XVII. Az Olt felvölgye.
XVII. Az Olt felvölgye.
Madaras. Fazekasok, régen bányatelep, régi bányái. Dánfalva. Oltfalva. Város. Nagy Boldogasszony megye. Karczfalva temploma. Templomkastély. Régi szentedények s más régiségek. Táborhely, Ábránfalva. Madicsa. Várbükke. Jenőfalva. Szent-Tamás. Templomrom. Régi harang. Feneketlen tó. Emésztő. Regék. Hőviz. Báthori kardja. Kápolnahegy. Szent-Domokos.
A Gyimesről Cs.-Rákosra tértünk vissza, az Oltnak elhagytuk terén utunkat tovább folytatandók.
Áthatolva a Bogáthon, az Oltnak ezen első szorosán, annak felvölgyébe értünk, hol az alább tekintélyes térség szűkebb völgygyé keskenyül, melyen a mind kisebbedő folyam havasi csermelynek vidorságával nyargal át. A hátterben a legszebb idomu sziklabérczek, a határszéli Kárpátoknak legszebb alaku havasai emelkednek. Lenn a völgyben egymást érő, csaknem egészen összeépült faluk hosszu sora, melyek közt első Madaras, melyről az a példabeszéd, hogy:
„Ez a falu Madaras,
Hol a pap is fazekas.”
Hol a pap is fazekas.”
Mert e faluban a fazekasság oly nagyban üzetik, hogy itt minden lak egyszersmind fazekas-műhely is, hol minden kéz edénygyártással foglalkozik. Onnan kerülnek ki százezrei azon feketére égetett, s nagyon keresett edényeknek, melyekkel nemcsak e falu, hanem a szomszédfaluk lakói is nagy kereskedést üznek, s faluról falura, vásárról vásárra járva, gabonát szerző csere vásárt folytatnak.
Madaras nagyon régi telep, a székely krónikában*, a rákosi gyülés leirásánál az ott képviselt helységek közt Madarasfölde is emlitve van, mi annak már sz. István király ideje előtti lételére utalna, ugyanott* említve van az is, hogy Madarasi Zemere 1065-ben a keresztyénség ellen fegyvert ragadván, Béla király alatt legyőzetett.
Lásd a Ns. Székely Nemz. Const. 284. lapján.
Lásd a Ns. Székely Nemz. Const. 284. lapján. a 287. lapon.
Hajdan Madaras vasbányáiról volt nevezetes, lakói már Zsigmond királytól szabadalmakat nyertek*, mely szabadalmaiknak élvezetében voltak a nemzeti fejedelmek alatt is, midőn adómentesekké tétettek, és a bányászati törvényszék hatósága alá rendeltettek, de nem csak Madaras lakói, hanem más falukból is voltak számosan, kik mint hámorhoz tartozó bányászok a rovatalok alól kivétettek, mint kitetszik az 1567-dik évi regestrumból, hol Madaras csak azért szerepel 30 kapuval, mert a többi mint bányász, rovatalmentes volt, s e mellett Csík más falvaiból is, 12 kapu van felmentve, azon utánjegyzéssel, hogy kőmetszők és bányászok.
Kállay. A Ns. Székely nemzet eredete cz. munkája 126. lapján. Az 1712-ki feleltetésben azt mondja egy 70 éves tanu, előbb a bánya számvevő tisztje, hogy ő ezen szabadalomlevelét Zsigmond királynak még látta, az Biró Sámuel udvari referendariusnál volt előbb, később bányafőorvos és felügyelő Köleséry Sámuelnél; ma nyomtalanul eltünt. Ezen feleltetést közli Benkő Józs. Spec. Tran.-ban.
Hogy kiváltságainál fogva Madaras saját önkormányzati joggal birt, azt már abból is következtethetjük, hogy az 1585-ki országgyülésre követett küldött.*
Lásd Benkő Józs. „De Comitiis Trans.“ cz. munkája 66. lapján.
Báthori Gábor, Bethlen Gábornak (akkor csíki főkapitánynak) adományozza*. Egy 1712-ben kelt inquisitoria relatioból Madarasra vonatkozólag nagyon sok érdekest tanulhatunk. Egy 70 éves tanu, a bányáknak volt rationistája, a többek közt azt vallja, hogy II. Rákóczi György, Barcsai Ákosnak conferálta a madarasi bányákat. Ez pedig fejedelemsége korában Petki Istvánnak adományozta, ki az Ali Pasha járásáig birta, ekkor (1661-ben) Apaffi fejedelemre szállott*. Apaffi 1662-ben febr. 23-án Nagy-Sinken kiadott adománylevelével, a dánfalvi portiot, a madarasi vashámort, ottanlévő 20 jobbágygyal Szentgyörgyi Daczo Jánosnak inscribálja* 1000 tallérért, és azokba, s más sz. Tamáson, Jenőfalván, Karczfalván és Rákoson lévő részjószágokba – melyek mind a madarasi hámorhoz tartoztak – introducaltatik is*.
Mikó Ferencz tört. lásd a Magyar tört. emlékek VII. k. 181. lapján.
Valószinüleg Petki Istvánnak – ki Apaffi ellen Csíkot felköltötte volt – notájával. A madarasi hámorról láss a Com. Const. III. rész, 8. T. 1. Art.
Kemény Józs. gyüjt. L. 1. Reg. Apaf. p. 345. Erd. muzeum levéltárában.
A fiscalis levéltárban 376. B. Kemény Józs. kijegyzése szerint.
Apaffi halála után Bánffi György, mint a fiscalitások haszonbérlője kezelte. A XVIII. század elején B. Bornemisza János kezén van, ki Csató Zsigmondnak adja át. 1732-ben megszünt a vasmüvelés Madarason* s Mária Terézia 1753-ban a madarasi bányahelyeket, melyeket előbb delnei Csató Zsigmond birt, özvegyének Gáborffy Annának és utódainak 521 forintért inscribálja, de oly feltétel alatt, hogy se neki, se maradékainak – az inscriptionalis összeg elvesztésének terhe alatt – vasat müveltetni ne szabadjon*. Gáborffy Anna Cserey Farkasnak engedi át, most Kozma birtok.
Lásd Bánffy Györgynek egy biztositó levelét. Közli Benkő Károly Csík, Gyergyó és Kászon cz. munkája 30. lapján.
Lásd Kemény József gyüjt. Genealogica fam. Gaborffyana rovatában, az Erd. Muzeum levéltárában.
A hámorok a Hargitából letörtető Madaras pataka mellett voltak, a helyet most is Fejedelem kertjének nevezik. Fennebb a Hargitában kénesőbányászat is folyt; a felhagyott bányákat ma is Sárigák Bányájának nevezik.*
A nemzeti fejedelmek alatt kénesőt nagyban állitottak elő, s hogy azzal Konstantinápolyban nagy kereskedést üztek maguk a fejedelmek, azt Borsos Tamás krónikájából láthatjuk. Ezen kénesőnek tekintélyes része a csík-madarasi bányákból került ki. Hogy a Hargitába és Balán havasában még a mult század végén is folyt a czinober, kéneső, arany és réz-bányászat, kitetszik némely udvarhelyi és csíkszéki lakosnak az 1790/91-ki országgyüléshez beadott kérvényéből, melyben folyamodnak hogy a Hargitán és Bálán havasában (a mostani Balánbánya) kénesőt, czinobert, aranyat és rezet müvelő bányászok, kik katonák, a fegyverviseléstől, kik provincialisták, a közterhek alól felmentessenek, és hogy azon helyeken próbakohók állittatván, abba próbamesterek helyeztessenek; hogy ne kelljen az érczet nagy költséggel Zalathnára szállitani stb. Az országgyülés e kérvényt a systematika deputatiónak adta át. Lásd országgy. jegyzőkönyv 372–373-ik lapjain. A systematika deputatónál systematikus feledékenységbe ment az ügy, s Csík egykor nagymérvü czinober és kéneső bányászata megbukott.
Madarason felül a jobbpartilag beszakadó Ködpatakának Olttal való egyesülésénél fekszik Dánfalva*, szemben vele a túlparton Oltfalva, melynek déli részét Városnak hivják, hogy miért? nem lehet tudni, itt szintén sok a fazekas, itt szintén voltak vashámorok, melyek 1779-ben még működésben voltak*. Dánfalvától alig tiz percznyi távolra van a Madicsa és Székászó beszakadásánál Karczfalva*, mely Benkő József szerint nevét Kurs nevü őstől nyerte.
Az 1685-ki lustrában Dankfalva néven. Lásd Várdotfalvánál.
Lásd Benkő Károly, Csík, Gyergyó és Kászon 32–35. lap.
Benkő József azt mondja, hogy régen Harczfalvának is hivták.
A már emlitém Oltfalva, Dánfalva, Karczfalva, és a vele összeépült Jenőfalva* együtt alkotnak egy egyházközséget Nagy Boldogasszonyfalva közös elnevezés alatt. Ez a Királyhágón inneni rész legnagyobb egyházközsége (5000 lélekkel). Jelenlegi lelkésze a forradalom után annyit üldözött, annyit bujdosott Keresztes Márton az én kedves egykori tanárom, kinek viszontlátása nagy lelki örömet okozott nekem.
Ezen faluk közül az 1567-ik évi regestrumban feltaláljuk Danffalwát 43, Karchffalwát 21, Jeneőffalwát 30 kapuval.
Karczfalva felső végénél egy, a Madicsa nevü hegyből kiszökellő gyüleg (conglomerat) szikladomb emelkedik fel, ezt keletről az Olt, délről a Székaszó pataka folyja körül, fennlapját Nagy-Boldogasszonyfalva gyönyörüen fekvő temploma koronázza, mely ódon várfalaival, fénylő magas tornyával e vidék fénypontját alkotja, különben épitészetileg is figyelmet érdemlő műemlék. E templomnak csak is szentélye tartotta meg régi idomát, boltozatának körtető és horonyokkal tagozott messze lenyuló gerinczei és hevederei díszmüvezettel ékes gyámköveken (consolen) nyugosznak, melyen emberfő, nap, hold s más féldombor müvü ékitmények vannak. E boltozat közép zárkövén az „Agnus dei” pompálkodik. A szentély ablakai körívesekké idomíttattak, csak egy az oltár háta mögött (s ez is berakva) tartá meg eredeti csúcsíves alakját, a sekrestye ajtaja átmetszett lóherivvel alakult; diadalíve köríves. De legérdekesebb a polygon záródásu szentély északi oldalán lévő „Szentség-házacska”, mely bár vastag mészréteg boritja, a kiváló feldíszitésnek nyomait felismerni engedi. A négyszög nyilat mellett kétfelől féltő- (Halbschaft)-ből kiinduló félhenger emelkedik fel oszlopszerüleg, melynek oldalain csinos díszmüvezetü menyezetecskék (baldachin) alatt (most hiányzó) szobrok állottak, ezeken felül a henger egy része tekedíszitménynyel ékes s keresztvirágba végződő tornyacsokba (fialen) megyen át, mig másrésze kanyar csúcsívbe folytatódva szintén keresztvirággal záródó csúcs müvet (Giebel) alkot a nyilat fölött. Ezen szentségház fülke (melynek képét csatolom) és a köríves diadalív leginkább irányt adó lehet e templom épitési korának meghatározására, melyek a késő gótkorra, tehát a XV. századra utalnak. A hajó kereszt idomu, egyik áthajója (déli) bejáratul, a másik oltár-ürül szolgál, de ugy látszik, hogy ezen áthajók, valamint maga az egész hajó is, későbbi odatoldás.
A templomi eszközök között is igen érdekes régiségek vannak. Ilyen az ostyatartó (monstratia). Ez egy gyönyörü gót izlésü munka, az ötvösségnek egyik legremekebb müve, egészen ezüstből van gazdagon aranyozva, magassága 3/4 sing 1 hüvelyk, hátulsó ajtócskáján „Ecce panis vita 1653” van bevésve; de ez évszám csak kiigazitást jelölhet, s nevezetesen a többi részénél ujabbnak tetsző ajtócska készülhetett ekkor, mert én ezen páratlanul szép ékszert a góthika fénykorából (a XIV. századból) hiszem eredettnek.
Van még két nem kevésbbé érdekes kelyhe egyik boglárékekkel, aljára felszegzett lapcskákon e felirat olvasható:
PRESBITER, a név hiányzik, ugy szintén az évszám utolsó számjegye is, mert az ott lévő 157 kétségtelenül 1570, mivel az utolsó Zerus, vagy egyes szám lapocskája szintén elveszett; s mert a számok közötti kis karikák csak is számválasztó díszletek voltak.
Egy másik szintén remekmüvü kelyhen e felirat olvasható:
„Hoc opus fecit fieri Dominus Tomas Presbiter natus de Nochboldog assan (Nagy-Boldogasszony)
A. D. 1540.”
A. D. 1540.”
Mindháromnak képét melléklem.
A Nagy-boldogasszonyfalvi egyházközség régi szent edényei.
Hagyomány szerint Báthori Endre bibornoknak, a Pásztorbükkiben meggyilkolt szerencsétlen fejedelemnek, áldozó kelyhe szintén Karczfalván volt, s innen vitetett Fehérvárra.
Nagy-Boldogasszony egyházközségének még másik érdekes régisége is van. Ez egy minuskel betükkel irt s szép kezdő betükkel s kicsided festményekkel ékes hártyára irt Cancionalé. Czimlapja hiányzik, de a betük alakja mutatja, hogy az a XIII. századból származik; tisztes régiségét több bejegyzés bizonyitja u. m.: A naptár részben Zenth András hó 16-dik napja rovatába e van irva:
vagyis: Hic obiit Alexandr. vayvoda transalpina Anno Dni Millesimo CCC-mo dimo (decimo) quarto.
A 28-ik lapon: „Anno Domini 1469 die 7-ma May.”
A 92-ik lapon ez: „Anno 1667 die 16 Aprilis Pr Gregorius Thamási Archidiaconus Sedium Siculicalium Csík, Gyrgio, et Kaszon nec non parochus Nagy Boldog Aszonyiens revidit et religit hoc Psalterium q. exigue approbant.”
Ezen becses könyv ugy látszik Somlyóról került ide; ezt bizonyítaná a naptár utáni lapon lévő e bejegyzés: „Liber iste pertinet ad me Thomam Madag......... est de sede gergio (Gergyó) nunc vitam tenens in po....... Somlio 1580.”
1796-ban a templom kiujitásakor még sok érdekes régiséget találtak itt, melyek fájdalom eldividálódtak.*
Gr. Kemény József gyüjteményében, ezen egyh. k. plébánosa, Németi kanonoknak, 1802-ből egy Aranka Györgyhez írt levele van, melyben az itten talált régiségekre vonatkozó adatok vannak, azért azt közleni érdekesnek hiszem: „A Csík N.-boldogasszonyfalvi templom épittetett volt 888-ban Krt. u. (Ez egy kis tévedés.) Ez régi és kicsiny levén, én elrontattam 1796-ban (a Sanctuariumot megtartván, a régiségnek megtartásaért, s megnagyittatám, ugy, hogy a mely annak előtte 15 öl volt, most 18 öles) midőn ezen templomnak falait rontatnám, találtatott az észak felől való részének a fala között bele rakatott egy ember fenállva, kinek minden csontjai egymásután a maga helyén voltak, a keze között egy pár patkó, melynek egyikét néhai püspök, Batthány Ign. urnak vittem, a másikat a pallér tartotta magának; a patkó annyiban különbözött a mostani hazánk patkóitól, hogy a hol szegek voltak, ugy be volt vágva körül, hogy a szegeknek a feje bele holt a patkó vágásába. Az agy koponya-alja nagy volt, hogy a homloka egy araszt tett, a szárkoncza pedig hosszabb egy singnél, egy köre pedig ez volt irva: „Johanes Magister“ stb.
„Találtattak a templomon kivül valami rézcsészék, melyek meg voltak romolva, és egy rézüstnek kettős egybefacsart fülei, egy háromfertály sing hosszuságu rézkés zölden meglakirozott, melynek a markolatja végén egy kis hajóforma üresség volt, és ezen egy lyuk. A csészéket elvitte néhai mlgos Székely Dávid cancellárius, a kést Betzman kapitány ur valami generalisnak adta. A vélekedés az volt rólok, minthogy pogányok voltak abban az időben, a csészék füstölő edények voltak, a rézüstbe az áldozatra való állatoknak vére vetetett, és a fenn megirt késsel ölték meg. Egy kis bálvány lóforma is találtatott, ezt is elvitte b. Vécsei sigm. ur; a materiáját nem tudták megitélni mi volt, de nem alacsony materia lehetett, a mint a mesterséges munkának rajzolatja mutatja, stb.“
A templomot, egy (jelenleg is) 4 öl magas falakkal biró, köridomu várkastély köriti, mely most is teljes épségben van, belül fedett vivófolyosókkal ellátva. Keletre néző kapubástyájára épült a torony, melynek bejáratát lőréses védmű fedezi. E védfalakat nyugatról (hol a domb a Madicsával összefügg) mély sáncz, s másik külső (most elhordott) fal zárta el, többi oldalai meredekek lévén, ily külső védmüvek hiányoztak.
Hogy e várkastély mikor épült, arra semmi adatunk nincsen. A hagyomány azt tartja, hogy Mihály vajda épitette és lakta. Másik sokkal valószinübb hagyomány, hogy az a török beütések idején épült, azért hogy az Olt felvidékének lakói ott oltalmazhassák magokat. Ki nem restel a toronyba felhágni, megható kilátást élvezend.
Egészen közelbe tünnek onnan fel a nagyszerü szt.-domokosi és a gyimesi szoros havasai, melyek előtt a szép fenyves erdővel benőtt Köd mint sötét zöld szőnyeg terül el, élénk ellentétben a fehér mészkőcsúcsokkal. A túloldalon az Osztoros és Hargita lánczolata, közből a falukkal egészen beépitett Olt völgye, hol zajongva törtet át a szűk hegyi bölcsőjéből kiszabadult folyócska, mint vidám életdus fiatal szökell a völgynek majd ez, majd másik oldalára. E látvány sokkal nagyobbszerü és terjedelmesebb levén, hogysem képbe foglalhatnók, legalább ide csatoljuk a templomnak déli oldalról felvett látképét.
A karczfalvi templom látképe.
Az összeépült Karczfalva és Jenőfalvának (csütörtök napon tartani szokott) heti, és három országos vására van*, azért a vidék központján fekvő község arra van hivatva, hogy idővel várossá alakuljon át. Mártonffi György, Erdélynek 1715-ben Fehérvárra oly hosszas szünetelés után behelyezett katholikus püspöke, karczfalvi volt.
Karczfalva vásárait engedélyezte Ferdinánd 1840-ben Bécsben kelt okmány által. A kormányszéknél kihirdettetett 1840. dec. 17-én. Ünnepélyesen beigtattatott 1841. oct. 6-án Székely Zsigmond alkirálybiró által. Ezen sokadalmak tartatnak bőjtfő hétfőjén, jun. 24-én és okt. 16-án.
Bár e vidék most teljesen be van épitve, ott mégis régi faluk nyomaira akadunk. Igy Karczfalvától keletre, a Köd szélén ábrámfalviaknak nevezett szántóföldek vannak, a hagyomány szerint régen Ábránfalva nevű falu állott volna ottan. Karczfalvától pedig nyugatra fennlapály terjed el; ennek egyik ponkját Táborhelynek hivják. Ezen hátul fenyves erdőktől bekeritett szép terecske van (hol már csak zab terem), ezen a kis Madicsa pataka által átfolyt s néhány fürészmalom által élénkitett helyet Madicsának nevezik, a hagyomány szerint régen itt feküdt ily nevű faluról. A tér közepén pezsgő borviz forrás (savanyu viz) buzog fel. Hátrább az Osztoros egyik előhegyét Várbükkinek, alább egy helyet Várkapunak, egy forrást Várcsorgójának, alább egy – ugy látszik mesterségesen készült – tót vár halastavának neveznek; de a hagyományok szerint itt állott várnak ma semmi nyoma, csak is régi szántóföldek mesgyéi mutatják, hogy itt hajdan földművelést folytató emberek laktak.
Jenőfalván felül Sz.-Tamás* következik, régen Szt.-Domokossal egy egyházközség s csak 1725-ben lett önállóvá; a 2 község között levő dombon feküdt közös templomuknak romjai most is ott állanak, a vidék festőiségét emelve, csonka tornyának csucsives ablakai mutatják, hogy gót izlésü régi egyház volt. A templomot várkastély is övezte, mely sokszor nyujtott biztos menhelyet a vidék szorongatott lakóinak. Az ostromokkal daczolt védfalak, a szent zsolozsmákat viszhangzott egyház 1725-ben bontatott le, anyagjából épülvén Szent-Tamásnak faluközti mostani temploma. Innen vitetett be azon régi harang is (most második), melyen e körirat jön elő:
Szent-Tamás 1332-ben már önálló egyházközség, mint azt a pápai dézmák regestrumábol láthatjuk, hol a 669-ik lapon, emlitett 1332-ik év rovatában ez áll: „Laurentius sacerdos de S. Thoma solv. 1 gross.“ Ismét a 755-ik lapon 1333-ik év rovatában ugyanazon lelkész 1 regi banalis fizetéssel. Abból, hogy a Cs.-Rákoson felül eső faluk egyike sincsen nevezett regestrumban bejegyezve, azon következtetést vonhatjuk, hogy azon faluk e korban mind Szent-Tamás filiáji voltak. Az 1567-ik évi regestrumban Szent-Tamás 36 kapuval szerepel. 1595-ben Sz.-Domokos filiája. Szent-Tamás volt fészke a most már kihalt Gurzo és Sajgo hires primor családoknak, valamint a Gömör vármegyéből beszármazott Abaffi nemzetségnek is. Ugy szintén Szent-Tamásról származik a később Szárhegyre átköltözött Lázár család is (a mostani gr. Lázárok ős törzse) mert 1406-ban már ottan találjuk Lázár Bernárd főembert, ki Balasko Ferenczczel nevezett évben okmányt ir alá. (Lásd „Gr. Lázár-család,“ irta gr. Lázár Miklós. 17. l.) Pásztorbükkinél a menekülő Báthori Endrével három Lázár esett el. E szerencsétlen véráldozatok a szenttamási templom kriptájában temettettek el, egyiküknek, Farkasnak féllába – mint mondják – 1721-ben még teljes épségben volt. (Lásd „Gr. Lázár család,“ irta gr. Lázár Miklós. 35. lap.) A szenttamási nevezetes családok között még felemlitendő a szintén kihalt Balaskó-család.
Szent-Tamás lakói a határukon nagy mennyiségben előforduló békasóval (mezei path) nagy kereskedést üznek.
Anno Domi (Domini) MCCCCLXXXXV (1495) Jar (Jahr) vagy Pax.
E körirat a szent-mártoninak hasonmása, azon különbséggel, hogy itt az ezeres M-mel, ott pedig egyessel van kiirva, és a szóválasztó paizskák is különbözők. De hogy mindkettő ugyanazon évben, s ugyanazon kéz által készült, az kétségtelen.
A régi templom romjai által koronázott domb déli aljában kies völgy közepén van a Feneketlen tó. Ezen 70 lépés kerületü viztükör egyike legdusabb és legszebb forrásainknak, közepén buja tenyészetü vizinövényekkel s apró égerfákkal benőtt uszó szigetecske van, mely a szél fuvalmára most ide, majd oda uszkál, forog és lengedez csudás bokrétaként gazdag szinezetü virágcsokraival. A tónak már széle is 2–3 öl mély, de mondják, hogy közepén 50 öles kötéllel sem érték el fenekét. E szép tavacskából a Hőviznek nevezett patak foly ki (bár belé csak kis vizér szakad) s ezen patak oly vizdús, hogy az innen negyed órára lévő faluban már malmot hajt, s oly hévmérsékletü, hogy télen sem fagy be soha. A Szt.-Domokoson-túli Geréczesen (innen félórányira) van egy Emésztőnek nevezett föld alá tünő patakocska, a néphit szerint az ott eltünő csermely itt fakadna fel, sőt azt is mondják, hogy az ott bedobott récze, itt a Feneketlen tóban jött ki. A tó keletkezését következő regével kötik össze: A közeli templomból elveszett a harang ütője, az előljáróság keresésére indulván, betért a harangozóhoz, kinek háza e tó helyén állott. A harangütőt a harangozó lopta volt el, ágya alá rejtvén; midőn a keresők mondanák, hogy adja elő, ő azt felelte: Sülyedjek el, ha láttam, de alig mondák ajkai ki a szemtelen hazugságot és átkot, hogy a talaj azonnal inogni kezdett, s alig menekültek el az előljárók, hogy a harangozó és háza elsülyedvén, e tó keletkezett helyén; sőt még most is lehet a hamis eskü miatt lelki nyugalmat nem található harangozó jajvaszéklését éjelenként hallani.
Szent-Tamáson régi curia romjai, közelében kiszáradt halastó medre látszik. Ez lett volna a magát innen irt hires Abaffi család ős laka. Ugyan Szent-Tamáson Bogáthinál kardot mutatnak, melyről azt követelik, hogy Báthori Endre bibornok kardja lenne; de ezen könnyü, ujkori diszkard semmi esetre sem állja ki a régiség tüzpróbáját*.
Az egy egyszerü ujabbkori nagyon görbe, hüvelyk széles pengével biró diszkard, mely legkésőbb ezen százan elején készült; igy azért részletezem, mert Kővári könnyen hivőleg rászedetni engedvén magát, azt határozottan Báthori kardjának állitja lenni.
A Szent Tamás birtokában levő Naskalát egy csúcsát Kápolnahegynek hivják; látszanak is ott valami romok, melyekről azt tartja a hagyomány, hogy ottan állott kápolna maradványai lennének, véleményem szerint azok inkább valamely őrtoronyéi lehetnek, mert imádkozni oda, ezen minden emberi laktól 5–6 órára eső havastetőre, bajosan járhattak. Szt-Tamástól negyed órára van Szent-Domokos, mely község az 1567-dik évi regestrumban 34 kapuval fordul elő. Sz.-Domokos utolsó faluja Csíknak. Innen kezdve az Olt völgye egybeszűkül, mert balról a Fekete Rez, a Csíkot Gyergyótól elválasztó hegység magas sziklagerincze, emelkedik, s zárja el a völgyet, az addig tágtéren kanyargó Oltot szük sziklabérczek közé mélyülő völgyecskébe szoritva. A Fekete Rez déli alján fekvő Sz.-Domokos semmi nevezetességet nem mutat fel, legfelebb elszomorodva látja az utas, hogy annak tiszta székely lakói oláhosan öltözkednek, de annál több érdekes és megnézésre méltó pont van vidékén, melyeket felkeresni el nem mulasztjuk.
