I. BENEDEK. 1241–1242.
99I. BENEDEK.
1241–1242.
1241–1242.
PÜSPÖKVÁLASZTÁSI VISZÁLYOK. – BENEDEK S ELLENFELÉNEK PÁRTFOGÓI. – A HARMADIK KIRÁLYI HALOTT. – A TATÁROK VÁRAD ALATT. – AZ UTOLSÓ MENHELY. – VÁRAD S AZ EGYHÁZMEGYE KÖZÖS SORSA. – BENEDEK GYŐRI PÜSPÖKSÉGE.
Sándor püspök halálával setét fellegek kezdtek tornyosulni Várad felett. Már az üres püspöki szék betöltésének kérdése baljóslatu bonyodalmakat szült.
A káptalanok e korban, mint láttuk, maguk választák püspökeiket szavazás utján. A váradi székeskáptalan tagjai is szavaztak leendő püspökükre, de a szavazatok megoszlának. Egy részök a dunántúli, előkelő Osl nemzetség tagját, Benedek esztergomi olvasó-kanonokot kivánta püspökül,* a másik rész pedig Primogenitust, a pápának alszerpapját.*
WENZEL G: Árpádkori uj okmánytár. XI. 191. l.
Feltünő, hogy épen a kérdéses időben, 1230-ban a győri prépostságra szintén igyekeznek rá erőszakolni P. pápai alszerpapot, ki tán épen e Primogenitus lehetett – THEINER Á: Monumenta Hung. l. 92. l.
Tetézte a bajt, hogy a káptalani két párt mindegyike makacsul ragaszkodott a maga választottjához, s mindkét választott hatalmas pártfogókra talált. Primogenitus IX. Gergely pápában, Benedek pedig testvére Herbort, a királynak gyermekkora óta kegyencze által magában IV. Bélában.*
FEJÉR GY: Codex dipl. IV. 2. 31. s köv. ll.
Ez utóbbi körülménynek tulajdonitható, hogy Benedek IX. 100Gergelynek haláláig (1241.) tartó ellenzése mellett is ura maradt a helyzetnek; metropolitája, a kalocsai érsek jóváhagyását kinyerte s Várad püspöki székébe beiktatá magát.*
THEINER Á: Monumenta Hung. I. 148. l.
1231-től kezdve ő kormányozta a megyét,* részt vett az országos ügyek rendezésében, neve a királyi leveleken mindig olvasható;* mégsem volt egészen püspök. Szent-Péter utódja megtagadta tőle áldását, az – atyai áldást....
„in eandem [Varadiensem] ecclesiam per laicalem potentiam faciens se intrudi et administrationi eius se ingerens… THEINER Á: i. h.
1231-ben először. WENZEL G: Árpádkori uj okmánytár: XI. 234. l. stb.
Káptalanának némely tagjai, nevezetesen Sándor, János, Márton és Izsák kanonokok még évek múlva, 1236-ban is Rómába járnak, hogy elmozdittatását sürgessék; a pápa szemeiben csak Primogenitus a törvényes püspök, kinek meg is engedi, hogy a váradi püspökség javainak terhére száz ötven ezüst márka kölcsönt vehessen fel.*
THEINER Á: Monumenta Hung. I. 149. l. – Primogenitust IX. Gergely pápa 1240. nov. 15-ikén kelt levele már mint halottat említi, mindemellett még ekkor sem ismeri el Benedeket váradi püspökül, sőt maga elé idézi. THEINER Á: i. m. 177. l.
Ily körülmények kétségkivül bénitólag hatottak Benedek püspök legnemesebb szándékainak megvalósitására is. Püspöksége alatt egyik szomorú esemény a másikat érte.
1235. őszén temetésre szóltak a harangok Váradon. Szent-László városába a harmadik királyi halottat hozák: II. Endre Szent-László lábaihoz kivánt temetkezni.*
Budai krónika; THURÓCZI szerint Egresen temették el.
Hoztak azután még szomorubb hirt is.
Nemzetünk ma, ezer év után is gyakran álmodik ázsiai hazájáról, mely bölcseje volt. Ezelőtt hétszáz évvel még élénkebben foglalkozott vele; akkor még a hagyomány is sokat tudott beszélni az elhagyott Nagy-Magyarországról, s a benne maradt atyafiakról. Hogy vannak ott? élnek-e még?
Szegény szerzetesek vállalkoztak arra, hogy hirt hoznak nemzetünknek 101az elhagyott testvérekről. És elindultak keresésökre, fel is találták őket.* Egyikök, Julián szerzetes visszajött, tudósítást hozva rólok, de hozott egy megdöbbentő hirt is, melyet a gyermekdal még ma is busongva emleget: „jönnek a tatárok!”
Utjok sanyaruságairól, valamint a feltalált magyarok állapotáról, értesit a „Nagy-Magyarország dolgáról” [De facto Ungrariae magnae] czimü, XIII. századi tudósitás. – SZABÓ K: Magyarország történetének forrásai. I. 2. füzet 85. l.
A következő események ismeretesek. Benedek püspök is igyekezett zászlóaljával a király sajói táborába, de útjában tatár csapatokkal találkozott. Ezek egyikét megveré, de a másika, ügyes csellel élve, őt kényszerité visszavonulni Váradra.*
A tatárok, hogy tulnyomó számukkal megfélemlitsék a püspök seregét, emberi vázakat készitének, s azokat vezeték-lovaikra kötözék, melyeket azután a püspök emberei csakugyan katonáknak néztenek. ROGERIUS: Siralmas ének. 27. fej.
A sajói ütközet elvesztével jött az általános rémülés s futás. Benedek püspök, összeszedve az egyház féltőbb kincseit, kevés kiséretével az ország déli részei felé menekült. Magával vitte-e Szent-László ereklyéit is? arról nincs határozott tudósításunk, de a következmények azt igazolják, hogy a váradi egyház, sőt nemzetünk e drága kincsét ép ugy siettek megmenteni, mint a szomszéd Szent-Jobbról Szent-István kezét, melyről tudjuk, hogy ugyanez alkalommal Raguzába vitetett.
De a kanonokok nagy része, köztök Rogerius, a tatárjárás történetének irója, Váradon maradt s a vár erődítményeinek kijavitásához fogott, eltökélve azt halálig védeni.*
„A püspök némely kanonokkal onnan eltávozott, én [Rogerius] mindazonáltal az ott maradtakkal ott valék.” Siralmas ének. 34. fej.
A tatárok Várad városa alatt termettek, mely valószinüleg már ekkor is, mint később, csak palánkok s árkokkal volt megerősitve.* A város azonban a túlnyomó s győzelmi mámorában merész ellennek hamar hatalmába került, ki azt felgyujtá, kirabolta, s lakosait 102kik el nem menekültek, leölte vagy rabul vivé. Ez volt az első csapás, de a siralomnak csak kezdete.
Erre mutatnak a következő szavak: „minthogy a várat egyik oldalán romlottank látók, széles kőfallal kiigazittatók, hogy ha a várost nem védhetnők, a várban menedéket találjunk… Ők [a tatárok] azonban a várost hirtelen bevévén”… I. h.
A vár még sértetlenül állt, mert Rogerius szerént „nagy árkokkal, s a falakon fatornyokkal volt erősitve, és sok pánczélos vitéz vala benne,” a tatároknak pedig ez alkalommal még ostrom szereik nem valának, azért elvonultak alóla.
A lakosok, kik a várba, vagy a szomszéd erdőkbe menekültek, látva, hogy az ellenség több napig sem mutatja magát, azt hivék, hogy egészen elvonult, s visszatérének a városba.
A tatárok azonban részint csak cselből, részint ostromszerek előteremtése végett valának távol, s czéljokat érvén, ismét a városra törtek, és miután azokat, kik a várba hirtelen be nem menekülhettek, leölték, a vár ostromához fogtak.
Az ostrom lefolyásáról csupán annyi tudósitásunk van, hogy a tatárok „az uj kőfallal szemben hét gépet állitának, s azokból éjjel-nappal szünet nélkül hajigálták a köveket, mig az uj fal egészen össze dőlt.”* Az „éjjel-nappal” kifejezés kétségtelenül mutatja, hogy az ostrom több napig tartott, s a várbeliek még azután is, hogy a falon rés töretett, tovább, utolsó emberig védték magukat.
ROGERIUS: Siralmas ének. 34. fej.
A vár bevétele után a kevés életben maradottaknak még egy menedékök volt: a székesegyház, mely zömök, szilárd falai s tornyaival épen alkalmas hely vala az utolsó reménytelen küzdelemre.
Rogerius csak annyit mond, hogy a tatárok „a székesegyházba röktön be nem mehettek,”* de kétségkivül nem a bezárt ajtók miatt, melyeket sokkal könnyebben betörhettek, mint a vár falait; hanem mert az ostromlottak a tornyok, s az egyház ablakaiból védték magukat, segitve a már előbb oda menekült nők által.*
ROGERIUS: Siralmas ének. 34. fej.
„az urnők, uri és nemes leányok pedig a székesegyházba vonák magokat.” ROGERIUS i. h.
A székesegyház főkapuzatának alapfalait 1881. év nyarán feltalálták. E falak tövében, a küszöb szinvonalánál valamivel alantabb fekete-piros réteg volt látható. Közelebbről szemlélve, 103kitünt, hogy a piros réteg: tüzégette fold s a fekete: szén, vegyest emberi csontokkal. E jelenség maga elmondaná, hogy mi vége lőn a székesegyházba menekültek küzdelmének? mint elmondja Rogerius kanonok is ama jelenséggel öszhangzólag, hogy a tatárok „tüzet vetének a székesegyház alá, s az egyházat, urnőket s mindent, mi benne volt, megégetének.”*
ROGERIUS i. h.
Várad néptelen, puszta rom lőn ismét, mint volt Szent-László előtt. Másfél század munkája s alkotása néhány nap alatt megsemmisült. Lakosai közől is csak azok maradtak életben, kik, mint az olasz Rogerius, nem biztak a vár falaiban, s azokon kivül kerestek menedéket. – És Várad sorsában osztozott a püspökség egész területe: a jámbor hivek, a munkás lelkészek elbujdosva, leőlve, vagy mi még roszabb, az ellenség rabszijján; a békés falvak, az egyházak leégve, kirabolva.
Benedek püspök azonban nehezen látta viszont elpusztult megyéjét, székhelye romjait. A nagy szerencsétlenség, mely különben is mindig engesztelőleg hat, kiengesztelé ővele is az emberi életet intéző hatalmat: az 1243. év elején a győri káptalan püspökévé választá őt* ezuttal – egyhangulag, s uj püspökségében IX. Gergely pápa utódja, IV. Incze ugyanazon év julius 11-én élénk dicséretek között meg is erősité.*
FEJÉR GY: Codex dipl. XI. 406. l.
„Vacante Geuriensi ecclesia, dilecti ifilii, Capitulum ipsius… Waradiensem Episcopum in pastorfem suum unanimiter et concorditer postularunt Verum cum episcopus ipse, sicut ex relatu fidedigno percepimus, sit in spiritualibus et temporalibus circumspectus, se Deo et hominibus reddendo vite laudabilis et comversationis bone studio gratiosum;” ennélfogva megerősiti IV. Incze levele. THEINER Á: Monumenta Hung. I. 186. l.
