A hétfalusi magyarok nyelvsajátságai.
A hétfalusi magyarok nyelvsajátságai.
A hétfalusi magyar nyelve tiszta és zengzetes, s bár a székelyek beszédmodorával, nyelvsajátságaival, sőt még tájszavaival is találkozunk itt, mégis vannak oly sajátságos eltérések, melyeket fölemlitendőknek vélek. A hétfalusiak szintén nyújtják a szavakat, mint a csíki székelyek; de a hanghordozás tökéletesebb, a mennyiben a csíkiak éneklésszerű fel- és leszállása nincsen meg. Legtisztább magyarsággal a pürkerecziek, bácsfalviak, zajzoniak és tatrangiak beszélnek; hibásabban a türkösiek és csernátfalusiak, legdurvábban a hosszúfalviak; ez utóbbi három faluban, hol az oláhok tekintélyes számmal vannak, a magyarok többször vegyitnek beszédükbe oláh szavakat is. De lássuk a hétfalusiak népnyelvének kiválóbb sajátságait.
Ilyen a személyneveknél a ni, nitt és nul rag alkalmazása, pl. azon kérdésre, hová mész? a felelet: a papni, molnárni, paphoz, molnárhoz helyett.
Hol voltál? a papnitt, molnárnitt, papnál, molnárnál helyett.
Honnan jösz? a papnul, molnárnul, paptól, molnártól helyett*.
Ezen sajátság meg van a csíkiaknál is.
A menni igének hajlitása igy történik: menek, méssz, menen, menünk, mentek, mennek.
Az igék határozott módja helyett a többes első személyében a határozatlant használják, pl. azon embert látunk, az Istent félünk, azt a fát megfaragunk, adósságot lefizetünk, azt a hust nem eszünk meg.
A feltételes mód nók ragja helyett a nánkot használnak (a hosszúfalusiak, türkösiek és csernátfalusiak), pl. ha nem látnánk, nem mondanánk azt meg stb.
A parancsoló módban, annak mintegy szeliditésére, a kérő sza, sze ragot alkalmazzák, pl. addssza, mondssza, jeressze, menjsze, fussza. Az u-t igen gyakran i-re változtatják: pl. magik, apjik, anyjik, rajtik.
A kicsinyitő acska, ecske, get, kál alkalmazása nagyon gyakori, pl. házacska, erdőcske, hidegecske, valamint esseget, havazkál.
A kettős z és sz egyike helyett j-t tesznek, pl. hojszu, hojza. Két mássalhangzó közé legtöbb esetben egy magánhangzót illesztnek, pl. Barassó, karajczár, Kirisztus*.
Ezen utóbbi három sajátság meg van Csíkban is, egyáltalában a hétfalusiak beszéd modora leginkább a csíkiak székelyekéhez hasonlit, mi a székely eredetnek legszembeötlőbb bizonyitványa.
Az üveget éveg-nek, a csuprot csipor-nak, lyukot lik-nak, egeret féreg-nek, fazékot fazik-nak, gyertyát gyortyá-nak, deszkát doczká-nak, istállót pajtá-nak, gyermeket, fiut ugy mint leányt cseléd-nek, a fejszét fejszi-nek mondják ép úgy, mint a csíki székelyek. Csinált helyett csált, (Hosszúfaluban csán), kiált helyett kajt, tanitja helyett tanícsá-t használnak, mint a marosszékiek.
Tájszavakban szintén bővelkednek a hétfalusiak, itt a jellemzőbbek közül nehányat fölemlitek. Ilyenek tuszi = ostoba, hermor = czivódás, borbát = serény-ügyes, kölömp = ölfához való 3 láb hosszura rovott fadarab, melynek Háromszéken ramaz a neve; fokan (fakanna) kártya, faralya = házak ablaka előtti ülőpad, gocsman = egyházfi (talán gottesmannból), falnagy = falubiró, csuklyon = hegynyak, szemecz = szemérmes, cseter = hasábfa, szajinka = selyemkendő, szécs havasok oldalán levő tisztás, csetenye = leveles fenyőág, bakocz = apró törmelék fa (alkalmasint bachholzból), szemécs = bátor beszédes gyermek, higocz = sovány, betegség miatt meghizlalásra alkalmatlan marha, szip = oly kut, melynek vize csöven csurog, garánczki = oly fiatal ember, ki a nagyok közé tolakodik, merendélni = erdőre menőnek élelmet pakolni, merendésruha = mibe az élelmet pakolják, baráncsik = selyem fátyolkendő, hajok = favágáskor kieső forgács, husztaj = ragadozó állat, peheteg = penete vagy sütőkemencze-seprő, kobza = lant vagy guitareszerű hangszer.
De ezen tájszavak és beszédmodorban való nyelvsajátságok, csak a nép hátramaradottabb részénél vannak meg, mert a tanultabbak a legtisztább magyarsággal beszélnek: a hazafias szellemű közmíveltség hova-tovább örvendetes előrehaladást tesz köztük, úgy a népnevelés hathatós lendületnek örvend, miben annak is része van, hogy hirlapokat járatnak*, könyveket szereznek, s azokat nemcsak a papok, tanitók, jegyzők, hanem a nép értelmesebbjei is nagy érdekeltséggel olvassák; az olvasás által a tanulási kedv mindinkább terjed, s ezen érdekeltség által a nép szellemi látköre mindinkább tágul. E nép a mult történetének ismeretével, s saját nemzetellenes sorsa öntudatával aggodalommal és reménynyel kiséri a magyar nemzet vajudását és küzdelmeit, mert tudja és érzi, hogy üdv és fennmaradás reá nézve csak a jog és alkotmányosság győzelméből eredhet; mert tudja és érzi, hogy a népek fennmaradását, fölemelkedését és jóllétét a közmíveltség biztositja leginkább.
A Hétfaluba mintegy 90 magyar hirlap jár.
