Bácsfalu.
Bácsfalu.
Bácsfalu régi okmányokban Báthfalw Bachfalu és Bachyfalu, latinul Villa Abbatis, Bátia néven jön elő; a németek Batschendorfnak, az oláhok Bácsfaleounak nevezik, ily nevei valószinüleg onnan eredtek, hogy legelőbb bácsok (juhászok) telepedtek oda. Villa Abbatis latin neve pedig onnan, hogy a brassai abbásnak lehetett ott falusi birtoka. Ugy látszik, hogy ez egyike a későbben keletkezett faluknak, mert azon 1366-ki okmányban, – melyben a Hétfaluról legelső okmányi tudomást szerezhetünk – Bácsfalu neve nem fordul elő. A mint fennebb látók, 1456-ban Bácsfalu is a többiekkel együtt Csernátfalu leányegyháza volt, melytől csak e század elején vált el és lett önálló egyházközséggé. Ez okon a lutheránusok temploma mint ujabb épület*, a régész előtt – mint ilyen – fontossággal nem bir; de örömmel közelithet ez egyházhoz mint nemcsak a hit, hanem nemzetiségünk védszentélyéhez is a hazafias lelkű vizsgálódó, annyival nagyobb örömmel, mert ott találja isten háza mellett a lélek nemesitésének, az értelem fejlesztésének másik templomát: az igen díszes iskolaházat, hol két tanitó vezetése alatt 200-nál több tanitvány nyer hazafias irányú nevelést. Ez iskolaházat a hívek 1862-ben önerejükön épitették* és rendezték be. Hogy ez igy történt, hogy a jövő előhaladásnak itt biztos alapja fektettetett le, s hogy e nép nemes tulajdonainak még emelkedettebb kifejlődését remélhetjük: azt leginkább bácsfalvi magyar lutheránus lelkész Borcsa Mihálynak köszönhetjük, ki minden paptársai közt tán legtöbbet tett és tesz arra, hogy e nép százados szolgaság okozta hátramaradottságából kiemelkedhessék. Valóban szép és nemes egy lelkésznek hivatása, ha azt az illető ugy felfogni és teljesiteni képes, a mint azt Bácsfalu művelt és emelkedett lelkületű papja teszi, kinek áldásos apostolkodása nem csak községe szerény körében hat, hanem kiterjed a barczasági magyar faluk mindenikére; ki azon nép közül származván s emelkedvén ki: természetesen a néppel érez és szenved, ismeri e nép erényeit és gyengeségeit, bajait és fájdalmait, és tudja és átérzi azon veszélyeket, a melyek ezen idegen elemek közé ékelt népnek nemzetiségét fenyegetik. A hazafiság éber előörseként figyel, s ott van mindenütt, hol veszélyt mutat a láthatár; az irodalom, igazságszolgáltatás, törvénykezés terén, mindenütt, különösen a hatalmas szász papság túlkapásaival szemben, védi és oltalmazza e népet, annak jogait; kitartás és küzdésre buzditva hiveit ott, a hol kell, példát adván erények, munkásság és hazafiságban; s bizonyára az oly nép, melynek ily lelkipásztora van, el nem tévedhet, sőt czélját előbb-utóbb becsülettel éri el.
A magyarok temploma 1811-ben, a papilak 1809-ben épült. Csernátfalutól 1808-ban vált el.
Egy 1833-ban fából készült régibb iskolaház helyére.
Borcsa Mihály az 1848-as idők növeltje; ő ki akkor megtámadott alkotmányunk védelmére fegyvert ragadott*, egyszermind megérté ama korszak jelszavát s a nemzeti függetlenségi harcz elnyomása után hűn őrzé meg keblében a szabadságszeretetnek azon égi szikráját, mely minden magyar szivben felgyuladt, hogy nemzetünknek a zsarnokság sziberiai hidege által megdermesztett szivét felmelegithessük és a meghaltnak véltet ujból életre hivhassuk. A szabadság malasztjának ezen a szivek titkos szentélyében hűn ápolt szikrája idézte elő azon lelkesedést és kitartást, mely a vértenger, börtönök és bitófákkal szemben is meg tudta védni a nemzeti lét életelemeit, s midőn a politika tere el volt zárva, akkor az irodalom, a népnevelés, a szellemi emelkedés terén vitte előre a nemzetet és a tudomány fáklyájával oszlatá szét a sötétséget, melyben a zsarnok hatalom eszközei hálóikat odább szőni megpróbálták. A szabadságszeretet annyi kebelben felgyult ezen szikráinak összege képezé ama szent talizmánt, a mely nemzetünket fölemelte a jelenben, s mely a jövőnek egyedüli biztos zálogát nyujtja.
Borcsa Mihály 1848-ban a brassai szász gymnasiumban tanuló volt s mivel egy alkalommal a háromszékiek által fenyegetett Brassó védelmére fegyvert fogni vonakodott, s a magyarokat gyalázók ellen felszólalt, börtönbe vetették, honnan Gödri János kezességén kiszabadulván Ujfaluba ment tanitónak és jegyzőnek, s nem kis része volt a hétfaluban szervezett 125-ik honvéd zászlóalj kiállitásában, s a barczasági magyarságnak lelkesitésében, miért 1849-ben midőn a muszkák a Tömösnél beütöttek, elfogatása és biztos agyonlövetése elől elemenekülve, Nagy-Váradon Ormai vadász zászlóaljába állott be s mint tizedes tette le Világosnál a fegyvert. Honvéd életében azon kitüntetés érte, hogy Mészáros Lázár hadügyminiszter Holdmező-Vásárhelyről Borcsa által küldött egy levelet a Szentesen levő Kossuth Lajoshoz. A dicső hazafival való ezen találkozása lelkének honszerelmét nem kis mérvben fokozta, s megedzé keblében azon szent törekvést, a melynek szülőföldje már eddig is annyit köszönhet, s melytől ezután is oly sokat remélhetünk.
Ezen a csataterek vészei közül haza hozott szent szikra vesta tüzének volt élesztője s elaludni nem engedő hű őre Borcsa Mihály is; az ügyhöz és hozzá méltó társakra lelvén a hétfalusi honvéd zászlóaljnak a szabadság vérkeresztségén átment nehány lelkes hősében. A szabadságnak egy lefegyverzett bár, de azért erős phalanxa volt ez; mely azon korban, a midőn nemzeti életünk gyökszálaiban volt megtámadva, meg tudta annak drága lételét oltalmazni. Borcsa és társai átlátták, hogy minden más tér el levén zárva, csak a népnevelés tere az, a melyen a nemzet érdekében valamit tenni lehet. Az ügy élére állottak, lelkesités és rábeszéléssel a jóra fogékony népet rábirták, hogy az a régi rozzant iskolaházak helyére, mindenféle mintegy varázsütéssel díszes iskolahelyiségeket emelt, áldozatkészségben kifogyhatatlan volt. Midőn a tantermek készen voltak, alapot teremtett elő, miből a tanitók dijazhatók legyenek s igy a germanizáló szász tanitók lassankint kiküszöböltetve, helyet adtak ügyszeretőbb lelkes székely tanitóknak*, kik a népbe bele önték a gyermekek neveltetése szükségességének emelkedett érzetét, melynek nagyszerű eredménye ma már abban mutatkozik, hogy a barczasági tiz magyar faluban a népnevelés ügye ugy áll, mint sehol Erdélyben.
Nem tekintve arra, hogy minő vallásu, hanem csak is arra, hogy e tanitók hazafias szellemüek legyenek, innen van az, hogy a Hétfalu lutheránus iskoláiban leginkább református tanitók alkalmaztattak, a mi már magában is e nép érettségére mutat.
Itt, hol a Hétfalu első iskolájával találkoztunk, s hol először nyilt alkalmunk e nép szellemi életének csarnokába bepillantani, kötelességemnek tekintem a hétfalusiak iskola ügyének pár sort szentelni, s azt a múlt vajudásaitól jelen fejlődöttebb viszonyai örvendeztető stadiumáig elkisérni.
