IX. Al-Csík.
IX. Al-Csík.
Sz.-Márton. Pálfalva a Cserna völgyében. Sz.-Márton vásárai. A sz.-mártoni iskola. Becz Imre curiája. Antalffi püspök kertje. Sz.-Márton régi temploma és régi harangja. A Poszogó nevü gyógyforrás. Papiros-malom. Kozmás sokadalma. A székely vásárokról általánosan. A kozmási régi jegyzőkönyv. Lázárfalva. Petki István kastélya.
Szent-Györgyön alól, a hegyek tövében van Sz.-Márton, igy nevezve védszentje, sz. Márton püspökről. E nevet viselte régen is, mert a pápai dézmák regestrumának 1332-ik évi rovatában is S. Martinus néven jön elő*. A falu déli részét Csekefalvának hivják, mely feltehetőleg az ős elnevezést örökité*. A falu között átfolyó szentmártoni patak (melybe a Cserna patak szakad) völgy fejében Pálfalva nevü hely van; a hagyományok szerint régen ily nevü falu állott ottan, melynek lakói Sz.-Mártonba huzódtak le. Sz.-Márton nagy kiterjedésü – hetivásárokkal és sokadalmakkal biró – helység*. Nov. 9-én van sz. mártonnapi sokadalma, mikor nagy mennyiségü kender kerül itt össze. Ekkor egyszersmind bucsu is levén, az uj borból nagyokat szoktak inni, s onnan eredhet Sz.-Mártonnak nagy poharu mellékneve.
A 669-ik lapon: „Paulus Sac. de S. Martino solv. 4 ban. ant.“ Még kétszer fordul elő ugyan e néven és pedig a 682-ik és 736-ik lapon 4 és 5 régi banalis fizetéssel.
Az 1567-ik évi regestrumban e két község külön rovat alatt fordul elő „Zent Márthon“ 41 és „Chyekefalwa“ 32 kapuval.
Két sokadalmára – a máj. 3-án és nov. 9-én tartandókra – és szombatnapi hetivásárra a szabadalmat 1840-ben febr. 20-án nyerte. Az okmány, mely megvan az egyh. köz. levéltárában, kelt Bécsben, Ferdin. király, Nopcsa Elek és Szentgyörgyi Imre aláirásával. Kihirdettetett ez év dec. 22-én a Somlyón tartott marchalison.
De a székely vendégszeretetet jelképező nagy poharánál és bő boru bucsujánál sokkal érdekesebb előttünk a piaczon levő iskolának nagy, emeletes épülete, melyet Al-Csík és Kászonszék 1840-ben épitett; virágzó algymnasiumnak volt ez látogatott helyisége egészen 1849-ig, midőn a Bach-rendszer országpusztitó bérenczei, az e szegény hazát megrohant hivatalnoki kar, innen is elüzte a muzsákat; az épület hivatalos helyiségévé lett az alcsiki járás hivatalnokainak, kik az iskola alapitványait elzsebelve, ott uralkodtak egész 1861-ig, midőn ujból hivatásszerü czéljára fordittatván, iskolává lett. Csak hogy még igen sok idő kell, mig a hazafias áldozatkészségnek sikerülend azt eredeti állapotára felemelni, sőt a korigényekhez képest azt tovább fejleszteni; pedig ez iskolára itt Al-Csík középpontján igen nagy szükség van, egy reál-tanoda sehol sem lenne inkább helyén, mint éppen itt a tulnépes Csíknak középpontján fekvő Sz.-Mártonban; tehát Szent-Márton algymnasiumát azzá kell átalakitani, – midőn arra módunk és alkalmunk lesz.
A falu között, Sándor László kertjében, némi romok vannak, melyekről az a hagyomány, hogy ott azon hires Becz Imrének feküdt fényes udvarháza, ki Csík, Gyergyó és Kászonszék főkapitánya, az agyagfalvi gyülésen Csíkszék követe volt, s kit 1521-ben Zápolya notáztatott*.
Gr. Lázár család, 111. l.
Az 1724-ben itten (Szent-Mártonban) született Antalffi János püspöknek emléke pedig egy kertben van örökitve, melyet most is „prépost kertnek” hivnak.
Mivel már régi emlékek felemlitéséhez kezdtem, nem mellőzhetem el a szent-mártoni templomot is, hol a baloldali szárnyépület feletti szoborürben egy a csík-somlyóihoz hasonló, régen a főoltáron állott Mária-szobor van, melynek talapján e felirat olvasható:
De ennél régészeti tekintetben még sokkal érdekesebb 3 mázsás kisebbik harangja, melyen ezen körirat van:
vagyis: Anno Domi (domini) 1. CCCCLXXXXV (1495) Jar: Jahr helyett, mit a német öntő toldhatott oda. Itt is előfordul a római számjegyeknek a már felkapni kezdett arab számjegygyel való egybekeverése, mert az ezeres arab számjegygyel van irva, midőn a többi számjegyek mind rómaiak.
A természetiek országából Sz.-Mártonnak van egy patkóslábnál felfakadó Poszogó nevü gyógyforrása, mely hülések ellen igen hatályos.
Az ipar terén a falu északi végében Vásárhely nevü helyen* levő papirosmalom érdemel emlitést* . Az hihetné az utas a Csíkban levő papirgyárakról itélve, hogy itt nagyon sok az irástudó, papiros-fogyasztó ember, pedig dehogy van, a népnevelés hazánkban sehol sem áll oly rosz lábon, mint Csíkban, egy-két falut kivéve, csakis a kántorok téli iskolája az, hol a falusi gyermekekkel nem annyira megkedveltetik a tanulást, mint inkább elidegenitik attól a fiatal fogékony lelkületet; hanem, fájdalom, ez a sok papirosmalom inkább arra mutat, hogy sok itt a rongy és szegénység; ily sovány vidéken, ily népesedési viszonyok mellett csak a vas szorgalmu székely tud élni; az indolens, napon melegedni szerető oláh, de még a rendszeres (systematicus), hidegvérü, lassan mozgó szász is éhen halna meg, s még rongya sem lenne, mit a papirosmalomba adjon.
Hol a hagyományok szerint vásárokra gyült egybe régi ős időkben Csík népe, s hol most egy 1658-ban épült, Ur testének szentelt imola áll.
Melyben, mint Csík másik papirgyárában is, csak pakolni való itatós papir készül.
Sz.-Mártonon alól félórányira a Kamarás-patak mellett fekvő Kozmás következik, mely hogy nevét nem valamely prózai kozmásodásról, hanem sz. Kozma és Damján szentekről veszi, azt a pápai dézmák regestrumából láthatjuk, hol 1332-ik évben e falu Sanctus Cosma et Damianus és egyszerüen S. Cosma néven fordul elő*. Nagyobb fejlődést e helység, ugy látszik, csak a későbbi időkben nyert, mert hogy a 16-ik században még jelentéktelen helységecske volt, az 1567-ik évi regestrumból látjuk, hol csupán 17 kapuval szerepel.
E regestrumnak a telegdi esperesség csíki districtusában az 1332-ik év rovatában a 669-ik lapon igy: „Emericus de Sanctis cosma et Damiano solv. 3 ban. ant.“ Az 1333-ik év rovatában a 736-ik lapon: „Emericus Sacerdos de SS. Cosma et Damiano solv. 1 gr.“
Kozmás szintén hetivásárokkal és sokadalmakkal biró helység*; de hát annyi vásár és sokadalom honnan veszi magát? sok eladni valójuk lehet ezeknek a csíkiaknak? kérdheti az idegen. Bizony pedig nincsen itt sok áruczikk és pénzforgalom, hanem a székely kereskedésre született nyerészkedő nép, s mostani vásáraiban inkább csak e hajlamát mutatja ki, mint valódi képességét; e mellett a székely nagyon barátságos nép, a vásárok és sokadalmak pedig a barátságos összejöveteleknek ünnepei, bemegy azokra a falusi székely még akkor is, ha semmi eladni vagy venni valója sincsen, hogy ott rokonaival, barátaival, ismerőseivel összejöhessen, s egy baráti pohár bor mellett elbeszélgethessen, eláldomásozhasson, valami jó felderitő hirt hallhasson, s mértföldnyi gyaloglás után haza áll egy gyermekeit vagy nejét megörvendeztető csekély vásárfiával*.
Kozmás két országos (jan 25-én és sz. István királyt követő napon tartott) sokadalmát engedélyező szabadalmát 1833-ban febr. 20-án nyeri. Keddnapi hetivásárait pedig 1841-ki máj. 13-án Bécsben kelt okmány által nyeri. Megvannak ezek eredetiben a kozmási község levelei közt.
Kozmás határa. Az Aporok és Mikó család F.fehérmegyei birtokaival ütközvén össze, a nyomkövetés kérdésében vitályogtak, mit országos végzéssel intéztek el 1667-ben. Lásd Comp. Cons. T. VIII. art. II.
Már megszokhatta kedves olvasóm, hogy itt Csík minden falujában neki esem egy-egy szent templomnak, s annak leirásával, ismertetésével untatom; de hisz e templomok mint régi kor épitményei szintén a nemzet műkincsei közé tartoznak, én pedig feladatul tűztem ki, hogy azokat megmentsem a feledékenységtől, hogy bár mit is érdekest, szépet, történetileg, épitészetileg és széptanilag nevezetest találok, azt felemlitsem és ismertessem. Hogy itt e szent földön legtöbbet templomokkal időzök, annak a kegyelet mellett főoka az is, mert Csíkban igen sok figyelmet érdemlő régi templom van; hanem vigasztalódjék kedves olvasóm, mert ez egyszer itt Kozmáson mellőzöm a szép, régi, de idomtalanul átalakitott templomot, s inkább ez egyh. köz. történeti becscsel biró jegyzőkönyvét szellőztetem egy kissé, melyet, mint már emlitém, 1695-ben inditott meg Lakatos István (a történész) akkori kozmási lelkész és esperes. Ezen latinul irt munkálatban oly sok érdekes történeti jegyzés van, hogy annak egészben való kiadása is nyeremény lenne a hazai történelemre nézve; én itt csak Csík történelmét felvilágositó s helyi érdekkel bíró egyes dolgokról teszek emlitést.
Leirja itt részletesen Tököli beütését, a zernyesti csatát, le a sáskák s egyes kurucz- és tatárbecsapások rakonczátlankodását, mig a csíkiak a prázmári táborba hódolatra nem mennek. De ezeknél még nagyobb csapás érte Csíkot, midőn a Keresztyén Szigettől visszafordult Tököli futó sergével átjött a Mitácson Csíkba 1690-ki okt. 14-kén, és Kozmáson a papi lakba szállásolta be magát; pap és nép az erdőkre menekülvén, a féktelen tábor ott kedve szerint gazdálkodott, a harangot és más templomi holmikat (mik el nem ásattak), elvitték, 31 ház leromboltatott, 3 ember megöletett*, a csik-somlyói templomban az orgonát, s néhány oltárszobrot összeromboltak; elvonultokkal alig tértek vissza a hegyekről a lakosok, hogy nov. 2-án német labanczok ütöttek be Csíkba, s bár Csík már hódolt volt, ott mindenütt dultak, romboltak s raboltak, mignem Sz.-Simonnál megveretvén, át nem szalasztattak a Mitácson, stb. A Rákóczi-mozgalom alatt Csík népe őszintén csatlakozott a nemzeti ügyhez, s nem volt honunknak egy területe is, mely oly szivósan és kitartóan hű lett volna a szabadság ügyéhez, mint éppen Csík, miért egy vidék sem volt annyi zsarolás- és annyiszori feldulatásnak kitéve, mint éppen Csík, mely mindvégig megtörhetlen volt, annyira, hogy mihelyt a német onnan kihuzta a lábát, azonnal ujra fenn lobogott a szabadság zászlója. 1708-ban Csíknak ötszörös behódoltatása után is, midőn a Nagyerdőn kivonuló militiát megszalaszták, s az elhajtani szándékolt marhákat visszavették, Csíkban ujból felülkerekedtek a kuruczok, de ezen utólsó győzelem feletti öröm nem soká tartott, mert a brassai commendáns a nagyerdői kudarczot megboszulandó, sergeket küldött Csíkra, melyeket Cserei Mihálynak is kénytelen-kedvetlen követnie kellett. Ezek a Mitácson átvonulván, váratlanul rácsaptak Csíkra, s Kozmáson 28 kuruczot levágtak, hadnagyukat, Csulak Martit elfogták; ugy levágták Bocskor Kelement Tusnádon, másokat is, s ujból behódoltaták szokott vad modorban Csíkot*. Most is a Csatószeg és Kozmás közötti Görgős nevü réten halmok emelkednek, hová a Tököli- és Rákóczi-kor áldozatai vannak eltemetve.
Ekkor Tusnádon 39 ház, Szerethszegen 26, Lázárfalván 20 ház égett el. Verebesen csak 5 ház maradt meg.
Cserey Mihály Ujabb nemz. könyvt. 411. l.
Kozmáson alól a Nyergestetőre kap fel az ut, mi azonban most – miután Alcsíkban még teendőnk van – nem követjük azt, hanem átcsapunk Lázárfalvára, mely Csík délkeleti szögletében a Czeczele, Bolondos és Nagy-Haram-alkotta hegykaraj alatt igen festőileg fekszik. Régen mint többnyire jobbágyok által lakott helység, Felső-Fehérmegyéhez tartozott*; határán alaun és salétrom jön elő. Erdősége egész a torjai Büdös és Bálványosig berug.
Benkő Specialis Trania Terra Sic. Sed. Csik. Előbb Thoroczkai, azután Béldi, Petki, most Apor birtok. Hogy Lázárfalva régen Felső-Fehérmegyéhez tartozott, kitetszik az 1667-i országgyülés végzéséből. L. Comp. Const. T. VIII. art. II. Az 1567. regestrumban 14 kapuval van bejegyezve.
Lázárfalva neve onnan ered, hogy régebb a szárhegyi Lázárok praediuma volt. Az országut régen Csíkból Lázárfalván át a Kápolnamezőn* volt felvezetve. Szép regényes vidéken Bálványos vára közelében elvonulva ment Torjára*. Ezen szép, regényes utat csakis a 18-ik század elején, a nyergesi ut elkészültével hagyták fel.
Hol egy régi kápolnának mutatják fekhelyét.
Láttam oly katonaszállitási czédulákat, melyekben a Bálványos vára mint állomás van kijelölve.
E végfalujában Csíknak alig találunk feljegyzésre méltót, legfelebb felemlitjük azon nagyobbszerü várkastélynak még most is tekintélyes maradványait, mely a falu felső részében a (Mohos felől lefolyó) Tusnád pataka* és a Hi pataka közti hegyfokon fekszik. E kastélyt az Erdély történelmének oly nagy szerepet játszott Petki István épitette 1640-ben*, most elhagyatva, fedéltelenül küzd az enyészettel. 1643-ban Csík, Gyergyó és Kászon lustráját tartja Petki István* Lázárfalván.
E patak, mivel közelében veres föld van, mely vizét is veresre festi, fennebb Verespatak nevet hord.
E kastély homlokzatán állott kövön e felirat olvasható: „Regnan D. Georg Rakoczi P. Tran. q. G. D. Stephanus Petki de Királyhalma Cap. sup. Czik. Ger. et Kázson ac Gen. D. Elisabetha S. W. Kosd Cons. hoc Domum. extrux. Anno Dni 1640“. – E követ tulajdonosa Al-Torjára szállittatta át, s most ott van az altorjai Apor-curiában.
Megvan ezen lustra eredetiben az erdélyi gubernium levéltárában J. 1. levéltári szám alatt, egy több lustrát magában foglaló izmos kötet 1. és következő lapjain.
Petki István egyike történelmünk legkitünőbb egyéniségeinek. 1636-ban I. Rákóczi mint békekövetet küldi Budára Bethlen Istvánhoz*, később a harcz Bethlen és Rákóczi közt kiütvén, Petkit Rákóczi a székely határszéli szorosokba küldi*. 1653-ban, midőn II. Rákóczi Lupul vajda ellen ment, Petki volt a székelyek és fizetett hadak fővezére*. Résztvesz a szerencsétlen lengyelországi hadjáratban, s onnan a fejedelem kiséretében jön haza *(876)). 1658-ban, midőn a törökök által fenyegetett II. Rákóczi György leköszönt (a május 22-ki országgyülésen) a kormányzó helytartók egyikévé Petki Istvánt nevezték ki*. Petki Rákóczinak mind végig hive, s midőn az 1658-ki vásárhelyi országgyülésen a török Barcsait beiktatta, a csíkiakkal visszatért*, s Csík Petki sugalmazására az adót Barcsaitól megtagadta*.
L. Credentionalisát Kemény J. App. Ep. VIII. 152.
Szalárdi Krón. 109.
Lásd Kemény Józs. App. Ep. IX. 149. és Kővári Erd. Tört. V. k. 54. lap.
144. Kemény János ön-életirása 294. lap.
Kemény János ön-életirása 294. lap.
Kemény Józs. App. Ep. IX. 371–375. és Szalárdi 419.
Dietalis art. III. 177. Mike gyüjt.
Rákóczi elestével Kemény János hive. 1661-ben Ali Pasha Petkit is megkinálta fejedelemséggel, de ő visszautasitá*. A Petki által vezetett Csík Kemény másodszori kiszoritásakor sem akarván Apaffinak hódolni, Ali serget küldött Csíkra, mely a Petki által vezényelt csíkiak hős ellentállása daczára is behatolván, Csíkot felprédálta, Petki Görgénybe menekült*. Később Apaffi trónján megerősödvén, az idegenkedő Petkit is megnyerte, s midőn 1662-ben Apaffinak a nagyvezér táborába kellett mennie, a távollétére kinevezett helytartók egyike Petki István, ki már ekkor Küküllőmegye főispánja*. E tájatt kellett elhalnia, mert neve többé nem merül fel. Im itt van rövidre vonva Petki életleirása; de e rövid vázlat is elég arra, hogy a korának jelesei közt oly kitünő helyet foglal Petki iránt az utas figyelme felköltve legyen, ki csak is tisztelettel közelitheti meg e romokat, melyek Petki emlékével vannak kapcsolatban, elég arra, hogy minden székely becsülje azon férfi emlékét, ki félszázadon át dicsőségének egyik főbb tényezője, harczaiban vezére volt.
Kővári Erd. Tört. V. k. 113. lap. –
Bethlen János 255. Szalárdi 626. –
Benkő Trans. I. 303.
