A keleti vallásuak főgymnasiuma és más tanintézeteik Brassóban.
A keleti vallásuak főgymnasiuma és más tanintézeteik Brassóban.
Egy fennebbi fejezetben már tüzetesebben ismertettem azon sanyarú helyzetet, melyben hosszú századok során át Brassó keleti vallásu görög-bolgár-oláh népe ugy politikailag mint vallásügyileg senyvedett, ott már átmenetileg érintve volt az is, hogy e népesség nemcsak szabad vallásgyakorlatában, hanem nevelésügyének fejlesztésében, sőt még iskolahelyiség épitésében is gátolva volt; de éppen azért, mert a nevelésügynek igen nagy fontosságot tulajdonitok, s mert az az által terjedő közmíveltségtől és felvilágosodástól várom a nálunk rosz irányba terelt nemzetiségi kérdés megoldását: nem tehetem, hogy ezen életbevágó kérdésnél kissé meg ne állapodjam, s Brassó keleti vallásu polgárainak közoktatásügyét tüzetesebb kutatásom tárgyává ne tegyem.
A Bolgárszeg külvárost lakó, s az ujabb időben a belvárosba is behuzódott keleti vallásuak eredetéről és beköltözéséről már másutt szóltam; itt csak azt emlitem meg, hogy e népnek már 1484 körül volt egy fa, 1512-ben pedig fejedelmi adományból épült fényes kőtemploma, és a templommal kapcsolatosan iskolahelyisége is. Bolgárszeg népe felszaporodván, a templom megnagyittatott és a romladozott iskolaháznak is terjedelmesebb alakban ujra épitése megkezdetett; azonban a brassai tanács annak fölépitését betiltotta, a régi lebontatván, a megkezdett új fölépitése pedig megakadályoztatván, a keleti vallásuak több évtizeden át minden iskola nélkül voltak; a tanács hajthatatlan lévén, a sérelmesek a kir. kormányszékhez, onnan az udvarhoz folyamodtak. A kormányszékhez beadott kérvényükben* érzékenyen panaszolják, hogy három század óta lakván Bolgárszegben ez idő alatt templomot, iskolát szabadon építhettek; de most szomorú háborgatást tapasztalván, az udvarhoz folyamodtak, honnan szabadalomlevelük bemutatására szólitattak fel; bemutatták tehát Lipót 1701-ből való szabadalomlevelét, melyben minden fekvőségek vételére, s a város falaitól illő távolra bármily terjedelmű új ház épitésére vagy meglevő régibb ház újitására, megnagyitására felhatalmaztatnak. Ez ugyan specialiter az iskolára nem szól, de önként alkalmazható arra is, s azért kérték az engedélyt betiltott iskolájuk felépitésére stb. 1760-ban a kir. kormányszék az ügy megvizsgálására biztosokat küld ki, ezek sept. 18-áról jelentik, hogy Ő Felsége aug. 11-ről napozott kir. leiratát közölvén ugy a brassai tanácscsal mint a bolgárszegiekkel, kik a vita tárgyát képező iskolaházra nézve külön engedélyt ugyan nem, de bemutatták Lipót fennebbi kiváltságlevelét; ez vonatkozik kétségtelenül a kérdéses iskolára is annálinkább, hogy az a szászok semminemű jogmegcsorbitására nem lehet. Daczára ezen jelentés előnyös voltának, még 11 évig csürték-csavarták a szászok e kérdés megoldását, mely idő alatt az oláhok minden oktatástól meg voltak fosztva, mignem Mária Terézia maga is megsokalván a brassai tanács kicsinyes akadékoskodását, 1771. april 13-án Bécsből megrendelte, hogy Brassó Bolgárszeg külvárosában lakó görög nemegyesült hivei iskolájukat megnagyitani és kiigazitani akarván, abban azon város tanácsa akadályozta; de mivel a fölterjesztésekből kitetszik, hogy semmi elfogadható ok nem létezik, a mely ezen külvárosiak iskolájának fölépitését továbbra is akadályozhatná, a kérdéses iskola fölépitését elrendelte, valamint azt is, hogy ezen elhatározása ugy a nevezett külváros lakóival, mint a brassai magistratussal közöltessék*.
Kormányszéki levélt. 1345/760.
Korm. széki levélt. 544/1771.
A bolgárszegi oláh főgymnasium épületének délkeletről felvett látképe. (Rajz. Greguss J.)
Az ily nagy akadályok leküzdésével fölépült iskolaház a bolgárszegi szent Miklós egyház közelében most is megvan 38 fi- és 86 nőnövendékkel; sőt azóta alapult még egy másik is Ó-Brassóban, mely 62 tanitványt fogad be, a belvárosban egy másik, s mindezek mellett 1830-ban egy 4 osztályú középponti, ugynevezett normál iskola jött létre, melyben a tanitók száma 10 és a tanonczoké 268-ra megy*; e mellett van egy Oláhország által segélyezett központi nőnövelde és egy kereskedelmi iskola. De mindezek csak elemi vagy előkészitő iskolák voltak, s érzékeny hiányát érezték e város nagyszámú keleti vallású lakói egy felsőbb iskolának, hol fiaik magasabb kiképeztetést nyerhetnének, s hovatovább erősbült és fokozódott a vágy egy gymnasium alapitására. 1850. őszén, nem kis küzdelmek után sikerült az 1-ső gymnasialis osztálynak berendezése a normális iskolák mellé.
De még mind ez nem elégiti ki a népnevelési igényeket és a törvény rendeleteit, mert Brassó keleti vallásu lakóinak 1870 tanköteles gyermekéből mindössze csak 710 jár iskolába 1150 hiányzik; a kimaradók jelentékeny száma a nőnemű tankötelezettekre esik, kiknek nevelése szánalmasan el van hanyagolva.
Ugyan ez évben Popászu János esperes küldöttséggel ment Bécsbe, egy négyosztályú algymnasium alapitására kérvén engedélyt s tudatva Brassó keleti vallású hiveinek azon átvállalt kötelezettségét, hogy 6 tanárnak fizetését 10 évre biztositják. 1852. sept. 17-én a Bolgárszeg és belváros falai közt levő sétatéren a várostól megvásárolt telken Siaguna érsek nagy ünnepélyességgel tette le a gymnasium épületének alapkövét. Brassó görög kereskedői, pénzváltói igen szép összegekkel járultak, a szegényebb osztály munkát, a vidékiek épitési anyagot szolgáltattak, s igy rövid időn fölépült a 60,000 frtnál többe kerülő valóban díszes épület, Brassó újabb épületeinek legszebbike, melynek képét melléklem.
Az iskolával egy igen czélszerüen és fényüzőleg berendezett gőzfürdő, bálterem és csinos szinház is van* egybeköttetésben, melyek a gymnasium fönntartására szép jövedelmet biztositanak.
A fürdő díszes termében bálok tartatnak. Az emelet dísztermében gyakran szoktak Oláhországból jövő színészek előadásokat tartani oláh nyelven, többnyire forditott darabokat, mert irodalmuk még nem érte el a fejlettség azon fokát, hogy eredeti darabjaik legyenek; de ily tanintézetek bizonynyal nem sokára oda fogják fejleszteni a pólyáiban levő oláh nyelvet, és a még most csekély terjű közmíveltséget, hogy e termekben még láthatunk eredeti oláh szindarabokat is.
1853. sept. az érsek maga hozta le a ministeri engedélyt, s a következő év őszén az osztrák gymnasiumi rendszer szerint a tanitás elkezdődött 80 tanulóval, mig végre 1856-ban a nyilvánosság jogát is megnyerte.
Ez volt az intézet alapulásának s valóban bámulatos gyors kifejlődésének első stádiuma; azonban a 10 év, mely időre a tanárok fizetését a hivek és egyház átvállalta, már letelendő, a lelkesedés nemes heve által előteremtett tőke már fogyatékán volt, s közelgett egy oly válságos percz, a mely ezen tanintézet további fönntarthatását kérdésessé tette. Ekkor Oláhország kormányához fordultak kérelmeikkel, a mely évenkint kiszolgáltatandó 1000 arany segélyt szavazott meg; az osztrák kormány is államsegélyben részesité, a mi által ezen intézet nemcsak biztosittatott, hanem csakhamar a többi osztályokkal is fölszereltetvén, főgymnasiummal egybecsatolt reál- és kereskedelmi iskolává tétetett s 1866. jul. 19-én Siaguna érsek közbenjárásával az első érettségi vizsga megtartatott. Ma már ezen intézetben a tanárok száma 17-re és a tanulóké 300-ra megy; tehát 1855 óta négyszereződött, s jövőjét annyival inkább biztositva hisszük, mert a magyar országgyülés is évi 4000 frt állam-segélyt szavazott meg ezen jóra való intézet támogatására*. Nagy lelki örömmel jegyzem föl ez adatokat, megelégedéssel szemlélem ez intézetnek gyors fejlődését, mert azon verseny, a melyet a népek egymással a szellemi képzettség terén vívnak, előttem szent, annak eredménye áldásos, mert az a népek szivét egymástól nem elidegeniteni, de inkább közel szokta hozni.
Ezen államsegélyt pár év óta nem akarják igénybe venni, azon indokból, hogy a kormány a tanárok kinevezésébe ez összeg arányában be kiván folyni; ez azonban okadatolhatlan féltékenykedés oly kormánnyal szemben, a mely e tekintetben a világ legtürelmesebb és elnézőbb kormánya, s törvény által biztositott fő felügyeleti jogát sem eléggé alkalmazza a nemzetiségek gyakran tiltott irányban haladó iskolai izgatásaival szemben.
