Álmosd.
(Alumas. Almus. Almuz. Almos.)
Jelenkori nevének utolsó betüje a középkori iratokban rendszerént hiányzik; neve egyszerüen s mindig csak Álmos, amint valamely hasonnevü birtokosáról reá hárult, de későbbi birtokosainak már ő adta a megkülönböztető előnevet. E birtokosok az Álmosi, 193utóbb Álmosdi Chyre nemzetség tagjai voltak. A Chyre = Csire valószinüleg a Cirill keresztnév kicsinyített, mondhatni házias alakja; őseinknél az ó keresztény nevek, mint Miklós, György, Mihály nagy kelendőségnek örvendtek, az okleveleken kivül igazolja ezt a számtalan Szent-Miklós stb. helynév.
E nemzetséggel, mely Erne bán s István nádorral együtt egy közös törzsből, az Ákos nemből ágazott ki, a XIII-ik század közepén találkozunk először, midőn István ifjabb király 1261-ben Chyrét, Álmos fiát a biharmegyei Álmos birtokában uj adománylevéllel megerősíti, minthogy régi levelei a tatárpusztításban megsemmisültek. Ezentul e nemzetség tagjaival egész kihalásukig csaknem szakadatlan sorban találkozunk, s látjuk időnként, hogy miként emelkednek egyes tagjaik ugy az egyházi, mint a világi pályán, miközben az Isten házának építéséről sem feledkeznek meg. Igy Péternek fiai János és László Mária királyné kitüntetett apródjai, s János később (1406) az ország méltóságos urai közé küzdi fel magát. Fiai követik atyjok fényes pályáját: Zsigmond 1432–1434-ben Szent-Lőrincz háji prépostja s később talán még magasabbra is emelkedett, oly férfiu állván oldalánál, mint testvére, Barabás, ki a királyi főpinczemesteri méltóságot viselte. Családfájok azonban nem soká virágzott: 1554-ben Álmosdy Chyre Ferencz már ugy említtetik, mint akiben családja kihalt, s kinek részbirtokai királyi adományból Tahy Ferencz királyi lovásmesterre, erről pedig vétel utján Dobó Istvánra szállottak.
Temetőhelyök a hagyomány szerént az álmosdi egyház sirboltjában volt, tehát abban a községben, melytől előnevöket vették; ahol bölcsejök ringott, ott pihent koporsajok. Ez egyház áll ma is, s mint 194folyammenti községeink egyházai rendszerént, ugy ez is a községet átszelő ér partján emelkedik szentélyével napkelet felé. Csinos csúcsives téglaépület; nagyon beillik a fentebb említett Zsigmond prépost korába, talán épen az ő szent gondolatának megtestesülése, az ő áldozatkészségének emléke.
Szentélye, mely a nyolczszög három oldalával záródik 7.60 m/ hosszu, 6.40 m/ széles; a hajó hossza 16.75 m/, szélessége 7.88 m/. A szentélyét bezáró három oldalon a szokásos három ablak állt régi szokás szerént a Szentháromság Isten tiszteletére, ezekből kettő át van alakítva, egy befalazva, de ez utóbbi körvonalai meglátszanak s elárulják, hogy csúcsives ablakok voltak. Az egyház falait kivül támok veszik 195körül s nyilván azt jelentik, hogy az épület eredetileg kőboltozattal birt, de bolthajtását jelenleg famennyezet pótolja. A szentély oldalfalait is 1877-ben a hajó magasságáig emelték fel s déli ajtaját befalazák. Mostani tornya ujabbkori épület.
E község lelkésze volt 1332–1334. években Miklós pap, ki évenként csak öt garas tizedet fizetett. A Chyre-féle birtokok között tehát, melyek Biharmegyében: Almosd, Konyár, Usztató, Fejértó, Bagos, Hosszu- és Monostor-Pályi, Vértes, Pocsaj, Ősi, Kakucs; Középszolnokban pedig: Azzoazo (?), két Szopor, Sződemeter és Chaan helységek valának, – e birtokok között nem az álmosdi egyházi javadalom volt a legjelentékenyebb. Sőt hogy Álmosd a XIII-ik század végén még igénytelen kis község volt, igazolja püspöki tizede, mely nem ment többre hat kepénél.
Álmosd plébánosáról 1536-ban van utóljára említés, midőn kegyura, Chyre Ferencz egy zálogos lovat öt forinton kivált tőle, de a plébános neve, sajnos, az iródeák tollában maradt.