Adony.
(Odun, Odon, Adon, Eeradon, Eradon.)
Adony eredetileg ős magyar személynév, mely már 1086-ban oklevelileg előfordul. Utóbb ez is, mint személyneveink legtöbbje, helynévvé változott az által, hogy viselője egyik vagy másik birtokát önmagáról nevezte el, s igy mintegy saját nevére iratta.
Az Adony személynévvel birtokos nemzetségeink között a Gutkeledek családfáján találkozunk ismételve, ami nyilván arra vall, hogy a hazánkba költözött idegen nemzetségek – a Gutkeledek ezekhez tartozának – annyira meghonosodtak nálunk, hogy ős személyneveinket, gyakran már a királyi adományban nyert birtokoktól visszakölcsönözve, szintén felvevék. Helyneveink nagy része tehát eredetileg személynév volt, és igy kétségtelen, hogy a helynevekben mintegy régi Királyi könyvet birunk, mely ős nemzetségeink emlékét s birtoklása nyomait őrzötte meg számunkra, s melynek segítségével irott emlékeink annyiszor eltorzított személyneveit biztosan és helyesen kiolvashatjuk.
Különben Adony egyike azon községeinknek, melyeknek történeti nyoma a legrégibb multba visszavezet. Először 1262-ben tünik fel, mint a hazánkbeli keresztes vitézek birtoka, kiknek kezébe valószinüleg 178a Gutkeled nemzetség adományából jutott, legalább a szomszéd szabolcsmegyei Adony csakugyan ama nemzetség birtoka volt, s nem egy jel mutat arra, hogy a hasonnevü helyek egykor ugyanazon birtokost uralták.
De Adony az idézett évben pusztán, lakók nélkül állt a kétségkivül még az 1241-iki tatárjárás óta, s hogy urai, a keresztes vitézek, kik a külföldön is összeköttetésekkel birtak, husz év alatt sem birták megnépesíteni: ez egyrészt a népség nagy megfogyatkozását, de másrészt azt is mutatja, hogy az idegenek, kik máskor seregestül jöttek hazánkba, most tartózkodók lettek a tatárok visszajövetelének megujuló hirére. Eközben a keresztes vitézeknek, mint tudjuk, hazánk határainak állandó védelmére ki kellett vonulniok. a különben is sok gondot adó birtoktól tehát készek voltak megválni, s igy történt, hogy 1261-ben Adonyt a szatmármegyei Vezénddel együtt Kereki János comesnek, az Adonynyal szomszédos Kereki falu birtokosának előtt harmincöt márkáért zálogba adák, egy évvel később pedig még tizenöt márka ráfizetésért örökösen átengedék.
Az uj birtokosban Adony gondos földesurat s egyházának is kegyurat talált. Puszta telkei megnépesültek, egyháza felépült, s még mielőtt a XIII-ik század végét érte volna, feltünik lelkésze is, ki püspökének hódolata jeléül egy uncia ezüstöt nyujtott be.
A következő század elején, a pápai tizedszedés alkalmával, ismét látjuk lelkészeit: 1332-ben Pétert, 1333–1336-ban Jánost s 1337-ben Lőrinczet, kiknek mindenike öt-öt garas tizedet fizetett évenként. 179Mind ez összeg csekélysége, mind pedig a lelkészek gyakori változása arra vall, hogy az adonyi lelkészi javadalom egyike volt a legszerényebbeknek, amint csakugyan a bihari főesperesi kerület több, mint száz lelkésze közől csupán tizenkilenczen fizettek kevesebbet, mint az adonyi.
Egyházának épülete s védszentjéről nem maradt ránk tudósítás; de földes-, illetőleg kegyurairól csaknem szakadatlan sorban értesülünk. Az említett Kereki János családja kihalt, vagy a XIII-ik század végén s a XIV-ik elején folyt pártharczok közben jószágait vesztette, mert I. Károly király 1337-ben Adonyt, mint az oklevél mondja, az Ér folyó mellett, Nagyveszelyi Ivánka fiának, Miklósnak és fimaradékainak adományozta. Ezentul Adony birtoka a hozzája tartozott pusztával együtt több részre oszlott, s részbirtokosai közől nevezetesek: Korpádi Kelemen pozsegai prépost és Zsigmond király alkorlátnoka; ennek halála után pedig Eberhárd zágrábi püspök, ki a kérdéses részbirtokokat 1410 táján Vetési Tamás prépostnak adományozta. A Vetésiek ezután a szepesiekkel s másokkal egyetemben még a XVI-ik században is birták Adonyt.
Érdekes a váradi káptalannak egy 1435-iki oklevele, mely a Szepesi, Pércsi s Vetési nemzetségek tagjainak Ér-Adonyon végbevitt osztályát adja elő, s mely egyebek közt néhai Vetési Tamás prépost kuriáját s házát is említi Tarcsa felé,. a falu végén; továbbá a plebános házát, melytől egy utcza Székelyhid felé vonult 180a Maklabi-tóig; Keserü felé pedig egy szigetet, melyen gyümölcsfák állottak.
Ér-Adony multja tehát, mint látjuk, eléggé világos; a XIII-ik század közepétől kezdve számos oklevél foglalkozik vele, melyek terjedelmével s egyes nevezetesebb részeivel is megismertetnek; a váradi káptalannak egy 1408-iki kiadványa említi egyházának kegyuraságát is; de hogy prépostsága lett volna? arról az egész középkoron át nem hallunk semmit. Pázmány Péter említi először, hogy a premontrei rendnek Adonyban prépostsága létezett, s ez Adonyt a váradi püspökség területére helyezi. Pázmány a dolog lényegére nézve helyesen értesít, mert a nevezett rendnek csakugyan volt adonyi prépostsága, de csak egy, amint Pázmány Péter is csak egyet említ; a kérdés tehát még csak az lehet, hogy nem Pázmány, a kései iró, hanem az egykoru adatok hová helyezik ez adonyi prépostságot?
Adony község három ismeretes: Bereg, Bihar és Szabolcsmegyében, melyek közől a beregi: Tisza, a bihari: Ér, a szabolcsi pedig: ma Nyir, de a középkorban Monostoros előnevet viselt, sőt Odon-Monostorának is neveztetett. Maga a puszta név is tehát arra mutat, hogy a kérdéses prépostságot a szabolcsmegyei Adonyban keressük, s ide utasítanak a történeti adatok is, melyek 1373-ban az Adonynak monostorát s amellett a prépost telkét említik. Eszerint kétségtelen, hogy a premontrei rend adonyi prépostsága Szabolcsmegyében, a mai Nyir-Adonyban állt, és igy Szabolcsmegyével együtt az egri püspökséghez tartozott. De Pázmány nem is irja, hogy a prépostság Ér-Adonyban létezett, sőt midőn az egri megyei premontrei prépostságok közt Adonyt nem említ, nyilvánvalóvá teszi, hogy ő is a nyir-adonyit értette, de nem volt vele tisztában, hogy e község a váradi vagy az egri püspökséghez tartozott-e? És e bizonytalansága érthető: Pázmány 181 a váradi püspökség megszünése (1566) után több, mint egy félszázaddal irt; ekkor már a püspökségnek sok dolgai, köztök nagyon jelentékenyek is feledésbe mentek, mint a tatárjárás után Lodomér püspök idejében, sőt most még inkább. Bizonytalanná lett kétségkivül Szent-László egyházmegyéjének hajdani kiterjedése is kivált a szélső, ugynevezett határközségekre nézve, melyek politikai tekintetben is hol egy, hol más vármegyéhez számíttattak, mint épen maga Ér-Adony is. Nyir-Adony Szabolcs-, illetve az egri egyházmegyének szintén ily határközsége volt, szomszédos Sámsonnal, mely mindig Bihar, illetve a váradi egyházmegyéhez tartozott: megyei illetősége tehát könnyen eltéveszthető vala.
És amint nem létezett egyházmegyénkben adonyi, még kevésbbé volt ott odoni prépostság. «Odon,» mint láttuk, nem egyéb, mint a mai Adony névnek régi alakja, és igy az odoni prépostság sem más, mintaz adonyi, tudniillik nyir-adonyi.