Vargyas fekvése. Iskolája. A Dániel család. Más ős székely családok. Vizelve. Trencsén nevü falu. Tatárhidja Rapsán utczája. Csata a tatárokkal. Marczel György és neje emléke. Szentimartján kolostorrom. Látóhegy. Sirókut.
Nem hagyhatjuk el Bardóczszéket a nélkül, hogy annak legnevezetesebb falujában, Vargyason egy látogatást ne tegyünk, azon nevezetes faluban, mely 1334-ben Vaygias név alatt már mint önálló egyházmegye szerepel.
Ezen unitáriusoktól lakott nagy falu – melyről Bardóczszék régen Vargyas-vidékének is neveztetett – az almási barlang szikla-hegyei közül kitörtető Vargyas-patak torkolatjában fekszik, Olasztelekkel szemben. E falu messze felnyulik a folyó szűk völgyületébe, közepe táján fekszik szép, pléhvel fedett magas tornyu temploma; a templom mellett szép emeletes kőépület a falu iskolája, mely lételét a lelkes, s hivatását átértett lelkész Gyöngyösi István fáradozásának, Dániel Gábor és a falusiak áldozatkészségének köszönheti. Ha mindenütt ily lelkes emberek állanának a nép nevelés élére, ha vallás és hazafiasság kezet fogva sietnének a haza jövő nagyságának utjaít kiegyengetni, akkor e hon hamar felvirulna, mert bizonnyal a népnevelés a haza felvirágzásának, nagyságának, szabadságának egyik sarkalatos alapköve, azon granittalap, melyre a honboldogság ékes szobrát helyeznünk kell. S ha minden lelkész, ha minden birtokos azt tenné, mit Vargyason tettek; akkor a magyar nemzet hamar felküzdené magát azon magas álláspontra, melyet a gondviselés Európa nagy népei közt számára kijelölt.
Vargyas egyike szebb falvainknak. Alsó felében van a Dániel család eredetileg foglalt szép udvartelke; ott lakik a derék és lelkes hazafi Dániel Gábor, Udvarhelyszéknek főkirálybirája.
Az ős Dániel euriát a Rákóczi forradalom után feldulták a németek, mint egy ajtószemöldül szolgált kövön lévő felirat bizonyitja. Egy emléke ezen töredezett kő azon vadkornak, azon könyörtelen időszaknak, midőn ugy a haza, mint a hazafias érzésü magányosok javai a győztes zsákmányául dobattak oda; midőn még a kövek ellen is irtó harczot folytattak.
A Dánielek tizedén felül jönnek a sűrűn egymáshoz épült ős-székely telepek. Ez őscsaládoknak százados hagyományok alapján lehozott melléknevei még most is fennmaradtak, s még a hivatalos okmányokban is felemlítetnek. Ily népes család a Máté, melynek Solymár mellékneve van, mivel a töröknek adóba küldeni szokott solymokat e család szolgáltatta be Erdővidékről. Ez kitünik Apaffi adomány- és Rabutin megerősitő okleveléből, melyek e család birtokában vannak.
Egy másik most kihalt nevezetes család a Marczel, mely név olasz eredetre mutat, azután Marok, Ambaris, Ilkei.
A harmadik tizedet Vizelvének hivják. E falurész szájhagyományilag a völgyben fennebb feküdt s a tatárok által feldult Trencsén nevü falu idevonult lakói által épittetett, s még a mult században is külön biróság által kezeltetett, csak is e század elején olvadt össze egészen Vargyassal.
A falu derekán egy hidat ma is Tatárhidjának neveznek, e hidhoz a következő igen szép történeti rege van kötve, melyet egy öreg, török fogságban is volt, székely beszélt elő.
”Ez előtt sok száz esztendőkkel, mikor a vitéz székely nemzetnek török, tatár, laboncz s többeféle pusztitó, duló ellenséggel örökös harcza volt, e vidékben megfészkelte volt magát egy rabló tatárcsapat Rapsán vezér alatt. Ezek az Istentől elrugaszkodottak rendre vették a falukat, felprédálták, kirabolták, leperzselték, a népet szijra füzve elhurczolták, a marhákat csordásilag (falka számra) hajtották el. Ilyen csapások ellen a mi eldődeink sokszor futottak a Csudálló kőlyukba (almási barlang), hol a Vargyas felőli kőlyuk a mi falunké vala.
De a sok futást végre megátallották a vargyasiak, s a sok rablás mián (miatt) elkeseredve, Marczel Gergely nevü vitéz székely felbiztatá a népet, hogy probáljanak az izgága rablókkal. Ő keme maga elől álla vezérnek, s e hid tartományára gyülének a falu népei, ki fegyverrel, ki cséppel, ki nyárssal, a mit kap vala.
Az udvarok már el voltak égetve, mivel ott a tágas helyet nem is oltalmazhatták volna; de amott a hid melyékén pocsványos hely lévén, csak a hidon lehete föl jönni. Itt várták nagyapáink a vért szomjuhozó ebfejü tatárt. A mint megérkezének, mordgyiálison (keményen) össze csapának, még a vászon cselédek is (asszonyok) ki nyárssal, ki kapával ütötte, szúrta a tatárt. Marczel sebet kapván gégéjén elesik; de erős bátor életepárja (felesége), ki ott mellette küzdött, felkapá s felvivé a Látóhegyre, ott ápolgatá jó hütvösét, piros ruhájával bekötözgeté torkát, de csakhamar hörögni, s vonaglani kezde szegény Gergely bátya, s kérő szemekkel néze az ő hív életepárjára. Megértötte az asszony a bátor gazdának akaratját, letérdepöle s esküdék, hogy megboszulja. A minthogy midőn lelkét kiadta hős férje, felkapva fegyverét lerohant a viaskodók közé, rikojtozva (kiabálva) bátoritá a népet; a verekedés dühössé válik, a tatárok sokan elesnek, mások elfutamodnak, de a vezérök Rabsán átallotta elfutni, s keményen harczol vala, keresztül is ugrat a hidon, de egyedül lévén, körülfogta a mi népünk, ugyancsak vagdalkozának hézza (hozza), de mint bátor vitéz embör kivágta itt is magát, s berugaszkodék (nyargalt) a hid mellett lévő kis utczába, hol a Vargyasnak foga, hogy azon átúszva futó serge eleibe kerüljön, hanem a Vargyas éppen áradatban volt, kabalája (lova) megakadt a gátlások vésszei és a fatörzsök között, hol osztán (aztán) mind a ketten vizbe fuladának. Azért hivják e hidat Tatárhidjának, amott a kis utczát pedig Rabsánutczájának mind e mai napiglan.”
Ezen szép történeti rege – mely egy balladára szolgáltathatna anyagot, – mig Vargyas fenn áll, feledve nem lesz, az apáról fiura száll, s a fonóban, a falusiak ezen kedves estélyein, gyakran elmondják az öregek a fiataloknak, mikor hős Marczelnek és bátor nejének nevét mindég áhitatos tisztelettel mondja ki a hálás ivadék. A népnek nincsen szüksége granitemlékekre, hogy hőseinek emlékét a feledékenységtől megóvja, a szájról szájra szálló hagyomány hűn megvédi azt s adja át az ujabb nemzedékeknek.
Vargyason alól a folyó partmagaslatán egy helyet Szenti-martjának neveznek. E helyen nem régen épitkezések nyomaira akadtak, melyre többen ráakarták erőszakolni a hun bélyeget, azt Attila Reka nevü felesége sírjának állitván, azonban az ott lévő építkezések alapfalzatának észlelése arról győzheti meg a vizsgálodót, hogy ottan kápolna és közelében kolostor, vagy inkább coenobium állott. Az imola Szt. Mártonnak lehetett szentelve, miből elferdítve a Szenti-Mart elnevezés eredhetett. A hagyomány is támogatja e feltevést a mennyiben azt mondja, hogy ottan barát épség (szerzetesi lak) volt régen. Hogy tekintélyes épület volt, mutatja a faragott köveknek innen kiszedett nagy mennyisége. Vargyason felül a Szélescsere és Látó-hegy összeütközésénél egy forrást Sirókútnak neveznek. E kuttal a következő rege van egybekötve: Tatárjáráskor elrabolták Máté Bandi hirhedett szépségü leányát, anyja vigasztalhatlan volt, de férje megigérte, hogy Isten segélyével vissza keríti a leányt. El is indult a leány szeretőjével. A reménylő anya e kúthoz jött imádkozni és sirni, de midőn hős férjét, s leendő vejét a rabló tatár fejével s a vissza szerzett leánynyal együtt megtérni látta, akkor örömkönnyeket hullatott. Innen e forrásnak Sirókút neve. Vargyason felül – Hauer szerint – Alsókertnél veresjáspis, Szármánypatakának nyugati oldalán pedig hatalmas serpentin kup mutatkozik.