A hétfalusi magyarok népviselete.
A hétfalusi magyarság öltözete első tekintetre oláhosnak tetszik, bár közelebbről vizsgálva, szabás és varrásra nézve sok tekintetben eltérő az oláhok viseletétől, s inkább ős magyarosnak mondható; mert kétségtelen, hogy ilyszerű viseletet a vármegyei magyarságnál több helyen találunk s ezen viselet csak azért tetszik oláhosnak, mert az oláhoknak, sőt a szászoknak is tulajdonképpen nincsen nemzeti viseletük, hanem ők átvették a magyar öltözetét, s legfölebb az ingkieresztés által akarják elrómaiasitani vagy inkább elronditani. Könnyebb áttekintés kedveért ide melléklem a hétfalusi magyarok és oláhok népviseletének képét; baloldalon a magyarok vannak lapot olvasó papjuk körül csoportosulva, jobb oldalon az oláhok, mig a háttérben egy lóháton havasra induló csobán van feltüntetve.
Hétfalusiak népviselete. (Rajz. Gerhard Lajos.)
A magyar férfiak rendesen vállig érő, csinosan gondozott és tisztán tartott hajat viselnek, nyárban nagy karimájú fekete kalapot, télben fehér vagy fekete báránybőr kucsmát hordanak, mely az idősebbeknél kalpagszerüleg lecsüngő vagy felül kiszélesedő tetőzettel van ellátva. Testüket otthon szőtt lening fedi, melynek két hüvelyknyire felálló galléra fürészfogason van sárga vagy fehér czérnával kihimezve, elől bojtba végződő zsinórral összekötve, mely zsinór a fiataloknál veres, az idősebbeknél fehér. Ez ing bőujjú kézfőig, az ingalja térdig ér le, a derekhoz czifrán kihimzett tűszű- (dűszű-vel vagy bogláros bőrövvel van odaszoritva, alól pedig künn hagyva; s éppen ezen ingalj kieresztése az, a mi a hétfalusi magyarok öltözékének oláhos szinezetet ad. Az ingre még nyárban is ünnepélyesebb alkalmakkor mellesbundát öltenek, mire vagy panyokára viselve, vagy felöltve a dísz zeke jön, a mely fehér posztóból van a négyfalusiaknál, feketéből a háromfalusiaknál. Ezen dísz zeke elől sürűn egymást érő vitéz kötésekkel szépen ki van zsinórozva, s öltözetük legmagyarosabb részét alkotja. Ezenkivül van még a hosszú vagy rövid suba, mit télben a dísz zeke alá szoktak felölteni; a nyári mezei munkánál használt firiskó: sőt a lombos guba (sárika) is megvan a hétfalusi magyaroknál; ez utóbbit a legények éjhálóba és akkor szokták csak használni, midőn a téli estvéken szeretőikhez guzsalyosba, vagy látogatóba mennek. A szűk fehér posztóból készült harisnya (szűk magyar nadrág) a hétfalusi magyarnál épp oly szabású és oly testhez álló mint a székelynél s az erre huzott térdig érő kordován csizma épp oly idomú mint a székelyeknél. Kálczunt és bocskort csak a legszegényebbek viselnek.
A hétfalusi magyar nők öltözete igen szép és változatos, s általánosan kimondhatjuk, hogy az jóval festőibb, értékesebb és tartósabb a székely nők öltözékénél. A menyecskék hétfaluban igen sajátságos szabásu kötött csepezt vagy főkötőt viselnek. A fő tetején szines hárászból köridomban futó díszkarikák vannak, melyek fehér földön váltakozva egy tányéridomu díszes fejéket alkotnak. A csepez ezen felső feléhez illesztett alsó része fehér czérnából van virágosan horgolva, s mig hátul a nyakon hosszu lecsüngvénynyel bir, addig a homloktól a konty alatt át vitt kötővel van leszoritva, a mire a menyecske pántlika (szalag) jön, ez a fiatal menyecskéknél ugyan azon arany himzetes szalag, melyet menyegzőjekor a vőlegénytől kap menyasszonyi ajándékba, ezt azonban csak két évig viseli, s azután meggyszin vagy fekete szalaggal cseréli fel. A csepez e szerint sisak idomu s fődísze a tetőékitményben van, a melynek verzselésére (himzésére) főleg a fiatal menyecskék igen nagy gondot forditnak, s az igen kaczéron tünik át a ráillesztett átlátszóan vékony fehér fejrevalón (fátyolkendő a melyet a hétfalusi menyecskék igen szépen tudnak fejükre illeszteni, s mely nélkül se tél, se nyárszakon a háztól kimenni nem illik. Pürkerecz, Zajzon és Tatrangon a fiatal menyecskék 6–7 évig (t. i. mig a fiatal asszony czímre igényt tarthatnak) a fehér fejrevaló helyett barancsikot (czitromszinű selyem fátyolt) hordanak, a mely a lakadalomtól számitott 3–4 hónapig (mig a mézeshetek tartanak) czifra bogláros tűkkel van a főre feltüzve, s mig az ily uj házas asszony boglár ékitménynyel pompálkodik, addig a templomban folytonosan állani kell, s csak akkor ülhet le, a mikor boglártüit lerakja.
A hétfalusi nők, asszonyok, ugy mint leányok ünnepélyes alkalmakkor arany galléros és kézelős csipke inggel pompálkodnak; rendesen hosszú fehér gyolcsinget viselnek, mely a nyakon és az ujjnál czifrán ki van verzselve (himezve) veres fejtővel a fiataloknál, fehérrel az idősebbeknél. A nyakot leginkább veres korál vagy jóféle kláris gyöngy ékiti, fülbevalót nem használnak; a ránczba szedett rokolya csak a leányok és a menyasszonyoknál fehér, a többieknél fekete, vagy hétköznap sötétkék; ez termetüket háromszor átfutó bogláros szijjal van a derékhoz szoritva és a vállon átvitt széles szalaggal megerősitve.
A leányok hétköznap szajinkát (szines selyem kendő) kötnek fejükre, ünnepnapon azonban hajadon fővel járnak, mikor két ágba font hajukat csinosan felkontyozva veres vagy meggyszin hajkötővel (szalaggal) szoritják le. Hátul a nyak gyöngyről sűrün egymás mellé illesztett, térdhajlásig érő szalagok csüngnek le, elől pedig finom vapirból készült s czifra virágosan kiverzselt előkötény jön.
Van azonban a leányoknak és fiatal menyecskéknek egy kiválóan, csak táncz alkalmával használt igen díszes öltözéke: a hámos rokolya, ez fekete a menyecskéknél, fehér a leányoknál, s mindig háznál szőtt kelméből kerül ki. Ezen ruhadarab szabása nagyon sajátságos, mert az a válltól a bokáig ér, s derékkal nincsen ellátva, hanem csak a czifra bogláros öv által van leszoritva. Ezen rokolya felsőrésze mellényt pótol, a mennyiben az elől a mellen kerekded kimetszéssel bir s a vállon átmenő keskeny kelme részszel van a nyak irányában hátul is kimetszett részszel egybefüggésbe hozva; ezen mellre és hátrajövő és a vállakon átvetett felsőrész ezer meg ezer ránczba van szedve, s ez valamint a sűrün redőzött alsórésze is sárga selyemmel van széleinél igen díszesen kihimezve. Ezen ruhadarabnak fődísze a redőzés finomságában van meghatározva, s azért az az egész héten át szorosan egybeköttetik, hogy vasárnap redőzete rendben legyen; ha a hámos rokolya fekete, akkor fehér, ha fehér, akkor fekete csipke kötényt illesztenek rá. A czifra s több száz forintba kerülő bogláros övhez szép szabásu s czifrán himzett bőrerszény van felakasztva, melyben a leány a tánczpénzt szokta tartani. Az ily hámos rokolyát és bogláros övet csak vasárnap és lakadalmak alkalmával viselik a nagy leányok és fiatal menyecskék. A gazdagabb leányok és fiatal asszonyok mellükön köszöntyűt hordanak. Ez 5–6 hüvelyk átmérőjű, dombor művel ékitett kőridomu ezüst lap. Ilyet azonban csak is azok viselnek, kik ez ékszert öröklik, mert ujat nem igen csináltatnak.
A mint a tánczra, ugy férjhez menetelkor a menyegzőre is külön ruhája van a hétfalusi magyar leánynak, mert ekkor előveszi a csak ezen egyetlen alkalomra tartott bársony csákót s palástot, s ezzel jelenik meg az esketésre a templomban, s ezzel díszeleg az egész lakadalom alatt. Ekkor uj fehér rokolyája van a menyasszonynak, melyet a menyegző után ládába zárva, csak temetéskor szokták ismét ráadni.
A nők melegebb ruhaneműje: a mellesbunda, csipőigérő kaczéron kihimezett női suba, ujjatlan mellény, mely az ujabb időkben bársonyból készül és díszesen kisujtásozott és kihimzett fehér zeke, mit leginkáb templomba menetelkor és más ünnepélyesebb alkalmakkor panyokára szoktak viselni. A nők lábbelije régen saru volt (féltérdig érő s ránczosan legyurt könnyű szatyán csizma) most kordován csizma, ritkán papucs.
A hétfalusi magyar nők munka közt és utazás alkalmával férfi kalapot szoktak feltenni, erre nekik külön kalapjok nincsen, hanem a menyecskék rendesen férjeik vasárnapi kalapját használják, a hajadonoknak persze az ily közös kalap viselésre nincsen alkalmuk, s vagy fivéreik kalapját használják, vagy külön kalapot szereznek, mert csak az elmátkosodottaknak lehet és illő szeretőik kalapját használni.
A hétfalusi magyarok népviselete ugy a férfiaknál, mint a nőknél nem igen van a divat szeszélyeinek alávetve; e tekintetben a hétfalusiak nagyon conservativ szellemüek s viseletöket többre becsülik minden más népviseletnél; ahoz való előszeretetük oly nagy, hogy ha vagy egy székely vagy más vidéki magyar egy hétfalusi leány bájaitól elvarázsoltatik, azt csak azon feltétel alatt kaphatja meg, ha a lakadalomra, vagy ha oda települne, azutánra is felölti a hétfalusiak népviseletét.
A hétfalusi értelmiség 1861 óta leginkább magyarosan öltözik. A papok egyházi öltözetéről már fennebb szólottam s most azt a képen is előtüntetem. Azt hiszem, eléggé kimeritőleg ismertettem a hétfalusi magyarok népviseletét s most áttérhetünk az ottani oláhok népviseletére.