A székesegyház öltönyei s egyéb szerelvényei.
A székesegyház öltönyei s egyéb szerelvényei.
Középkori bőkezüség az egyházak felszerelésében. – A tatárjárás előtti egyházi szerelvények. – Csúcsives kori műdarabok. – Ujabb veszteségek. – Két leltár. – Az eltünt és fenmaradt egyházi kincsek. – Orgona. – Harangok. – Óra.
Bőkezüség, családi gyász vagy öröm, művészi becsvágy s az emberi sziv annyiféle indulatja, élesztve a vallás ihlete által, mesés kincseket halmoztak össze egyházainkban a századok folyása közben. És bár elemi csapások, országos vagy helyi veszélyek ama kincsek számát sokszor megapaszták, helyenként teljesen is megsemmisíték: a mégis fenmaradt műdarabok, és még inkább az egyházak régi leltárai hirdetik ma is, hogy egykor gazdagok valánk, hogy volt izlésünk és voltak művészeink, kiknek nemes alkotásait érteni és becsülni tudók.
Szent-László váradi egyháza, hová királyok és fejedelmek, főurak és főpapok zarándokoltak életökben s temetkeztek halálokban, épen ezen körülménynél fogva szintén gazdag volt műkincsekben, sőt hazai egyházaink egyik leggazdagabbja. Kik kincset érő drágaságot zártak kedves halottjaikkal a koporsóba,* s gyászmisék alkalmával oly fáklyákat égettek, melyekbe arany vagy érczpénz volt rejtve, hogy ha a fáklya leég, a pénz az egyházban széthulljon:* az ily kegyeletes lelkek nem lehettek kevésbbé bőkezüek az oltár iránt, melyen halottjaik emlékének áldoztak.
Czélzás a székesegyház helyén 1756-ban talált királyi korona, országalmára s négy darab arany karpereczre, melyek a bécsi császári kincstárban őriztetnek s az 1884-iki budapesti ötvösmű-kiállítás legértékesebb tárgyaihoz tartoztak.
Csánki D: I. Mátyás udvara. Századok. 1883. évf. 763. l.
65Bizonyosan már Szent-László királyi bőkezüséggel gondoskodott uj alkotásának, a váradi egyháznak felszereléséről. Előtte állt nagy elődjének, Szent-Istvánnak példája, ki egyebek között a székesfejérvári egyházat, melyben temetőhelyét választá épen ugy, mint Szent-László a váradiban, – oly gazdagon ajándékozta meg egyházi ruhákkal és szent edényekkel, hogy életének irója, Hartvik püspök, azok nagy számát s becsét egyaránt álmélkodva említi.* És amint első királyunk neje, Gizella ugyancsak a fejérvári egyház számára sajátkezüleg himzett casulát, oly szépet s gazdagot, hogy királyaink koronázó palástját abból készíték: ugy Szent-László korának királyi vagy főrangu hölgyei szintén siethettek koruk büszkeségének, a váradi egyháznak felékesítésére. Közelebbit azonban székesegyházunk első felszereléséről mondanunk nem lehet, mert hiányzanak az adatok, s csupán hat gyertyatartóról találunk említést, melyek még a XV-ik században megvoltak s a hagyomány szerént Szent-Lászlótól származtak.*
«innumerabilia palliorum, paramentorum et aliorum ornamentorum ibi esse genera, circa altaria tabulas plures auro purissimo fabricatas, lapidum species pretiosissimorum in se continentes, ciborium arte mirabili supra christi mensam erectum, cameram omni genere vasorum cristallinorum, onichinorum, aureorum, argenteorum pleniter refertam.» M. Florianus: Vita Sanctorum Stephani regis et Emerici ducis. 19–20. ll.
Kereszturi J: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 102. l.
Általában inkább értesülünk a székesegyház kincseinek veszedelme vagy épen megsemmisüléséről, mintsem azok gyarapodása vagy számáról. Midőn III. Béla király korában a keleti császárok udvarával gyakoribb érintkezésbe jövénk s hazai képzőművészetünk magasabb lendületet nyert, székesegyházunk kétségkivül sok uj s ép oly becses, mint érdekes műdaraboknak jutott birtokába, mint ezt Sándor püspöknek fentebb bemutatott főpapi gyürüjéből is gyaníthatjuk.* Püspökségünk alapítójának szentté avatása után még kedvezőbb korszak állott be, és Rogerius kanonok már említi is a székesegyház felhalmozódott arany kelyheit, keresztjeit, füstölőit s egyéb arany edényeit, de csak azért, hogy azok megsemmisültét jelezze.* S a szent edényekkel együtt semmisültek meg a még veszendőbb könyvek, öltönyök, szőnyegek.
E munka I. kötete 98. l.
«thuribula, cruces et calices aureos et vasa aurea et alia, dedita ad altaris ministeria comminuerint.» 34. fejezet.
66A kár mindenesetre nagy volt az elpusztult tárgyaknak már anyaga, de még inkább műbecse tekintetéből. A középkorban – mint Ipolyi oly hiven vázolja – magával a műépítészettel nemcsak a szobrászat és festészet jártak karonfogva, hanem a kisebb művészetek is: az ötvös és kovács, az arany, ezüst, réz és faművektől kezdve minden mesterségek egész a szövésig, és himzésig. Ahol egy basilika vagy dóm épült, ott a szobrász vésűje, a festő ecsetje, az ötvös kalapácsa, a himző tűje, szóval minden művészet és mesterség egész a fényüzésig vetekedett ezen magasztos műalkotmányokat diszíteni.
Igy történt, hogy a középkor egyházi művészetében, kezdve az oltártól egész az ajtókilincsig, a kehelytől a csengetyűig minden egyházi eszköz s edény, szóval az összes bútorzat egy és ugyanazon műizlésnek és műiránynak összhangzó s egyöntetü idomában, s annálfogva a közönséges mesterséget felülhaladó művészei felfogással és tervezettel készült. Elég a műértőnek csak egy ilyen műmaradványt, vagy annak csupán egy töredékét látnia, hogy még most is, századok multával, szabatosan meghatározza annak korát és izlését: annyira magán viseli minden részlet korának műjellegét. Ez pedig nem jelent kevesebbet, mint, hogy minden ily mű, sőt műtöredék, egy-egy műemlék történeti becsével bir.*
Magyar ereklyék. 3. l.
A tatárjárás előtti kor műdarabjai pedig annál becsesebbek, mert ma már nemcsak ritkák, hanem sajátságos, a későbbi korok izlésétől sokban elütő idomokat tüntetnek fel. Mint az akkori építészeten, ugy rajtok is az alacsony, zömök, gömbölyü vagy félkörü alakítás az uralkodó; diszítésök változatos, a szinezés gazdag. Általában a byzanczi s román izlésü egyházi eszközök még nagyban emlékeztetnek a keleti egyház szerelvényeinek alakjára s különösen szineire. A feszületek kezdetlegesek, az alakok merevek s modorosak, a kelyhek inkább öblösek. A főpap fövege alig egy arasznyi magas s mint casulája vagy palástja, arany vagy ezüst szövet, sokszor egészen gyöngyökkel kirakva s drágakövekkel ékesítve; leggyakrabban a casulára selyemszálakkal képek himezvék: hazánk védasszonyának, szent királyainknak képei vagy az ur Jézus s a szentek életének jelenetei. A püspöki bot néha csak fa vagy elefántcsont, de művészi diszítésénél 67fogva akkor is értékes s fent egyszerü görbülettel végződik. Az albák, valamint általában a fejérnemüek, az oltárteritők, a szentély felöltöztetésére szolgáló függönyök, a papi székek teritői nélkülözik a csipkéket, helyettök himzést vagy ezüsttel átszőtt művészei diszítést viselnek. Gond volt még a misekönyv táblájára is, mely nagyobb egyházaknál érczből, többnyire ezüstből készült s ereklyét foglalt magában.
Az ily szép tárgyak a tatárjárásban mind megsemmisültek; a felszerelés munkáját ujra kellett kezdeni. Lodomér, Imre, Báthori, Meszesi püspökök, Csanád prépost vagy Károly, Nagy-Lajos királyok s a Borsa és Aba nemzetségek tagjai, kik székesegyházunk iránt különben is élénk érdeklődést tanusítának, kétségkivül fedezték a tatárok által okozott hiányokat, sőt székesegyházunk gazdagságát mint birtokokban, ugy műkincsekben is addig még el nem ért fokra emelték. Az e korszakban nyert darabok műbecsökre nézve a legértékesebbek lehettek. Anjou-házi királyaink s az Avignonban székelő pápák közelebb hoztak bennünket a nyugati nemzetek, különösen Olasz- és Francziaország műveltségéhez, s bő alkalmunk nyilt megismerni ama legnemesebb alkotásokat, melyeket a keresztény művészet a XIV-ik század folyamán felvirágzott csúcsives izlésben létrehozott.
De 1406. táján megtörtént ama végzetes sekrestyebeli tűz, s ami szépet és becsest másfél század munkája s áldozatkészsége összegyüjtött, megsemmisült ismét. Arany-ezüst kelyhek, keresztek, ereklyetartók elolvadtak; himzett s irott képek és gyöngyökkel ékes öltönyeink s könyveink hamuvá lettek.*
E könyv I. kötete. 222. l.
A nagy veszteség pótlását most Zsigmond király kezdhette meg, folytatták Scolari, Vitéz, Pruisz püspökök, a káptalan kitünőbb tagjai, s adományaik: a kelyhek, az urmutatók, a főpapi fövegek, botok, gyürük még mindig a csúcsives izlés legnemesebb alakításával készültek; a missalék, antiphonalék szintén még kéziratok, de ragyogó szinpompáju czimlapokkal s kezdőbetűkkel; az öltönyök aranynyal-ezüsttel áttört, vagy skófiumos, azaz gyöngyökkel egészen kirakott s közben drágakövekkel ékesített darabok.
Eldődeik példájától nem maradtak távol Szatmári, Thurzó, Perényi püspökök sem, de korukban a műizlés kezd változni; fellép az 68ugynevezett renaissance, mely ugy a tudomány, mint a műalkotás terén az ó-classicai, görög és római minták után indult. Az irott könyvek mellett megjelennek a nyomtatottak is s kezdik amazokat a közhasználatból a könyvtári ritkaságok közé szorítani.
Más tekintetben is nagy fordulat állt be. Eddig, mint láttuk, az ország, élén a királylyal, gazdagítá az egyházat: a XVI-ik században változik a szerep s a király, az ország vesz az egyház kincseiből. A mohácsi vészt megelőzött napokban, de a következő években is a hadi költségek fedezése vagy várak kijavítása végett többször hozzá nyultak az egyházak kincseihez.* Izabella királyné, visszatérte után (1556) már egyenesen rájok tette kezét; János-Zsigmond fejedelem pedig még azt is elfoglalta, (1566) mit anyja meghagyott.*
E munka I. kötete 375. l. – 1530-ban János király az esztergomi káptalantól már másod izben kér az egyház kincseiből; 1543-ban pedig a veszprémi egyház ékszereit fordítják a veszprémi vár kijavítására. Magyar Sion. V. 675. és 359. ll.
E munka I. kötete 425., 441. ll.
Igy csak azon egyházi szerek kerülték ki, legalább egy időre, az elpusztulást, melyeket a váradi székeskáptalan a két Báthorynál, s talán még más, az ős valláshoz hű férfiaknál elhelyezett. A fejedelmi gondoskodás azonban még e helyeken is felkereste őket s birtokukba jutni törekedett. Nevezetesen Izabella királyné, midőn megtudta, hogy a váradi Szent-Ferencz- és Szent-Domokos-rendűek Bayoni István és János várában, a biharmegyei Bajonban nagyobb mennyiségü egyházi szereket tettek le, nem nyugodott, mig e szereket a jog s a nemesi ház sérthetetlenségének ellenére hatalmasul ki nem csikarta.*
Lásd alább: A székváros egyéb egyházai – Szentlélek egyháza.
Ami a Báthory András és Miklós hűségére bizott szerelvények nemét, számát vagy értékét illeti: azokról határozottan csak annyit tudunk, hogy értékök ötvenezer magyar forintra becsültetett.* Ez ama kor pénzviszonyai között nagy összeg volt s napjainkban legalább is ötször annyi tőkének felel meg. De, ha nem csalódunk, e kincsekről némi részletes tudósítások is maradtak fenn, melyek figyelmet érdemelnek.
E munka I. kötete 422–423. ll.
Forgách Ferencz esztergomi bibornok-érsek (1607–1615) értesülvén, 69hogy az ecsedi várban nagyobb mennyiségü egyházi ruhák s eszközök hevernek használatlanul, ajánlatot tőn II. Mátyás királynak, hogy azokat megveszi. Erre a királyi kincstár, kétségkivül legmagasb utasításra, meghagyta a bibornok-érsek testvérének, Forgách Zsigmondnak, ki ekkor Kassa s a felső részek kapitánya volt, hogy a kérdéses szereket irassa össze és szállíttassa Kassára. Az összeirás Ecseden 1615. február 1-én történt, s a felvett leltárt vagy annak másolatát megküldék az érseknek, s igy kerülhetett az a Forgách-család levéltárába s evvel legközelebb a nemzeti muzeum könyvtárába.*
Közölte Majláth Béla s becses felvilágositó jegyzetekkel kisérte Czobor Béla. Egyházművészeti lapok. 1881. évf. 105. s köv. ll.
E leltár magyar és igy mint nyelvemlék is felette érdekes, mert sok olyan műszavat s egyházi elnevezést foglal magában, melyek már-már kihaltak. Készítői előtt régibb leltár, ugy látszik, nem volt ismeretes, s azért az egyes darabokat ugy irták össze, amint találták, tudniillik ládák szerént. Találtak pedig öt ládát, melyekből kettőnek tartalmát részletesen felsorolják az utolsó darabig: az elsőben 86, a másikban 85 darabot. Csupa kamuka, selyem, bársony, aranyos, gyöngyös, himzett, sokszor «igen gazdagh» dalmatikák, palástok, menték, «oltár elejben való öltözetek» stb. A harmadik ládából csak 15 darabot sorolnak fel egyenként, de hozzá teszik: «ezekben felül holmi stólák, és egyéb nyakravalók (humeralék) és oltári öltözetek vadnak». Hajdan a humeralék is gazdagon ékesített darabok valának. A negyedik láda tartalmát illetőleg már csak az imént idézett szavakat ismétlik, azon hozzáadással, hogy «Graduálok pedigh numero öt.» Végre az ötödik «záros ládában» (tehát a többiek, ugy látszik, nyitottak valának) volt: tizenegy réz kehely, aranyos; egy öreg (nagy) réz kehely «az lába aranyos» és tizennyolcz «réz tányérok aranyosok». Infulákat azonban, bár a bevezetésben ilyenekről is szól, nem említnek.
A leltár tehát nem teljes, sőt a ládák vagy egyes darabjaik hovatartozását sem említi; de a történeti tény, hogy székeskáptalanunk Ecsedbe szállíttatta egyházi kincseit, arra mutat, hogy ezen ecsedi, gazdátlan műkincsek közt, melyek fejedelmi gazdagságu egyházra vallanak Szent-László váradi székesegyházának eltünt szerelvényeit keressük. Azért e leltárt, melyhez még visszatérünk, e czikk végén közöljük.
70Amint Forgácz primás elhunyt, anélkül, hogy az egyházi szerekkel, melyek időközben csakugyan Kassára vitettek, czélt ért volna: Németh Jakab kassai jezsuita sietett Forgách Ferencz utódát, Pázmány Pétert megnyerni, hogy ez egyházi szerek külföldre vitelét, hatán az szándékoltatnék, akadályozza meg.* E végből 1617. márczius 7-én levelet intézett Pázmányhoz, s mellékelte a kérdéses szerelvények jegyzékét latin nyelven, de amely nem fordítása az Ecsedben készült leltárnak, s egészen más felfogással is keletkezett.
«ne a sua Maiestate demandetur, ut paramenta prćfata extra Ungariam in Germaniam vehantur, et dives Germania, paramentis alias abundans, augeatur his modicis reliquiis.» Knauz N: Régi egyházi ékszerek. Magyar Sion 1864. évf. 218. l.
Németh látván, hogy némely darabokon fel van irva, vagy a ruhákra varrt papirszeleteken fel van jegyezve az egyház neve, melyhez az illető darab tartozott, jegyzékét tehát két részre osztotta: egyikben azokat számlálja elő, melyeknek volt birtokosa ismeretlen; a másikban pedig az ismereteseket. Ez utóbbiak csak annyiban érdekelnek bennünket, hogy a püspökségünkhöz tartozó váradi és szalárdi klastromok némely szerelvényei is említtetnek köztök, amint azokról már fentebb szólottunk.* Annál inkább érdemes figyelmünkre az ismeretlen illetőségü darabok jegyzéke.
E munka II. kötete 441. és 455–456. ll.
Tizenhárom oltár elé való öltözet (antipendium), a szövet s a diszítés finomságánál fogva oly becsesek, hogy négyet közölök, bár egy már szakadozott, a kassai királyi kápolna szerzett meg magának, hármat az egri káptalan. Harminczhét casula, köztök egy sincs, mely legalább selyem, s gazdagon himzett ne volna; huszonnyolcz palást, kettő drágakövekkel ékesített; kilencz dalmatika hasonló gazdagságuak; négy szőnyeg; öt könyv, melyből négy hártya: egy zsoltáros könyv, melyet Ujlaki Bernát ferencz-rendü szerzetes irt, egy antiphonarium s két graduale; körül-belül husz réz kehely, s ezenfelül számuk meghatározása nélkül: albák, manipulusok, stolák, humeralék, mely utóbbiak közöl, mint a jegyzék említi, öt gyöngyökkel ékes. A fentebb említett leltár mellett közlöm e jegyzéket is egész terjedelmében; egymáshoz tartoznak ugy is, s oly érdekesek, hogy könyvet lehetne rólok irni. A váradi püspökség történetéből pedig nem szabad hiányozniok: oda tartoznak.
71A jegyzékben foglalt műdarabok ismeretlen származásuaknak vannak ugyan feltüntetve, de székeskáptalanunk Ecsedbe szállítá kincseinek egy részét, s ha a jegyzék minden egyébről szóltában csak erről hallgat: jogunk van hozzá, hogy ez ismeretlenekben székesegyházunk kincseit keressük. Az antiphonalék s gradualék talán épen azok, melyeket Pruisz János püspök ajándékozott a székesegyháznak.*
E munka I. kötete 313. l.
Ugyanitt van helyén megemlítenünk, hogy XVII-ik századi tudósítás szerént 1638-ban (1618?) a székesegyház lebontása alkalmával egy királyi koporsóra is akadtak, melyben drágaköves arany koronát, királyi botot, urmutatókat, egyházi öltönyöket, arany-ezüst rudakat találtak, sőt egy darab, tyuktojásnyi nagyságu, ragyogó gyémántot is.* Ily kincseket ma is találunk középkori egyházak kincstárában, például az egykor lengyelországi Csensztochóban, melyeknek oltárára királyok kormánybotjaikat, hősök kardjaikat, érdemrendjeiket letették s feláldozták; lehettek ilyenek Szent-László váradi egyházában is; mindemellett az idézett tudósítást további adatok felmerültéig csak tartózkodással fogadhatjuk. Hsonlóképen nem bizonyos, de valószinű, hogy szintén a váradi székesegyház tulajdonát képezték egykor ama tárgyak is, melyeket egy 1600-ki leltár Szent-László hermájával s a hozzá tartozó kürttel együtt említ, ugymint: egy nagy, aranyozott ezüst kereszt, egy ezüst füstölő a tömjéntartó csolnakkal, egy ezüst mosdótál és kancsó, két aranyozott ezüst gyertyatartó, két aranyozott ezüstbe foglalt olajtartó szaru,* mely utóbbiak kétségkivül ugyanazok, melyek most, stylszerüleg megujítva, a győri székesegyház kincsei közt őriztetnek. Annyi bizonyos, hogy Szent-László egyházának középkori kincseiből jelenleg egy műdarab, de egy töredék vagy foszlány sincs a 72mai székesegyház birtokában. Sőt Szent-László ereklyetartó mellszobrán kivül még létezése is csak négy darabnak ismeretes, s ezekből is kettő nem annyira a székesegyház, mint inkább egyik püspökének birtokát képezte. E két műdarab: Perényi Ferencz misekönyve s főpásztori botja. Az előbbeniről már szólottunk,* s azon alkalommal kifejezők abbeli sejtelmünket, hogy az ifju főpap ama gyönyörü könyvet első miséje alkalmára szerezte. E sejtelem azóta valónak bizonyult: a püspök testvére, Perényi Péter 1522. január 29-én Berthóty Szaniszló sárosi várnagyhoz intézett levelében ugy ir a püspök első miséjéről, mint a mely a legközelebbi napokban meg fog történni.* A főpapi bot ismét arra mutat, hogy Perényi nem elégedett meg a nagyobb egyházi rendekkel: püspökké is fel akarta magát szenteltetni vagy már fel is szentelteté. A bot 1526-ban, tehát Perényi elhunytának évében készült, amikor még nem érte ugyan el a püspöki rendhez szükséges kánoni kort; de ez akadály nem volt elháríthatatlan.
«In der Frankfurtischen Frühlings Relation dess 1639. Jahres, stehet am 99. Blat, dass als die Kirch allhie gantz abgebrochen worden, man in December Anno 1638. im durchgraben eine Crufft, und darinn einen königlichen Sarck, und in solchem ein überaus köstliche gülden, und mit Edelsteinen versetzte Cron, ein Scepter, Monstrantzen, und andere Mess, oder Kirchen Ornat, darunter auch ein helleuchtenden Diamant, so gross, als ein Hüner Ey, beneben silbern Bänk, und Stangen gefunden habe.» Zeiller M: Beschreibung des Königreichs Ungarn. Ulm. 1660. 315. l. E tudósítás utóbbi része valóban mesésen hangzik.
Knauz N: Magyar Sion. I. 711–712. ll.
E munka I. kötete 372. l.
Fraknói V. szives közlése az erdélyi muzeum kézirattárából.
A pásztorbor (IV. tábla) ezüst, aranyozva; öntött, vert és vésett mű, melynek szárát rá vésett körték s pikkelyek diszítik, s legalsó végén, de megfordított irással, a következő feliratot viseli: 1526 Jesus Maria. (6. szám).
6. sz. – Perényi F. püspöki botjának felirata.
A kampó alatt a bot nyaka akanthusz-levelek között hét oldalu oszlopot képez, s az oldalak mindenikén levélcsomókkal diszített ivek alatt a következő jeleneteket látjuk domborműben: 1. Szent-Joákim és Anna találkozása. 2. Az angyal üdvözlete. 3. Szüz-Mária Szent Erzsébetnél. 4. Szüz-Mária a templomban. 5. Jézus a jászolyban. 736. Jézus a templomban. 7. Jézus az irástudók közt (?). Maga a kampó nyolcz oldalu: hátulsó oldalán indák közt tizenkilencz koronás mellkép ül: Jézus királyi ősei; a mellékoldalon a tizenkét próféta szobrocskája van, a többi oldalakat virág és lombdiszítés fedi. A kampó végéből gránátvirág nyilik, mely felett lángoló és sugárzó dicskör között Szüz-Mária félalakja emelkedik, jobbjában jogart s balján a gyermek Jézust tartva, fején korona; tehát épen ugy, mint a káptalan pecsétjén a székesegyház védasszonya. Végre a Bold. Szüz háta mögött, vastag sodrony keretben, zöld alapon, kék mezőkkel a Perényi czimer áll (7. szám), mely körül sárkány tekerődzik, jeléül, hogy a Perényiek egykor a Sárkány-rend vitézei valának; legfelül pedig a pásztorbot tulajdonosának egyházi méltóságát jelezve, püspöki föveg emelkedik. A bot jelenleg a nyitrai székesegyház drága kincsét képezi.*
Pulszky K: A magyar történeti ötvösmű-kiállítás lajstroma. II. 2-ik terem. 93–95. ll.
7. sz. – Perényi F. váradi püspök czimere.
A másik két darab, két kis kancsó, ugynevezett ampolna, melyet a középkori egyházi szokás szintén ép oly művészettel, mint pazar gazdagsággal állított elő. Mindkét darab tökéletesen egyenlő; ezüst, gazdagon aranyozott, vert, vésett és áttört mű. (V. tábla.) Talpa, valamint öble izléssel csoportosított körtékből van alakítva, melyeknek tövén drágakövek ragyognak; öntőcsövét hosszu sárkány-kigyó teste képezi; fedele tetején, keresztvilág felett, szárnyas angyalka ül, 74alsó része pedig az egyiken A (aqua), a másikon V (vinum) kék zománczos betűvel van megjelölve. Jelenleg a nemzeti muzeum tulajdona, hová Jankovich Miklós gyüjteményével együtt került, aki Totes Izsák ó-budai kereskedőtől, s ez ismét Gróf Bethlen Elek özvegyétől szerezte meg. A Bethlen családhoz, állítólag, a váradi székesegyház kincsei közől jutott,* ami székesegyházunk ismeretes történeténél fogva nagyon is hihető. Jankovich XIV. vagy éppen XIII-ik századi műnek, s királyi ajándéknak hiszi; de csak az bizonyos, hogy mindenesetre fejedelmi gazdagságu kincs, s a csúcsives izlés kései korából származik, sőt a körték jelenléte már renaissance idomot mutat.
«Pretiosa hćc antiquitatis monumenta a vidua Comitis Alexii quondam Bethlen per Veterobudensem argenti questorem Isaacum. Totes Marosvásárhelyini pro monialibus fśmineis cambiata sunt. Eodem referente, ampullas has olim ad Ecclesiam cathedralem Varadiensem spectantes, per familiam Bethlenianam ab inde in Transylvaniam delates exstitisse ... Qućvis earum ponderat semiuncias viginti quinque et septem decimas sextas (25 <s>); ambć igitur in summa ponderant: semiuncis quinquagnita et quatuordecim decimas sextas.» Nemzeti muzeum: Collectio Jankovich. 39. l.
Székesegyházunk egyéb szerelvényeiről már csak történeti emlékeink szólanak, de azok is felette hézagosan. Igy értesülünk orgonájáról, mely azon a karzaton állt, hol – tudósításunk szerént – Izabella királyné szokott imádkozni.* Ugyanez a hely lehetett ez, melyet a Chartularium Szent-László oratoriumának nevez,* s mely a szentély közelében, az egyház déli oldalán állhatott.
«Chorus, in quo Regina olim audire solita fuit missam, exstat una cum corpore orgoni.» 1600-iki leltár. Budai országos levéltár kincst. oszt: Urbariar et Conscript. 36. 34.
«altare sancti Salvatoris supra chorum, nam superius in pulpito, eundo ad oratorium sancti Ladislai» etc. Batthyány-codex: I. 39. rubr. – Leges eccl: III. 245. l.
Az orgona mellé azonban énekeseket s zenészeket is kell vennünk. Az énekesekről már a Chartularium több izben emlékezik; midőn pedig olvassuk, hogy Vitéz János Francziaországból zenemestert hozat,* bizonyosnak vehetjük, hogy a magas műveltségü főpap nem elégedett meg az egyszerü kürtösökkel s dobosokkal s hazai zenészeink síp, trombita vagy lant-játékával, hanem az Olasz- és Franciaországban annyira kifejlett vonóshangszereket is alkalmazni kivánta. 75Vitéz kezdeményezését, kivált Mátyás király udvarának a zenészetre is nagy hatása következtében,* ez udvar legállandóbb hive, Pruisz püspök kétségkivül annyira kifejlesztette, hogy az a következő püspökök, nevezetesen a pompaszerető Thurzó, Perényi s Frater György alatt teljesen felvirágozhatott.
E munka I. kötete. 288. l.
Csánki D: Első Mátyás udvara. Századok. 1883. évf. 569. s köv. ll.
Maradtak némi tudósítások a székesegyház harangjairól is. A nyugati tornyok egyikében, ugy látszik, a dél-nyugatiban három harang állt: két középszerü és egy kisebb; az éjszak-nyugatiban pedig kettő, az előbbenieknél jóval nagyobb: az egyiknek átmérője egy öl volt, a másiké valamivel kisebb.* Amazt, mint felirata tanusítá, Pruisz János váradi püspök öntette 1478-ban s a székesegyház védasszonyának tiszteletére Mária nevet adott neki;* a kisebbiknek koronája alatt körülfutó szalagban a négy evangelista neve volt kiöntve s ezek után e két szó: magister Albertus. Ez kétségkivül a harangöntő mester neve.* Ez utóbbi harangok egyike, de hogy melyik? az meg nem határozható, negyven mázsát nyomott.*
«In hac (turri) sunt tres campanć; duć mediocres, tertia vero minor. In altera turri ... habentur ... duć campanć maiores: una est unius cubiti seu orgić lata, altera paulo minor.» 1600-iki váradi leltár i. h.
E munka I. kötete 314. l.
Miskolczy I. tudósitása, ki csak ezen egyik toronyban fordult meg; a másik torony harangjairól nem is ir. Az ő mérése szerint: «Campanć maioris interior ambitus seu circumferentia lata 18. palmorum et quinque digitorum ... minoris interior circumferentia 17. palmorum, exterior 23. cum inscriptione: Lucas. Marcus. Mateus. Joannes. magister Albertus.» Schedius L: Zeitschrift von und für Ungern. 1804. évf. 89. l.
Szalárdi krónikája. Ujabb nemzeti könyvtár. Második folyam. 34. l. – Ama már elavult közmondás: «Nem ugy korog az orrod, mint a váradi harang» a fentebbi harangok melyikére vonatkozott s tulajdonképen mit jelentett? ma már alig határozható meg; valószinű is, hogy a közmondás eredetileg máskép hangzott.
A két nyugati toronyból tehát összesen öt harangot ismerünk, de eredetileg ezekben is több lehetett, s mig a keleti két torony állt, kétségkivül azok sem voltak harangok nélkül. Ezekről azonban semmi tudósításunk eddigelé; de bizonyos, hogy a középkorban többet harangoztak, mint napjainkban, a harangok is számosabbak valának: azért találjuk az egyházaknál a harangozók egész seregét.*
E munka I. kötete 148. l.
76A nagyobb harangok tornyában, tehát az éjszak-nyugatiban, mely inkább a vár közepén, s a főkapuhoz, valamint a tulajdonképeni városhoz is legközelebb emelkedett, – állt az óra, mely, minthogy a nagyobb harangok mellett említtetik,* kétségkivül ütő szerkezettel s a torony külső falán mutató-táblával is birt, amilyen toronyórák már a XV-ik században hazánkban is léteztek. Mikor nyerte székesegyházunk ezen szerelvényét, mely annál költségesebb volt, minthogy kezelése vagy javítása végett, az órások nagy ritkasága miatt, külön mestert kellett tartani vagy messze földről hozatni? adatok hiányában meg nem határozható; de midőn 1487-ben már az esztergomi érseki palotán is találunk órát:* alig lehetséges, hogy legalább ugyanakkor Szent-László váradi egyházának is ne lett volna órája.
Schedius L: Zeitschrift 1804. évf. 89. l.
Br. Nyáry A: A modenai Hyppolit-codexek. Századok. 1874. évf. 5. l.
A gépies szerkezetü órák előtt, mint mindenütt, ugy kétségkivül Váradon is, napórát használtak, melynek egyik érdekes példánya még ma is látható a zemplénmegyei Gálszécs plébánia-egyházán 1899 (1499) évszámmal.*
Czobor B: Egyházművészeti lap. 1880. évf. 248. l.
I.
«Regestum Vestium Sacerdotalium et infularum, Stolarumque et id genus aliarum, quć in arce Echied hactenus exstiterunt, iam prćsentibus Generosis et Egregys Dnis nimirum Gabriele Pernieszi de Osztophan Sacr. Cćsar. Regićque Mattis Arcis et Praesidy Echjed Capitaneo supremo, et Joanne Bessenyey delegato Comissario, nec non Reverendo et Clarissimo Viro Dno Joanne Cegledi Pastore Ecclić Echjedien. Prćsente item duobus Castellanis inprimis Benedicto Czokniaj, et Sigismundo Possaj; Duceque militum Pedestris ordinis Thoma nimirum Choruasio et Thoma Gebej, Laurentioque literato Theremi Vice Prouisore et alys quibusdam Prćsentibus et descriptarum et obsignatarum ordo et numerus sic sequitur. Anno Domini 1615. Prima die Mensis February.
«A publikán színű öltönyök – fejtegeti Czobor B. – gyakran előfordulnak a XVI–XVII. századbeli leltárakban. Ezen adatunk egyike a legérdekesebbeknek, mert a «publikán» szín a «zöld» jelzővel kapcsolatosan bizonyítja, hogy az a zöldszínnek volt bizonyos válfaja. Egyébiránt itt meg kell említenünk azt is, hogy mit neveztek e korban publikán-nak? A régi leltárak adataiből kivehető, hogy a publikán név alatt madarat értettek. Igy Tatay István hagyatékának 1607-ben, január 24-én kelt jegyzékében olvassuk: «Egy skatulyában három gyermeknek való bokréta gyöngyös publikán toll az egyikben.» (Radvánszky, II. köt. 125. l.) Károlyi Kata, losonczi Bánffy Istvánné hozományának 1595. február 26-án kelt összeirásában következő ide vágó adatra találunk: «egy függő puplikan formaiu kynek az mellyeben Safill az kerületeiben Rubintok és Gemantok vadnak fl. 150.» (Radvánszky-nál u. o. 76. lap.) E leirás egy pendeloque-ra vonatkozik, mely rubintok- és gyémántokkal körített publikán madarat ábrázolt, mellén saphirkővel; értékét 150 frtra becsülte a jegyzék készítője. Szenczi Molnár Albert szótárában (Heidelberg, 1621. 262. lap) a publikán «Pelicanus, Pstittacus»-nak van fordítva. Meg kell jegyeznünk, hogy a pelikán madár alatt akkortájt a kajdácsot vagy papagályt is értették, melynek, s nem az előbbinek volt zöld színü tolla. Mindezekből kitetszik, hogy a publikán-szín, a papagály zöld színét, mely a sárgásba játszik, jelenti.
Töczöt = tüzött, azaz arany fonállal hímzett.
A hímzett szent képek dalmatikánkat az értékesebbek közé emelik. Megjegyezzük, hogy a latinból kölcsönzött s magyarosan irt «dalmatika» szó sokkal jobb, mint a Lonovics által használt «dolma» elnevezés, melyet, jobb magyar szó hiányában, többen felkaptak. Inkább tartsuk meg a helyes idegent, mint rossz újat készítsünk!
E dalmatika fekete virágos bársonyból készült levén, a virágok vagy metszve, vagy benyomtatva lehettek rajta. Templomi öltözékeinken kivül különösen az előkelő nők ruhái készültek ilynemü virágos bársonyszövetből. Károlyi Kata 1595-ben viselt egy fekete nyomtatott és egy vörös virágos nyomtatott bársony szoknyát. (Radvánszky id. mű. I. köt. 170. lap.)
A vont aranyra nézve v. ö. Egyházművészeti lap. II. 18. l. 23. jegyz. Érdekes adat, mely szerint a mai nap csak casuláink hátán használt keresztidomot a XVII. század elején még a dalmatikákon is alkalmazták. Ezen dalmatikán értékes volt a kereszt, mert vont aranyszálakból hímzett vala.
III. Ez is azon forma.*
Más szóval a II. számú dalmatika párja.
IV. Ismet ezis azon forma kereszt rajta és kepek.*
Szintén aranyfonállal készült kereszt van rajta, s ezen kivül hímzett képek.
78V. Egy zöld barsony Dalmatika.*
Valószínüleg egészen síma bársony dalmatikát kell itt értenünk, mert virágokról, hímzésről nem tesz a leltár készítője említést.
A szederjes szín tudvalevőleg a kék és vörös bizonyos vegyülete, s így a bíbornak (i. h. 19. lap, 24. sz. jegyzet) egyik neme. Hogy a szederjes szín alatt csakugyan a régi értelemben vett bíbort kell értenünk, kitünik Zaberdini Horváth Mátyás és testvére Kata, Károlyi Mihályné közt végbement osztály 1579. évi május 26-án kelt leveléből, melynek magyar eredetijét ugyanazon évben a jászói convent fordította latinra. Itt fordul elő a «szederyes athlacz», latin nyelven «ex athlasio punicei coloris» alakban (v. ö. Radvánszky, id. mű, II. köt. 35. lap.)
Mig az I. számu drága dalmatikáról egyszerüen azt jegyezte meg a leltár szerkesztője, hogy «szentek képei vannak rajta»: addig a szóban levőt már pontosabban körülirja, hogy a bold. Szűz képe van – magától érthetőleg – hímezve rajta. Érdekes példa a «Patrona Hungarić» kiváló tiszteletére.
VII. Item egy zöld barsony Dalmatika kepek vadnak az aljan.*
E sima zöld bársony dalmatika alján említ a leltár irója képeket. Alig tarthatnók helyesnek e szövegezést, ha itt – mint fentebb – szentek képeit kellene értenünk, mert példátlanul állana e dalmatika, melyen az illető művész hímzési térül egyedül az öltöny alját használta volna föl. Nézetünk szerint alig csalódunk, ha e képek alatt a donatorok czímereit sejtjük, melyek az egyházi öltönyök alsó részén szoktak hímezve előfordulni.
VIII. Egy veres viragos* Dalmatika kepek vadnak rajta.
Itt a «vörös virágos» jelző az anyag elhallgatásával, ugy látszik a selyemre vonatkozik, mert ha egyéb kelméből lett volna, a leltár készítője bizonynyal fölemlíti vala.
IX. Veres viragos Dalmatika kepek vadnak rajta.*
Leirása egészen egyezik a VIII. számuéval s igy alighanem párja volt.
A virágos bársonyra v. ö. 4. sz. jegyzetünket.
Ezen arany kereszt valószinűleg hímzett volt, még pedig miután nincs kitéve a «vont» jelző, hihető, hogy – mint az eddigi képekről is sejtjük – az úgynevezett lemez-hímzés (Plattstich, broderie en point-laz) neméhez tartozott, melynél a kép nem magára a szövetre, hanem egyes durvább vászondarabokra volt hímezve, melyeket azután aranyszálakkal (Goldfäden) befoglalva erősítettek a selyem vagy bársony szövetre. A középkorból fönmaradt egyházi öltönyeink műkincsei között több ily hímzésű casula található. Ez az oka, hogy a szövet elrongyollódása esetén a hímzett vászondarabokat más öltönyre tehették át, s igy sokszor multszázadi, sőt egészen modern szabásu casulákon is középkori hímzéseket találunk.
XI. Egy fekete barsony arany kereszt raita.*
Itt szintén külön vászon-lemezre hímzett keresztet kell sejtenünk, mely aranyszálakból levén, nagyobb értéket képviselt
XII. Zöld sima* barsony Dalmatika.
A «sima» jelző kétségtelenül a 8. sz jegyzetben adott érteményre vall. Leltárunk szerkesztője több helyütt nem tette ki e jelzőt, de hogy ezen esetekben diszítés nélküli, sima szövetet kell értenünk, mutatja az egyéb körülirások elhagyása, melyek a szövet mintájára (virágos, nyomtatott stb.), vagy pedig a szövet hímzésére vonatkozva, leltárunkban sok helyütt előfordulnak.
A «kamuka» kifejezést illetőleg az i. 19. l. 28. sz. jegyzetére utalunk. Megjegyzendőnek véljük, hogy B. Radvánszky nézete, mely szerint nehéz virágos selymet (id. mű I. köt. 172. lap) ért alatta, nem zárja ki magyarázatunkat, mely nyelvészeti adatokra támaszkodva, a selyemszálakat juhteve szőrrel vegyítve feltételezi. Érdekes azt is tudni, hogy ez egyszínü virágos kamukánál a virágokat a szálak forgatása által idézték elő.
Az anyag elhallgatása, selyemszálakból hímzett keresztre utal.
X4. Item egy veres atlacz* Dalmatika vont arany kereszt rajta.
Ezen szövet anyagát eléggé ismerjük ma is. Az XVI–XVII. századokban igen kedvelték s széltében használták egyházi és házi öltönyökre. Árát illetőleg megjegyezzük, hogy olcsóbb volt ez, mint a bársony és a kamuka. (V. ö. Radvánszky, id. mű I. köt. 176. lap: 1620-ban Bécsben egy szoknyára való 14 rőf baraczkvirág színü virágos atlasz, rőfjét 4 forint 25 denárba számítván 59 forint 50 denárba került).
X5. Fekete virágos barsony arany kereszt rajta.
X6. Egy szek fü szin* viragos barsony Dalmatika vont arani kereszt rajta.
A «szegfű szín» elnevezés alatt épen úgy, mint a «bíbor» névnél említők, egész sorát lehet értenünk a színárnyalatoknak. Jelen esetben azonban, miután egyházi öltönyökről van szó, melyek csak liturgicus színekben készülhettek, csupán a tüzes vörös, vagy – az alábbi 31. szám alatt következő – égszínkéket érthetjük alatta. Egyébiránt megjegyezzük, hogy a szekfűszín szövetek igen kedveltek voltak.
X7. Mas szek fü szin aranias* Dalmatika.
Valószinüleg aranyszálakkal hímzett virágos dalmatikáról van itt szó, melynek anyaga bársony lehetett, s csak azért nem jegyezte föl ezt leltárunk készítője, mert a közvetlen előtte fölsorolt dalmatika szintén bársonyból, még pedig a szóban levővel egyenlő szegfűszín bársonyból készült vala.
V. ö. a fönnebbi 9. sz. jegyzetet.
Arany hímzetű képei, a fönebb leirt VI. számu, szintén szederjes és hímzett dalmatikánál becsesebbé teszik.
Az «ismét» szócska a latin «item» fordítása, mely nem vonatkozik egyébre, mint az elősorolási számra. Ez világosan kitűnik jelen esetben is, mivel ily tárgyu tétel még nem fordult elő eddig leltárunkban.
Kinek ne tünnék föl az «öltözet» kifejezés ezen esetben, midőn nem személyről, de tárgyról, még pedig templomi butorról van szó? Ennek kellő magyarázására fel kell említenünk e korszak uralkodó szokását, mely szerint a lakó szobák és termek falait szőnyegekkel és egyéb drága szövetekkel egészen bevonták, egyszóval felöltöztették. Bethlen István fejedelem 1646-ban kelt végrendeletében igen találóan «ház-öltözék»-nek nevezi azon kárpitokat és szöveteket, melyeket örököseinek hagyott (v. ö. Radvánszky id. mű, III. köt. 280–286., 290. lapok). A templomok sem képeztek kivételt, sőt talán mondhatjuk, hogy ezek falainak felöltöztetése sokkal régibb, mint a most említett profán szobáké. Nagyobb ünnepek alkalmával a szentély falait, sőt a szentélyszékek hátfalait (dorsalia) biblikus képkörökkel beszőtt szőnyegekkel ékesítették. Itt-ott székesegyházainkban és nagyobb városi templomainkban ma is divatban van a szentélyszékek és a templom hajójában levő első nehány sor padok térdeplő részét, az ünnepek színei szerint, vörös vagy kék posztóval bevonni. Az oltárt, mint a templom leglényegesebb butorát, nevezetesen annak homloklapját (tumba) bizonyos ünnepeken szintén be szokták vonni drága kelmékkel, szőnyegekkel stb., mely szövetek régi magyar leltárainkban – mint jelen esetben is – «oltárra való» vagy «oltár elejben való öltözet» név alatt szoktak előfordulni.
Ezen «öltözetek» a latin leltárakban «antipendium, tabula» nevek alatt ismeretesek s mintegy későbbi alakjait képezik azon vert arany s ezüst domborműves tábláknak, melyek drágakövekkel ékítve, nagy kincset képviselnek. Ilyenek vannak még mai a velenczei sz. Márk, a milanói sz. Ámbrus-templomokban (u. n. «Palla ďoro»-k) s a hajdani baseli dómé, jelenleg a párisi Cluny-muzeum kincsei között öriztetik. Elefántcsontból faragott példányokról is szólnak emlékeink. Igy pl. a pannonhalmi anyamonostor műkincsei között, melyek II. József császár rendeletére mesés potom áron elárvereztettek, az 1804-ki leltár említ egy ily remek példányt, mely egy öl hosszú és három láb széles volt s a Megváltó élettörténetét ábrázolta faragott műben. Valaha 40,000 forintra becsülték: József császár hivatalos becsüsei pedig 20 forintra! – Meg kell jegyeznünk még azt is, hogy az «antipendium» latin műkifejezést «oltár-elő» névvel jelöltük eddig nyelvünkön; azt hisszük, a régi körülirás: «oltár elé való öltözet» vagy rövidebben «oltár-öltözet» még ma is zamatosabb magyar kifejezés és inkább ajánlható.
20. Egy oltar eleibe valo szederjes tarka öltözet.*
Ezen antipendium szederjes és tarka szinűnek valószinűleg azért neveztetik, mert más színü virágokkal van ékítve.
21. Egi sima zöld barsony oltar elejben valo.*
Harmadik antipendiumunk leirásánál elhagyja a leltár szerkesztője az «öltözet» kifejezést, mert fönebb már kettőt nevezett meg e régi magyar zamatú műszóval.
8122. Ismet egi szederjes viragos kamuka kamsa, cziuklias.*
E «csuklyás kámzsa» alatt nem érthetünk egyebet a mai pluviale-nál. A ki egyszer az egyházi paramentumok fejlődését ismeri, tudni fogja, hogy a pluviale – mint neve is gyaníttatja – nem volt más, mint egyházi esőköpeny. Nevezetesen azon functiók alkalmával, melyek Isten szabad ege alatt mennek ma is végbe (u. m. temetés, körmenetek, harang-, kereszt-, búza- és tűzszentelés stb.) használta a pap a csuklyával ellátott pluvialét. Hova lett a csuklya azóta ezen öltönyeinkről? Amint kiment a divatból a csuklya felhuzása a pap fejére, hogy azt széltől és esőtől óvja, az értelmetlen egyházi öltönykészítők a csuklyát lebocsájtották a pluviale közepén, a pap derekán alul egy, formájából egészen kivetkőztetett pajzs idomában, s hogy még kevésbbé legyen érthetővé ősi rendeltetése, csúcsára egy rengeteg bojtot akasztottak! Ki ismer ma e palástokban a régi csuklyás pluviale-kre? Pedig ily régi idomu példányok még maig vannak a külföldi székesegyházak kincstáraiban. Igy pl. szépek és nagyérdeküek a danzigi Mária-egyház hasonló műdarabjai (v. ö. Hinz, die Schatzkammer der Marien-Kirche zu Danzig, 1870., V–VI. táb. és 28. lap), melyek már nem tették ugyan az esőköpeny szolgálatait, de azért a csuklya idoma eredeti alakjában fordul rajtok elő, bár szabásuknál fogva már nem húzhatók föl a fejre. A ma is használatban levő pluvialéknál a czéltalan pajzsot mellőznünk, s helyette legalább historiai reminiscentis gyanánt a csuklya idomra szabott szövetet régi helyére vissza kellene helyeznünk.
23. Ismet egy fejer viragos vont arany keresztes kamuka.*
Szintén csuklyás palást, de már nem egyszerű, hanem virágos kamukából és vont aranykereszttel ékítve, a drágább öltönyök közül való.
24. Egy oltar elejben valo szederjes vont aranial tarkazott barson.
Hogy e «galléros» kámzsa szintén pluviale, kétségtelen. A csuklya helyett már annak gallér idomu utódját ismerteti meg velünk a leltár készítője, mert a rajta elő nem forduló csuklyát meg sem emlitve, egyszerűen «gallérosnak» nevezi.
A «czafrang» alatt a mai rojtokat értjük. A pluvialék csuklya idomra vágott szövetének szélén már a középkorban használtak drága arany- és selyemrojtokat.
26. Mas azon forma.*
Nem párja ugyan, de a 25. számuhoz hasonló pluviale.
Giöngiös feszölet = gyöngyökkel hímzett feszület.
Ugy látszik fölösleges szó. A feszület vagy a fönebb (15. sz. jegyzet) említett alakban, t. i.: vászonlapra hímezve, más szövetre nem alkalmazva lehetett; vagy ha a «vagyon» szó a leltárban ismételten előforduló «rajta» szócskával volna kiegészítendő (?), akkor csakis galléros pluvialét érthetnénk itt, mert a fönebb 25. és 26. számok alatt azokról volt szó.
8228. Egy Szek fü szin Dalmatika keskeny arany prem* rajta.
Arany prém = arany paszománt. Igen sokszor előfordul a leltárakban.
29. Egj oltar elejben valo fejer ornamentum.*
Az «ornamentum» szó a magyar «öltözet» helyett áll itt, mintegy ezen szövetek rendeltetését, mely az oltár diszítésére czélzó, fejezve ki általa.
30. Vgian oltar elejben valo atlacz.
31. Egi egh szin* atlacz kamsa.
Az égszín = világos-kék. Ezen színü egyházi paramentumok és öltönyök a bold. Szűz (Regina Cśli) ünnepein használtattak a középkorban. (V. ö. Bock, Geschichte der liturgischen Gewänder des Mittelalters. 1859–1872. II. köt. 252. lap.
32. Egy fejer kamuka kamsa.
33. Egi zöld barsony Dalmatika kin vont arany kereszt vagion.
34. Egi fejer Dalmatika vont arany kereszt rajta.
35. Egi kek* barsony Dalmatika vont arany kereszt rajta.
Itt a «kék» szín alatt, a szigoruan liturgicus viola-színüek helyett, abusus gyanánt ma is széltiben használt közönséges sötét-kéket kell értenünk, melynek szaporítása ujabb megrendelések alkalmából, épen nem helyeselhető.
36. Ismet egi fejer kamuka mente.*
Kérdezhetné valaki, hogyan kerül elő az egyházi öltönyök közt a mente? Igen egyszerüen. A díszmentéket egyes ünnepélyek alkalmával, mint pl. körmeneteknél, nemcsak a középkorban és a későbbi XVI–XVII. századokban használták, de még ma is némely városi plébániatemplomok- és székesegyházaknál használják. Igy pl. a Székesfehérvártt az úrnapi körmenet alkalmával hat ifju, magyar öltönyben és a templomban e czélra őrzött egyforma szabásu fehér prémes, arany sujtásos vörös színü mentében veszi két oldalt a baldachint körül, kezökben égő gertyával. Ily rendeltetésüek lehettek a leltárunkban előforduló menték is.
Csonka uyu = csonka ujju, oly mente, melynek ujja vagy szabásánál rövid, vagy pedig idő viszontagságai folytán csonka volt.
E másik mente ugy látszik szintén fehér volt, mint az előbbi, mert különben színéről is tett volna említést a leltár irója.
38. Egi fejer viragos kamsa.
39. Egi zöld Dalmatika, kamuka, arany kereszt rajta.
40. Egy veres viragos barson Dalmatika aranias feszölet* rajta.
Aranynyal hímzett feszülettel diszített dalmatika, mint a X. számu bársony; lehet hogy épen annak párja, mert az is veres virágos bársony szövetből készült volt.
41. Item egy Dalmatika aranias viragos veres barsony.
42. Egy oltar elejben valo fejer aranias kamuka.
A vont ezüstről már a nagy-kállai kincsek közt megemlékeztünk (Egyházművészeti lap II. 18. l. 23. j.) B. Radvánszky a vont ezüstöt 1579-ben találta először említve, Horváth Gáspár ezüst és arany marhái között (v. ö. id. mű I. köt. 167. lap), melyeket Thaly Kálmán közölt, nevezetesen a 8-ik ládában létező utolsó tárgy gyanánt említtetik: «Ittem egi darab vont ezüst tabit» (id. mű, II. köt. 32. lap). A vont ezüst kelme ára közel állott a drága vont aranyéhoz. 1612-ben Thurzó Borbála részére Bécsben rőfjét szoknyára valónak 23 frtért vásárolták, s igy a 183/4 rőf, nem kevesebb mint 428 frt és 70 denárba került (u. o. 151. lap).
A «czemölet» vagy «tsemelet» régi leltáraink szerint a kamuka egy neme, melyben a teveszőr túlnyomó s a selyem kevés, mely okból pl. az 1627-iki árszabás a csömölyét-et az olcsó selyem szövetek közt sorolja fel (v. ö. Magyar Tört. Tár. 18. köt. 209. lap). Már volt alkalmunk említeni (19. lap, 28. sz. jegyzet), hogy mai nap is némely vidéken a régi «csemelet» nevén ismerik az ily kevert teveszőr- és selyemből szőtt kelméket. Leltárunk e tétele alatt szintén oltár elé való, vont ezüsttel ékített csemelet-szövetü öltözetet kell értenünk.
44. Egy veres viragos czemölet* oltár elejben valo.
E csemelet virágai a szálak forgatása által jöttek létre.
45. Egy viragos atlacz kamsa.*
A «kámzsa» szó alatt kétségtelenül a csuklyás palást, vagyis a mai pluviale értendő. A csuklyáról azért nem teszen említést külön a leltár készítője, mert a «kámzsa» elnevezés magában foglalja annak lényegét, a csuklyát. Hasonló név alatt alább is több ízben említtetik ezen egyházi öltöny (v. ö. 67., 68., 69., 71. stb. tételeket): mig fönnebb, ha palástnak neveztetett, mindig hozzá tette az iró, hogy csuklyás; vagy pedig (alább a 2. ládában található öltözetek közt fordul elő a 3. sz. a.) egyszerűen fölemlíti, hogy «Palast, kin kamsa (azaz csuklya) is vagion».
46. Ismet egy fekete atlacz mente.*
Leltárunk harmadik mentéje. Fekete színben az első.
47. Egi zöld barsony mente.*
A negyedik mente. Zöld színben az első.
48. Egi zöld barsony oltar elejben valo.
49. Egy oltar elejben valo veres atlacz.
50. Egy fejer kamuka mente.*
Ötödik mente. Fehér-színű már fordult elő fönebb (36. sz. alatt).
51. Item egi zöld kamuka Dalmatika arany kereszt rajta.
A narancs- (máskép aranysárga) színü egyházi öltönyökre nézve megjegyzendő, hogy mint az arany-szín helyettesítői, bármily liturgicus színü öltöny helyett használhatók voltak s napjainkban is meg van e kivétel engedve a szegényebb templomoknak és hittérítőknek.
«A csuklyás papi öltözet» alatt kétségtelenül pluvialét kell értenünk.
8453. Egy veres viragos papi öltöny barsony.
54. Aranias fejer kamuka.
55. Egy Narancz szino barsony Dalmatika.
56. Egy fejer kamuka Dalmatika vont arani kereszt rajta.
57. Egy veres viragos kamuka.
58. Item egy fejer kamuka Dalmatika, vont arani kereszt rajta.
59. Ismet egy fejer viragos Dalmatika, kamuka.
60. Egy veres viragos barsony oltar elejben valo.
61. Egi Sarga viragos vont arani Dalmatika arani keresztes es aranias boglarkak* vadnak rajta.
A boglárkák alatt a dalmatikák aranyozott, ezüst- vagy már érczlemezekből készült díszes gombocskáit értjük, melyek a középkorban s a XVI. és XVII. századokban is elő szoktak fordulni a dalmatikán. (V. ö. Bock, id. mű, II. köt. 100. lap, VII. táb. I.) Ezen, néha igen csinos müvezetü áttört boglárokhoz erősítették a díszes bojtokat.
62. Fejer kamuka Dalmatika arany kereszt rajta.
63. Egy fejer kamuka viragos Dalmatika.
64. Egy viragos Tabit* oltar elejben valo.
A «tabit» B. Radvánszky szerint a szövet egy neme volt, melyet profán ruhák anyagául is használtak. (V. ö. id. mű, I. köt. 179. lap), Szenczi Molnár Albert szótárának fönebb (1. sz. jegyzet) hivatolt kiadásában magyarázatát nem találjuk; de a Czuczor-Fogarasi-féle szótárban (VI. köt., 5. lap) következő felvilágosítást nyerünk felőle: «Tábit, habos selyem szövet. Párizpápainál: sericum undulatum. Szabó Dávidnál: habos csemelet. Elavult s idegen eredetü szó. Faludinál: tábat. Francziául: tapis. Heyse szerint: Gewässerter Doppeltaffet, Silbermohr, a persa utabi szóból, mely szerinte annyi mint Kostbarer Seidenstoff ».
65. Ismet egy veres oltar elejben valo keskeny barsony.
66. Ismet egi kek kamuka Dalmatika kin vont arany kereszt vagion.
67. Egi Zöld atlacz kamsa aranias.*
Ezen, zöld atlaszból készült kámzsa, mint fönebb (47. sz. jegyzet) megjegyeztük, nem más, mint csuklyás pluviale.
68. Egi fejer kamuka kamsa.
69. Egi test szin* kamsa aranias.
A «test-szín»-re már nem mondhatjuk azt, hogy a liturgicus szabályoknak megfelelő. Abusus volt azok használata épen ugy, mint ma néhol a kolduló szerzetesek és falusi templomok egyházi öltönyei között a rikítóbbnál rikítóbb színü, összevissza zagyvált miseruhák és egyéb egyházi ruhák, melyeket kritika nélkül elfogadnak a lelkészek és az egyház csak a szegénység czímén tűri használatukat.
8570. Viragos aranias kek atlacz.*
T. i. kámzsa, mert az előtte és utána való darab szintén kámzsa.
71. Fejer aranias kamuka kamsa.
72. Aranias veres viragos barsony.*
Ez is kámzsa, azaz csuklyás pluviale.
73. Egy veres viragos kamsa.
74. Fejer vont ezüstös* oltar elejben valo.
A «vont ezüst» (v. ö. 44. sz. jegyzet) ezúttal fordul elő másodszor leltárunkban, s most is oltár elé való öltözet említtetik e drága szövetből.
75. Egy veres atlacz oltar elejben valo.
76. Egy fejer viragos kamuka oltar elejben valo.
77. Egy fejer oltar elejben valo aranias kamuka.
78. Ismet egy veres viragos aranias barsony, fekete barsony kereszt rajta.*
Fekete bársony kereszttel diszített szövetünk szintén oltár elé való öltözet.
79. Sarga* viragos vont arany Dalmatika.
Sárga (t. i. színü selyem) virágos alapon, vont arany szövetü dalmatikáról van itt szó.
80. Fejer kamuka aranias virágos, oltar elejben való.
81. Egy fekete aranias barsony kamsa.
82. Egy viragos vont arany Dalmatika.
83. Veres kamuka Dalmatika.
84. Fejer kamuka Dalmatika arany keresztes.
85. Egy oltar elejben valo fejer aranias kamuka.
A «sima» kifejezés jelenti, hogy a veres atlasz nem volt virágokkal beszőve.
Az «arany feszület» alatt nyilván aranyszálakkal vászonlapra hímzett s csak azután a veres színü síma atlasz szövetü dalmatikára felvarrott ékességet kell értenünk, miként azt már fönnebb (15. sz. jegyzet) említettük.
Az Masodik ladaban az kik vadnak..
1. Egy veres vont arany Dalmatika, vont arany kereszt raita.
2. Egy fejer viragos vont arany mente.
3. Ismet egy emelt virago* vont arany Palast, kin kamsa is vagion.
Az «emelt virágu» kifejezés alatt a magas, domborhímzést érthette leltárunk irója és igy e vont arany pluviale egyike lehetett a legjelesebb műdaraboknak. Emelt virágu palástról emlékezik meg a leltár irója alább, a harmadik ládában felsorolt tárgyak közt, 18. sz. alatt.
864. Egy szederjes aranias barsony czonka uyu mente.
5. Item egy fejer viragos vont aranias kamuka, arany kereszt raita.
6. Azon forma vont arany keresztes.
7. Egy vont arany cziuklias Palast igen draga marha.*
A «marha» szó tősgyökeres régi magyar kifejezés, itt ma megfelel neki a «jószág».
8. Egy veres viragos barsony Dalmatika.
9. Ismet egy emelt virágo vont arany Dalmatika, igen szep.
10. Egy viragos aranias fejer kamuka mente.
11. Ismet egy oltar elejben való veres viragos aranjas barsony.
«Tündöklő»-nek a régi leltárak azon szöveteket nevezik, melyek a világosság felé fordítva, bizonyos színt játszottak (v. ö. b. Radvánszky, «Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században», I. köt. 172. lap.) Jelen esetben vont arany dalmatikánk kék színbe játszott, s ezért mondja leltárunk, hogy «kékkel tündöklő».
Itt-ott gyöngyökkel kivarrva. Ellentétben a «gyöngyös feszölet» és hasonló kitételekkel, melyek apró gyöngyszemekből hímzett műdarabok voltak: mig e leirás csupán a szórványosan alkalmazott gyöngyöket jelenti.
13. Egy veres viragos vont arany mente, emelt virago szep.*
Egyike lehetett a leltár legszebb műdarabjainak, mely okból a «szép» jelzőt nem hagyta el az iró.
14. Egy zöld barsony Palast, cziuklias.
15. Egy szederjes sima barsony Dalmatika, vont arany kereszt rajta.
16. Egy kek feketeuel* es vont arannial valo Dalmatika.
Kék feketével» = kékbe játszó feketével, azaz oly kékbe játszó fekete színü dalmatika, mely vont aranynyal ékítve a gyászszertartásoknál használtatott.
17. Fejer viragos kamuka, oltár elejben valo.
18. Egy veres viragos aranias barsony mente.
19. Egy veres viragos aranias kamuka Palast, cziuklias.
20. Ismet egy veres feketeuel tündöklő* barsony mente.
Fekete színbe játszó vörös bársonymente.
21. Item egy veres viragos aranias mente ki igen szep.
8722. Egy veres feketeuel tündöklő* barsony mente.
A 20. számuval egyező leirás miatt, ennek párja lehetett.
23. Egy veres viragos barsony Dalmatika vont aranykeresztes es gjöngiös.
24. Oltar elejben valo fejer vont arany öltözet.
25. Egy kek viragos vont arany kamuka,* kek giöngiös feszölet raita.
T. i. oltár elé való öltözet, mint a 24. szám alatt említtetik.
A «lepedő» kitétel alatt a fehér oltár-abroszt kell értenünk. Mindkét elnevezésnek megvan a maga jogosultsága. Lepedőnek nevezhető, mert a Krisztus urunk koporsójában eltemetésekor használt gyolcskendőket (linteamenta) jelképezi; de abrosznak is mondható, mert az utolsó vacsora emlékére alapított mennyei eledel consecratiója megy végbe fölötte, mint az Úr asztalán.
«Széle aranyos» = vont aranynyal szegélyezett.
27. Veres aranias barsony Palast.*
E palástnál nem említtetik a kámzsa, vagy csuklya, ennélfogva valószínüleg ha volt rajta egykor, bizonyára leveszett róla. Leltárunk lelkiismeretes irója figyelmét az ily apróságok sem kerülték ki.
28. Egy kek, feketeuel és vont arannial tündöklő Dalmatika, arany keresztes.
29. Egy oltar elejben valo vont aranias Perem.*
Itt – tekintettel a közvetlen utána, 30. sz. alatt leirt tárgyra – nyilván csak az oltár-öltözet keretéül szolgáló vont aranyos prémet, más szóval paszomántot lehet értenünk.
30. Egy darab töczöt vont arany, Dalmatikara valo Perem.*
A dalmatikára való tűzött (= hímzett) vont arany prém, a 29. sz. tárgygyal együtt már anyagánál fogva értéket képviselhetett, de sőt jelen esetben művészi becse is volt, mert himezett vala.
31. Egy oltar elejben valo öltözet, kinek az ket resze* fejer viragos vont arany, veres viragos vont arany.*
Egyike az érdekesebb adatoknak. Az oltár-öltözet «két része» alatt e paramentum elő- és hátlapját érthetjük, melyek más színüek levén, az ünnepek szerint megfordítható volt.
Nevezetesen az egyik fehér virágos vont arany, a másik veres hasonló drága kelméből készült. Ma a szegényebb templomok oltárvánkosai ily szerkezetüek s az ünnepek színei szerint forgathatók.
32. Egy veres viragos barsony mente cziuklias.*
E «csuklyás» bársonymente rendeltetése ismeretlen előttünk.
33. Egy veres viragos vont arany Dalmatika, kin feszölet vagion.
A kevert színekre találó, ismeretes kifejezés.
Mint fönebb (86. lap) a 3. számu jegyzetben említettük, csakhogy e bársony mente fehér és zöld szint játszott, ha a világosság felé fordították.
35. Egy kek sima barsony Palast cziuklias, kin vont arani kereszt vagion.
36. Egy niakra való* es mise mondo ruhahoz* szederjes barsony, giöngjös ezüstös, aranias,* kiben egy kő is vagion.
A «nyakravaló» a «humerale»-ra találóbb kifejezés, mint az ujabban felkapott «vállkendő», mert nem annyira a pap vállait, mint inkább nyakát van hivatva befödni a humerale. A ki az egyházi öltönyök liturgikus fejlődését ismeri, tudni fogja, hogy eredetileg a pap, a fejére húzott kámzsát vonta be vele és csak az «introitus» elmondása után eresztette azt le vállaira. E szokás ma már csak a kámzsás szerzeteseknél maradt fön. Ezek közt is csak a karmeliták és dominikánusok lépnek ki felhuzott kámzsával az oltár elé.
A casulát «misemondó ruhá»-nak nevezi leltárunk. E tétel kétségtelen bizonyíték arra, hogy a leltárunkban felsorolt nagyszámu dalmatikákat nem ismerte félre és nevezte meg hibásan az inventarium irója casula helyett, hanem az ecsedi vár egyházi műkincsei, valóban ritka gazdagságu templomi paramentumokból állottak, melyek közül, leltárunk készülte előtt, a casulákat, valamint több tárgyakat is eleve széthordották.
Szederjes bársonyunk egy casulához és humeraléhez való szövet volt; ez utóbbi nem más, mint a «parura». vagyis szegély (v. ö. Egyházművészeti lap I. köt. 252. lap), mely arany- és ezüstszálakkal, gyöngyökkel ékítve, díszül szolgált. Nem kevésbbé érdekes, hogy e parurát kő is diszítette. Hasonló humeralék a középkorban nagy számmal voltak, melyek emlékét az inventariumok tartották fön. Csak néhány adatot sorolunk itt föl. A budavári plébánia-templom kincsei közt, melyeket 1626-ban Pozsonyból visszaadtak, említtretnek: «Sex Hummeralia gemmata itidem cum telis. Quatuor Humeralia simpliciter gemmata sine telis» (Győri tört. és régészeti füzetek, III. köt. 91. l.); ugyancsak a budavári u. n. Magdolna-templom kincseinek 1526. évi leltárában «Item zwo Leissten auf zway Humeral sein baid mit perlen gehefft, di ain Leissten hat ettlich Stain, werden nit für guet geacht» (Podhraczky, Hist. diplom. urbis Budens. et Pesth. II. köt. 699. lap, a m. n. muzeum kéziratgyüjteményében). A XV. századból, a pozsonyi dóm 1425. évi inventariumának következő adatát idézzük: «humerale similiter de perulis (igy) = perlis» (v. ö. Mittheilungen der k. k. Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale; Wien, II. Jahrg., 1857, 152. lap). Igen érdekes adalékokat tartalmaz a londoni sz. Pál-templom inventariuma, melyből csak kettőt idézünk: «Item, amictus breudatus de auro puro, cum rotellis, et amatistis et perlis. Item amictus cum parura de rubeo sameto breudato cum imaginibus.» (V. ö. Bourassé, Dictionnaire ďarchéologie sacrée. Migne kiadásában, Paris, 1862, I. köt. 202. lap.)
8937. Egy veres viragos Dalmatika aranjas feszölető.
38. Item egy veres aranias barsony emelt virago igen szep Palast,* kinek az ket szeli töczöt vont arany,* és az kamsaian egy üvegh gomb* vagion, mas aranias gombal.
Ezen emelt virágos, vörös aranyos bársony (pluviale) az ecsedi paramentumok közt kiváló helyet foglalhatott el, mert a leltár irója «igen szép»-nek nevezi.
Pluvialénk széle, pereme nem egyszerüen vont aranynyal, de vont arany hímzéssel volt ékítve.
A kámzsán levő üveg (valószinüleg kristály) gomb (pomellum) gyakran előfordul a középkori pluvialékon, a mai bojt helyett; sőt a dalmatikákon is a bojt felső szálainak összetartása czéljából. (V. 5. Bock, Geschichte der liturgischen Gewänder der Mittelalters, II. köt. 100 lap; VII. táb. fig. 1.)
39. Egy veres viragos barsony Dalmatika feszöletes.
40. Egy fejer viragos kamuka Dalmatika arany kereszt raita stolaiaual* eggiöt.
Az első «stóla», mely inventariumunkban előjön. Ez esetben nem casulához tartozó, de egy kamuka dalmatikához való stóla. Leltárunk ezen adata a mellett bizonyít, hogy hajdanta szintén voltak a dalmatikákhoz stólák, de ezek – mint kisebb tárgyak – többnyire elvesztek.
E sárga virágos vont arany dalmatika az egyházi szabványok értelmében minden liturgikus szín helyett használható volt. (V. ö. 84. lap, 56. sz. jegyzet.)
A veres aranyos bársony kereszt, mint betét, előfordul ugyan a régi dalmatikákon és casulákon, de ma mint össze nem tartozó színek együtt alkalmazása tilos.
42. Egy fejer viragos aranjas Dalmatika kin aranias feszölet* vagion.
Ismét egy dalmatika, melyen nemcsak kereszt, de feszület, azaz Megváltónk a kereszten volt hímezve.
43. Egy oltar elejben valo fejer viragos vont arany öltözet.
44. Egy veres viragos kamuka oltar elejben valo.
Leltárunk első albája. Ujolag fölemlítjük itt, hogy inkább tartsuk meg az idegen eredetü, «alba» szót, mintsem az egyházi öltönyökre kevésbbé illő «miseing»-et használjuk.
Két «vége» alatt csakis a nyak számára metszett nyilást és alsó körszélét lehet értenünk.
Valamint alul és fölül, ugy az ujjain is vont arany diszítés a «parurára» emlékeztet. (V. ö. fönnebb 88. lap, 22. sz. jegyzet.)
9046. Ismet egy veres, zöldel tündöklő aranias Palast; cziuklias
47. Ismet egy viragos aranias Dalmatika, kin aranias töczöt feszölet* vagion.
Ismét aranyszálakkal hímzett feszülettel ékesített dalmatika, mint fönnebb a 42. sz. alatt leirt példány.
48. Igen szep veres viragos vont aranjas mente.
49. Zöld sima barsony czuklias Palast.
50. Egy szekfü szin* viragos barsony czuklias.
T. i. palást, mint az előtte, 49. sz. alatt meghatározott pluviale, erre utal a «cziuklias» kitétel is.
51. Egy szederjes sima barsony Dalmatika, arany keresztes.
52. Egy zöld viragos vont arany Dalmatika, kin aranias töczöt kereszt vagion.
53. Egy darab oltar elejben valo veres vont arany öltözet.
54. Egy fejer viragos kamuka cziuklias.
55. Egy aranias tarka barka* Palast.
E palást szövete hasonló lehetett a 2-ik ládában 34. sz. alatt felsorolt (v. ö. 88. lap) mentéhez, melyet a leltár irója szintén «tarka-barka» névvel jelölt.
56. Ismet egy veres viragos vont arany óltar elejben valo öltözet.
57. Egy giöngiös niakra valo.*
Hasonló humeraleról fönnebb (v. ö. 88. lap, 36. sz.) emlékezett a leltár
58. Egy szederjes viragos vont arany Palast kin ket gomb* vagion.
E gombok magyarázatát már fönebb (89. lap, 25. sz. jegyzet) adtuk.
59. Egy niakra valo giöngiös zöld barsony.*
Ismét humerale, zöld bársonyra hímzett gyöngyös parurával.
60. Mas szinten oljan.*
Párja az 59-ik számunak.
61. Egy zöld viragos vont arany Dalmatika, arany keresztes.
62. Egi zöld viragos barsony Dalmatika aranias feszölető.
63. Egy veres viragos barson Dalmatika aranias feszölető.
64. Oltar elejben valo szek fü szin aranias barsony ornamentum.
65. Egy tarka barka aranias Dalmatika kin szederjes feszölet* vagion.
Miután itt arany hímzésről említés nem tétetik, valószinü, hogy e feszület puszta szederjes szinü selyemszálakból volt készítve.
* A fönnebbi 45. sz. alatt hasonló albáról emlékezik a leltár, de az vont aranynyal volt ékítve.
66. Egy Alba kinek az szeli aranias.*
T. i. dalmatika; erről levén a közvetlen előző szám alatt szó.
9167. Ismet egy zöld viragos Dalmatika, vont arany keresztes.
68. Egy szegh fü szin atlacz,* kin töczöt aranias kereszt vagjon.
Angyalok képeivel ékített humerale. V. ö. a 88. lap, 22. sz. jegyzetben közölt adatokat, melyek a londoni sz. Pál-templomra vonatkoznak. Az ily, különösen gyöngyökkel hímzett képes humeralek a ritkább műdarabok közé tartoztak.
69. Egy szederjes atlacz niakra valo, kin giöngiös Angial kepek vadnak.
70. Ismet egy veres viragos kamuka Palast.
71. Egy sarga vont, viragos oltar elejben valo ornamentum.
72. Harom giöngiös niakra valok, kikben kövekis* vadnak.
Drága kövekkel ékített humeralékról a budavári Magdolna-templom inventáriuma emlékezik. V. ö. 88. lap, 22. sz. jegyzet.
73. Egy fejer aranias viragos giöngjös Dalmatika, feszölet rajta.
74. Item egy zöld viragos Dalmatika, kin aranjas töczöt feszölet vagion.
75. Egy oltar elejben vont aranjas szep öltözet.
76. Egy veres viragos vont arany Dalmatika, igen gazdagh.*
Más szóval: igen értékes műdarab.
77. Negy giöngiös niakra valok szepek.
78. Egy aranias fatiolka.*
E fátyol rendeltetése valószinüleg az oltáriszentség befödése volt, midőn az a sz. sírra tétetett.
79. Ismet egy veres viragos aranias barsony Dalmatika, kin aranias feszölet vagjon.
80. Egy szep niakra valo barsony, giöngjös aranjas.
81. Egi fejer kamuka niakra valo, gjöngjös es köves.*
A 72. szám alatt felsorolt három humeraléhoz hasonló.
82. Egy veres vont arany barsony oltar elejben valo, igen gazdagh.
83. Egy veres viragos barsony Dalmatika, kin aranjas töczöt feszölet vagion.
84. Egy veres viragos vont aranias Palast, kin egy gomb* vagion.
E pluvialén csak egy gomb fordul elő, mig az 58. sz. alattin kettő.
85. Egy niakra való, giöngiös.
Az harmadik ladaban az melliek vadnak.
1. Egy zöld aranias viragos atlacz Dalmatika vont arany kereszt raita.
922. Egy oltar körniöl* valo, aranjas szeel, keskeny szabasu.
Ezen keskeny aranyos szövetet ünnepek alkalmával az oltár körül függesztették föl.
3. Egy oltar elejben valo aranjas öltözet.
4. Egy veres oltar elejben valo sima barsony.
5. Egy Narancz szin* aranjas barsony Dalmatika, aranjas feszölet raita.
Narancs színü egyházi öltönyről, az I. ládában levő, 52. sz. alatt felsorolt pluvialéban emlékezett a leltár irója (l. 83. lap), és alább egy hasonló, de egyszerűbb bársony dalmatikáról az 55. sz. alatt.
6. Ismet egy Palast.
7. Item egy veres aranias barsony Palast.
8. Ismet egy veres dufla tafota töczöt arany Premekkel szep igen nagy velum* aki alat Prosuntiot szoktak jarni.
E velum alatt a mai mennyezetet (umbraculum) kell értenünk, mert ilyet körmeneteknél (mint a leltár nevezi: «prosuntiót járni») már a XVII. században használtak volt.
9. Egy sarga emelt, vont arany öltözet, oltar elejben valo.
10. Egy zöld aranias tarka barka Palast.
11. Egy Narancz szin kamuka Palast, belől egh szin* tafotaual bellet.
Égszín kék.
12. Egy darab zöld barsony oltar elejben valo.
13. Ismet egy darab oltari öltözet, kin aranjas Angial kepek* vadnak.
Ezen antipendium leltárunkban az egyetlen, mely képekkel volt ékesítve, még pedig jelen leirás értelmében, e képek aranyszálakkal himezettek voltak.
14. Egy veres aranias viragos barsoni Palast, kin cziuklia vagion.
15. Egy veres barsony fekete emelt virago Palast.
Ezekben feliol hol mi stolak, es egjeb niakra valok es oltari öltözetek vadnak.*
Itt cumulativ számítja elő a leltár irója, a valószínüleg kevésbbé értékes vagy silányabb fentartásu stólákat, humeralékat és antipendiumokat.
Az negiedik ladaban vad ak eggiet mas öltözetek ugimint Stolak niakra valok. Albak es egiebek. Gradualok pedigh numero öt.*
A negyedik láda tartalma szintén cumulativ van elősorolva. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a leltár czímében határozottan említett «infulák» valószinüleg itt a negyedik ládában lehettek elhelyezve az «egyebek» közt, mert az egész inventariumban külön megnevezve nem fordulnak elő. Ugyanitt őriztetett az 5 graduale is.
93Item egy kis Záros ladaban vagion tizen egy rez kelyk* araniasok
Az érczből készült egyházi paramentumok közül mindössze tizenegy rézből készült aranyozott kehelyről emlékezik a leltár, bizonyságául annak, hogy a roppant kincset képező egyházi öltönyökhöz méltó arany és ezüst edényeket már előbb elszállították a várból.
Es egy öregh rez keljnek az laba* aranias.
Leltárunk pontossága mellett szól e tétel, mert a nem teljesen, de csak lábán (talpán) aranyos réz kelyhet, lelkiismeretes jegyzőnk nem számította a többi tizenegy, egészen aranyos réz kehelyhez.
Ismet tizen niolcz rez tanierok* araniasok.
Az itt felsorolt aranyozott réz tányérok alatt vagy a kelyhekhez való patenákat, vagy pedig ezekkel vegyest azon középkori kisebb-nagyobb réztálakat kell értenünk, melyek biblikus tárgyu és symbolikus domborképeket (a bűnbeesés, a kanaani szőllőfürt, angyali üdvözlet, sz. György vitéz, kicsinyeit vérével tápláló pelikán, oroszlánt fojtogató Sámson stb.), valamint rejtélyesnek látszó feliratokat ábrázolnak. E réztálakról behatóan értekezett dr. Rómer Flóris, Archćologiai közlemények. III. köt. 129–138. lap.
Gabriel Pernesz˙ Capitaneus Echidiensis m. p.
Ezek hogi igi legienek enis Cegeltj Janos m. p. tulajdon kezem irasommal es peczietemmel megh. erösitem.
Item, qui subra J. Cegleti.
Czokniai Benedek ecdi fő porcolab m. p.
Sigismondus Possaj Supremus Castellanus arcis ecedensis, m. p. (Mindannyi aláirás mellett ép pecsétek.)
Külsején a levéltári jegy: N° 6° Fas. 151.; vörössel pedig: Fasc. Z. N° 220 s ezen irat czim: † Anno 1615: Tertis die Mensis Febr. Echedj Varabol, kiuitetett paramentomoknak, es egyeb Egyhazi Ornamentomoknak Registroma: etc: Áll összevarrott 3 ívből (6 levél), melyből 1 levél tiszta. – Majláth Béla.» Egyházművészeti lap. II. 105. l.
II.
«Paramentorum corum Catalogus, quś incertum, ad quam olim Ecclesiam pertinuerint.
1. Antipendium ex viridi holoserico, cum subductura subrufa. – – Utitur eo Capella suć Maiestatis Cassoviś.
942. Antipendium ex viridi holoserico lacerum, cum lacera subductura. – – Est in Ecclesia pagi Sebesiensis Domini Generalis.
3. Antipendium simplex variorum colorum, ad rubrum magis inclinans, cum alba subductura. – – In Ecclesia pagi Ossiko Domini Generalis.
4. Antipend. ex holoserico rubro, vetus, scuta aurata habens intexta per totum, cum suffultura nigra. – – In Ecclesia pagi Sebes Dni Generalis.
5. Antipend. ex serico rubro, refertum floribus et scutulis ex auratis filis, presso et elevato opere textis, cum alba suffultura. – – In Capella Regia Cassoviś.
6. Antipend. ex holoserico rubro, cum grandibus scutis ex auratis filis, textis opere presso et elevato, cum subductura subrufa. – – In Capitulo Agriensi Jaszoviś.
7. Antipend. ex rubro holoserico cum alba subductura. – – In pago Bartosfalva dni Generalis.
8. Antipend. ex holoserico rubro, opere presso et elevato textum, es auratis filis, cum subductura cćrulea. – – In Capitulo Agriensi Jaszoviś.
9. Antipend. attritum ex holoserico variorum colorum, cum octo tabulis et suffultura cćrulea. – – In pago Wisk Dni. Generalis.
10. Antipend. longum ex frustis holoserici cinerei coloris et frustis materić textć, ex auratis filis, presso et elevato opere, cum subductura rufa. – – In Capitulo Agriensi Jaszoviś.
11. Antipend. album ex damascena, cum intertextis scutis ex viridi serico et auratis filis, detritum, cum rubea subductura. – – In Sacello Regio Cassoviś.
12. Antipend. album ex damascena, cui intertexta sunt magna scuta ex auratis filis per totum, cum suffultura rufa. – – In Regio Sacello Cassoviś.
13. Antipend. album ex damascena, scutulata auratis filis cum rufa subductura. – – In Szécsény claustro Franciscanorum.
14. Casula ex holoserico Cćruleo, mixto cum stamine ex auratis filis, presso et elevato opere, Cum rufa subductura. Crux a tergo habet B. Virginem cum infante Jesv et duobus sanctis, Infra B. Virginem 95sunt alij duo sancti, acupicti coloribus diversis in aurata textura. – – In Agriensi Capitulo Jaszoviś.
15. Casula alia, similis priori per omnia, Excepto, quod in Cruce sit s. Petrus, ex eius utraque parte est Annuncians Angelus et B. Virgo, Infra s. Petrum sunt duo alij Apostoli. – – In Regio Sacello Cassoviś.
16. Casula ex holoserico cćruleo, attrita, cum subductura subrufa. Crux habet B. Virginem cum infante, supra quam et a lateribus sunt tres Aneli acupicti rudi opere, Infra eos sunt duś Virgines.– – In Agriensi Capitulo Jaszoviś.
17. Casula detrita ex holoserico cćruleo, cum subductura cćrulea. Crux texta est ex auratis filis et vario serico, lata tres digitos. – – Domi in Cista.
18. Casula ex holoserico violaceo, cum subrufa subductura. Crux est ex auratis filis, simpliciter texta, in eius summitate est Purificatio B. Virginis acupicta. In lateribus Annunciatio B. Virginis. Paulo infra sunt alia mysteria B. Virginis, ruditer texta. – – In pago Herknecht (helyesben: Hertnek) Dni Generalis.
19. Casula ex violaceo et rubro serico, detrita. Crux habet B. Virginem cum Jesulo, cum aliquot Virginibus acupictis ad basin Crucis. – – Domi in Cista.
20. Casula ex violaceo holoserico florigero, cum subductura subrufa. Crux habet s. Franciscum, cum duobus fratribus lateralibus. Infra est S. Clara et S. Augustinus acupictus opere simplici. – – In pago Ossiko Dni Generalis.
21. Casula detrita ex holoserico Castenei coloris, cum alba subductura. Crux habet Visitationem B. Virginis, Paulo infra Adorationem trium Regum et alia tria mysteria vitś Christi. – – In pago Sebes Dni. Generalis.
22. Casula detrita ex holoserico Castanei coloris sine Cruce. – – Domi in cista.
23. Casula ex Violaceo holoserico, cum stamine ex auratis filis florigeris, elevato et presso opere textis, cum subductura subrufa. Crux superne habet S. Michćlem Archangelum cum lateralibus Gabriele Archangelo et B. Virgine, Infra sunt S. Jacobus et s. Rochus acupicti simpliciter. – – Domi in cista. 96
24. Casula detrita ex Cćruleo holoserico, cum stamine ex auratis filis per totum, elevato et presso opere texta, cum alba suffultura. Crux est ex fimbria aurata unius circiter digiti latitudine. – – Demi in cista.
25. Casula Viridis ex serico Atlasz, cum subductura subrufa. Crux habet simplici opere Christum, vulnera ostentantem sua, cum lateralibus Angelis duobus, Infra habet alios duos sanctos. – – In Capitulo Agriensi Jaszoviś.
26. Casula Viridis ex damascena, cum subductura cćrulea attrita. Crux habet s. Paulum cum flosculis, simpliciter acupictis circumquaquc. – – In pago Wisk Dni. Generalis.
27. Casula Viridis ex Damascena, scutatim texta argenteis filis per totum. Crux est ex holoserico violaceo, cui intertexta sunt fila aurata, presso et elevato opere. – – In pago Sebes Dni. Generalis.
28. Casula Viridis ex Damascena, cum subductura subrufa. Crux habet depositionem Christi ex Cruce, Infra sunt Vestigia ascendentis Christi, cum alio sancto. – – In pago Bartosfalva Dni. Generalis.
29. Casula Viridis ex holoserico florigero, cum subductura subrufa. Crux habet Crucifixum, infra et circa eum sunt tres angeli, a latere duos latrones crucifixos habet. Infra sunt Judśi, B. Virgo et Joannes Christum deplorantes; opus simplex. – – In pago Ossiko Dni. Generalis.
30. Casula Viridis ex serico cuius stamen est ex auratis filis presso opere, subductura subrufa. Crux a tergo est eiusdem materić, cum bracteolis acutis, auratis, dependentibus et bullis. – – In Capitulo Agriensi Jaszoviś.
31. Casula Viridis ex holoserico florigero, cum subductura cćrulea. Crux est Grśco opere facta ex aureis filis, in summitate eius est B. Virgo, Infra est S. Basilius, cum collateralibus duobus sanctis, Postea est S. Athanasius, S. Nicolaus et S. Georgius M. – – In Claustro Franciscanorum in Szecheny.
32. Casula alba ex holoserico, cum intextis floribus et scutulis ex auratis filis et rubro serico, cum suffultura subrufa. Crucem nullam habet. – – In pago Sebes Dni. Generalis.
33. Casula alba attrita ex Damascena, cum subductura subrufa. Crux habet S. Paulum in summitate, In lateribus B. Virginis Annunciatonem, 97Infra sunt alij tres Sancti acupicti. – – In Claustro Franciscanorum in Szecseny.
34. Casula alba ex Damascena, cum subrufa subductura attrita. Crux simplici opere habet superne Crucifixum, a latere duos Angelos, sanguinem excipientes, Infra S. Joannem et B. Virginem, In basi Virginem sanctam. – – Domi in Cista.
35. Casula alba attrita ex Damascena, cum subductura subrufa. Crux habet B. Virginem opere simplici. A lateribus et infra alios quoque sanctos acupictos. – – In pago Bartosfalva. Dni. Generalis.
36. Casula alba ex Damascena, subduct. subrufa. Crux habet in basi S. Barbaram, paulo superius S. Stephanum, deinde alium S. Episcopum. In transuersa cruce est Annunciatio B. Virginis. In summitate est quidam sanctus acupictus. – – In pago Ossiko Dni. Generalis.
37. Casula alba ex Damascena, subduct. subrufa. Crux habet opere elevato Christum Crucificum, supra eum est Pater et Spiritus sanctus. In basi Crucis est S. Georgius hastatus, conculcans Draconem. – – In pago Herknecht Dni. Generalis.
38. Casula alba lacera, ex Damascena cum Cruce, in qua est S. Christophorus et a lateribus et infra alios quatuor sanctos (igy).– – Domi in cista.
39. Casula alba ex serico Atlasz, cum nigra subductura, vetus. Crux habet Crucifixum simplici opere. In basi est Calvaria mortui. – – Domi in Cista.
40. Casula rubra ex holoserico florigero, cum argentatis filis texto scutatim. Subduct. subrufa. Crux habet S. Paulum primum Eremitam, cum crucula in manu. A latere et infra habet quatuor alios Sanctos acupictos presso opere. – – In pago Hertnek Dni Generalis.
41. Casula rubra ex holoserico florigero, subduct. subrufa. Crux habet Crucifixum super ramum, ex auratis filis textum. In basi Crucis ramalis est Calvaria defuncti acupicta. – – In Capitulo Agriensi Jaszoviś.
42. Casula rubra ex holoserico florigero, aspersa passim auratis rosulis intextis, subduct. cćrulea. Crux habet Crucifixum, supra quem est pelicanus. A latere utroque Crucifixi est S. Joannes cum B. Virgine. 98In basi est S. Maria Magdalena cum Euangelista. – – In Regio Sacello Cassoviensi.
43. Casula rubra ex holoserico florigero, aspersa hinc inde floribus et rosis auratis, subduct. cćrulea. Crux est simplex, habens Crucifixum cum duobus sanctis utrinque et tribus alijs sanctis sub Cruce. – – In Agriensi Capitulo Jaszoviś.
44. Casula rubra ex holoserico, scutulata per totum filis auratis, subduct. alba, Non habet Crucem. – – In Claustro Szeczeny Franiscanorum.
45. Casulo ex serico flavo et rubro scutulatim texta, cum alba subductura. Caret Cruce. – – In Welyke pago Dni. Generalis.
46. Casula rubra ex holoserico florigero et scutulato, subduct, subrufa. Crux habet Crucifixum, super arbore virescentem, simplici opere, Infra est B. Virgo, S. Joannes et S. Magdalena. – – In Bartosfalva pago Dni Generalis.
47. Casulo rubra ex holoserico, scutulatim argentatis filis texto, subduct, est subrufa. Crux est ex nigro holoserico. – – In Sebes pago Dni. Generalis.
48. Casula nigra ex holoserico, attrita, cum stamine rubro florigero, subduct. subrufa. Crux est ex fimbria sericea rubra, trium digitorum latitudine. – – In Bartosfalva pago Dni Generalis.
49. Casula nigra, prćcedenti per omnia similis, prćter Crucem, quć est ex fimbria texta ex serico et auratis filis, cum hac inscriptione; Spera in Deo. – – In Ossiko pago Dni. Generalis.
50. Casula alba ex damascena scutulata auratis filis, cum suffultura ex viridi tafetta. Habet 5 Circulos in Curce, in quibus sunt B. Virgo, Annunciatio, Joannes Bapt. et alius sanctus. – – In Szeczeny claustro.
51. Pluviale viride, breve ex Rassa, lacerum, subduct. alba. Cappa est violacea, cum nodo simplici, ex viridi serico. – – Domi in cista.
52. Pluviale viride ex serico cum flosculis ex rubro ac cćruleo serico et auratis filis ornatum. Subduct, viridis. Cappa est rubra, sine nodo dependulo. – – Domi in Capella Regia Cassoviensi.
53. Pluviale ex auratis filis cum stamine ex serico albo, subduct. rufa. Cappa est ex holoserico viridi, cuius stamen est auratum filum. Caret nodo dependulo. – – In Herknecht pago Dni Generalis. 99
54. Pluviale rubrum simplex et curtum ex Rassa, subduct. alba. Cappa ex viridi serico, sine nodo. – – Domi in cista.
55. Pluviale rubrum ex holoserico, ex auratis filis elevato et presso opere texto, subduct, est subrufa. Caret Cappa. – – In Capitulo Agriensi Jaszoviś.
56. Pluviale variorum colorum ex serico et auratis filis varie exornatum, subduct. subrufa. Cappa est ex auratis filis cum fundamento albo, habet globum magnum oblongum ex crystallo una cum nodo ex viridi serico cum Penicillo. – – In Herknecht pago dni. Generalis. (V. ö. fentebb 89. l. 38. szám.)
57. Pluviale ex alba Damascena, cum scutis viridi rubroque serico atque auratis filis ornata, subduct. subrufa. Cappa eiusdem coloris est, cum Nodo ex auratis filis simpliciter texto. – – Domi in Capella Regia Cassoviensi.
58. Pluviale album ex Damascena, subduct. subrufa. Cappa habet nodum ex auratis filis et peniculo sericeo oblongo. – – In Agriensi Capitulo Jaszoviś.
59. Pluviale album ex Damascena cum rubra subductura. Cappa habet acupictos serico vario et auro duos sanctos Episcopos. Item Nodum ex auratis filis et rubro serico, cum peniculo oblongo. – – In Agriensi capitulo Jaszoviś.
60. Pluviale ex alba Damascena, cum subduct. rubra. Cappa habet parvum Nodulum ex auratis filis et dependulum peniculum sericeum. – – In Capitulo Agriensi Jaszoviś.
61. Pluviale album ex Damascena cum subduct. subrufa. Cappa caret nodo. – – In Capitulo Agriensi Jaszoviś.
62. Pluviale album ex Damascena, detritum, cum subduct. subrufa. Cappa amisit omne ornamentum. – – Domi in cista.
63. Pluviale ex nigro holoserico cum stamine rubro, quod hinc inde auratis pomis intextis est ornatum. Subduct. est subrufa. Cappa est sine nodo. – – In Capitulo Agriensi Jaszoviś.
64. Pluviale aliud priori per omnia simile. – – In Agriensi Capitulo.
65. Pluviale rubrum ex Rassa, cum alba subduct., simplex sine cappa. – – Domi in cista.
66. Pluviale album ex Damascena, cum alba subduct. Cappa est 100ex rubro holoserico, ornato auratis filis in modum scuti. Nodus est ex auratis filis et serico vario textus, cum peniculo sericeo. – – Domi in cista.
67. Pluviale rubrum ex holoserico florigero cum rosulis auratis et viridibus sericeis hinc inde dispositis ornatum. Subduct, subrufa. Cappa est ex serico variroum colorum texta et ornata rosulis auratis interspersis. Cum Nodo magno ex auratis filis est serico rubro texto et peniculo sericeo propendenti. – – Domi in Capella Regia Cassoviensi.
68. Pluviale rubrum ex holoserico florigero cum scutis et rosulis auratis opere presso bene dispositis. Subduct. viridis. Cappa est eiusdem materiei, sine Nodo. – In Bartosfalva pago Dni. Generalis.
69. Pluviale album ex Damascena, detrium, cum subduct. subrufa. Cappa est sine nodo. – – In Agriensi Capitulo Jaszoviś.
70. Pluviale album ex undulata, detritum, cum fusca subductura. Cappa est rubra simplicissima. – – Domi in cista.
71. Pluviale album ex Damascena, detritum, cum rufa subduct. Cappa est sine nodo. – – In Agriensi Capitulo Jaszoviś.
72. Pluviale violaceum, textum scutulatim auratis filis, subduct. cćrulea. Cappa habet duos globos ex lapide cinerei coloris, cum peniculo sericeo propendulo. – – In Regio Sacello Cassoviensi. (90. l. 58. sz.)
73. Pluviale nigrum ex holoserico, cum aurato fundo, partim elevato, partim presso opere scutulatim texto. Subduct.subrufa. Cappa est ex rubro serico, et auratis filis textum flavioque serico. Caret nodo. – – In Regio Sacello Cassoviensi.
74. Pluviale Cćruleum ex Damascena, scutulis ornata ex filis auratis, iam detritum. Subduct. cćrulea. Cappa est sine nodo. – – In Sebes pago Dni. Generalis.
75. Pluviale Castanei coloris ex Damascena, detritum, subduct. ex serico cćruleo, lacero. Caret Cappa. – – Domi in Cista.
76. Pluviale Castanei coloris ex holoserico, detritum; alba subduct. Cappa est cum penicillo sericeo pendenti. – – Domi in cista.
77. Pluviale cćruleum ex serico, rufa subduct. Cappa est ex nigro holoserico. cum fundamento florigero rubro et scutulis auratis. Globus ex lapide cinerei coloris et peniculum sericeum pendentem habet. – – In Ossiko pago Dni. Generalis. 101
78. Pluviale parvum lacerum ex cćruleo serico, cum male auratis filis olim textum. Subductura cćrulea, sine Cappa. – – Domi in cista.
79. Dalmaticć duć ex rubro holoserico, cum fundamento ex auratis filis elevato et presso opere eleganter texto. Subduct. subrufa. – – In Agriensi Capitulo Jaszoviś.
80. Dalmatica alba ex Damascena cum subduct. subrufa. Manicć habent fimbrias ex serico rubro, tres digitos circiter latas. – – Domi in cista.
81. Dalmatica alba ex Damascena, subduct. rufa. Manicć habent fimbrias ex holoserico rubro, duos digitos latas, striatim texto. – – Domi in cista.
82. Dalmatica rubra ex holoserico cum fundamento ex auratis filis pressim texto. Subduct. subrufa. – – In Agriensi Capitulo Jaszoviś.
83. Dalmaticć duć nigrć ex holoserico, lacerć, quarum stamen ex rubro serico est. Habent sparsim intermixtas rosas auratas opere presso. Subduct. subrufa. – – In. Agr. Cap. Jaszoviś.
84. Dalmaticć duć albć ex Damascena scutulatim auratis filis intertexta eleganter. Subduct. subrufa. – – In Agr. Cap. Jaszoviś.
85. Dalmatica viridis ex holoserico, detrita, cum subduct. cćrulea. – – Domi in Cista.
86. Dalmatica nigra ex serico, cum subduct. nigra. – – In Claustro Szecheny.
87. Dalmatica rubra ex holosericó, mixto hinc inde viridi serico, cum fundamento ex albo serico. Alicubi etiam inspersum est holosericum violaceum et luteum. Subduct. cćrulea. – – In Claustro Szeczeny Franciscanorum.
88. Peristromata duorum colorum, albi et rubri, ex Damascena, cui ex auratis filis scutulatim intextś sunt pulchrś formulś Duas albas tabulas habet, duas rubras. Est longitudine unius hominis, attritum. – – In Sacello Regio Cassoviś utuntur eo pro suggestu ornando.
89. Peristroma alterum, simile priori, prćter longitudinem, quia hoc superat illud longitudine. Caret subductura, attritum. – – In Cassoviensi Sacello.
90. Fimbria qućdam Peristromatum prćdictorum ex simili materia, longa 10 circiter ulnas. 102.
91. Peristroma aliud textum ex meris auratis filis presso et elevato opere scutulatim. Immixtus est etiam violaceus color inter formulas. Subduct. est ex serice cinerei coloris, Latum ext 4 circiter ulnas, longum quinque. – – In Cassoviensi Sacello regio.
92. Libri sunt quinque: Alexandri de Hales tomus unus. – – Domi in cista.
Quatuor libri in membrana scripti, videlicet:
93. Psalterium Davidis, scriptum a fratre Bernardino de Ujlak Franciscano. – – In claustro Szecheny Franciscanorum.
94. Antiphonarium de sanctis. – – In regio sacello Cassoviensi.
95. Gradualia duo valde mutila in initio et fine; ita ut vix dimidius liber supersit uniuscuiusque. – – Domi in cista.
Qućdam ex Casulis habent suas stolas, Manipulos et Humeralia; qućdam alterutrum horum habent; plerćque nec stolas, nec manipulos, nec humeralia habent. Vix quinque Humeralia sunt margaritis ornata, reliqua sunt simplicia.
Albć sunt pauculć et illć ipsć vetustate semiputrefactć, plerćque omnes lacerć. Meliusculć in Parochias Dni. Generalis sunt distributć.
96. Calices dicuntur esse Viginti circiter, ex Cupro, inaurati. Eorum plerique carent patenis aut sunt compressione lćsi. – – Domi in Cista.» – Knauz N: Régi egyházi ékszerek. Magyar Sion. II. 218–227. ll.
