Csernátfalu.
Csernátfalu.
A Hétfalu harmadika Csernátfalu; ez Türkössel ismét teljesen össze van épülve, elannyira, hogy a kettő közti határt csak a Tóvölgye pataka képezi, mely a falun alól Rajna pataka nevet kap, s a Halmoknál egyesül a Hétfalu minden vizeit elvezető Dirbával*, valamint ebbe szakad a falu derekán lefutó Cserna pataka is, mely e falu nevével rokonságban van. Csernátfalva mint fennebb előadtuk, a legrégibb időktől fogva a Hétfalu központi helye volt, hol azon szent Mihálynak szentelt központi egyház feküdt, mely már 1427-ben állott s anyaegyháza volt az egymás végtiben fekvő hétfalunak, a mint ez kitetszik Hunyadi János 1440-ben kiadott rendeletéből, melyben meghagyja, hogy a Hétfalu fele dézmáját a szent Mihály ecclesia papjának adja*.
Melyről alább Hosszúfalunál.
Lásd fennebb az V. fejezetben.
A nagy kormányzó által ily gazdagon dotált egyházról a falut magát is Szent Mihályfalvának nevezték. Zenth Mihali néven fordul elő László király 1456-ki rendeletében, mely szerint fennebbi faluknak a törcsvári várparancsnok által lefoglalt dézmáját a zenthmiháli papnak visszaadni rendeli*. Mátyás király egy 1460-ki adománylevelében Zenth Mihálfalva másként Tharnatfalwa néven emlittetik, a mi tanusitja, hogy az egyház védszentjétől származó szent Mihályfalva mellett a Csernátfalu elnevezés már akkor is használatban volt. Ulászló azon 1500-ki okmányában, melylyel Törcsvárát Brassónak zálogba adja, e falu még mindig Zenth Mihálfalva néven fordul elő*, sőt ez ős néven találjuk fel 1561-ben is azon okmányban, mely által a prázsmáriak János Zsigmond rendeletére a Doborló erdő birtokába beiktattatnak, mikor az egybehivott szomszédok közt ott találjuk Jánosi Mihály szentmihályfalvi birót és Berthalmi Jakab esküdtet*. Ez alkalommal azonban utoljára találkozunk a sz. Mihályfalva elnevezéssel, mert az ezutáni okmányokban mindig Csernátfalu néven jelenik meg, a minek az oláh Csernátu és a német Zernendorf csak átforditását képezi; arra azonban, hogy ily neve honnan származott, irott okmányt találni nem tudtam, bár azon hagyomány él az öregebbek között, hogy e falut egy háromszéki Csernátonból idejött székely gyarmat alapitá, a falu és az azt átfolyó patak nevében örökitvén az ős haza emlékezetét.
Ez okmányt terjedelmesebben fennebb az V. fejezetben.
Mátyás és Ulászló okmányát lásd ugyanott.
Lásd részletesebben Prázsmár leirásánál. Megvan a gub. levélt. Priv. Civ. G. 26. 5326/785.
Csernátfaluban mint régi központi egyházközségben érdekes ódon templomot hittem találni, azonban ezen – Szeli krónikája által is fokozott – várakozásomban csalódtam, mert a régi egyház nagyon romladozot levén, Mária Terézia akkori csernátfalusi lelkész Gödri kérelmére engedélyt adott a templom átalakitására és megnagyitására. Ekkor a régi vagy egészen leromboltatott s teljesen ujból épült, vagy ha falaiból némi kis rész megmaradt is, az annyira átalakult, hogy a régi műidomokból a legcsekélyebb rész sem maradt fenn*. De ha a falak levetkőzték is régi classicus mezöket, még is találhatunk ott némi régiséget. Ilyen kontár mázolásokkal boritott újabb oltárának régi kőtalapzata, melyben „Anno dni 1542” van bevésbe; ilyen igen nevezetes harangja, melyen ezen körirat olvasható: Isten Dvtsősségére Csernát. f. Tvrkösi és Bács. f. eccl. önt. Alább az oldal czifrázatok közt ferditett arab számjegyekkel 1527. E harang nem csak azért nevezetes, mert arról tanuskodik, hogy 1527-ben Csernátfalu, Türkös és Bácsfalu egy egyházközséget alkotott, hanem érdekes főleg magyar köriratáért, mely mint ilyen legrégibb a – reformatio kezdetét jelölő – magyar harang feliratok közt. De van Csernátfalunak mindezeknél régibb műemléke, vagy jobban mondva műremeke, egy góth izlésben készült régi kelyhe, a mely legalább is Hunyadi János korából származik, s az ötvösség egyik legszebb alkotását állitja előnkbe. A gyönyörű régiségnek képét melléklem, hogy halvány leirásom után olvasóim annál hivebb képét birják a valódinak.
Gödri János fenneb emlitett egyháztört. 34. sz. lapján azt irja, hogy Csernátfaluban 1777–1778-ban épitett az odatartozó háromfalu szép templomot Máté Márton pap idejében.
A kehely egészen ezüstből készült s ugy kivül mint belül dúsan van aranyozva, magassága 21 centimeter, öblének felső kerülete 28 1/2 cent., átmérete 9 cent.
A kehely felső részének vagy öblének közepe táján szép idomitásu domborpárkányzat vonul el, a melyen alól bemélyitett metszéssel növénydísz közé fogott madarak tünnek fel. Ugy a növénydísz, mint a madáralakok igen finom metszetűek, s zománczozásnak nyomait mutatják, a melyek azoknak egykori szinpompájára engednek következtetést vonni. Legszebb azonban a kehelygomb (pomellum) ékitményzése; itt egy hatszög idomu díszletcsoportozat van. A hatszögű díszletcsoport mindenik oldala egy góth izlésű imolácskát vagy inkább ablakot tüntet elő; az ablak fölött keresztvirágban végződő csúcsmű, s a fölött lőrés és falvéddel (Zinnen) tetőzött várfal-oromhoz hasonló ábra huzódik el.
Az ablakokat három tornyacscsal (fialen) ékitett oldaltám választja el. Mindezek fölött a díszlet hatszögének megfelelő hatszögidomú fedélzet tünik fel, mondat-szalagokkal, melyeknek fekete zománczu betüi olvashatlanokká koptak, csak egyikén hittem kivehetni Anno-t, az évszám már elkopott; de a használt majuskel betüjelek határozottan a XV-ik század közepe tájára útalnak. A kehelytő itt részletezett műalakja a legfinomabb metszést tünteti elő, az egész átlátszólag (a jour) van dolgozva, a chinaiak ilyszerű műveinek bámulatos türelmével; de e mellett ritka műértelemmel is, mert ott minden részlet: az ablakok díszművezete, a csúcsművek virágcsomói és keresztvirága, a kiszökelve feltörő oldaltámok nyulánk tornyacsai, mind az épitészet műszabályainak megfelelőleg vannak idomitva; szóval itt kicsided (miniature) alakban előnkbe van állitva az, a mit a góth épitészet roppant mérvekben oly nagyszerűleg idomitott az épitészetnél; itt ezüstbe van parányi téren kivésve az, a mit ezen emléképitészet kőbe szokott volt önteni, itt mint ott minden alakitás nemcsak gyönyörködtet, hanem egyszersmind korjelölőként tünik fel. A kehely szintén hatszirmu s alól díszletezett félkörökben végződő talpazatának egyik szirmán egy ornatusban levő katholikus pap alakja van bekarczolva, mely egy fenn helyezett dicsfényövezte kehely előtt imádkozik. Az egész, a mint ezen rövid leirásból is megitélhetni, egy valódi műremek s az ötvösség oly kiváló műve, a melynek kevés párja van hazánkban. Ezen általános műbecse mellett érdeket költhet bennünk azon tudat is, hogy az kétségtelenül a régi Zenthmihál ecclesia korszakából való, s annak egyedüli emlékét képezi, mely ezen egykor királyilag dotált ecclesiának valóban királyi fényű clenodiumát mutatja fel az utókornak*. E kehely szépsége engem váratlanul lepett meg, s kárpótlást nyujtott azon csalódásomért, a mely itten remélt régi egyházi jegyzőkönyvek és más okmányok nem léte miatt ért. Itt mindenesetre mint régi központi egyháznál ilyeknek kellett lenni, de – ugy látszik – a harczvihar, a mely e faluk felett annyiszor vonult át, megsemmisité azokat, ugy hogy Csernátfalu legrégibb jegyző- és anyakönyve csak 1761-ig megy fel.
A hagyomány azt mondja, hogy azt Hunyaditól egy csatában való vitézségért nyerték az ősök.
Csernátfalu nem csak vallási, hanem e mellett kereskedelmi központja is volt a Barczaság magyarok által lakott ezen szögletének, a mennyiben már nagyon régi időktől fogva voltak hetivásárai, melyeken e vidék népe egybe sereglett; azonban ahogy Brassó ezen faluk sorsa felett rendelkezni kezdett, Csernátfalu nagyon keresett vásárait is betiltotta azért is, mert a brassai vásároknak versenytársa volt, de főleg azért, mert azokra a háromszéki székelység is nagy számmal szokott volt egybeseregleni, a mi az ős haza és elszakadt gyarmata közt folytonos érintkezési pontot és testvéries egybeköttetést hozott létre, mi a tervbe vett germanisatio keresztülvitelére gátlólag hatott; miért ezen vásároknak meg kellett szünni. Erőszakosan betiltott sokadalmaiknak fölélesztésére bár minden lehetőt megtettek a csernátfalusiak, arra az engedélyt csak is 1842-ben nyerhették meg; kieszközlésében igen nagy érdeme van csernátfalvi Opra Czirkának, ki Bécsbe és a guberniumhoz többször fölmenvén, nem kis nyugtalanság és költekezéssel eszközölte ki a hétfőnapi hetivásárok engedélyét Csernátfalu számára*.
Az engedélyokmány kelt Bécsben 1842. april 1-én 1372 udvari szám alatt. Ebben is Csernátfalu régibb, de elévült vásárjogára hivatkozás van téve.
A brassai szászok ekkor is sokat akadékoskodtak; Oprát is megnyerték, ki hajlandóvá lett a vásár jövedelmét Brassónak oda játszani; de ekkor Molnár Károly s utánna Miklós Samu Csernátfalunak e két lelkes magyar jegyzője lépett fel, s többszöri kérelmeik és Kolozsvárra való fölmenetelük által kieszközölték, hogy a főkormányszék Csernátfalu jogigényeit pártfogolása alá vette, s a kormányszék erélyes fölterjesztésein a brassaiak jogtalan és méltánytalan ellenműködése hajótörést szenvedett. Csernátfalu megtarthatta vásárait, miből most évenkint 300–400 ft jövedelme van; de Csernátfalunak ezen fölmelegitett vásárai nem csak a községnek jövedelmeznek, hanem az egész vidék pénzforgalmára jótékony hatással vannak, mert e vásárok annyira látogatottak, hogy baromfi, élelmi szerek, csergék (lombos pokrócz), kaskavál (sajt), öltönyök, gyapju s más czikkek eladása, évenkint 1.000,000 forintot felülhaladó összeget hoz forgalomba, a mi ezen vásárok létjogát leginkább indokolja. Csernátfalunak piaczán több bolt és nagyobb kereskedés nyilt az ujabb időben*; van gyógyszertára, mely az ötvenes években állittatott, s van a négy község által dijazott orvos is; szóval Csernátfalu a várossá létel minden elemeivel fel van ruházva.
Melyeknek német feliratai ezen, magyarok és oláhok által lakott helységben nagyon boszantók, azoknak megszüntetése azonban a nép erélyétől függ; ne vásároljon ott, hol nemzetiségét nyiltan gunyolják.
Csernátfalu mint központi hely a nevelésügyben sem maradt hátra, a miről már maga a lutheránus templom közelében levő 16 öl hosszuságu díszes tanoda épülete is meggyőzhet; ez 1865-ben épült, s abban két tanitó oktatja ezen község 370-et meghaladó magyar fiatalságát*. Az oláhok itt is mint mindenütt külön huzódtak, különben az oláhok itt számosak, két templomuk van, egyik a magaslaton, hol a pázsintosok (közhelyekre települt oláhok) tömegesen laknak; ez egy sok tornyu, czikornyás, a bolgárszegi nagy templom modorában épült egyház. Másik templomuk a csernátfalvi piacz keleti végében büszkélkedik, ez a többiektől eltérőleg, egyszerűen nemes, román stylt utánzó modorban épült, azaz hogy 20 év óta van épités alatt, s ha elkészülhet Hétfalu legszebb, és legnagyobb egyháza lesz*. Ezen templom szentélyénél végződik Csernátfalu és kezdődik.
Miből 156 az ismétlő iskolára esik.
Ez az egyetlen pont, hol a másutt mindenütt magaslatokon lakó oláhok, egy kis szögleten a magyarok közé beékelték magokat, s a négyfalut átszelő Nagy utcza mellett tért foglaltak.
