyes források több százezerre becsülték, az elvándorlásra kényszerített emberek („környezeti menekültek”) száma pedig több millió.
– Mexikói földrengés, 1985. Esetenként hatalmas károkat okoznak a földrengések, illetve a tengerparti területeken a szökőárak. Az 1985-ös mexikói földrengés áldozatainak és eltűntjeinek száma elérte a húszezret; a közvetlen és közvetett anyagi károk értékét mintegy négymilliárd dollárra becsülték.
– Árvíz Bangladesben, 1988. A heves monszunesők következtében a 110 milliós ázsiai ország területének közel háromnegyedét borította el a víz 1988-ban, 30 millió ember vált hajléktalanná.
– András hurrikán, 1992. A trópusi ciklonok sorában – az amerikai környezeti megfigyelő rendszerek fejlettsége miatt – a legismertebbek az amerikai kontinensen pusztító hurrikánok. A megfigyelési, előrejelző, lakossági figyelmeztető és polgári védelmi rendszereknek köszönhetően viszonylag korlátozottak az emberi áldozatok, egy-egy szélsőségesebb hurrikán azonban így is óriási pusztítást végezhet a természeti környezetben és az emberi javakban. Az 1992. augusztusi András hurrikán 62 ember halálát okozta, az épített környezetben okozott anyagi kárt pedig 32 milliárd dollárra becsülték. A több mint 300 km/óra maximális sebességű szélvihar többek között 80 ezer épületet tett lakhatatlanná.
Az emberi tevékenységek által okozott környezeti katasztrófák. Az emberi tevékenységek által okozott katasztrófák is a természetikhez hasonlóan osztályozhatók a bekövetkezésüket előidéző folyamatok alapján:
– kémiai katasztrófák: globális üvegházhatás változása, „kémiai nyár”, továbbá a sztratosz-férikus ózonréteg csökkenése stb.;
– fizikai katasztrófák: talajpusztulás, erdőtűz, ipari levegőszennyezés, nem megfelelő folyószabályozásból eredő katasztrófa, nem megfelelő ipari hulladékkezelésből eredő katasztrófa, nem megfelelő ipari szennyvízkezelésből eredő katasztrófa;
– biológiai katasztrófák: erdőkivágás, túllegeltetés, adott területen a növény-, illetve állatvilág pusztítása, idegen fajok behurcolása stb.
Ipari balesetek. Több olyan, súlyos tragédiát okozó ún. ipari balesetet ismerünk, melyek következményei sok ember életét követelték és jóvátehetetlen károkat okoztak a környezetben is.
– Seveso, 1976. Ilyen ipari baleset történt az olaszországi Sevesóban 1976. július 10-én, amikor nagy mennyiségű dioxin került a levegőbe a vegyi üzemben bekövetkezett robbanást követően. A dioxin (2.3.7.8-tetrachlorodibenzoparadioxin, TCDD) rendkívül mérgező anyag. E katasztrófa során 193 ember sérült meg, és jelentős volt az anyagi kár. E súlyos baleset tapasztalatai alapján. 1982-ben fogadták el az EU Seveso-irányelvét (82/501/EEC számú Seveso-direktívát), és azt azóta többször módosították, továbbfejlesztették. Ez az irányelv a súlyos ipari balesetek megelőzésére, bekövetkezésük esetén pedig a káros hatások csökkentésére, a következmények hatékony felszámolására vonatkozik.
– Bhopál, 1984. Az indiai Bhopálban 1984. december 3-án és azt követően a közeli vegyianyaggyár egyik tartályából kiáramló mérgező anyag (metil-izocianát) több mint 2500 ember halálát okozta. Több mint tízezer volt a sérültek száma, és mintegy húszezer embert telepítettek ki. A Union Carbide cég vegyi üzeme – ahol növényvédő szereket gyártottak – a 800 ezer lakosú indiai város közvetlen közelében épült, és lakóépületek voltak szinte a gyár kerítése mellett is. Az üzemben gyakorlatilag nem működtek a biztonsági rendszerek, nem készült az esetleges szükséghelyzetekre riadóterv, kitelepítési terv, emiatt a mérgező gáz kiáramlását követően nem lehetett riasztani a környék lakosait. A katasztrófa egyik következményeként az indiai várost a „vakok városának” is nevezték, mivel sokan megvakultak a mérgezőgáztól.
– Csernobil, 1986. 1986. április 26-án a csernobili atomerőműben bekövetkezett robbanást közvetlenül az irányító személyzet által engedély nélkül, szabályellenesen végzett kísérlet okozta, amelynek során kikapcsolták a biztonsági berendezést. A csernobili erőműben alkalmazott RBMK-típusú reaktor technológiai biztonsági jellemzői már önmagukban is messze elmaradtak a nemzetközileg elfogadott követelményektől, a katasztrófának tehát csak a közvetlen kiváltó oka volt a felelőtlen emberi beavatkozás.
A robbanást követően tűz keletkezett, és annak eloltásáig, a legsürgősebb intézkedések megtételéig eltelt mintegy tíz napon keresztül veszélyes sugárzóanyagok – uránium, plutónium, jód-131, cézium-137 – tömege került a légkörbe. A sugárzó részecskék – a nukleáris anyagokat tartalmazó felhővel – a légköri áramlásnak megfelelően észak majd nyugat felé sodródtak, és a légkörből kikerülve (kiülepedő) eljutottak Észak- és Kelet-Európa területére.
A robbanást követő első napokban a radioaktív felhő Ukrajna, Fehéroroszország, Litvánia, Lengyelország, Csehszlovákia, Ausztria, Magyarország, Olaszország, Franciaország egyes területei felett vonult el. A későbbiek során e nukleáris csapadék nyomait azonosították az Egyesült Államok, Japán, de még Brazília egyes területein is. A nukleáris baleset Ukrajna, Fehéroroszország, az Orosz Föderáció területén mintegy 3,7 millió ember életkörülményeit érintette. Egy részük olyan területen élt, ahol a sugárzás szintje meghaladta a kitelepítésre ajánlott beavatkozási szintet. A szennyezettség mintegy 30 ezer km2-es területen jelenleg is meglehetősen magas. A katasztrófa következményeinek felszámolására, illetve enyhítésére rendkívül nagy emberi és anyagi erőfeszítésre volt szükség. Az első időszakban 135 ezer embert telepítettek ki, a Csernobilt körülvevő és a leginkább szennyezett térségből több százezer ember hagyta el az otthonát. A legsúlyosabb környezeti hatások is az említett három ország kiterjedt térségét érték a légkörből kiülepedett szennyezőanyagok, a talajt, a felszíni és felszín alatti vizeket, az élővilágot ért nukleáris szennyezés következtében. Az erőmű néhány kilométeres környezetében elváltozásokat tapasztaltak a növény- és állatvilágban, így mutációkat, valamint szaporodási zavarokat. A növényvilágban különösen érzékenynek bizonyultak a tűlevelű erdők, melyek jelentős területen kipusztultak.
Szállítás miatti balesetek. Nemcsak közvetlenül ipari létesítményekben történt balesetek okozhatnak katasztrófát, hanem különböző veszélyes anyagok, üzemanyagok szállítása közben is előfordulhatnak balesetek. Különösen súlyos következményekkel járnak a nyílt tengeren vagy a partmenti területeken bekövetkező balesetek, amikor a hatalmas olajszállító hajók ütközése, sérülése miatt a kifolyt olaj hatalmas területeken szétterül. (A közelmúltban egy olajszállító tankhajó Dél-Anglia partjainál ütközött sziklának, és szállítmánya a tengerbe zúdult.)
Természeti katasztrófák. Bekövetkezésüket csak közvetve idézi elő valamilyen emberi tevékenység. 1994-ben az Egyesült Államokban a Mississippin történt jeges árvíz elsődleges kiváltó oka ugyan a vízgyűjtő terület nagy részén lehullott – az éghajlatilag várható érték kétszeresének megfelelő – csapadékmennyiség volt, a súlyos csapás kialakulásában és mértékében meghatározó szerepe volt a „túlságosan” kiegyenesített sodorvonalú folyómedernek is. Hasonló eset játszódott le 1995-ben Németországban és Hollandiában is, amikor a kiterjedt területeket elárasztó árhullám egyik figyelemre méltó tényezője – a rendkívüli esőzés és gyors hóolvadás mellett – ismét a folyam „túlszabályozása” volt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages