A kath. főgymnasium Brassóban.
A kath. főgymnasium Brassóban.
Emlitém fennebb, hogy a reformatiókor tért vesztett katholikus papság Caraffával ismét megjelent Brassóban, ott erősen befészkelte magát, s a felsőbbség kedvezményeitől és szuronyaitól támogattatva csakhamar sikeresen folytatta hóditásait. A több ezerre szaporodott hivek neveléséről azonban nem igen volt gondoskodva, az legfölebb a templomokkal kapcsolatos elemi iskolákra szoritkozott. Mindenki érezte egy itten alapitandó gymnasium szükségességét; de csak szerény ohajtás maradt 1817-ig, midőn a Brassót meglátogatott uralkodó Ferencz király is egy itten felállitandó gymnasium czélszerüségét hangsulyozván, akkori brassai lelkész és apát Lamásch József kisérleteket tett a nép- és fejedelmi ohaj teljesitésére; az azonban csak emelkedett szellemű és a nevelés ügyét lelkén hordó utódjának Kovács Antalnak sikerült. Ezen végzetszerüleg áldásos férfi 1837-ban udvari rendeletet eszközölt ki, mely által az elemi iskola igazgatója Godofred Tamás útasittatott, hogy a 3-ik osztály növendékeit a latin nyelv alapzataira oktasson. Következő 1838-ban Kovács Miklós rom. kath. püspök közbenjárása folytán az első gymnasialis osztályt saját lakában berendezte, s a mostani igazgatót Marosán Jakabot 10 frt havifizetéssel tanárnak beállitotta. Még ez év végén a 2-ik gymnasiumi osztály is megnyilt.
1839/40-ben a 3-ik osztály 16 növendékkel, 1840/41-ben a 4-ik osztály nyilt meg a beállitott uj tanár Marosán András vezetése alatt, miáltal a tanintézet oly kedvező lendületet nyert, hogy 69-re emelkedett a tanonczok száma; 1842/3-ban az 5-ik, 1843/4-ben László József 3-ik tanár beállittatván, a 6-ik osztály is megnyilt. A gymnasium osztályai ki volak egészitve; de a tanerők csekélysége és a helyiség hiánya nagyon érezhető volt. Kovács Antal a buzgó hazafi, ki e tanintézetet mondhatni semmiből teremtette, mindent elkövetett, hogy azt fejlessze, hogy annak jövőjét biztositsa; többszörös kérvényeire és szorgalmazására 1844-ben az erd. udvari korlátnokság 770 e. ftot utalványozott a tanárok fizetésére, s felszólitotta a tanodai igazgatóságot tervadásra, hogy miként lehetne a gymnasiumnak helyiséget épiteni, s azt 5 tanárral biró nyilv. intézetté tenni. 1845-ben e tanoda lelkes alapitója Fehérvárra, onnan Bécsbe útazott, minek az lett áldásos eredménye, hogy 1846. márczius 16-án e gymnasiumnak a tanulmányi alapból való rendszeres kiállitása legfelsőbb helyen elrendeltetett. Következő évben az öt rendes tanár fizetése folyóvá tétetett, 13,303 ft 54 kr. az épitkezési költségekre útalványoztatott, és a tanintézet kir. gymnasiummá tétetvén, számára 1821 ft 36 kr. évi költség kiszolgáltatása elrendeltetett.
Az elemi iskolával kapcsolatos gymnasium épülete az arra rendelt pénzből és a magánadakozásokból gyült 3000 ftból oly gyorsan felemelkedett, hogy 1848. novemberében a tanév nagy ünnepélyességgel az uj és nagyon díszes helyiségben nyittatott meg; de a muzsák nem sokáig nyughattak díszes csarnokukban, mert 1849. januárjában a városi hatóság a behivott oroszok kórházává alakitá át. Csak egy év mulva adatott vissza a megrongált épület eredeti rendeltesének, midőn az uj tanrendszer azt három osztályu algymnasiummá degredaálta.
1857-ben Marosán Jakab ideiglenes igazgatóvá neveztetett, az ezen évben elhalt Kovács Antal apát helyébe, kinek emléke szent és tisztelt kell hogy legyen a nevelésügy minden barátja előtt; ki buzgalma, lankadhatlan erélye és kitartása által létesitette ezen tanintézetet, a melyben áldásos emléke, higyjük, hogy késő századok mulva is fen lesz tartva. Marosán, ki már addig is 20 évi tanársága alatt oly nagy érdemeket szerzett ez intézet körül, most mint igazgató mindent megtett ez intézet fölemelésére, többek közt gyüjtést inditott meg, hogy azt ismét főgymnasiummá tegye. A hazafias lelkesedés által egybegyüjtött összeget* nagy mérvben öregbité a szerencse kedvezménye, mert Bogdán János brassai kereskedő 1867-ben egy budai sorsjegyet ajándékozott, melyből nemsokára 30,000 ft nyeremény jött be, mikor megtétettek a lépések a főgymnasium szervezésére. A begyült és nyert pénzből 1868-ban 36,427 ft 68 krba kerülő bérház épittetett, mely 3500 ft évi haszonbért hoz be. Ezen alapból aztán 1850/1-ben az 5-ik, 1870-ben a 6-ik és 1871-ben a 7-ik osztály állittatott be, 8 rendes és 3 segéd tanárral*, a tanulók száma 1870/1-ben 102-re ment. Mint ujabb nagylelkű adományt fel kell jegyeznünk Haynald Lajos kalocsai érseknek 1873-ban e főgymnasium részére adott 4000 és Fogarasi Mihály erdélyi püspöknek ugyanez évben tett 4000 ftos adományát, valamint azon szintén 1873-ban nyert kedvezményét a kormánynak, hogy a nyilvánossági joggal ideiglenesen fölruházta, mely szerint érettségi vizsgákat tarthat, s államérvényes bizonyitványokat állithat ki e tanintézet tanársága.
Az adakozók ezek: Fogarasi Mihály püsp. 1000 ft. Gy.-fejérvári kápt. 500 ft urbéri kötv. Moller Eduárd 200 ft urb. kötv. Marosán Jakab többekkel 500 ft és több sorsjegyet. Schneider F. senator 200 ft. Pánczél Joachim 200 ft. Feichtinger Józs. senator 100 ft. Mayer József ügyvéd 5 db. budai sorsjegyet. Bogdán János 5 db. budai sorsjegyet, melyek egyike 30000 frtot nyert. Otrobán Nándor 200 frtot. Burchez H. tanár egy 50 ftos 1864-ki sorsjegyet. Vizi Ferencz titoknok 100 ftot. Bányai Bogdán 100 ftot urb. kötv. Kugler Ferencz 100 ftot. Járosi János asztalos 50 ft. Körner Ferencz postam. 200 ft. Fehrentheil Vilmos levélt. 100 ft. László Márton 100 ft. A tanács a bérházhoz kivántató fát erdeiből ingyen utalványozta, a Nr. 1 vendéglőse Ludvig Ferencz egy 504 ftot jövedelmezett bálra ingyen átengedte helyiségét stb.
Adatok a brassai rom. kath. főgymnasium 1870/1 tanévi tudósitványából szereztem.
Im itt van röviden egybevonva ezen főgymnasium fejlődési története, melynek gyors és szerencsés fölemelkedése mindenesetre örömmel tölti el a nevelésügy minden barátját; mert ezen tanintézetnek itt az ország véghatárán szép jövője van. Azonban, hogy a hozzá kötött várakozásoknak megfeleljen, hogy egy, itten a nevelésügy terén mutatkozó nagy ürt betöltsön, kivánatos, hogy e tanintézet szelleme és iránya átalakitassék.
Nagylelkű alapitóját ez intézet létrehozatalánál elvitázhatlanul azon nagy és magasztos czél vezérelte, hogy az itteni magyarságnak legyen egy szellemi ápoldája; hogy az üldözőbe vett magyar nemzetiségnek legyen egy azt védő menhelye; bizonyosan ez volt az indok, a mely az állami segélyt is ez intézet részére megszerezte, s a mely a magán adakozók nagyobb részét áldozatra buzditá; mert bizonnyal sem Bogdán a nagy nyereményt adó sorsjegyet, sem Haynald sem Fogarasi ujabb adományaikat a germanizálás előmozditására nem adták, hanem adták a brassai magyarság közműveltségének emelésére; s ma még is e czél nincsen elérve, mert ez intézet polyglott szinezetű, azaz tannyelve magyar, német és oláh*. Szép és méltánylandó a testvériség amaz eszméje, mely itt a fölmerülő mindennemű igényeknek megfelelni igyekezik; azonban a czélt és eredményt számba véve még is elvétettnek kell tekintenünk, mert már magában az, hogy minden tantárgyat három nyelven adnak elő, nagyon neheziti a tanitást, akadályozza az előrehaladást; de a mi roszabb, fogyasztja a tanitványok számát, mert a mint fennebb előadók, Brassóban a szászoknak van kizárólag német nyelvű főgymnasiumuk; az oláhoknak szintén van egy gazdagon fölszerelt s nemzeti igényeiknek teljesen megfelelő gymnasiumuk, s igy ezen nemzetiségek fiatalsága amaz intézetekhez vonzódik; csak Brassó és vidékének nagyszámu magyarsága az, a mely e tekintetben mostoha sorsban részesül, s kénytelen gyermekeinek kimívelését vagy elmellőzni, vagy azokat a távolabb eső szt.-györgyi vagy enyedi collegiumokba küldeni; mert azon magyar fiuk, kik e tanintézetben növekednek, se magyar műveltséget, se magyar szellemet el nem sajátitanak, a mi eredményeiben végtelenül hátrányos, mert Brassó jobbmúdu magyar családainak itt növekedett fiai többnyire elnémetesednek vagy legjobb esetben közönyösekké, érzéketlenné tétetnek a nemzeti törekvések iránt, mi egy hazafias irányú intelligentia kifejlődését lehetleniti; de ezen amphibialis rendszer ártalmas magára az intézetre nézve is, mert azon képtelenség, hogy három nyelven akarnak egyszerre ugyanazon intézetben nevelni, lehetlenné teszi a tanintézet kifejlődését. A nevelésügyben való ide-oda kapkodás s az idegen szellem, mi ez intézetnél honos, már is annyira rosz hirbe hozta, hogy Brassó hazafiasabb irányú katholikus magyarsága Sz.-György, vagy Udvarhelyre küldi fiait; ki azt tenni nem tudja, inkább adja az oláh és szász gymnasiumba mint ide, miáltal érzékeny veszteség háramlik a hazára, s magára a tanintézetre is. Egészen megváltoznék a viszony akkor, ha a brassai kath. főgymnasiumban magyar lenne a tannyelv, s magyar lenne a szellem; mert akkor a brassai és vidéki magyarság fiait itten tanittatná, mikor a tanonczok száma nem 102, hanem 6–700-ra is felszaporodnék, mig most az ottan a három tannyelv közt tépelődő 102 tanitvány alig érdemli meg 11 tanárnak tartását, s alig forditja szellemi nyereményben vissza az ott befektetett tőke kamatját.
De leginkább német, elannyira, hogy tanárai közül kettő nem tud magyarul még köszönni is.
Ezen főgymnasiumnak magyar tanintézetté való átalakitása bizonyára nem fogná a többi nemzetiségek féltékenységét felkölteni; nem, azért, mert saját ilynemű intézettel levén ellátva, nemzeti érdekeiket egyáltalában sértve nem érezhetnék, de nem roszalhatnák azért is, mert az államsegélyt a más két tanintézet is élvezi, amennyiben a szász gymnasium sok százezreket kapott az állitólagos szász nemzeti vagyonból, a mi nem szász, hanem a Királyföldet lakó minden nemzetiségnek közös értéke; az oláh gymnasium szintén részesül (évenkint négy ezer frtnyi) államsegélyben, s igy ugy a brassai kath. főgymnasium fölemelkedhetése, mint Brassó és környéke 29,000 magyar lakosának érdekében igen óhajtandó, hogy az miharabb magyar tanintézetté alakitassék át, annyival inkább, mert ugy az alapitó mint a későbbi segélyezők határozott intentiójának csak ily módon lehet eleget tenni.
Nem lévén sem az egyéni, sem a nemzeti kiváltságoknak barátja, az egyénre nézve csak egy kiemelkedési jogczimet: az érdemét; a népekre nézve csak egy törekvési tért: a közszabadságét ismerve el jogosultnak, nem követhetem e munkámban a szászoknak régi, dohos, korunkból kivénült elveit, a melyek szerint ők még most is magukat isten választott népének nézik a Királyföldön, s minden jogot és javadalmat szűkmarkulag csak szászok számára monopolizálnak; én az egyének és népek egyenjoguságát mindenütt s úgy itt Brassóban is elismerem, annál inkább el, mert itt oly három nemzetiséget találok, mely ugy számarány, mint műveltségre nézve egymás mellett megáll, és egymással vagyonra és szellemi értékre nézve is mérkőzhetik; nem teszek tehát mást, mint a méltányosság elvét követem akkor, a midőn Brassó nevelésügy rovatába a harmadik nemzet: a görög-oláhok közmíveltségi intézeteit és méltánylattal fölveszem.
