A VÁRADI KÁPTALAN CHARTULARIUMA.
9A VÁRADI KÁPTALAN CHARTULARIUMA.
A Gyulafejérvári Colligatum. – Ennek utolsó kézirati darabja. – E kézirat tárgya. – Valóban Chartularium, de csak egyszerü másolat. – Ennek keletkezése, Henckel Jánossal való összefüggése, hitelessége.
Hol vette Batthyány idézett közleményének szövegét? megmondja ő maga, hogy egy irott codexből, melyet a lőcsei egyház könyvtárával vásárolt meg.* Eszerént a közlemény kéziratának a gyulafejérvári könyvtárban kell lennie, melyet Batthyány teremtett, s melynek számára vásárolta kétségkivül ama codexet is. És csakugyan ott van.
»Nos haec statuta ex Codice Mss (manuscripto) Bibliothecae Ecclesiae Leuscboviensis, quam nostris coëmimus usibus, deprompsimus.« Leges eccl. III. 218. l. (l.) jegyz.
Egy 7 cm. vastag colligatum az, melynek magassága 30, szélessége pedig 22 cm. Félig bőrrel borított fatábláit rézkapcsokban végződő bőrpántok fogják össze, s hátsó tábláján szembetűnő nyomait viseli annak, hogy valaha lánczon tartották. Egészen ép példány, leszámítva annyit, hogy hajdani bekötésekor körülvágták s ezzel széleiről itt-amott egész sorokat lemetszettek.
Alsó sarkán könyvtári jegy: F5 II. 13. felsőn pedig ez áll: Johannes Revchlin Cabalistica.
Tartalma: elül nyomtatványok, ezek után kézíratok köztök VI. Sándor pápa, II. Ulászló király, Tamás esztergomi érsek stb. levelei vegyest különféle jóslatok s történeti jegyzetekkel.* Utolsó 10darabja az előbbeniekkel ugyanazon gyártmányu papiron, egyszerűen, minden czím nélkül e szavakkal kezdődik: »Forma iuramenti Canonicorum in principio receptionis.« Erre következnek folyvást az ugynevezett statutumok épen ugy, mint Batthyány könyvének idézett helyein, azzal a különbséggel, hogy a kanonokok és tizedszedők esküformái legelül állanak, Batthyánynál ellenben legvégül.
Bővebb ismertetése ezen czikk végén olvasható I. sz. alatt.
Az egész kézirat a közben üresen hagyott 11 lappal együtt 19 ív, s két darabban van egymáshoz fűzve. Az írást többen, nevezetesen négyen végezték, s ez okból származnak az itt-ott üresen maradt levelek. Tudniillik a másolóknak kioszták a tiszta íveket s megjelölék külön, mindenik számára a Chartularium leírandó részeit. Épen annyi részt kijelölni, a mennyi az egynek-egynek kiosztott papirost teljesen betöltötte volna, természetesen nem lehetett, s ez okból történt, hogy midőn a másolás végeztével az íveket együvé álliták, s összevarrták, közbe-közbe üres lapok vagy levelek is kerültek. Például az első darab áll 8 ívből = 32 lap. Ebből az 1–8. és a 24–32. lapokat tele írta az egyik másoló, a 9–19 lapokat a másik, de ez utóbbinak 5. lapja üresen maradt, mert ami e lapokra jöhetett volna, azt az első másoló az első négy iv tulsó leveleire már leirta. Igy történt a másik darabnál is.
Aki e munkát végeztette, az kétségkívül nagyon sietett, mint a kinek nincs vesztegetni való ideje, különben alig használ vala egynél több másolót.
A kézirat tartalmáról tájékozást nyujt mindjárt a bevezető czikk, mely az említett esküformák után következik s elmondja, hogy amik e könyvbe foglalvák, azokat a káptalan megbízásából és jóváhagyásával Imre olvasó-kanonok szedte és írta össze. Jelzi továbbá, hogy e könyv három részből áll, melyek elseje szól a váradi egyház alapittatásáról, a magyar királyok s váradi püspökök sorozatáról, nemkülönben a káptalan jogai, jövedelmei és szabványairól. A második rész az egyes káptalani tagok jogai s jövedelmeiről. Végre a harmadik azon okleveleket foglalja magában, melyeken a váradi egyház s ebben a káptalan jogai s kiváltságai alapulnak.*
Egyes fejezeteinek czímei e czikk végén II. sz. alatt következnek.
11Az első rész, mely 42 fejezetre terjed, teljes egész, a második részből már csak 9 fejezet van meg, a harmadik rész már egészen hiányzik akár azért mert többet nem is másoltak le, akár pedig, ha másoltak is, de az elveszett. A kézirat a lap közepen véget ér, helyesebben: megszakad, mert hogy az eredetiben még többnek is kellett lennie, azt nyilván mutatja, nemcsak a dolog természete, hanem az előszó is, mely, mint láttuk, három részt ígér. Hogy épen ennek, az oklevelek gyüjteményének, tehát a legbecsesebbnek kell hiányoznia!
Hanem a kézírat még így csonkán is megbecsülhetetlen történeti kincs. Végig tekintve annak tartalmán, s összehasonlítva más, ilynemü iratokkal, azonnal látjuk, hogy az nem egyéb, mint a váradi káptalan – Chartulariuma.
Szükséges azonban még e kézirat hitelességét is megállapítanunk, mert annak vége, s ennélfogva a hitelesítés helye – ha ugyan volt hitelesítve – hiányozván, így az csak egyszerű másolat.
Hogyan került a Batthyány-codex s abban a kérdéses kézírat Lőcséről Gyulafejérvárra? azt már láttuk; de hogy jutott Váradról Lőcsére? mert hogy Váradról jutott oda, semmi kétség benne.
A Chartulariumot eredetileg 1374-ben írták, mert a püspökök névsorában még meg van említve Domokos püspöknek halála ideje: 1374. október 31; de utódjáról, Benedekről, ki ugyanazon év deczember 30-án már Rómában is meg vala erősítve, szó nincs.
A Batthyány-codex kézírata azonban egy később közbeiktatott fejezetben elősorolja az 1374. után következett püspököket is Thurzó Zsigmondig,* kinek ismét említi váradi püspöksége kezdetét: 1506. de halála évét: 1512. már nem jegyezte fel. A most idézett két év között van tehát azon időpont, mely körül kell keresnünk a Chartularium másoltatóját, még pedig a Batthyány-codex gyüjteményes tartalmának jelzése szerint oly férfiuban, aki 12magas műveltséggel bírt, kit egyaránt érdekeltek nemcsak az irodalom termékei, hanem a kor eseményeit s azok intézőit leginkább megvilágító oklevelek is, és akinek szoros összeköttetései lehettek hazánk felvidékével, nevezetesen Lőcse és Kassa városok egyházaival.
»Nomina Episcoporum Waradiensium, quae non sunt scripta in inventario.« 13 lap. – Gr. BATTHYÁNY I.: Leges eccl. 226. l.
Ilyen férfiut csakugyan találunk Váradon – Henckel János személyében, ki épen a jelzett korban kanonok s püspöki helynök volt, ki. később, 1513-ban szülőföldére, Lőcsére, majd Kassára ment lelkésznek, kit korának legműveltebb férfiai barátságukra méltatának, Mária királyné udvari papjának választott s ki nevezetes könyvtárt hagyott maga után – a lőcsei egyháznak.*
FRANKL V. Henckel János Mária királyné udvari papja. Pest. 1872.
Valóban Henckelnek, a váradi kanonoknak legkedvezőbb alkalma nyilt arra, hogy saját káptalana Chartulariumával megismerkedjék, s az ő művelt, ismeretszomjas lelke, mely előszeretettel csüggött a történeti becsü iratokon, felismervén a Chartularium történeti becsét, igyekezett is annak másolatát gyüjteménye számára megszerezni. Ővele jutott azután a másolat Lőcsére, az ő hagyatékából a lőcsei egyház könyvtárába, innet végre Batthyány birtokába.*
Henckel Jánosnak más könyve is van a gyulafejérvári Batthyány-könvtárban, (Magyar könyv-szemle. 1879. évf. 138. l.) kétségkívűl a kérdéses könyvtárral együtt került Lőcséről oda.
Már maga Henckelnek egyházi állása, műveltsége, jelleme rá nyomja a Batthyány-codex kérdéses kézíratára a megbizhatóság bélyegét, de nem hiányoznak oly érvek sem, melyek e kézirat hitelességét minden kétségen felül helyezik.
Először is, ha a Batthyány-féle kiadást a kézirattal összehasonlítjuk, ama kiadásnak sok érthetetlen vagy épen az ismert történeti tényekkel ellenkező helyét egészen máskép, s ugy, amint kell, helyesen látjuk.
Igy mingyárt a már említett, Fejér György megrótta hely csakugyan sajtóhibának bizonyul, a kéziratban ugyanis nem Gejza, 13hanem István áll,* ez pedig, tudniillik V. István király csakugyan megerősíthette szépatyjának, Imrének kiváltságlevelét. És így tovább. Mert tudnunk kell, hogy e kiadás Batthyánynak halála után több, mint egy negyedszázaddal (1827.) jelent meg az ő gondos kezeinek őrködése nélkül, s emiatt kivált a tulajdonnevekben annyi sajtóhibával, sőt egész soroknak kihagyásával is, hogy e kiadás teljesen használhatatlan. Ez okból történhetett meg az is, hogy e közlemény ugyanazon kötetben másodszor is megjelenik egész terjedelmében, de más kiszedéssel.*
A Leges eccl. III. 222; lapján ez áll: »prout in Privilegio eiusdem Emerici confirmato per Belam quartum, Geysam, Ladislaum, Carolum et Ludovicum Reges continetur.« A codex kéziratában 9. l. pedig: »…per Belam quartum, Stephanum, Ladislaum, Karolum…«
Leges eccl. III. 343-382. ll. – 1877-ben Batthyánynak utódja, a megboldogult Fogarassy kegyességéből Gyulafjérvártt a Batthyány-kiadás sajtóhibáit javitgatám a kézirat után. A javitásokat, mint valami nyomdai korrekturán, a magammal vitt példányra jegyeztem. Már sokat kijavíték, még pedig tintával, mindamellett, midőn egyszer ismét munkához akarok fogni s a könyvet felnyitom, az illető helyet egészen tisztának látom. Ugyanazon czikk, ugyanazon sorok, szavak, melyekről jól emlékeztem, hogy már kijavítám, a könyv sem más, jól ismert saját példányom; hogy lehet tehát mégis tiszta, hova lettek a feljegyzéseim? Már-már aggódni kezdék az ódon fejedelmi lakban, midőn végre kitünt az említett kettős közlés s azok elsejénél a beírt javítások nem is hiányozának.
Továbbá az eddig napfényre került történelmi adatok egytől-egyig igazolják a Batthyány-codex kéziratának a váradi egyházra vonatkozó tudósitásait; ezekben azonban, minthogy alább, nevezetesen a székesegyháznál, a püspöki s káptalani birtokok, a hiteles-helyi pecsétek stb. ismertetésénél különben is lesz rólok szó, – ezeket most mellőzve, álljon itt csupán egy-két adat, mely fényesen igazolja, mily hű s mennyire megegyez kézíratunk egyéb okleveleinkkel még a mellékkörülményekben is.
A Chartularium I. részének XVI.-ik fejezete ugyanis azon falvakról szól, melyekhez a káptalan jogot tart, s midőn ilyenekűl felsorolja Al- és Fel-Kér, továbbá Alpár, Latabár, Hévjó és Tóttelek falvakat, hozzáteszi, hogy ezek tényleg a püspök birtokában vannak, noha nem csupán magának a püspöknek, hanem a váradi 14egyháznak s ebben a káptalannak is adattak kárpótlásul azon sérelmekért, melyeket a nevezett egyház Miklós vajdától szenvedett »amint ez László király leveléből kitetszik.«*
»in Keer superiore, Keer inferiore, in Alpar, in Lathabar et in Tothelek, quae habentur apud manus Episcopi, credimus habere nobis ius competens, cum in aliqualem recompensationem destructionum, desolationum, dampnorum et iniuriarum per Nicolaum Vajvodam, filium Pauli et alios Ecclesiae nostrae Waradiensi illatarum eaedem villae simul cum Ileyo, quae erat eiusdem, adiudicatae et datae fuerint eidem Ecclesiae Waradensi, prout ex privilegio Ladislai Regis apparet.« – 25. lap – Leges eccl: III. 233. l.
És csakugyan IV. László királynak kétrendbeli levele is igazolja ama körülményt: az egyik nevezett Miklós vajdát, Pálnak fiát határozottan úgy tünteti fel, mint a ki sok főbenjáró hatalmaskodást követett el különösen Várad vídékén;* a másik pedig egyenesen kimondja, hogy a nevezett birtokokat szenvedett veszteségeinek kárpótlásaul nyerte a váradi egyház,* s hogy legalább részben csakugyan Miklós vajda birtokaiból, már csak abból is következtethető, hogy épen az említett Kér és Hévjó Miklós vajda atyjának, Pálnak birtokai közé tartoztak.*
»Nicolaus Woyavoda [filius Pauli] et Gregen tunc temporis in regno, et specialiter in provincia Waradiensi cum magna potentia se gerebant.« WENCZEL G.: Árpádkori uj okmánytár. XII. 252. l.
Zsigmond királynak 1390-iki átiratában: »pro iniuriis et dampnis dudum Episcopo et dictae Ecclesiae Waradiensi per nonnullos potentes aemulos illatis idem condam dominus Ladislaus Rex ex maturo consilio Praelatorum et Baronum regni sui quasdam duas villas: Ker superiorem scilicet et inferiorem, item villam totheleky et villam lathobar in ius et proprietatem ac perpetuum dominium Episcopatus dictae Ecclesiae Waradiensis adindicasset, assignasset et dedisset.« – Nagy-Szebeni városi levéltár: U. II. 382.
WENCZEL G.: Árpádkori uj okmánytár. II. 208. és VII. 282–4. ll.
Ismeretes továbbá Imre váradi püspöknek egy 1312-iki oklevele, mely azon megjegyzéssel közöltetik, hogy a szepesi káptalannak egy 1699-iki átíratából van véve.* Ez oklevél szóról-szóra megvan a Batthyány-codex kézíratának I. része 18-ik fejezetében* ennélfogva az idézett megjegyzésből az is következtethető, hogy a 15szepesi káptalan ama levelet a Chartulariumból írta át, s így az a nevezett káptalanban 1699-ben még megvolt, sőt talán még ma is megvan. Szokása volt ugyanis őseinknek, hogy féltőbb irataikat letevék egyik-másik káptalanba, hogy azon esetben, ha kezeiknél levők elvesznének, tudják mivel pótolni azokat. Igy tehetett a váradi káptalan is, s Chartulariumának másolatát elhelyezheté a szepesi káptalanban.
FEJÉR GY.: Codex dipl. VIII. 7. 103. l.
27-ik lap. – Leges eccl. III. 235. l.
Itt azonban maga a Chartularium nincs meg, hanem csak a jászai konventnek egy 1615-iki kiadványa, melyben egyebek közt előfordul Imre püspöknek idézett oklevele is; a szepesi káptalan tehát valószínüleg innet vette 1699-iki átiratát. De e jászai kiadvány is felette érdekes.
Ebben Gersei Pethő Ferencz prépost és konventje irják, hogy gr. Forgách Zsigmond országbiró Telegdy János, váradi püspök kérelmére felszólítá a konventet, hogy miután azon választott váradi püspökök, aki Jászón laktak, némely okiratokat, a váradi egyház birtokait illetőket, a nevezett konvent levéltárába letettek, – ez iratok másolatait pecsétje alatt adnák ki. Erre a konvent jelenti Forgáchnak, hogy a Jászón lakott váradi püspököknek ottan hagyott iratai közt csakugyan van egy »könyvecske«, mely a váradi egyház szabályai, birtokai s jövedelmeinek jegyzékét tartalmazza, melyből tehát némely nevezeteseb fejezeteket ezennel hitelesen átír.*
»Nos itaque praemissis amicabilibus hortationi et requisitioni dicti Domini Judicis Curiae …obedire cupientes, licet summo et diligenti studio omnes et quaslibet litteras ac litteraria instrumenta praefatorum quondam…Episcoporum praenotatae Ecclesiae Waradiensis hic in isto Conventu nostro relicta revolverimus et requiri fecerimus: nihilominus tamen inter cetera in quodam libello seu Regestro Constitutionum ac Proventuum et Reddituum bonorum praefatae Ecclesiae Waradiensis requisito et reinvento, paria sive exemplum eiusdem libelli seu voluminis, Rubricam videlicet seu Articulum decimum tertium cum aliis nonnullis subsequentibus articulis praescribi, praesentibusque inseri fecimus.« Szepes káptalani orsz. levéltár: Introductionadivers. Conitatuum. VII. 1. 40.
És amit átír, az a Chartularium I. részének 13–20. fejezete szóról-szóra épen úgy, mint az a Batthyány-codex kézíratában foglaltatik. 16De ahonnan az átírat vétetett, a »könyvecske« már nincs Jászón, sem az országos vagy házi levéltárban, sem a könyvtárban. Aki tudja, mennyi balszerencse érte könyv- és levél-tárainkat, e hiányon nem fog csodálkozni; sőt az lenne csodálatos, ha még ma is megvolna azokban minden, ami egykor megvala.
Azonban a szepesi káptalan levéltára, illetőleg az ottan őrzött 1615-iki jászai kiadvány fontos tanúságot nyujt, azt tudniillik, hogy a könyvecske, melyet Várad »választott« püspökei a jászai levéltárban elhelyeztek, mint az idézett 13–20. fejezetek mutatják, nem volt más, mint épen a váradi káptalannak a püspökök által is hitelesnek tartott Chartulariuma. Minthogy pedig az idézett 13–20. fejezetek szóról-szóra megegyeznek a Batthyány-codex kézíratának ugyanazon számu fejezeteivel: bizvást hinnünk kell, hogy a többi fejezetek is épen úgy megegyeztek, s ennélfogva e kézírat jogosan követelheti magának a váradi káptalan Chartulariuma czímét, s a magyar történet-irodalom méltán tarthatja azt az elveszett, vagy még lappangó eredeti példány teljesen megbízható másolatának.
Ismerve pedig a fentebb mondottakból a Chartulariumok természetét, nevezetesen keletkezésök történetét, azokat illető káptalanaik vagy monostoraik minden belügyében elsőrangu, positiv s az egykoru adatokat is pótló forrásoknak kell tekintenünk. Eszerént tehát a váradi káptalan Chartulariumának adatait is nyugodtan használhatjuk minden, a váradi egyházra vonatkozó kérdéseknél, s még az oly nehéz kérdés megvílágosításánál is, minő – a váradi püspökség alapíttatása.
Ki alapította e püspökséget? azt legjobban tudhatta a káptalan, tudnia kellett, mert az egyház hálás volt mindig: alapítóinak, jóltevőinek emlékét megáldotta, megünnepelte minden évben nemzedékről-nemzedékre.
—
I. A gyulafejérvári colligatum tartalma:
1. Joannis Revchlin Phorcensis LL. Doc. De Arte Cabalistica libri tres Leoni X. dicati. – Hagenau. 1517–80. levél.
2. S. Thome de Aquino scripta ad Hanibaldum episcopum 17super quatuor libros sententiarum. In officina Nicolai Kepler civis Basiliensis impressa Anno M. CCCC. XCII. – Lapjai számozatlanok.
3. Vita B. Brunonis. – Finis Basilieae. – Nyomtatvány. Lapjai számok nélkül. – A czimlapon XVI-ik századi kézírással: Ve. (nerabilis pr (pater) hanc vitam Beatissimi Brunonis pris nri: mitto vobis exhibendam Rndo dno Jacobo Abbati de Beel confratri ordinis ntri propter suam ac suorum filiorum devotionem. Quorum oratinibus me, meosque universos recommendo. Ezalatt más tintával: P·S··V·
Ezután kéziratok következnek.
1. Apró kérdések s feleletek a bucsuról s nevezetesen arról, melyet a kereszt feltűzése és a szent-földre való zarándoklás által lehetett elnyerni. Végre a Callixtus pápa által Rómában, tul a Tiberisen, hol a csodálatos olajforrás fakadt, épített egyházról. 1. lap.
2. Jegyzéke azon egyházaknak, melyekről a bíbornokok czimeztetnek. – 1. lap.
3. Ulászló királynak Visegrádon Havi-Boldogasszony napján (aug. 5.) 1500. kelt levele Lőcse városához, melyben közli a várossal a pápa jubileum-hirdető levelének másolatát s a jubileum megtartásának sorrendjét. – 4. levél.
4. Tamás esztergomi bibornok-érseknek Budán juli 26. 1500. szintén a jubileum ügyében kelt levele. – 5. levél.
5. Sándor pápának szintén a jubileum végett kibocsátott levele. Datum Rome 1499. XIV-o kalend. Januarii. – 2. levél.
6. Ulászló király levele Lőcse városához, melyben felszólítja a várost, hogy a jubileum alkalmával a hivek adakozásából begyült pénzt adják át Bornemisza János kincstárnokának, minthogy a pénzre szükség van, indulóban lévén a törökre. Buda, deczemb. 15. 1500. – ˝ lap
8. Sándor pápának és Péter bibornoknak (tt. S. Ciriaci in Thermis) szintén a jubileumot illető leveleik.
9. Jóslatok az év mindenik havára a mennydörgésből, például: »Mense augusti si tonitrua audientur, prospera significat reipublicae; sed multi homines aegrotabunt.«
10. II. Gyula pápa levele (Romae, 3-a Februarii 1505.) György pécsi püspökhöz, melyben teljes bucsút enged mindazoknak, kik a püspök első miséjén, melyet szülővárosában, Kassán tartand, ajtatosan jelen lesznek. – A levél alatt jegyzet, hogy a nevezett püspök első miséjét »hic in Ecclesia parochiali Cassoviensi proximo die Circiumcisionis Domini celebrabit.« E másolatban azonban 18György hibásan van írva pécsi püspöknek; a pápai levél keltekor még váradi püspök volt. Különben e levelet, a vaticani eredetiből másolva, kiadta THEINER Á.: Monumenta Hung. II. 563–4 ll. és György abban csakugyan váradi püspöknek van czimezve.
11. Incipit Brocarda in canonico Jure. 27. levél.
12. Transsumtum Bullae Indulgentarium Capellae Annunciationis in Ecclesia Strigoniensi fundatae per Thomam Archiepiscopum. Átirja Demetrius Nyas decretorum doctor, vicarius. Esztergom, február 24. 1514. – 4. levél, az előbbiektől egészen elütő kéz irása.
II. A Chartularium tartalma:
1. Forma iuramenti Canonicorum in principio receptionis.
2. Forma iuramenti Decimatorum nostrorum tempore Creationis eorum.
Invocatio: In Christi Nomine Amen. Ad honorem omnipotentis Dei et gloriosae Virginis Mariae, et Sancti Regis Ladislai, cuius reliquas cmplectimur, constitutiones et statuta Capituli Ecclesiae Varadiensis incipiunt.
Divisio libelli in tres particulas, in quarum
Prima de fundatione Ecclesiae nostrae Waradiensis et det nominibus et temporibus Regiminum Regum Ungariae, et Episcoporum Ecclesiae eiusdem, necnon de iuribus, redditibus et statutis nostris communnibus; in
Secunda de iuribus et redditibus singulorum ex nobis et officiis ipsorum perstringetur; in
Tertia autem tenores privilegiorum instrumentorum, litterarum, munimentorum iura et libertates Ecclesiae nostrae et nostra continemtium summarie supponentur etc.
Prima particula.
Sequitur de fundatione Ecclesiae nostrae Waradiensis, et devastione eiusdem per Tartaros facta. Rubrica prima.
Sequitur de nominibus et temporibus Regum Hungariae. Rubrica II.
Sequitur de nominibus et temporibus Regiminum Episcoporum Ecclesiae Waradiensis, Rubrica III.
Nomina Episcoporum Waradiensium, quae non (sunt) scripta in inventario.
Sequitur de nomero Canonicorum ecclesiae Waradiensis et de dignitatibus et curiis Canonicalibus conferendis eisdem. Rubrica IV.
19Sequitur de cautela adhibenda in consiliis et tractatibus Capituli et de vocandis Canonicis. Rubr. V.
Sequitur de poenis Canonicorum, qui contra nos et Ecclesiam nostram aliis assistunt, et qui secreta nostra produnt vel relevant. Rubr. VI.
Sequitur de seigillis nostri Capituli, et eorum redditibus ac de Denariis juramentalibus. Rubr. VII.
Sequitur de iuramento Notarii nostri Capituli. Rubr. VIII.
Sequitur de ponderibus et de tertia Birsagiorum ac de dimidia parte munerum dandorum pro Executionibus causarum, nobis debitis, Rubrica IX.
Sequitur quomodo domus, vinea, prata, molendina et quaelibet alia civilia immobilia infra limites Civitatis Waradiensis constituta litteris nostris mediantibus possideantur, Rubrica X.
Sequitur qualiter habemus liberam liberam iurisdictionem temporalem et libertates diversas, et qualiter huiusmodi jurisdictione sit utendum, Rubr. XI.
Sequitur qualiter habemus liberam iurisdictionem temparalem et libertates diversas, et qualiter huiusmodi jurisdictione sit utendum. Rubr. XI.
Sequitur de quantite poenarum contumaciae citatorum et hora expectandi eos ac mulcta poenali de homicidiis et criminalibus exigendis. Rubrica XII.
Sequitur de distinctione Civitatis Waradiensis a vicis seu contratis ad Episcopum pertinentibus et de nominibus illarum villarum, quas pacifice et communiter possedimus. Rubr. XIII.
Sequitur de nominibus villarum nostrarum, quae apud manus extraneas occipative habentur. Rubrica XIV.
Sequitur de nominibus villarum, quae inter nos et Episcopum sunt communes. Rubrica XV.
Sequitur de nominibus villarum, in quibus credimus habere ius. Rubrica XVI.
Sequitur de censibus et Collectis ordinariis et muneribus Civitatis et villarum apud manus nostras habitarum, et de modo ac tempore exactionis eorum, Rubrica XVII.
Sequitur de decimis frugum tam cikvitatis, quam aliarum villarum nostrarum et quarundam aliarum nobis debitis, et modo dicationis earundem. Rubr. XVIII.
Sequitur de decimis agnorum, haedorum et mellis sive apum. Rubrica XIX.
Sequitur de dicimis porcorum. Rubrica XX.
Sequitur de decimis vini, et officio decimatoris nostri. Rub. XXI.
Sequitur de poena negantium decimas seu res decimales. Rubrica XXII.
20Sequitur de servitis ad quae praeter praemissa nostri subditi obligantur. Rubrica XXIII.
Sequitur de exemptione subditorum nostrorum a servitiis singularibus personis ex nobis non pendendis praeter carta. Rubrica XXIV.
Sequitur de tributis et salifodinis, quae praecise, et quae cum Episcopo communiter nos contingunt, et de tempore locationis eorum, Rubrica XXV.
Sequitur de molendinis, et tempore locationos eorum, ac de censibus exigendis ab habentibus molendina in nostro territorio et de lucro cubulorum et statere. Rubrica XXVI.
Sequitur de civilibus iuribus, quae infra Civitatem Waradiensem habemus. Rubrica XXVII.
Sequitur de funeralibus et legatis Capitulo ac aliis oblationibus. Rubrica XXVIII.
Sequitur de numero et divisione vinearum, et dde non desertandis iisdem. Rubrica XXIX,
Sequitur de optandis vineis canonicalibus per Canonicos seniores. Rubrica XXX.
Sequitur de decano, et ejus electione. Rubrica XXXI.
Sequitur de decano eodem non eligendo anno sequenti, nisi plena fratrum concordia exigente. Rubrica XXXII.
Sequitur de sallario decani, et restituendis indebite usurpatis per ipsum. Rubrica XXXIII.
Sequitur de servitiis, ad quae decanus expensis propriis obligatur. Rubrica XXXIV.
Sequitur de procuratione decani et redditus nostros dicantium. Rubrica XXXV.
Sequitur de iudice nostro saeculari, et eius officio et sallario. Rubrica XXXVI.
Sequitur qualiter decanus de male attentatis et de nostris redditibus tenetur rationem reddere. Rubrica XXXVII.
Sequitur de praebendariis et eorum institutione et officio. Rubrica XXXVIII.
Sequitur de nomine et institutione magistratuum Capellarum et altarium, et de officio rectorum eorundem. Rubrica XXXIX.
Sequitur de poena sacerdotum chori seu Rectorum Capellarum. Altarium divina officia negligentium. Rubrica XL.
Sequitur, ut praebendae et magistratus de bonis capellarum non fiant. Rubrica XLI.
21Sequitur, quod absentibus redditus non admininistrentur. Rubrica XLII.
Prohemium secundae particulae incipit.
Unde dicantur et quomodo se habere debeant Canonici. Rubrica prima.
Sequitur de concordia servanda, et iustitia de nobis et nostris subditis conquerenti reddenda. Rubrica secunda.
Sequitur de ordine, quo beneficiati in Ecclesia maiori tenentur suas servare ebdomadas, et officiis divinis interesse. Rubrica III.
Sequitur de redditibus et proventibus singolorum Canonicorum et de poena eorum, qui suis subdítis iniuroiosi fuerint, molesti seu damnosi et de subditis canonicorum absentium usui et iurisdictioni nostrae reservatis. Rubr. IIII.
Sequitur de quotidianis distributionibus, et inter quos et qualiter dividantur. Rubrica V.
Sequitur de testamentis canonicorum et administrandis eisdem redditibus infra triginta dies. Rubrica VI.
Sequitur de praeposito ecclesiae nostrae et eius redditibus. Rubrica VII.
Sequitur de lectore et eius officio et redditibus, ac de eius sublectore. Rubrica VIII.
Sequitur de cantore, eius officio et redditibus et de succentore. Rubrica IX.
