XLIV. Baczon vize völgyei.
A vidék tájirata. Bodos. Kelemen vára. Példabeszédek Bodosról. Kis-Baczon vize. Kis-Baczon. Magyar-Hermány, néveredete; népessége. Régi vasművelet nyomai. Fenyőspatak. Istenkasa. Érczes-borviz. Leshegy. Bodvaj. Nagy-Baczon vize. Nagy-Baczon. Telegdi- és Sepsi-Baczon. Tsinod. A baczoni régi templom; régi harangok. Baczon népe, épitkezés; kézmüipar. A Sugó és Uzónka völgye. Pisztrangos borviz. Uzónka borviz. Faluhely. Csokáson templom-nyom. Az Eszmod magasán vezető utvonal.
Bibarczfalván felül három völgy szakad egybe: a délirányu Bodos pataka völgyében fekszik Bodos, az észak irányu Kis-Baczon vize völgyében Kis-Baczon és Magyar-Hermány, a középen keletről lefolyó Nagy-Baczon vize völgyében Nagy-Baczon, mely dombtetőn fekvő templomával igen szép képet mutat. E falukat az elősorolt rendben fogjuk meglátogatni. Legelőbb is Bodosra nézünk be, mely tulajdonképpen szorosan véve nem is tartozik a vizsgálódásunk alatti Bardoczszékhez, a mennyiben a politikai felosztás Miklósvár-székhez sorozta; hanem tájrajzilag Baczon vize völgyéhez tartozik, s én itt is inkább a természeti, mint a czélszerűtlen beosztásu politikai határokat ügyelve, Bodost is ide keblezem. Bodos nevét Benkő Bujdosról származtatja, hová valamely bujdosó települt, mi egy kissé erőltetett, leszármaztatásnak tetszik; valószinübben ez is ily nevü székely ős nevét tartja fenn. A csinos falucska ugy elrejtőzött Tiburcz várának háta mögé, hogy az 1848-ban Erdővidékét duló Heydte oláh nemzetőrei sem találtak meg. Bodoson nem sok feljegyezni valót találunk, legfelebb megemlitjük, hogy az e falun alól lévő, a Bodos- és Farkaspatak közti magas csucsot, mely Tiburcz várával éppen átellenben van, Kelemen várának nevezik, azért a hagyomány szerént, hogy ottan egy Kelemen nevü székely ősnek volt büszke vára. Azonban e vár emléke csak a hagyomány és a hegy elnevezésében él, mert a szántás által teljesen átidomitott és elegyengetett hegytetőn semmi maradványára, de még nyomára sem lehet akadni.
Még felemlithetünk két példabeszédet is, u. m.: Ugy talál mint a bodosi lakadalomban az étel, – szokták olyan valamire alkalmazni, a mi ugy kijut, hogy sem sok sem kevés. Eredete pedig az, hogy a bodosiak szük és rosz határuk mellett nem igen gazdagok, s azért ők nagyon gazdálkodva élnek s még lakadalmaiknál is, – mely alkalommal a székely nép oly pazar fényt és vesztegetést üz az étkezésben, – csak annyit főznek, hogy éppen elég legyen, de felesleg ne maradjon.
Az olcsó de rosz holmiról szokták meg azt mondani, hogy: Olyan mint a bodosi szekér, mi ismét onnan ered, hogy e falu lakóinak mestersége a szekérgyártás, minden ember még az asszonyok is szekeret gyártanak ott; de mivel a szekereken nem szokott vas lenni, és nagyon olcsóért állitják ki, azért azok nem is szoktak nagyon tartósak lenni.
Bodosról az ellentétes Kis-Baczon vize völgyébe tértünk, hol a torkolathoz közel eső Kis-Baczonban mit sem találván, fennebb siettünk a már havas alján fekvő Magyar-Hermányba, mely nevét Benkő szerént ermánytól – mi forrásos helyet jelent – vette. Dús is e falu forrásokban főként ásványos vizekben, mert a faluban és határán nem kevesebb mint 8 ásványos forrása van. Hermány is filiája volt Nagy-Baczonnak s attól 1765-n szakad el, mikor 443 lélek lakja; ma már 1000-re megy lakóinak száma, mi a székely faj szaporaságának ismét egy adata; pedig e korszakra esik az 1788-ki bodzai csata, mikor Hermányból 29-en estek el, 5-en sebesültek 10-en pedig rabságra jutottak, és ezen korszakra esik a franczia háború, melynek folyama alatt 30 ember életével áldozott Hermány.
Hermányon felül három patak foly össze: A Fekete-, Halas-, és Baróthpataka (s csak ezek egyesülésénél keletkezik a Kis-Baczon vize); a két utóbbinak egybeszakadása közt Paphomlok nevü hegyfokon oly nagy mennyiségben jön elő a vas-salak, hogy arról régen nagy mérvben üzött vasmüveletre kell következtetnünk.
Különben még ma is van Hermány területén vasmüvelet, csakhogy az bennebb huzódott a havasok közé, s mivel ugyis kis keretbe szoritott hazai iparunk iránt érdeklődnünk kell, azért azt felkeresni kötelességünknek tartjuk. Hermány és Kis-Baczon közt a Fenyőspataka szakad balpartilag Kis Baczon vizébe. Ezen pisztrangdus, havasi csermely vadregényes, messze felnyuló völgyében nem is sejtett szép tájakra bukkan az utas. Ezek legkiválóbbika a torkolatjától 1 és 1/2 órára eső Érczespatak gyönyörü hegykeble, melyet Istenkasának azért neveznek, mert annak ősrengetegek közzé rejteszkedő magánya vész idején biztos menhelyet nyujtott a lakosoknak, kik török, tatár, laboncz dulások alkalmával ide rejtőzködtek s ott Isten védelme alatt biztonságban is voltak, honnan Istenkasa neve eredett; de hogy az iderejtőzködők, isteni gondviselésbe helyezett bizalmuk mellett őrködtek is ezen bajosan fellelhető, bajosan megközelithető, s szükség esetében könnyen is védhető hely felett, mutatja az, hogy az onnan keletre eső magas csucsot, honnan egész Erdővidéken szét lehet tekinteni, Leshegynek nevezik ma is, s itt vész idején – a hagyományok szerént – mindég őr állott, ki az ellenség mozdulatait kémlelte, s az Istenkasában levőknek hirt adott.
Az Istenkasában több ásványos forrás buzog fel, azok közt az Érczeskút nevüt igen kellemes izü erős borviz.
Istenkasán felül negyedórára van (a Fenyős patak mellett) a Bodvaji vashámor és a körülte lévő, vagy 100 lelket számláló, bányatelep.
E hámor alapitója a szt.-domokosi rézbányákat kiemelt Verkes Zakariás Antal, kinek a szt.-domokosi bányákban dolgozó munkások egyikének testvére kis-baczoni Gál Samu mutatványul vaskövet vitt a Bodvajból, mely érczdusnak mutatkozván, 1831-ben megkezdődött itten a bányászat, s ma már évenként 1000 mázsa vasat termelnek. Nagyobb befektetéssel azt igen előnyösen lehetne nagyban is kezelni, mert vasa, főként öntvényekhez, jobb a fülei vasnál, s a mellett a dústartalmu vaskő, vizerő és tüzanyag mind közel és kifogyhatlan mennyiségben jön elő itt; hozzá még jó közlekedő utja is van Nagy Baczon felől.
Az alapitó Zakariás a bányatelep fölötti tetőre 1852-ben védszentje tiszteletére kápolnát épitett, hol Szt. Antal napját követő vasárnapon nagy és népes bucsukat tart a Baróthról, sőt még Csikból is oda sereglő katholikus népség, mikor egyszer egy évre megnépesül a havasok magánya. Képét a szépen fekvő hámornak mellékelem.
A BODVAI VARHÁMOR ERDŐVIDÉKEN.
E havasokban roppant kincs rejlik, mert vasa és még nem ismert ásványvizei mellett több száz ezer holdra menő csere- és tölgyfa rengetegek tenyésznek itten, melyek vasutunk elkészültével a bizonynyal kifejtendő gyáriparnak (hordódonga, padlatkoczka, s butorgyártásnak) kiaknázhatlan kincseit rejtegetik a jövő számára.
Most térjünk a közép völgybe, hol a Nagy-Baczon vizének kies és termékeny völgyében fekszik Nagy-Baczon, e vidéknek legnevezetesebb és legsajátságosabb helysége, melyet a falu közepén lefolyó hasonnevü folyó két részre, Telegdi Baconra és Spesi Baczonra oszt, és ezen megosztás nemcsak névleges, hanem nagyon is lényeges, mert a folyó jobb partján fekvő Telegdi Baczon politikailag Bardoczszékhez tartozik, mig a balparti Sepsi Baczon Miklósvárszékhez van sorozva és igy azon falu, melynek semmi más válvonala nincsen, mint a kis folyó és midőn egyházmegyeileg egy községet képez, s mint ilyen a közös ”Nagy-Baczon” nevet viseli, akkor politikailag elkülönitett két törvényhatóság közt oszlik fel, s ugyan azon falu lakosa, mondva hogy udvarhelyszéki, a másik mondva, hogy háromszéki, nem hazudott, hanem teljesen igazat mondott. Sepsi Baczonnak déli részét Tsinod-nak, a rajta keresztül folyó patakot Tsinod patakának, és a közeli magaslatot Tsinod hegyének nevezik. Ezen őshangzatu névnek ismétlése nem csak esetleges, hanem az egy régi ily nevü, s Tsinod hegyén feküdt falunak őrzi emlékét, melynek lakói le költöztek Baczonba, de ős telephelyük emlékét magukkal vive, azt ez elnevezésekben örökiték. Baczon 1334-ben Bachan néven mint önálló egyházmegye szerepel s mint ilyen központi anyamegyéje a szomszéd faluknak.
Nagy Baczon nemcsak a katholicus korban volt központi anyamegyéje a vidék falvainak, hanem még a reformatio után 1670-ben is (ez évi visitationalis jegyzőkönyv szerént) derékmegye volt Kis Baczon és Herman filiáival, melyek azután lettek nagykoruak és őnállókká, s éppen azért, hogy mind a három falunak keze ügyébe essék, épiték templomukat a Kis és Nagy Baczon közti hegyfok tetőpontjára; a kegyelet tette azt, hogy Nagy Baczon nem rontá le a kissé kényelmetlen, messze, de szép regényesen fekvő régi templomot, hanem most is oda jár imádni Istenét. A régi templom azonban teljesen átalakult renaissance stylbe, csak is két kapuja tartatott meg emléktáblájaként a multnak. A déli oldalajtó – melynek átszelt lóherivvel záródó nyilatát vesszőmű kereteli, – elmozdittatva eredeti helyéről a szentély (polygon) záródásához vitetett elő, a nyugati főkapuzat azonban helyén maradt, s ez is átszelt lóher ivvel záródik; hanem ugy látszik, hogy mély horony tagozta bélletét egy külső csúcsivvel záródó táblázat keretelte be, mely most az elibe épitett torony által fedve van, de kitünik a vastag mészréteg alól az ivmezőt (tympanum) ékitett mérmü vagy dombormünek homályos vonalzata. E két kapu nem nagy dolog ugyan, de azért mégis elég arra, hogy e templom épitési korát a XV-ik század közepére határozzuk.
Találunk ezeken kivül tornyában két régi harangot is; a harmadikat, melyen e körirat van ferde, minuskel emlékekkel küzdő latin betükkel:
C. B. M. I. N. R. I. Anno Domini 1575.
(Consecratum Beatae Mariae. Jesus Nazarenus Rex. Jud.)
A második harangon pedig körirva találjuk:
O Rex gloriae veni cum pace 1615.
A mi Nagy Baczont illeti, az egyike a Székelyföld legszebb faluinak, népe általános jóllétben van, mit a földművelés mellett (melyre ugy is kevés terök van) mellesleg gyakorolt kézműiparnak, a nagyban űzött cserép és dongagyártásnak köszönhetnek. Az 1843-ki nagy égéskor – midőn 23 emberélet is esett áldozatul – az egész falu elhamvadván, oly csinnal épült fel, hogy az ember egy rendezett városkában hiszi magát. A nagy részt kőből épült, cseréppel fedett házak nem azon, a szászoktól elsajátitott modorban készültek, mint azt a Székelyföld több helyein láthatjuk, hanem megtarták a székely épitési elveket, s csinos, vendégszeretőleg hivó oszlopos előtornáczczal pompálkodnak. Különben Baczon, mint vásárokkal s terjedt kézműiparral biró hely, inkább is megérdemelné a város nevet mint Baróth, s talán ennek érzetében öltözködnek is lakosai városiason, mert a férfiak, főként ünnepnapon, mind magyaros szabásu posztó ruhát, az asszonyok és leányok czizma helyett czipőt viselnek. Baczonhoz kevés történeti esemény emléke van kötve; legfelebb megemlithetjük azt, hogy Gyulafi László, Bocskainak jeles vezére, miután csaknem egész Erdélyt, s azzal a Barczaságot is behódoltatta ura számára, itten Baczonban megbetegedvén 1605-ben jul. 28-án meghalt, de nem csak az itten elhunyt, hanem az itten született jelesekről is illő megemlékeznünk.
Ezek között felemlitem Baczoni, Incze Mátét és két jeles fiát Mihályt és Istvánt, kik nemcsak mint tanárok és lelkészek voltak kitünők, hanem mint irók is érdemeket szereztek magoknak.
1690-ban a visszavonuló Tököli táborával oct. 12-én és 13-én Baczonban hált, 14-én átvonult a Mitácson Csikba.
Baczon völgye messze felnyulik a havasok közé, oly terjedelmes lakatlan vidék van még ottan, hol néhány falu jól megférne. Most elhagyatva csak is gazdag legelőket és kaszálókat szolgáltat a szomszéd faluk lakóinak.
Fennebb a Nagy Baczon vize megsemmisül, azaz hogy vize nem, hanem csak neve vesz el, a mennyiben ott, hol kétfelé ágazik, többé nem hivatik Baczon vizének, hanem Sugó-, és Uzonka pataka nevet veszen fel. Ez utóbbinak völgye sok tekintetben érdekes. Földtanilag azért, mert itten van véghatára a Hargitából leágazó trachyt-közetnek, ott van a jobb partilag belé ömlő Pisztrangos patak völgyében a hajdan nagy hirnévvel birt Pisztrangos borviz, melyett ezelőtt sok fürdővendég látogatott meg, kiknek elfogadására házak is épűltek; de a rosz utak miatt fel van most hagyva azon gyógyforrás, melynek jótékony hatásáról csudás dolgokat beszélnek. Ott buzog fel használatlanul azon ásványos viz, mely kellemes ize mellett a bort is főzi, s mely – miként a kisérlet bebizonyitá – esztendeig is eltartható a nélkül, hogy erejét és jóságát veszitené. E vidékek nem egyedüli ásványos forrása ez; van fennebb az Uzonka patak fejénél a Murgo nyugati aljában egy másik hires borviz is, az ugynevezett Uzonka borvize, mely nevét – Benkő szerént – onnan kapta, hogy egy Auzonius nevü római tiszt szokott volt fürdeni azon forrásban, mely róla Auzonikának s később Uzonkának neveztetett. Azonban e leszármoztatás nagyon erőltetett, és a régi classicitás utáni kapkodás szenvedélyének jellegét viseli, mely hibába Benkő gyakran esett. Sokkal valószinübb, hogy ugy ezen forrás és patak, mint a Háromszéken lévő Uzon nevü község nem ezen római tisztből, hanem azon Uzon nevü székely őstől veszi nevét, ki Kállay szerint Árpáddal egykorulag élt. E borviznek most elhagyatott vidéke nem mindég volt ilyen, mert a forrás közelében egy helyet ma is Faluhelynek neveznek; az itt nagy mennyiségben található vastag cserépdarabok, épületnyomok, és az erdők között felismerhető régi szántóföldek mesgyéi határozottan jelölik, hogy e most minden emberi laktól távol eső vadonban egykor ember tanyázott. A Faluhely közelében lévő Csókás nevü dombon még azon helyet is mutatják, hol az itt volt falunak temploma állott, és igy valószinünek látszik azon hagyomány, hogy régi harczias időkben, midőn az ember lakját elrejteni, eldugni igyekezett, Baczon itt e havasok rengetegei között feküdt, s csak később, békésebb és biztosabb idők bekövetkeztével költözött le mostani helyére. Van a baczoni erdőkben egy Besenyő patak nevü csermely is, erről Benkő azt következteti, hogy ottan egy besenyőtelep volt, melynek lakói szintén Baczonba huzódtak. Baczonból mostan két útvonal vezet át a havasokon, egyik a Mitácson át Alcsikba, másik az Uzonka völgyén fel és Eszmod magasán át Málnásra (az Olt völgyébe), mindkettő most csak fakószekérrel járható erdei ut, pedig azoknak, főként az utóbbinak kiépitése, ugy közlekedési mint aesthetikai, de főleg hadtani szempontból is nagyon óhajtandó lenne, mert azt Bükszádról a Zsombor és Torja pataka völgyein könnyen át lehetne vinni Kézdi-Vásárhelyre, és ez utvonal a mellett, hogy a leggyönyörübb és oly sok tekintetben érdekes és nevezetes vidéken vezetne, csak fél oly hosszu lenne, mint a mostan használt; mert Baczontól Bükszádon át K.-Vásárhely alig 5 és 1/2 mfd, mig a mostani kerülő uton Hidvég és Szent György felé 10 és 1/2 mfd. Ha ezen utvonal elkészülhetne, akkor egész Háromszék és Alcsik, tehát közel 150,000 ember e vonalon közlekednék a ”Külfölddel” miként ők a Rikán tuli vidéket nevezik.