XII. A Kis-Nyárád völgye.
XII. A Kis-Nyárád völgye.
A két Nyárád egybefolyása. Ny.-Andrásfalva, a keleti vallásu székelyek. Várdomb, Várpatak. Seprőd. Seprődág. Ámé és Baróth pataka. Ny.-Sz.-Imre, régi temploma, az egyházközség régi constitutiója. Medgyes család. Medgyes Bálint Ulászló alatt. Balogh József emléke. Bere. Mája. Gönczér bércze, régiségek. Márkod. Zakszőlő. Vataháza, vagy Kada tartománya. Kenőd, e falu költözködése. Bere-Keresztur, az ezen egyházközséghez tartozott 7 falu szerződménye. Temploma, régi harangja. Vároldala. Vármöge. Képesdomb. A Kereszturi család, kastélyuk romjai. Torboszló. Kevereg. Magyaros. Sugópatak. Kati hegyese. Várhely, a falu régi fekhelye. A sorba helyezett dombok. Ásványos források.
Az eszményi felosztásunk szerinti Közép-Nyárádnak felső határához értünk; itt aztán a tulajdonképi Nyárád elnevezés meg is szünik, az eddig tekintélyes térség Szeredánál való utolsó kiszélesedése után két szűkebb völgygyé ágazik el. Egyikén, mely a folyamvölgy eddigi kelet irányát megtartja, törtet le a Kis-Nyárád; a másikon, mely észak-kelet irányban hajlik, a Nagy-Nyárádnak már itten kristálytiszta hullámai kavics boritotta mederben hömpölyögnek le. A két völgyet együttesen nevezzük Nyárád felvidékének. Előbb is – a kicsinynek előnyt adva a nagy felett – a Kis-Nyárád völgyébe hatolunk be, hol a Szeredától csekély távolra fekvő Nyárád-Andrásfalvát érjük, melyet az 1567-ik évi regestrumban mostani nevén 12 kapuval találjuk bejegyezve*. Fennebb Szent-Annánál látók, hogy 1570-ben Lázár Ferencz Andrásfalván jószágot kap, melyre testvére Imre ugyanezen évben új adománylevelet nyert. Nemsokára Andrásfalván más birtokos is jelenik meg szentdemeteri Balázsi Ferenczben, kinek Báthori Gábor 1609-ben okt. 17-én Kolozsvártt kelt adománylevelében marosszéki Andoriasffalván* és Zovátkán* adományoz a netalán lapangható királyi jogokkal jószágot*. És ugyan Báthori Gábor 1613. apr. 18-án Szebenben kiadott uj adománylevele által ugyan Balázsi Ferenczet szentdemeteri, véczkei stb. és Marosszéken levő andrásfalvi jószágok birtokában megerősiti, azon sajátságos kikötéssel, hogy mindazon jobbágyok vagy székelyekre, kik magokat neki önként lekötötték, ezenkivül azokra, kiket ő vagy fiai szép szóval jobbágyaikká tettek, s most békén birnak, uj adománylevelet ad*, mely függelék mindenesetre a székely törvények megsértése volt, mivel azok a szabad székelynek jobbágygyá tételét nem engedték meg.
Most házszáma 99, határterj. 1608 hold 1549 négyszög öl, ebből 672 h. 1588 öl szántó, 20 hold szőlő, 496 h. erdő, a többi kaszáló, legelő, szőlőhegyei közt a Dajnád nevet viseli.
Andrásfalva nevének sajátságosan érdekes variatioja.
Szovátha nevének szintén sajátos alakitása.
Ez adománylevél megvan Kolozsvártt gr. Lázár Miklósnál.
Ez adománylevél ugyanott.
Különben Ny.-Andrásfalva reform. és keleti vallású székelyek által lakott falucska, mert oláhoknak csak nem nevezhetem azokat, kik egy szót sem tudnak oláhul, kik öltözetben, nyelvben, szokásokban, épitkezésben, szóval mindenben székelyek, s kik még Istent is magyarul imádják, csakis olyan papot tűrvén meg, ki magyar egyházi szónoklatot tart nekik; és ez így van a Nyárád-menti keleti vallásuakkal mindenütt; mivel pedig nem a vallás, hanem a nyelv határozza meg a nemzetiséget, tulajdonképen azok nem is oláhok, hanem keleti vallású székelyek. Udvarhelyszéken, Csíkban, Háromszéken és Marosszéken az ily keleti vallású székelyek száma megközeliti a 30 ezeret, miért czélszerű lenne egy keleti vallású magyar püspökség alapitása által kivenni azon egyházi fensőség alól, mely egyenetlenséget és testvéri gyülölséget igyekezik közibök szórni, s oktalan bujtogatásokkal akarja elidegeniteni az együttélésre és testvéries szeretetre hivatott népeket egymástól.
A falun felül a baloldali ehgyek egyik ponkját Várdombnak, a mellette lefolyó csermelyt Várpataknak nevezik; mondják, hogy ott a törököknek lett volna vára, de itt is – miként a Nyárád mente minden várainál – csekély maradvány maradt fenn, legfelebb a hegy tetőlapján látszó két mély gödör az, mi ezen csekély terjedelemmel birhatott vár helyén észlelhető, hanem mindenesetre megjegyzést érdemel a Kis-Nyárádtól Rigmányig nyuló hegységen felmerülő sok régi várhely, melyek ezen a rigmányi karingóvár közelébe eső nem nagy terjedelmű hegységnek csaknem minden csúcsát egykor várra koronázottnak jelölik, oly várakkal, melyek mindenikét a nép török várnak nevezi, miből, valamint a rigmányi karingóvár és a gegesi hasonnemű földgátonyokból talán nem alaptalanul következtethetjük, hogy az ezen pontra csoportositott erőditvényi művek mind az avar korszak maradványai.
A várdombon felül szakad be a Kis-Nyárádnak első balparti csermelye, a Seprőd pataka, ennek szűk völgyében van a Göszpöring alján szépen fekvő Seprőd, mely nevét a székely nemek 24 ágai közt előforduló Seprőd ágtól (mely az Örlecz-nem alosztálya) nyerhette*. Seprőd az 1567. évi regestrumban mostani nevén 6 kapuval jegyeztetett be*. Az itten lakott Seprőd család sok jeles tisztviselőt adott Marosszéknek.
Nemzeti Társ. 1830. 52. 409. lap.
Most házszáma 25, határterj. 487 h. 264 négyszög öl, ebből 249 hold 577 öl szántó, 11 h. 434 öl szőlő. 73 h. erdő, a többi kaszáló, legelő. Az Unumáj, mint szőlőhegy név itt is előfordul.
Seprőd leányközsége az ugyanezen mellékvölgyben fennebb, az Ámé és Baróth patakok* egybefolyásánál fekvő Ny.-Sz.-Imrének. – Sz.-Imre 1332-ben már önálló egyházközség* nemcsak, hanem anyaközsége e vidék faluinak, hová Seprőd és Torboszló is tartoztak. Az ily központi községekben csaknem mindenütt régi egyházra találhatunk, vagy ha lerombolták, legalább azoknak emlékezetére; itt azonban szerencsések vagyunk egy igen csinos és még jó állapotban levő gót idomú műemlékre bukkanni, mely a régész figyelmét méltán kiérdemli*.
A főpatak egyszerüen falupatakának, alább Seprőd patakának hivatik, az az Ámé, Baroth, Szülkő, Szárdó, Egres patakok egybefolyásából származik, melyeknek völgyületei Sz.-Imrén felül minden irányban elágaznak, mindenike jelentőtlen kis csermely, s legfelebb őshangzatú neveikért emlitem fel.
A pápai dézmák regestrumában 617-ik lapon: „Sebestianus sac. de S. Emerico s. 4 ban. ant“., az 1334. év rovat, 733. lapon: „Sebe de S. Emerico solv. 1. ban. ant“. A 764. lapon ugyanaz 3 régi banalis fizetéssel. Az 1567-ik évi regestrumban Zent Imreh néven 13 kapuval szerepel, msot házszáma 98, határterj. 1575 h. 134 négyszög öl, ebből 925 h. 605 öl szántó, 26 hold szőlő 202 h. erdő.
E templom a reformátusoké, lévén e falu 500 lelket számláló lakói mind reformátusok.
Megérdemli, mivel annak szentélye teljes épségben a kontár kezek minden érintése nélkül maradt, mutatva a kifejlett gótika teremtményeinek meglepő változékonyságát; mert ezen feltörő, ezen logikai következetességgel kivitt, de a részletezésben a képzeletnek oly tág tért engedő styl, – melyet az épitészet fejlődése tetőpontjának méltán nézhetünk, – minden alkotásában bámulatos változékonyság mellett csudás könyüdedséget fejtett ki, s ha egy nagyszerübb ily épület öszhangzatos nagyságával a részletek szerves összeolvadásával, a díszitmények roppant változatoságával elragad, s bámulatra késztet; akkor még kisebb gót stylu falusi egyházainknál is feltaláljuk csekélyebb mérvben ezen öszhangzatos fejlettséget, a részleteknek ezen következetes összeolvadását és ha az ilyeknél az ornamentica nem emelkedik is a tökély magasabb fokára, de díszitményeiben mégis gyakran fedezhetünk fel egyes párkányzatot, ablak- vagy ajtó idomitást, vagy a díszmüvezet oly combinátióját, melyet másutt nem látunk, mely a mindig előretörni igyekvő műérzetnek sajátos alakitása, a képzelet játékának eredeti szüleménye, egy kőbe metszve testesitett eszme. De lássunk egyházunknak szerveztetét. A sokszögben záródó szentély diadalive csúcsíves, csillagboltozatának gerinczei és hevederei két horony közé helyezett hatszögpálcza tagozattal birnak (mi az eredetibb alakitások közé tartozik), s a falból kiszökellő kehely idomú gyámkövekre (consolen) vannak levezetve. Megvan még a hoszszentély jobb oldalán a fekirányos zárodású szentségház-fülke (sacraments häuschen) is, melyet horony, henger és négyszög pálcza tagozattal alakult diszkeret vesz körül és szembe a hoszszentély jobboldalán megvan a scrinium, vagyis azon vakalakitású csúcsíves fülke, hol a szent olajokat és krizmát tartalmazó szekrények állottak a katholikus korban. De főként kiváló figyelmet érdemel a hosszentély déli oldalán levő két csúcsíves ablak, melyek teljes épségben megmaradtak, s melyeknek diszművezete (Masswerk) a szebb alakitások közé tartozik. Az ablaktörés béllete a középről kajsza vonalban tágul ugy be- mint kifelé; mely (a román stylnál szokásos) idomitás – mint másutt is mondám – a napsugarak könnyebb behatolására, s igy a világitás fokozására volt számitva.
Díszművezetük a csúcsívbe helyezett köridomok combinatiójából alakult, alól kőválaszték által osztályozott két köríves nyilattal, melyek felett szividomú, előbb csak kajácsosan vakalakitással jelölt, de közepén egészen áttört ablakrózsa fordul elő, a mely körül támadó hézagokat felül a csúcsív záródásába helyezett négyszögű, két oldalán pedig háromszögű bemetszés vagy áttörés tölti ki.
És hogy e díszművezet könnyüdedséget nyerjen, a nyilatok közt levő (faragott kőből készült) tömör rész horony és hengerrel van tagozva.
A hajó a szentély szélességével bir, s válvonalukat csak a diadalív jelöli. A hajó boltozata, – melynek egykori lételét a külső oldaltámok bizonyitják – ma már eltünt s azt most koczkás fölep helyettesiti. E fölep (plafond) a diadalív tetőzáródásán alól van alkalmazva oly oktalanul, hogy a hajó falaiból legalább is egy ölnyi a hiura (padlás) esik. E fölep koczkázataiba czifra virágok, szent képek, mythosi és történelmi rajzok vannak a legeredetibb kivitelben, p. o. hollón lovagló Nagy Sándor, magyar díszöltönyben mentésen zenélő sz. Dávid, Syrenek, najádok s végre a halálnak rémképe. Hogy e fölep ujabb odaillesztés: azt a boltozat egykori lételének okadatolt feltevése is bizonyitja; azonban, hogy ezen nem érdektelen deszkafestvény is meglehetős régi, azt egyik szögletében levő ezen felirata bizonyitja: „Renovavit Johannes Illyés de Parajd Mensarius 1676”, és igy igen valószinü, hogy a hajó eredeti boltozata helyett a deszkafölep ekkor alkalmaztatott. De ezen későbbi kontár odatoldás mellett a hajóban is találhatunk régi alakokat, mert a déloldalon levő egyik ablak tökéletesen hasonlit a hosz-szentélyen levőkhöz, a másik már ujraalakittatott, ugy ujak a hajó északi oldalán levő (két) ablakok is; mivel tudjuk, hogy régi templomainknál, főként az egy hajósoknál, ez oldalra nem szoktak soha ablakokat alkalmazni. Egyenesen záródó (déli) oldalajtaja durva alakitású, de homlokzatán levő főkapuzata már díszesebb, körives nyilatát horony és hengertagozat keretelvén körül.
Külső részén 11 oldaltám van, 4 északi, 5 déli oldalán, 2 a szentély-záródásnál; ezek is a szokottnál díszesebbek, mert bár felül csak rézsut vannak leszelve, oldalaikon párkány-tagozattal birnak.
A templomtól távol épitett haranglábon régi harang is van, ez minden körirat nélküli, de alakjáról itélve az is, miként az egyház, a 15. század elejéről való.
E templom a katholikus korban sz. Imre tiszteletére lehetett szentelve, s következőleg a falu neve is onnan származhatott.
Van az egyházközség levelei közt egy 1615-ben készült és a legszebb magyarsággal irt törvény, melyben az egyház helyhatósági (autonomia) joga van megállapitva, s közmegegyezésből törvényes érvényre emelve; s melyben, miként ott mondatik, az atyáink által használt s ezen megyéhez (egyházközséghez) tartozó mind három faluban (Torboszló, Seprőd, Szent-Imre) mindenkit egyaránt kötelező törvények egybeirattak. Ebben feltaláljuk a jury fogalmát, mert 12 esküdtból alakult törvényszék állittatik fel, melynek végérvényes itéleteit külső forum, de még esperes eleibe sem szabadott vinni, 3 frt birság terhe alatt. Ha a megye esküdtei a szófogadatlanra zálogot tettek és ez opponált, 3 frt birságot fizetett, ugy 3 frt birságon maradt az igazságtalan vagy hanyag esküdt is. Ki külső procatort vagy idegen törvénytevőt akar behozni, 3 frt birságot fizet; ennyit fizet az is, ki a pap- és mesterbért pontosan nem adja meg, ugyanennyit, ki a templom, vagy belső emberek (pap, mester) épületei, vagy templom körüli közmunkáktól visszavonná magát stb. Ez 1620-ban megujittatott, 1634-ben szintén, azon hozzáadással, hogy cintermen belül (templomkerités) senki illetlen szót ne szóljon, se ne idézzen senki senkit, se ne tiltogasson, hivogasson 3 frt birság alatt stb. Az egész ugy nyelvészeti, mint jogtörténelmi szempontból annyira nevezetes, hogy annak valamely egyházi közlönyben való közzététele ohajtandó lenne*.
Különben közli egész terjedelmében Benkő K. Marossz. ism. 210–211. lap.
A székely történelmében szerepelt egyik nevezetes törzs családjának, a Medgyes családnak Sz.-Imre a hazája; érdek füződik e nemzetséghez azért is, mert a Medgyes székely nem emlékét őrzi. Az ősök egyike, szentimrei Medgyes Bálint 1493-ban Ulászlótól terjedelmes jószágokat nyer Marosszéken és a vármegyéken*. Hogy ezen családból való volt-e Medjes Miklós, ki 1278-ban erdélyi püspök, Simon, ki 1369-ben horvátországi bán volt, nem lehet egész bizonyossággal állitani, mert a Medgyes helynév hazánkban többhelyt, mint marosszéki Medgyesfalván és a régen szintén Székelyföldhöz tartozott Medgyes városnál is előfordul, hanem azt, hogy jelenleg élő költőnk, Medgyes Lajos, a szentimrei Medgyesek sarja, bizton állithatjuk; ő 1845 óta dézsi ref. lelkész, 1848-ban honvéd tábori lelkész, miért egészen 1851-ig terjedő várfogságot szenvedett. 1846-ban kiadott költeményei, azután megjelent szépirodalmi dolgozatai, jeles egyházi beszédei, imakönyve s szabadelvű politikai czikkei többszörösen jogot adnak a hazafias magyar iró – nagyon is tövises rózsákon nyugvó, de annál dicsteljesebb – nevére.
Adománylevél a Fehérv. káptalanban trans. Kemény Józs. gyüjt. Az adományozott jószágok ezek: Pinárd (Várhegy Torda m.) Sós-patak, Pete, Uraj, Kapus, Dátos, Keménytelke, Shi, Rüts, Néma, Szokol, N.-Ercse, K.-Nyulas, Sz.-Péter, Tuson. Méhes, Velkér, Vidrádszeg, Fületelke, Udvarhely, Marosszéken ezek: Sz.-Miklós, Ikland, Lekencze, Sz.-Márton, Sz.-Gericze, Bodon, Bordaszeg, Egerszeg és a kisfaludi malom.
Balogh József, a jeles természetbuvár és orvos – kit tudományszeretete Dél-Amerikába vezetett s ki ott is halt el – szintén szentimrei volt. Balogh Józs. Sz.-Imrén született, tanulmányainak végeztével 1775-ben Bécsbe ment az orvosegyetemre, hol orvosi tanulmányai mellett a füvészetet is szenvedélyesen folytatta az akkor tájt hires füvész-tanár Jacquen vezetése alatt. Bécsből Hollandiába ment, hol a leydeni egyetemen tette le a tudori vizsgát, mikor 6 nyomott ivre terjedő értekezletet adott ki ily czím alatt: „Specimen inaugurale bot. medicum Sist. precipuas plantas in M. Traniae ptu sponte et sine cultura provenientes, ac ibidem usu receptas”, mely munkáját Benkő Józsefnek – kitől első füvészeti ismereteit nyerte – ajánlotta, s annak egy példányát a m.-vásárhelyi Teleky-könyvtárnak meg is küldötte. Leydenből Amsterdámba, onnan 1779-ben Dél-Amerikába, a csudás növényzet honába indult, 64 napi veszélyes tengeri út után érkezett meg Rio de Berbicibe, Guyána városába, hol nemsokára megbetegedvén a jeles tehetségü s bizonynyal nagyra hivatott férfi elhalt távol honától, távol szeretettjeitől. Illő és méltányos azért, hogy megemlékezzünk róla, e néhány sort emlékének szentelvén.
De térjünk vissza a Kis-Nyárád völgyébe, hol felfelé haladva a mindinkább egybeszükülő völgyben, Berét érjük*, mely az 1567-ik évi regestrumban Berefalva néven 9 kapuval fordul elő*.
Most házszáma 87, határterj. 1815 h. 1577 négyszög öl, ebből 459 h. 1503 öl szántó, 8 h. szőlő, 37 h. 1014 öl erdő, a többi kaszáló, legelő, terméketlen.
Lajos király 1344-ben a Nyárád melletti Berethelmbe adja ki azon okmányát (Lásd Fejér. Cod. Dipl. IX. l. 201), melyben a chegeni kolostor Szathmár megyei birtokai felett a védurasági jogot Kulche Mátyás fiának engedélyezi stb. Kérdés, hogy ezen Berethelm, nem Bere volt-e?
János Zsigmond 1569-ben jun. 10-én Tordáról kiadott adománylevelével Kathay Györgyöt hűségeért s főként a németek ellen folytatott harczban szerzett érdemeinek jutalmául Marosszékben Berében levő jószággal s minden ahhoz tartozó javadalmakkal ajándékozza meg*. A Káthai család ma is megvan Kendőben.
Ez adománylevél eredetije a kolozs-monostori levéltárban, közölte egész terjedelmében Kovács István a Nemz. Társ. 1836. évf. 82–83. lapjain.
Berénél két egymással párhuzamosan futó patak szakad jobbpartilag a Kis-Nyárádba; ezeknek északkelet irányú völgyecskéi s az azokat körülkeretelő hegyek töltik be a két Nyárád közti űrt; azokban, főként a terjedelmesebb alsóban, melyet az Egres vagy Kendő pataka foly át, több falu van elrejtve, melyeket, mint szintén Berét is, tiszta ref. népség lakja.
Behatolva az Egres patak szűk völgytömkelegébe, annak egy nyugatirányú mellékvölgyében – melyen a balpartilag beszakadó Dori és Bőkögy pataka foly le – találjuk Máját, mely a Gönczér bércze alatt gyümölcsösöktől körülölelve, igen regényesen fekszik. Az 1567-ik évi regestrumban mai nevén 16 kapuval mint e völgy legjelentékenyebb helysége fordul elő*. Határán sok kőfejszét, egy régi idomú koronát s más régiségeket találtak, mi mutatja, hogy Mája nagyon régi telep lehet. 1589-ben Vajai János és Mihályfi Borbála Májában, B.-Kereszturon és Buzaházán jószágot nyer*. Mája egészen 1814-ig Bere-Keresztur leányközsége, ekkor lesz önállóvá.
Most házszáma 52, határterj. 1048 h. 98 négyszög öl, ebből 551 h. 753 öl szántó, 24 h. szőlő, 158 h. erdő, többi kaszáló, legelő és terméketlen.
Az adománylevél a fehérv. kápt. levélt. Emliti Benkő K. Marossz. Ism. 186. lap.
Fennebb menve, a Nagypatak által átfolyt másik mellékvölgy torkolatában találjuk Márkod-ot, mely, szintén gyümölcstenyésztéséről nevezetes, falu 1792-ben szakad el B.-Kereszturtól s lesz önálló egyházközségé. Markódtól nyugatra sajátságos idomú kerekdombok vannak; azok egyikén feküdt régen Márkod temploma, honnan a mult században a faluba költöztették. E dombok egyikét Zak szőlőnek nevezik, mivel – a hagyomány szerint – ott régen őr állott, s ha ellenség közelitett, hirt adott; onnan eredett aztán Zaklató neve, de később szőlővel ültettetvén be, az eredeti név megröviditésével lett Zak szőlő. Márkod az 1567. évi regestrumban 13 kaput számit*, 1721-ben csak 20 gazda lakta, ma már 136-ra szaporodott számuk, mi igen kielégitő népszaporodásra mutat.
Most házszáma 130, határterj. 1817 hold 1595 négyszög öl, ebből 856 h. 1065 öl szántó, 11 h. szőlő 144 h. erdő. Szőlőhegyei közt Ozdoru nevű van, de ugy ez mint a többi gyenge bort terem, ellenben buzája legnehezebb a marosszéki buzák közt, s azért a piaczon nagyon keresett.
Márkodtól északra terül el a Kada tartománya, hol régen a hagyomány szerint Kada nevű ősvezér tanyázott, s hol később Vataháza nevű tatárok által feldult falu feküdt. Megmaradt lakói Márkodra, Buzaházára és Deményházára telepedtek, miért határa is ezen három falu közt oszlott meg. De ezen feldúlatásnak régen kellett történni, mert 1579-ben jun. 12-én Báthori Kristof a vataházi prediumot, mely régen Márkod, Buzaháza és Deményháza határán volt, s melyet Báthori István Váradi Pálnak a székely sóaknák kamaraispánjának és az udvar előtt kedves Lázár Lázárnak adományozott volt, s abba Toldalagi Balázs görgényi várparancsnok és Lázár Ferencz Marosszék főkirálybirája által egyenlően felosztatva be is iktattatta volt stb.
Mely nevezett vataházi praediumot mi most valódi határai közt minden szántóival, kaszálóival, erdeivel, vizeivel stb. fenn megnevezett Váradi Pálnak, Lázár Lázárnak és a Pozsgai György árváinak és utódainak adományozzuk örökösen*. Azonban ugy látszik, hogy adományozottak nem veheték birtokukba, vagy ha igen, azután eladták, mert az ma is Márkod és Deményháza közt per tárgya.
Ez adománylevél kelt Ujváron 1579 jun. 12-én, megvan a fehérvári kápt. hiteles transumt. a Demény-háza és Márkod közti perhez csatolva, mely per a vataházi predium felett még 1699-ben kezdetett meg, s ma sincs bevégezve, Benkő K. Marossz. ism. 184–185 l. egész terjedelmében közli.
Végül a völgyecske fejénél, már a Bekecs előhegyeinek kopár sziklái közt fekszik Kendő, tiszta református székely falucska, mely kopár határának hiányait gyümölcstenyésztéssel pótolja; e vidék hazája levén a marosszéki hires piros párizsnak, mely almafaj kendői terménye, valamint cseresnyéje is egész Marosszéken leghiresebb.
Kendő nevét hagyományilag a legelőbb oda települt Kendei János nevű őstől nyerte, de hajdan e sokat költözködött falu nem mostani helyén, hanem Bere és Bere-Keresztur között feküdt, hol fekhelyét ma is Kendő mezejének nevezik. Onnan a tatárok által elpusztittatva, fennebb vonult, honnan meg Márkod üzte el; e második telephelyét még ma is Alj-Kendőnek nevezik. Ekként nyugtot nem lelve, felköltöztek harmadszor a Bekecs előhegyeire, az ugynevezett Kendőfőhöz, itt már a kopár, akkor rengeteg erdők által boritott helyet senki sem irigyelte tőlük; de a nagy hideg s főként vizhiány miatt ezt is elhagyták s végre negyedszer és utoljára lehuzódtak mostani helyökre* Kendő 1814-ben vált el Bere-Kereszturtól és lett önálló egyházközséggé.
Az 1567. évi regestrumban Kendeo 9 kapuval szerepel, most házszáma 66, határterj. 1415 hold 662 négyszög öl, ebből szántó csak 303 hold 1521 öl, szőlő 8 h., erdő 70 h., a többi kopár, sziklás kaszáló és legelő.
A másik Berénél beszakadó s ezzel párhuzamosan futó völgy ennél jóval rövidebb, de azért jóval érdekesebb is, mert abban fekszik Berétől rövid negyedórára Bere-Keresztur *, mely e vidék faluinak központi egyházközsége volt már a 14. század elején*, sőt még a reformatio után is, mert hogy még a 17. század elején is, a szomszédos 7 falu, nevezetesen B.-Keresztur, Bere, Selye, Kendő, Márkod, Mája, Magyaros* egy egyházközséget alkotott, kitetszik a kereszturi községládában eredetiben meglevő 1602-ben kelt határozványból (Deliberatum), mely szerint nevezett évben Vágási György marosszéki ref. esperes-vicarius és b.-kereszturi lelkész elnöklete alatt a nevezett hét falu előljárói, presbyterei egybegyülvén, különféle rendszabályokat hoztak. Ezek között nevezetes azon határozat, hogy predicátort mindig az egyházközség válaszszon, még pedig olyat, ki a tanitás vezetésére és megitélésére hivatott s melléje az egyesült községek fizetésére iskolamestert állitsanak, ki a népet tanitsa jó erkölcsökben és tudományban nevelje stb. Mi mutatja, hogy e vidék népsége már ezen távol eső korban, midőn a népnevelésre senki sem gondolt, önön nemes ösztönétől indittatva, a népnevelés üdvös voltát átértve, a 7 falu számára egy közös iskolát funcált. Ezen határozványban törvénynyé tétetett az is, hogy az egyházi szónoklat alatt a cinteremben senki égetett bort, más italokat és eledeleket ne áruljon, zene ne legyen, hanem csak istenitisztelet után; mi arra mutat, hogy a messziről jövő hivek itt templomozás után étkezni, mulatozni szoktak*.
Sokan mint Philippi, Ackner s mások is azt állitják, hogy honunk minden Keresztur nevezetű helységében a német lovagoknak volt tanyája. Ezen állitás túlhajtott, mert tudjuk, hogy a Barczán megtelepitett német lovagoknak birtokhatárai szorosan körvonalozva voltak. – Hanem sokkal valószinübb, hogy a Keresztur nevű faluk a szent keresztnek tiszteletére szentelt templomaiktól vették ily nevöket, mint azt Sanctus Crux latin nevük is jelölni látszik.
A pápai dézmák regestruma 1332. évi rovatában 619. lapon: „Abraám sac. de S. Cruce solv. 8 den.“, a 733. lapon ugyanaz 4 denár fizetéssel. Abból pedig, hogy a szomszédos faluk egyike sincs bejegyezve, azt kell következtetnünk, hogy azok Keresztur leányközségei voltak. Az 1567. évi regestrumban Keresztur csak 3 kapuval fordul elő, most házszáma 64, határterj. 701 hold 1409 négyszög öl, ebből 317 h. 239 öl szántó, 30 h. szőlő, 132 h. erdő.
Mely falukat régi időben ezen hexameterbe ekként foglalták egybe: Markod, Mája, Bere, Magyaros, Kendő, Keresztur.
Ez okmány oly szép tiszta magyarsággal van szerkesztve, hogy annak valamely egyházi folyóiratbani egész közzététele igen óhajtandó lenne, az sokkal terjedelmesebb, hogysem én itten közölhetném.
A bere-kereszturi régi templom. (Rajz. Greguss J.)
Ma Keresztur filiáji mind elpártoltak s önállókká lettek, csak az egy Bere maradt meg.
Kereszturnak is, mint központi községnek érdekes régi temploma van, mely nem csak épitészeti műbecse, de pártlanul szép fekvése miatt is feltünő, mert az egy a falutól keletre eső czukorsüveg alakú (a völgy fölé legalább 200 lábra emelkedő) dombnak tetőormát koronázza, mint mellékelt képünkön látszik. Ott büszkélkedik az magas tornyával, mint a multnak felkiáltó-jele, mint az istenimádás fenkölt eszméjének égre törő megtestesülése, mint századok romboló hatalmával daczoló emlékoszlop, ugy tekint le onnan a magasból tiszteletet parancsoló komoly magasztossággal. És ha azt közelebből vizsgáljuk: szép fekvésével öszhangzatos műbecscsel birónak is találjuk, mert ez egyház egyik tisztes műemléke az átmeneti kroszaknak; s mint ilyen 5 századot átélt tisztes képviselője azon tőlünk oly távol eső multnak, midőn a magyar trónon Nagy Lajos ült, ki a magyar birodalmat Európa első rangú államává emelte, oly nagygyá, hogy az Ádria, Fekete és Baltitengerek határolták azt. Oly távol van e kor s oly messze elestünk az akkor gyakorolt tekintély és hatalomtól, hogy a költővel felkiálthatnánk:
Hazám, oly rég voltál te nagy, hogy
Nagyságod hire csak mese talán.
Nagyságod hire csak mese talán.
De azért, mert a fényes, a dicső multra oly kisszerű jelen következett, lehet a jövő vigaszteljesebb; s ha lesülyedtünk a magasból, legalább becsüljük meg azon emlékeket, melyek, fájdalom, csak nagyon szórványosan maradtak reánk; tisztelet és kegyelettel közelitsük meg multunk ezen kőbetüit, mint azon kor fejlettségének, hatalmának és emelkedett műizlésének tanujeleit, melyek észlelhető és tapintható módon személyesitik és állitják előnkbe a mult műtörténelmét; melyek komoly némaságukban is oly ékesen beszélnek azon messze letünt korról; s mert az ily műemlékek az idő romboló hatalma s az ember meggondolatlan kimélytelensége miatt naponta tünedeznek el, semmisülnek meg vagy alakulnak át, legalább leirásilag védjük meg a kevés fennmaradtak emlékét.
A berekereszturi szentegyház egy hajós épület, szentélye ennek is a nyolczszög három oldalával záródik. A hossz-szentély déli oldalán két csúcsíves ablak van, melyeknek díszművezete valójában kiválóan szép; ez ablakok alsó osztálya oszlopka által elválasztott kettős lóherívvel záródik, az egyiknek felső részében keresztidomú, a másiknak papucs alakú ablakrózsa van helyezve. A hajónak ugyan déli oldalán éppen ily alakitású és nagyságú csúcsíves ablak van, mely alól szintén a kettős lóherivvel alakult, míg a felső részt három környilat tölti be. Ezen hátul más három ablakocska van, melyek alig két láb magasak, 6 hüvelyk szélesek, s melyek körívben záródnak. Ugy körives az ezen oldalon levő oldalajtó is, mely három henger s közbe illesztett két horony-tagozattal bir. Ez ajtó és a három kis ablak a román épitészet reminiscentiáit jelöli, sőt mint köríves alakitás oda tartozott a – most lebontott – diadalív is*. A diadalivvel, a külső oldaltámok által feltételezhető, sőt még öreg emberek emlékezetében élő boltozat is eltünt, ugy a szentély, mint a hajó felő, s azt ma kockás fölep helyettesiti. Szintén kiváló figyelmet érdemel a homlokzatán levő (torony alatti) főkapuzat, melynek csúcsíves bélletét egy erősebb közép henger s mellette mély horony által elkülönitett két sugarabb hengerpálcza tagozza.
A szentély 12 lépés hosszú, a hajó hossza 20 lépés, szélessége 12 lépes, a szentély csak egy lépéssel keskenyebb a hajónál.
Ezen főkapuzat előtt a torony szépen boltozott alsó osztályát elfoglaló toronycsarnok (Thurmhalle) van, melybe kivülről köríves ajtó vezet, tehát itt is a kör- és csúcsíves izlést egybeházasitva látjuk, sőt azon kis ajtóban, mely a karból a toronynak szintén boltozott második emeletébe vezet, a későb gótika egy képviselőjét is felleljük; mert az átszelt lóherív (platter Kleeblatt-Bogen) záródása mellett vesszőmű (Stabwerk) tagozatot mutat, mely idom a késő gótikáé levén, ez ajtó későbbi nyitását valószinüvé teszi.
A torony maga is igen remek szerkezetű; szép, válogatott lapos kövekből roppant szilárdsággal épültek, ölesnél szélesebb – két egymás felett levő boltozatot hordó – falai*, mely boltozatok oldalnyomását a külső szögletekre diagonal irányban helyezett és a második emelet tetejéig felnyuló oldaltámok fogják fel. A torony négy emeletes, az emeleteket kajácsos párkányzat választja el, mely párkányzat az első emeletnél a rézsut tetőzetű oldaltámokon is át van vive. Első emeletén, mint látók, köríves ajtó van. – A második emeleten megforditott kulcslyukhoz hasonló hanglyukak (Schallöcher) vagy lőrések nyilnak. A harmadik emeleten egy igen csinos, nyomott csúcsívben zárodó ablak* tünik fel, melynek kivülről befelé keskenyedő béllete horony- és henger-tagozattal van ékitve; díszművezetének ma csak töredékei látszanak. A felső negyedik emeleten négy csúcsíves ablak van, melyek szintén kivülről befelé keskenyedő béllettel birnak. Legfelül négy oldalú gúla-csúcstetőzet koronázza, melynek négy szögletéből négy kis toronyka lövell ki. Oldalfalait egykor al-fresco képek boriták, valamint az egyház falait is, mi a lehulló vakolat alól itt-ott előtünedezik.
E négyszög torony külső oldalhossza 10 lépés, mi annak roppantottságáról fogalmat ád.
Mely a félkörív alakjához közel álló ablaknyilat a gót izlés kezdetén, s utánzásképpen néha hanyatlása korában is előfordul, mi a karról toronyba vezető vesszőmű ékes kapuval combinatióba hozatván, nem lehetetlen, hogy a torony az egyháznál később a gótika hanyatlása korában épült.
Harangjai közt a nagyobbik – mely 15 mázsás s e vidék legnagyobb, legszebb hangú harangja – szintén régi, ferde latin betükkel – melyek a minuskel irmodornak, főként a számjegyeknél még reminiscentiáit mutatják – ezen körirat van rajta:
„Veni Rex glorie cum pace S. R. (Öntő nevének kezdőbetüi) 1542. ”
E harangról a hagyomány azt tartja, hogy egy tatárjárás alkalmával mocsárba rejtették el, hol később nem tudták megtalálni, de a sertéscsorda arra járván, egy öreg kan kitúrta, s mint jó hüvös helyen abban szokott volt siestázni, mignem egyszer a pásztor észrevevén a kannak ezen megpendült fekhelyét, jelentést tett, s ugy vették ki.
A berekereszturi templom alatt sirbolt is van, mely az 1614-ki pestis alkalmával fejedelmi rendelet nyomán az erdő-sz.-györgyivel együtt befalaztatott* mely idő óta zárva van; pedig hihetőleg ottan, mint a Kereszturi család temetkező helyén, érdekes siriratokra lehetne találni. Hogy ezen szentegyház hajdan erőditve volt, hogy a minden oldalról meredeken lehanyatló dombtetőn fekvő ezen templomkastély oly erős védhely lehetett, hová vész idején a hét falu népessége bevonult, azt a hegy idomáról megitélhetni, de e mellett a hagyományok is ily feltevésünket megerősitik; bár békésebb idők bekövetkeztével annak magas várfalai, bástyái leszedettek s most legfelebb sejtelmesen lehet kiásott alapfalzatának bemélyedését követve, monorú idomát felismerni.
A nagy-görgényi kath. egyházközségi jegyzőkönyv szerint.
A templomon felül egy kiszökellő előhegyet Vároldalának, annak északi alját Vármöginek nevezik, de a most szőlővel beültetett hegyen az állitólagos várnak semmi legkisebb nyoma sem látszik.
A Vároldal alján egy kerekded kis halmot Képes dombnak neveznek; hagyomány szerint azért, mert régen a katholikus korban a Mikházáról Kereszturra járni szokott egyházi menetek (processiók) az ezen hegyen felállitott képeknél állomást tartottak. 300 événél több, hogy ezen áhitatoskodás megszünt, de azért emléke a helyelnevezésben még most is fenn van tartva, sőt a hagyomány még azt is mondja, hogy a reformatio után is eljártak a barátok azon dombra a népet visszakisértgetni (tériteni), e mellett az előitéletes néphit még azt is tartja, hogy éjjelenkint rút kámzsás barátok s 7 araszos szakált viselő arasznyi magas gnomok kisértgetik és ijesztgetik az éjfélkor arra járókat.
Berekereszturi volt a hajdan hies Kereszturi család, melyből Marosszéknek több jeles főtisztje s más hivatalnoka került ki. A templom alatti kertben még most is látszanak a Kereszturi kastélynak düledékei.
A berekereszturi Kereszturi család a sajókereszturival egy, legelőbb Kereszturi Kristóf tünt ki, mint Báthori Zsigmond kővári kapitánya*; ennek nyomában az 1650 tájatt élt Kereszturi Istvánt találjuk; ennek fia János, ki 1691-ben mint Marosszék főkapitánya Sz.-Gericzén lustrát tart*. Jánossal egykorú Sámuel, kit 1691-ben a leopoldi hitlevél életbeléptetésekor kormányzó Bánffy mellé tanácsosnak választottak s kit Cserey Mihály* jámbor, alázatos, csendes, emberbecsülő jó hazafinak jellemez. Sámuel 1707-ben Szebenben halt el; fia volt Miklós, ki a mult század elején, nevezetesen 1716-ban dec. 19-én a kormányzó gr. Kornis Zsigmond elnöklete alatt tartott gyülésen választatott meg Marosszék főkirálybirájának, s 1718. jan. 4-én gr. Toldalagi János által iktattatott be a szeredai gyülésen*. Ennek fia Mihály, Marosszék ülnöke, 1733-tól pedig főkirálybirája. Ez katholizálván, a jezsuitáknak nagy védnökévé lett, azoknak Udvarhelyt oltárt, M.-Vásárhelyt birtokot adott, miért ezek „Magna Hung. Domina” czimű 1738-ban Kolozsvártt megjelent munkájukat is neki ajánlották. István fiát is a jezsuiták által neveltette, de neveltjükben nem érhették örömüket, mert az elhalt, s benne a berekereszturi Kereszturi család is kihalt.
Kővári Erd. Tört. IV. k. 55. lap.
Lásd e lustrát fennebb Sz.-Gericzénél.
Uj Nemz. könyvt. 333. l.
Lásd Benkő K. Marossz. ism. 74. l.
Berekereszturi volt Kosa Zsigmond is, ki „De publica partium transilv. administratione civili atque militari sub Wayvodis” czímű igen jeles történelmi munkát adott ki 1816-ban Bécsben. – De ideje visszatérnünk a Kis-Nyárád völgyére, hol ujból nem sokáig maradunk, mert csakhamar elérjük azon balparti, a Nyiras pataka által átfolyt, mellékvölgyét, melyben Torboszló fekszik. Hagyomány szerint e falu régi neve Égszin volt, de egy csata alkalmával az égsziniek több rosz lóval állottak ki, hanem azért mégis jelesen harczoltak, miért a „több rosz ló”-ból származott volna a Torboszló név, mi egy kissé erőltetett leszármaztatásnak tetszik; minden esetre az ily névcsere, ha ugyan megtörtént, nagyon régen lehetett, mert az 1567. évi regestrumban már Torboszló néven 10 kapuval fordul elő*. Határán van egy Kevereg nevű hely; erről meg az a hagyomány, hogy abodi Nagy Ferencz által a vidék népessége a nemesség ellen fellázittatván, oda gyült össze s ott kevergett (nyugtalankodott, összeesküdött), míg a nemesség rájok csapván, szétverte, összekeverte, s onnan a Kevereg név*. Torboszló Sz.-Imre filiája volt – mint látók – s csak e század elején lett önálló egyházközséggé. Itt van a Bereczky család ős fészke; e családból régen sok jeles hivatalnoka került ki Marosszéknek, a most élők közül Bereczky László és Sándor tüntek ki, mert mindkettő 1848/9 –ben a szabadság ügyének hű bajnoka és támogatója volt. Majd alább Marosszék forradalmi kroszakának ismertetésénél a két jeles hazafi nevével még többször is fogunk találkozni*.
Most házszáma 73, határterj. 1409 h. 1155 négyszög öl, ebből 582 h. szántó, 9 h. szőlő, 353 h. erdő. Hegyei közül eredeti nevükért a Köde hegyesét, Kéményes utat és Vaszkolot emlitem meg.
Hogy Kevereg régen lázongást, forrongást jelentett, lásd Erd. Tört. Adat. III. k. 144. lap.
Bereczky Károly egy nagyon czélszerű, könnyű járatú, s főként oldalos helyeken igen előnyös, hosszuvas nélküli váltó ekét talált ki, mely bereczki eke név alatt igen nagyon elterjedt. Bereczky Károly a selyemtenyésztést is nagyban üzi, s azt körében terjeszteni törekedik, s igy nemzetgazdászatunk terén nem kevés érdemet szerzett magának.
Torboszló völgytorkolatjától rövid negyedórára van Magyaros. A Kis-Nyárád völgyének utolsó végfaluja, mert itt már a Kis-Nyárád neve elenyészik, bár forrása ide még jó tova van a Bekecs déli alján; de az Magyarosan felül többé nem Nyárád, hanem Sugó pataknak neveztetik. Hol a Sugópatak a Selyéből lefolyó Czigány patakkal egyesül: ott keletkezik a Nyárád név s ott fekszik a két észak irányú patak völgyét elkülönitő Kati hegyese alatt szép regényesen Magyaros*. Hogy Magyaros régen egyike volt Marosszék tekintélyesebb helységeinek, azt az 1567. évi regestrumból látjuk, hol Magyaros néven 32 kapuval fordul elő, vagyis annyival, mennyivel Maros-Vásárhely és Selye kivételével azon időben Marosszék egy helysége sem birt* Hogy daczára ily tekintélyes voltának, egyházhatóságilag mégis Keresztur alárendeltje (filiája) volt, azt fennebb látók, melytől nem előbb, mint 1791-ben szakad el s lesz önálló egyházközséggé. A vásárhelyi ugynevezett kis templom mintájára készült szép egyháza csak 1866-ban végeztetett be.
Rákóczi György 1635-ki lustrájában Magioros név alatt.
Különben Magyaros jelenleg is egyik legnagyobb helysége Marosszéknek, házszáma 240 levén, határterjedelme is tekintélyes, mert az 3313 h. és 106 négyszög öl terjedelemmel bir, ebből 1256 h. 1366 öl szántó, 1172 h. erdő, szőlője 24 h., de itt a havas közelében már gyenge bor terem, szőlői közt a Nagy- és Kis Likad nevüek mellett az Unumájt is feltaláljuk.
Bármily félreeső hely legyen is Magyaros, azért mégis 4 országos sokadadalma van, melyeket 1845-ben nyert*. Magyaros egyik utczáját Egerszegnek nevezik, mely – mint mondják – egy ily nevű Magyarosba beolvadt falu emlékét őrzi; különben Magyaros sem mindig feküdt mostani helyén, hanem a falutól keletre felmagasuló már emlitett Kati hegyesének Várbércze nevű részén. Az ott elterülő lázon (fennsík) volt elhelyezve a Likad főnél felbuzgó forrás közelében, mely forrás főleg ily magasságban rendkivüli tünemény, mert annak roppant bőségben felfakadó kristálytiszta vize bár nyárban jéghideg, télben soha sem fagy be, sőt körülte és patakot képező lefolyásánál is a hó elolvadtával télszakon is a legszebb zöld fű virit. Ezen forrást Kati kutjának nevezik, egyik hagyomány szerint azért, mert az egy Kati nevű vén leány telkén buzogván fel, ez annak vizét szárazság idején pénzért adta; másik szebb hagyomány szerint Csergő Kata * nevű hős nőtől nyerte ugy a forrás, mint a hegy elnevezését; ez a Csergő Kata pedig rednkivüli erővel biró leány volt, ki egy tatárjárás alkalmával a Várbérczén feküdt várból az őrizet élén kiütvén, a tatárokat öldöklő harcz után visszanyomta. Ezen várőrizet alapitotta volna a vár alatt elterülő lapályon az éltető forrás közeleben Magyarost, a falut.
E sokadalmak febr. 8-án, maj. 16-án, aug. 9-én és nov. 28-án tartatnak. Ezen vásárokat Tőkés László eszközölte ki, s azért egyiknek jövedelme Tőkés Lászlóé, a második jövedelme Tőkés Samu és Eleké, a fennmaradó kettőnek jövedelme a magyarosi birtokosoké.
A Csergő család nem régen halt ki Magyaroson.
Várbérczünkön azonban az állitólagos várnak ma igen csekély nyomai mutatkoznak, s azok némi homályos gátonyra és sánczra szoritvák, hanem az ősfalu hagyomány-jelölte fekhelyén már biztosabb nyomok támogatják a feltevés valódiságát, mert ott tégla-, cseréptöredékek nagy mennyiségben fordulnak elő, sőt több üreg is mutatkozik, melynek pinczehelyek, vagy – mint hiszik – oly vermek voltak, hová a tatárok ittjártakor gabonájukat s féltőbb holmijukat elvermelték a lakosok. Ezen elvitázhatlan nyomok mellett a helyelnevezések is tanuskodnak, mert ott van a Magyaros kapuja nevű hely, hol e falu határkapuja állott; ott van a Tehénhajtó, hol a csordát az emlitett forráshoz hajtották itatásra; ott van a forrás és hegy neve, mely hős Csergő Kata nevével azonosult, s találnak e hegytetőn gyakran nyíl- és fegyvertöredékekre is, melyek az itt vívott csaták maradványainak mutatkoznak lenni. A hagyomány a távol régi kornak ez elmosódott emlékeit tovább füzi, mert elbeszélése szerint Csergő Kata megmenté a falut és várat; de később egy más tatárjárás alkalmával ugy a falu, mint az azt fedezett vár feldúlatott és földig romboltatott, a lakosoknak e vészes harczokat túlélt s az erdők rengetegében megmaradt része visszatérve, miután feldúlt szülőfaluja romjai felett kibúsulta magát, uj telephely után nézett, s mivel a hegyre feljutni bajos volt, s a vár is, melynek védelmeért oda huzódtak volt, elpusztult, elhagyták a régi fekhelyet s lejebb a völgybe huzódva, épiték fel mostani helyén Magyarost, mely ily nevét a körülte levő mogyoróbokroktól nyerte.
A hegyen levő ezen régi emlékek mellett még más nevezetes helyeket is találhatunk Magyaros közelében, melyeket pár szóval szintén érintenünk kell.
A falutól északra 6 szabályszerű, sorba helyezett halom van; melyek mint egyenközüleg sorakozott zöld gúlák néznekk ki, s melyeket a hagyományok szerint az óriások idomitottak; igen bizony, a természet óriás hatalma. Mondják, hogy régen Egerszeg nevű falu feküdt ott, de vizhiány miatt költözött le, s olvadt be Magyarosba, ezért találnak ott vastag cserépdarabokat. E domboknak sajátos elnevezése is figyelmet érdemel; az elsőt Leányhegynek azért nevezik, mert régi időben a leányokat temették oda. A másodikat Haranghegynek, mert éppen oly idoma van, mint egy harangnak. A harmadikat Lugashegynek azért, mert szép erdő-lugas van tetején. A negyediket Ördöngös dombnak azért, mert a néphit szerint a gonoszok oda rejték kincseiket, s éjente (éjjelenkint) most is zenélnek, vigadnak s ördöngösködnek ott. Az ötödiket Faragott domb-nak azért, mert oly szabályszerű, mintha metszve lenne. A hatodikkat végre Kis-Érhegynek (őrhegy) azért, mert régen onnan őrködtek, s kémlelték, ha nem jön-e ellenség.
Magyaros felső végénél a Székhátja alján egy nagy mértékben hajtó tulajdonnal biró ásványos forrás van, melyet régebben sokan látogattak, ma azonban teljesen el van hanyagolva és hagyatva.
