Zernyest.
Zernyest.
Most lássuk magát Zernyestet. Zernyest egy a tengerszin felett 1864 lábnyira fekvő, nagyrészt oláhok által lakott falu, mely közvetlenül a Királykő alján letörtető Riu nevű havasi patak mellett hosszan nyulik el.
Zernyest is Törcsvárhoz tartozott, de Zsigmond király 1394-ben brassai plebánus Tamásnak, testvéreinek Szentágotai Antalnak, Miklós (Herbold fiának) feketehalmi birónak adományozza úgy, hogy ők és utódjaik a törcsvári várnagynak évenkint szent György és szent Mihály napkor 5–5 arany forintot fizessenek, s abba 1395. márcz. 14-én Feketehalomból kiadott rendelete által beiktatni rendeli*, mikor possessio Cserne néven fordul elő.
Lásd okmányt. Fejér Cod. dipl. X. 2, 298–300 és 300–302. l.
1409-ben jun. 29-én Nádasdi Mihály székely ispán egy Brassóból kiadott rendelete ez adományt még tüzetesebben körvonalozza, ebben előadja, hogy Zsigmond király parancsára a brassai szűz Mária-egyházban Krisztus testeért minden szerdán mondandó miséért Czirna (Zernyest) és Tucha helységeinek harmadrészét a brassai papnak adományozza; rendeli, hogy annak birtokában a papság háborgatva ne legyen*. 1500-ban nevezett két falu még mindig a brassai szűz Mária templomhoz tartozik*, később azonban – alkalmasint a reformatiókor – Zernyest vissza megy Törcsvárhoz, azzal együtt Brassó kezére kerül*, s a zernyestiek is Brassó erőszakkal csinált jobbágyai* voltak 1848-ig, midőn ők is szabadokká lettek*. Zernyestnek is vannak, vasárnap tartott heti vásárai és két országos sokadalma, melyekre az engedélyt 1868-ban nyerte.
Eredeti brassai levélt., közli Kemény Józs. App. dipl. Tran. IV. 224.
Kemény Józs. kéziratgy. Trans. Posses. Terra Sax Z betű és tud. Gyüj. 1840. V. 58. lap.
Bár a régi egyházi függés emlékére a zernyestieket még 1700-ban is viasz adóra szoritották a brassai jezsuiták; lásd Hist. rel. de ortu et prog. Mis. s Jes. Coron. ad an 1700.
Különféle pereket folytattak Brassó hatalmaskodása és foglalásai ellen; egyik nagyobb perük volt a Numaj havas lefoglalásaért, ez ügyben 1640-ben Rákóczi György a káptalant küldötte ki kijáratásra; lásd Gödri Hist. eccl. függelékében.
Egy részük még előbb, mert Mária Terézia uralma alatt Zernyestről 18, Tohánból 12 plájás volt, kik a határszéli őrködéssel voltak megbizva, s minden adó s más szolgálmányoktól mentesitve voltak; ily plájás volt Rosnyóban is 10, a Hétfalúban pedig 24, tehát összesen 64.
1813-ban Marienburg szerint csak 1625 lakosa van, ma már 2762 lélekre emelkedett, de e számba befoglalandók a zernyesti területen fenn a havason későbbi időkben alakult két havasi telep Shiria és Kokuse lakói is. Ezek pásztorkodásból és juhtenyésztésből élnek, mire Zernyest 29,568 holdnyi határa alkalmas tért nyujt, ezek élete a havasokon foly le, télen Oláh- és Törökországba is szoktak legeltetés végett menni, földművelés, állandó helyt üléstől idegenkednek; mert a pásztor élet költőisége és a megszokás a havasokhoz lánczolják őket, s főkép az ott élvezhető szabad, független lét és patriarchalis egyszerűség, melyhez ezen a havasok üde légkörében szabadon felnőtt nép annyira ragaszkodik, s nem kutatja a drága érczeket, melyekben Marienburg szerint a Zernyest közeli hegyek gazdagok*.
Marienb. Geogr. II. 206. lap.
Zernyest két egyházközséget alkot két egyházzal, melyek egyike esperesi templom, mert itt van a törcsvárköri nem-egyesült hivek esperességének székhelye.
A zernyesti papirgyár, hátterében a Királykővel. (Rajz. Greguss J.)
Zernyest lakói a dunai győzhajózás és vasút megnyilta előtt nagyrészt szekereskedéssel foglalkoztak, s házszerű 11–16 ló által vont szekereikkel Galaczig és Bécsig eljártak árút szállitani; de ezen jövedelemforrások megszünvén, most az ott lévő gyárok adnak foglalkozást e népnek. Van pedig ott egy 1840-ben Joanovics által épitett fonógyár, szeszgyár és egy brassai részvénytársulat által 1855-ben épitett papirgyár, mely honunk legelső és legnagyobb ily gyára, hol évenként 3000–4000 mázsa mindennemű papirt gyártanak. Gőz és viz működteti e gyárnak igen szép combinatióju gépezetét; tüz és viz, az ős természetnek ezen két szilaj ereje, melyet az ember megszeliditve, megfékezve, engedelmes rabszolgáivá tett. E gyár nagyszerű épülete a falu előtt van; mellékelt képünk, a gyárt háttérben a faluval és a Királykő hóval eredzett szikláival tünteti elő; az egyesült Riu és Zernyest pataka hozza mozgásba az e gyár gépeit működtető óriás kereket, rongymosó szivattyúkat, rongyfőző és törő gépeit.
Egy fél ország rongya, piszka, foszlánya van itt összehalmozva, a koldus rongya a gazdag bársonyával, selymével van itt összekeveredve, a szegények könyáztatta öltönyfoszlányai, a gazdagnak élvek között elkoptatott öltönyével össze törve, egy tömeggé gyurva; roppant büdösség, iszonyu bűség, pedig ezen ocsmány, dögleletes szagu anyagra illesztetnek a költészetnek legszebb virágai, arra iratnak az illatár és érzelem áthatotta szerelmes levelek, szomorú jelentések és számlák, arra könyvek, hirlapok, röpiratok, kritika, országot nevettető élczek, országot könyre fakasztó elegiák, ezreket lelkesedésre ragadó hősköltemények, honszerelmet, hazafias bánatot zengő költemények, elragadó szónoklatok, diplomatikai cselszövények, békekötések s hadizenetek. A sziv szelid hangjai, az érzelem lágy ömlengései, a harag, szenvedély és düh mérge itt találnak kifejezést, a szivjóság és a gonoszság itt találnak nyilvánulási tért. Ezen ocsmány tömegből – melytől orrdugva fut a látogató – készül a papir, mely, ki tudja megmondani, minő nagyszerű eszmék, világrenditő gondolatok, szivet átható zengedelmek, országot lángra gyujtó politikai tervezetek csiráit rejti magában.
Ezen papirból készül az is, mit most az emberek bálványoznak: a pénz, azon képzelt hatalom, mely országokat teremt, trónokat állit és dönt le, melyért az emberiség fut, fárad és kínlódik, megtagadja néha istenét és hazáját. Ezen rongy, piszkos lom az, miért az emberiség küzd, egymást szereti, gyülöli, üldözi, gyilkolja, a szerencsének valódi irkafirkája, melyet ő leszór az emberek közé, s azt gyakran a legérdemtelenebbek kapkodják fel, mig az érdemes ellöketve, kiszorittatva gyakran éhel hal el. Ez azon varázserő, mely anyagszenvies korunkban becsülést, szeretetet, dicsőséget, hirt, nevet, mindent megszerez, mely tulajdonosának minden kört, minden ajtót, s a legtöbb szivet is megnyitja. Mi ezt mind előidézi, az ily ocsmány, bű anyagból készül, melytől most futunk, de a melyet az életben keresünk és vadászunk.
A tulajdonképi papirgyártás művelete nagyon érdekes, a gépezetnek gőz által hajtott oly ügyes combinatiója van itt egymással egybefüggésbe hozva, hogy a papiranyag mint tészta, egyfelől betétetve, néhány percz mulva mint megszáritott, finomul kisimitott papiros jön ki a másik végén; s onnan becsomagolva megy a kereskedésbe, hogy művelje mindazt, mit fennebb nehány szóval körvonalozék.
Zernyesttől északra törtet ki a hegyek közül a Barcza, azon kristálytiszta folyam, mely a Barczaságnak nevét adta. Ezen tekintélyes folyam 7 havasi folyónak egybefolyásából alakul. A fő forrás a fogarasi havasokhoz tartozó Ronká-ból ered, hol Baitza nevet visel, alább a Plaju-Foinál a Tsernutza szakad bele, hol Burza-Kroshetuluj nevet kap, még alább a Királykőből eredő két más patak a Burza-Tomasuluj és a Burza-Mike, valamint Zernyest közelében a Stoflánka őrhelynél eredő Burza-lui-Bukur szakad bele; továbbá balpartilag a Fácilia hegyből eredtő Burza-Feruluj, a Zernyesten átfolyó Riu, s végre a Törcsvár pataka. Ezeknek vizadójával felgazdagodva, mint tekintélyes folyam méltósággal hömpölyög át a rosnyói szép völgy nyugati oldalán, Vidombak és Feketehalom közt ér ki a Barczaság délibábos szép rónájára, azt átkanyarogva, rövid pályafutása után az Oltba vesz el. Ez rövid életirata a Barczának (németül Burczenbach, oláhul Burza); mily érdekes lenne annak havas közti pályaterét, s mellékfolyóinak gyönyörű vadon elhagyatott völgyületeit megútazni. Ezt még érdekesebbé tenné e völgyek változékony földtani alakzata, annyival inkább, mert itt érczdús kőzetek is vannak, melyekben a Barczaság egyáltalában szegény. Ugy látszik, hogy a Barcza völgyei vas érczben gazdagok. 1833-ban a Válye csoragulujban a kincstár Grimm vezetése alatt két tárnát hajtatott, egyiket 60, másikat 75 ölre; de ekkor leginkább közlekedési út hiánya miatt felhagyták; azután magánzók 1850-ig dolgoztak ott (Djück s mások), de azok is abba hagyták. A Nagy-Barcza völgyében 1641-ben már vasbányászat folyt, 1716-ban a kincstár Kropf bányaigazgató által kutatásokat tétetett, ezek nyomán Helmerich nevű brassai polgár 1750-ben ismét nyitott ott vasbányát, mely még a mult században felhagyatott; pedig ezen vasbányáknak itt az ország határán most már vasút közelében, azt hiszem, hogy jövőjük van. Vas mellett a Burza-Feruluj völgyében Perou-Bolu-Vámilor nevű helyen 3–4 láb átmérőjű agyagpalában vaskovand és ezüst nyomok is mutatkoznak*; de mind ezt csak fölemlitem, mert e völgyhálózat alaposabb átkutatása több napot igénylő fáradságos útat és mászkálást igényelne, leirása nehány ívet foglalna el; idővel és térrel nem rendelkezhetvén, inkább a Zernyest vidékéhez tartozó Királykő leirásával kárpótolom kegyes olvasómat.
Lásd Hauer Geol. Sieb. 268–269. lap.
