A hétfalusiak reggeli isteni tisztelete, mindig nap feljöttével veszi kezdetét; a pap ének után elmondja a reggeli imát, miatyánkot, és egy rövid zárimát, mit ismét ének fejez be. Az ének verseket Hétfaluban dictálják, azaz egy erre kiszemelt ember az ének mindenik verssorát fennhangon elmondja. Ily renddel megy ez egészen adventig, ekkor az isteni tisztelet reggeli 5 órakor fényes világitással tartatik meg, s a nép ezen hajnali isteni tiszteletekre ép oly számmal szokott egybeseregleni mint ünnep- vagy vasárnapokon. Az isteni tisztelet kezdődik orgona, kiséretnél való énekléssel, aztán a pap a szószékről az adventi ima és miatyánk után valami szentirási szakaszt olvas fel és magyarázza, mit ima és ének zár be. (Ez a hajnali isteni tisztelet katholikus reminiscentia.) A vasárnapi isteni tisztelet rendszerint 9 órakor orgona nélküli introitussal kezdődik, ezután a pap által megjelölt éneket orgonakiséret mellett éneklik, a negyedik versszaknál a pap a szószékre lép s rövid fohász után az egyházi beszéd bevezetését mondja el; ekkor megszakitva beszédét, a segedelem kérés után ének következik, melynek folyama alatt az egyház szükségeire meghordozzák a csengetyüs erszényt. Ének után a pap a predicatióhoz alkalmazott imát és miatyánkot elmondva, felolvassa a pericopák szerint azon vasárnapra szabott evangeliumot vagy epistolát; az utolsó versszak ismétlése után leül a nép, s a pap a szentleczkéből kifolyólag folytatja beszédét valamely általános tételről, vagy homassiaképen fejtegetve az a napi szentleczkét. Az egyházi beszéd végeztével a hirdetések és a közczélokra adakozottaknak mondott köszönet után, a nép a pap által jelölt éneket zengi el, mialatt a pap az oltárhoz lép s ha szónoklatában az evangelium felett elmélkedett, az azon napra való epistolát olvassa fel, vagy megforditva; végre megáldja a gyülekezetet, miután zárének rekeszti be a teljesen magyar folyamu isteni tiszteletet. Délután könyörgés, miatyánk és a felolvasott bibliai tételek magyarázata tölti be az ének által bezárt vecsernyét. Már most összehasonlitás kedveért ide iktatom a szászok isteni tiszteletének rövid körvonalazását. A szászoknál hétköznap csak rövid könyörgés és ima van, de vasárnap 3 egymás utáni isteni tisztelet vagy jobban mondva az egynek három felvonása van. Reggel fél 9-re kezdődik a harangozás, ekkor a tanulók a rectorral és a szeressel (az azon napra következő kispappal bemennek a templomba, ének után a kispap szószékről elmondja a vasárnapi imát, miatyánkot. Az ezt követő ének alatt küldöttség (rendesen a harangozó) megy a főpap után, ki egyenesen a szószékre lépve elmondja predicatiója bevezetését s a közbe eső ének után annak szövegét, melynek végeztével a gyülekezet szétoszlik. Félóra mulva ujból harangoznak s kezdődik az isteni tisztelet 3-ik része, mikor a tanulók a rectorral és tanitókkal az oltár körébe sorakozva 2–3 versszakot énekelnek, mire a kispap az oltárhoz lépve az azon napra való epistolát elénekli, több helyt csak felolvassa, azután megáldja a gyülekezetet, mely a zárének után szétoszlik. Délután csak könyörgés és ének van.
Alig van a hétfalusiaknak oly családi öröme vagy fájdalma, hogy a lelkész ott jelen ne lenne, s azokkal egybekötött ünnepélyességekbe be ne lenne foglalva, ugy hogy a nép szerette lelki atya hiveit a bölcsőtől egész a koporsóig mindenütt kisérni szokta. A pap kereszteli a gyermeket; a keresztelésnél azon sajátságos szokás van, hogy ha fiut keresztelnek, két kereszt apa, egy kereszt anya; ha leányt keresztelnek, két kereszt anya és egy kereszt apa van jelen. Keresztelés után a pap áldja meg a kimenő asszonyt; ugyanis Hétfaluban szokásban van, hogy a gyermeket szült asszonyok a hat hét elteltével templomba mennek magukat és magzatjukat bemutatni az urnak. Igen szép a templomba menetellel egybekötött azon szokás, hogy a kimenő asszony egy darab kenyeret szokott hóna alá venni, melyet a legelőbb vele szembejövő szegénynek ad oda. Az egyházba lépőt a pap az oltárnál fogadja s miután a bábával az oltárt megkerülték, megállnak a lelkész előtt, ki egy alkalmi fohász elmondása után, rövid beszédben előadja a szülés nehézségeit, veszélyeit, s annak szerencsés megtörténteért hálát ad Istennek, mely hálaadó imát az asszonnyal együtt mondja el s miatyánk után megáldja az asszonyt és gyermekét. Jelen van a pap mint szereplő a lakadalmoknál, a mint azt később a menyegzők tüzetes ismertetésénél elő fogom adni; de a miként ott van az élet kiindulási pontjánál a bölcsőnél, ugy ott van az élet zárpontjánál a koporsónál is. A hétfalusiak temetési szokásai annyira sajátságosak, hogy valóban megérdemlik a tüzetesebb ismertetést.