Bocs. (Bulch. Bulchi. Bulchhida.)
Bocs.
(Bulch. Bulchi. Bulchhida.)
(Bulch. Bulchi. Bulchhida.)
Régi neve: Bócshida* s kétségkivül egykori birtokosáról, Bócsról, kinek itt a Berettyó folyón, melynek bal partján állt a község, hidja volt. Ki volt e Bócs? biztosan meg nem mondható; de lehet, hogy a Hunt-Pázmán nemzetség egyik őse, legalább 1274-ben, midőn 213Bócs község először feltünik, ugyanazon Dersnek, Pázmán fiának birtokában látjuk azt, ki az említett Boldogfalvát elidegenítette, s ki nem a legjobb gazda lehetett, mert az idézett évben e birtokán is tuladott.* Különben is a Hunt-Pázmánok biharmegyei birtokainak zöme, épen e tájon, Berettyó-Szent-Márton körül csoportosult.
«Buchi, alio nomine Bulchhida» mondja egy 1451-iki oklevél. Kolosmonostori országos levéltár: Bihar. T. 21.
Fejér Gy: Codex dipl. V. 2. 227. l. hol a Berettyó Her folyónak neveztetik.
Bócs lakosai, vagy tán már első alapítói szintén idegen gyarmatosok valának; legalább egy 1354-iki oklevél határozottan vendégeknek nevezi lakosait.* Honnan jöttek e vendégek s mivel foglalkoztak itt? eddigelé megjelölnünk nem lehet; annyi bizonyos, hogy derék községet alkottak, vagy a már létezőt megjelenésökkel előnyösen emelték: a XIII-ik század végével a bécsi lelkész szeretetadománya egy fertó, a lakosok püspöki tizede pedig huszonnyolcz kepe. Ekkor Bócs két külön birtokosa után mintegy iker községet képezett s Apa és Ders (a fentebbi) birtokosairól az egyiket Apa-, a másikat Ders-Bócsnak nevezték. A XIV-ik század elejének politikai zavaraiban sokat szenvedhetett s hanyatlására mutat az a körülmény, hogy 1332–1333-ban Pál-, s 1335–1337. években Mihály lelkésze csak négy garas pápai tizedet fizetett évenként.
Budai országos levéltár kincstári oszt: D. L. 4419. – Monial. Poson. 61. 13.
