Csík-Szereda fekvése, szabadalmai, fejlődése, czímere, vására, multja. Mikó várának, Mikó uj várának és Szereda várának története. Mikó Ferencz emléke.
Csik-Szeredába, Csikszéknek ezen egyedüli városába értünk, mely Szereda és Martonfalvából alakult. 111,000 lakossal biró vidéknek egyetlen központi városáról levén szó, mindenki joggal feltételezheti, hogy egy csinos városba lép s ily feltevésre még a távolból való tekintet is feljogositja; pedig az ily várakozással ide jövő nagyon fog csalódni, mert Szereda egy oly gyarló kicsiny helység, melynél nagyobb s városiasb küllemmel biró falu Csikban akárhány van. Az egészet két utcza alkotja, melyek egyenes szögben találkozva az egésznek egy T alakot adnak, az északról délnek tartó utcza déli végénél van a vár, e körül a volt határőri ezredek csinosabb tiszti lakjai. A keletről nyugatnak tartó másik utcza nyugati végénél van a város (egyetlen, s nem nagyon diszes) temploma, ezek közt pedig apró földszintes, deszkával fedett házikók, csak néhány kisszerü bolt, néhány iparos és sütöczég s a sok korcsmát jelölő gyalult forgácsczég sejteti, hogy városban vagyunk. – A mint jelene igénytelen e városnak, ugy multjáról se sokat tudunk.
Timon Oppiduum Mercuriumnak nevezi; Benkő Szereda nevét onnan származtatja, hogy az első oda települők szerda napon kezdették kunyhóikat épiteni, valószinübb, hogy neve szerdán tartott hetivásáraitól származik. Hogy várossá mikor lesz, arra vonatkozó semmi adattal nem birunk, hogy 1558 előtt már város volt, kitetszik Isabella királynőnek ez évben kiadott védleveléből melyben városnak czimeztetik Oppidum Zereda néven, 16 kapuval van az 1567-diki regestrumban is (lásd a Századok 1869-ki folyamában) bejegyezve. Isabella lakóit minden adók (a portait kivéve), tizedek és kilenczedek alól kiveszi. Ily menteségükben a nemzeti fejedelmek legtöbbjei megerősitík, Rákóczi az ottani csizmadiaczéhnek egyedárusági kiváltságot ad. Mind ezen kedvezmények a szerencsés központi fekvése mellett, hogy nagyobbra és jelentékenyebbre nem fejlődött, azt bámulhatjuk; de indokolni nem tudjuk.
Minden esetre nagy befolyással birt erre az, hogy Csík székháza a szeredaiak ellenkezése miatt nem itt, hanem Somlyón épült, s még inkább azon sajátságos szokásos örökösödési törvény, miszerint ha valaki a szeredai háztulajdonosok közül elhalt, s a városban nem lakó örökösei közül oda valaki rögtön be nem ült, akkor a ház a városra szállott, távol lakó rokonainak minden joga elenyészvén, a tanács azt elajándékozta, kinek akarta, leginkább a tanács tagjai- vagy azok rokonainak. Ezen, sehol másutt nem létezett, s itt is csak a százados gyakorlat által érvényesült örökösödési törvény a város kifejlődésére gátlólag hatott, a mennyiben az idegenek oda települhetését korlátozta.
Czímere szivből kinőtt három nefelejcs, mellett C S, pecsétjén is ez van: „Sigilvm Oppidi Csik Szereda” körirattal.
A hagyomány azt tartja, hogy Szereda a szomszéd Taplocza és Zsőgőd (faluk) területén épült, határa is azokéból szakittatott ki, de oly fösvényen, hogy az alig haladja meg a 200 holdat. Martonfalvának épen semmi határa nincsen, azért az 1567-i regestrumban Zsőgőddel egy rovatba iratott 20 kapuval. Ezen hagyományt támogatja azon szokásos, Apafi Mihály által megerősitett, Teleki Mihály és Mikes Kelemen székelyek generálisa által is érvényre emelt, törvény, mely szerint Csík-Szereda és Martonfalva lakóinak legelési és erdőlési joga volt nevezett két falunak határain.
Csík-Szereda tanácsa 1 főbiró, jegyző- és 12 tanácsosból áll. 1848 előtt fizetésük oly korlátolt volt, hogy az a főbirónál is alig ment 20 vfrtra; de teendőjük se sok volt, mert a fegyverfeladáskor keletkezett katonai kormány a katona-lakosokat a tanács hatásköre alól kivevén, szoros értelemben vett tanácstól függő városi polgár nagyon kevés volt. 1848 eltüntette e viszás helyzetet s a város minden lakóit egy kormányzat alá egyesité. Ekként szerveződött 1861-ben is.
Timon Ptolemeus „Amutriumát” keresi Csik-Szereda helyén, s azon sejtelmét fejezi ki, hogy Mikó vára e város romjaiból épült volna; de ez csak olyan minden történeti alapot nélkülöző feltevés, minőt Timon atyánál számtalanokat találhatunk, azért mi tovább nem is foglalkozva Szeredával, Mikó vár ismertetésére térünk át.
Ez nem igen érdemli meg a vár elnevezést, mert nem egyéb mint egy négy bástyás, sánczczal körülövedzett, erőditett kastély, melyet VI. Károly uralma alatt Steinville épittetett, s mely bár utóbbi időkben föld-mellvédekkel s szögerődökkel láttatott el, mégis semmi hadtani fontossággal nem bir, mert térhelyen feküdvén, a közeli dombok uralma alatt van s onnan öt percz alatt halomra lőhető, – daczára ennek mégis oly féltékenyek e kastélyra az ott lakó őrizet tisztei, hogy idegen oda csak nagy kérelmezés s hosszas teketóriával nyerhet bebocsátást; azért mi belsejét meg sem láthatók, hanem a közeli dombról észrevétlenül lelopott képét ide mellékeljük. De nem is annyira a jeleni, idegenek által a nemzet fékezésére épitett, szeredai vár, (most igy hivják) mint az annak helyén állott régi Mikóvár története érdekel minket: és hogy annak multját felderitsük, hogy az ahhoz kötött emlékeket felelevenitsük, hogy annak történetét összeállitsuk, abban sem az offizier urak, sem a vár felvonó hidja, sem azok a kikacsintgató ágyuk nem gátolhatnak.
A csík-szeredai vár keleti látképe.
A mostani várkastély helyén állott Mikóujvárat 1611-ben Mikó Ferencz, Csík, Gyergyó és Kászon főkapitánya épiti. De hogy már azelőtt annak helyén vár volt, melyet csak kiujitott vagy a melynek romjaiból épiti Mikó Ferencz e várat, az már a Mikóujvár elnevezésből is kitünik; de ha egy kissé a történet poros leveleit felhányjuk, akkor ezt okadatolva is bebizonyithatjuk, kimutathatván azt is, hogy e helyen három különböző korban épült vár létezett.
Hogy Mikó Ferencz Mikóujvára helyén egy más régi vár állott, kitetszik abból is, hogy Várdotfalva várhoz adott, várhoz tartozó falu volt, mely a Carolina descriptio szerint 300 öl fát és egy 4 ökrös szekeret tartozott a Szereda feletti várnak kiszolgáltatni. A vár elpusztultával e várterület lakói visszaszálltak a fejedelemre (mint fejedelmi várhoz tartozók) s „fejedelmi csíki jószágnak” neveztettek (1592. gyulafejérvári országgy. VI. czikk.
Tehát aziránt, hogy itt régen Mikó Ferencz előtt vár volt, tisztában lennénk, hogy pedig miféle és ki által épitett vár volt? arra a csíki krónika ad utmutatást. Ugyanis 1063-ban Sándor István a csángók Dutka Vaszul (Basil) nevü vezérével hadakozván, midőn már sergei gyengülnének, egy Mikó nevezetü ismeretlen 200 fegyveressel segélyére érkezik s a csángókat kiverve, Sándor Istvánt megszabaditá, mely szolgálataiért Sándor István megengedte, hogy hadnagyságot állitson; igy épité a maga nevéről nevezett (ma is fennálló) Mikóvárat.
László király Mikónak hős és nemes tettéről értesülvén, a Hét-Erdőn tul gazdag örökséggel ajándékozta meg, szék-századossá lett, ő, valamint utódai nemesi titulust nyertek, s annyira kedvébe esett László királynak, hogy midőn az Erdő mögötti földet járván, Vacsárkon tuli föld uránál, Istvánnál lenne, ennek Szilvási Erzsébettől való leányát Katát, Mikó fiának, Pálnak adta feleségül, sőt lakadalmánál széles jó kedvében maga is áldomást ivék a nemzet poharából.
Ebből kitünik, hogy ez a hős Mikó az első ott levő várat a XI. században épité, ki az, hogy e vár a csiki krónika irásakor 1533-ban még ép és virágzó állapotban volt. Hogy mikor dulatott fel, nem lehet tudni, feltehető azonban, hogy a János Zsigmond vagy Báthori Kristóf alatti zavarokban kitört lázongások alkalmával rombolták le a székelyek.
Már most jöjjön tisztába a Mikóujvárat épitett Mikó Ferenczczel, kiről Kunics és Mikola azt állitják, hogy Bethlen Gábor kocsisból tette urrá, s mint ilyennek a fejedelem épitette e várat, a hálátlan az odaszállott fejedelmet mégis meg akarta mérgezni, mi felfedeztetvén, őt magát veszté el, sőt a megharagudott fejedelem várát is széthányatá. Hogy pedig ez alacsony ráfogás és jezsuita találmány, eléggé bebizonyitotta Kemény József. Mert Mikó Ferencz e kor kitünő emberei közé tartozott. Bethlen Gábor csiki főkapitánysága alatt csiki alkapitány volt, azután főkapitánynyá levén, mivel e székben jószága nem volt, Bethlen Gábor mint fejedelem a szeredai fejedelmi jószágot adományozza neki; hogy pedig Mikó mindvégig kedves és kegyelt embere volt a nagy fejedelemnek, kitünik abból, hogy Bethlen Gábor még halálakor is végrendeletileg sok ajándékot rendel Mikónak adatni, sőt Bethlen Gábor halála után is szerepel. Rákóczi szintén kegyelte ezen unitarius főurat, s halálakor (1635. jul. 15-én) a fejdelem rendeletéből a fehérvári templomban temettetett el. (Erd. Töt. adat. 5. k. 209. l.)
Mikó Ferencznek fejedelmi pompával történt eltemetését a fennebbi adat mellett igazolva találjuk Bodoki Mikó Miklós naplója által is (megvan Peselneken Jankó András urnál eredetiben), hol a 8-ik lapon ez áll: „1635. agust. 28-án temették el Fehérvárt Mikó Ferenczet a kis templomban nagi becsüilettel az Fejedelem, Fejedelem aszoni, Erdeli országnak az szini mind ielen volt akkor”: mely keveseknek jutott végtisztesség fényesen czáfolja meg azon roszakaratu állitást, hogy Mikó Rákóczi életére törvén, utolsó éveiben kiesett volna a fejedelem kegyéből.
Mikóvár sem dulatik fel, hanem azután fiára, Mikó Józsefre száll, ki gyermektelen halván el, a vár visszaszáll a fejedelemre I. Rákóczira, de ugyanő visszabocsátja 1637-ben Mikó József özvegye, Macskási Ilonának, ki másodszor Domokos Tamás csíki főkapitányhoz ment férjhez. Ez a Domokos 1657-ben elkisérte II. Rákóczit lengyelországi kalandos hadjáratára, hol tatár fogságba esvén, kiskoru gyermekeinek tutora, Apor István lakik e várban.
A II. Rákóczi és Barcsai trón feletti harczaiban 1660-ban a Rákóczival tartó Apor István elfogatván, Görgény várába záratott, mikor a szeredai vár Kálnoki Mihályra bizatott; de Kálnoki erőszakoskodásával a székelyeket maga ellen haragitván, ezek a Görgényből megszökött Aporhoz csatlakoztak, a várat ostromolván, visszafoglalták s hihetőleg Rákóczi pártjára állottak.
Azért 1661-ben a törökök Mikóvárát bevették, s annyira feldulták, hogy midőn pár év mulva Domokos rabságából kiváltatva hazájába visszatért, régi fényes várának csak romjait találta. Felépitni nem volt ideje, mert Béldi Pállal tartván, kénytelen volt ujból kimenekülni s 1679-ben Fehérvárt notáztatván, Mikó-Ujvár feledett rom maradt, mignem 1714-ben gr. Steinville István császári tábornok romjaiból ezen mostani várat épité, mely Szeredai vár nevet kapott. A régi történelmünkben szerepelt vár annyira eltünt, hogy annak még alakjáról sem tudhatunk semmit; egy 1654-ki összeirásból legfölebb azt vonhatjuk ki, miszerint az annyira diszes és fényes volt, hogy egyik bástyáját Aranyos bástyának nevezték.