MICSKE.
(MICUSA. MICHIA. MYKCHE. MIKSA. MISKE. MIKA. MUCHACH.)
E nevet egykor Biharmegyének két községe viselte s nevök eredetileg Mikcse volt, mely név, valamint a Mike is nem egyéb, mint a Mihálynak kicsinyitett alakja s jobbára ott jöve használatba, hol az apa és fiu, vagy két testvér egyszerre viselte e nevet. Mindkét község kétségkivül valamely Micske nevü alapitója vagy birtokosától vette nevét; e név Biharmegye XII, s XIII-ik századi főispánjainak névsorában is előfordul.
263A két Micske egyike mingyárt Várad alatt állt a Sebes-Kőrős jobb partján; a másik a Berettyó völgyén ma is virágzó község. Az előbbinek változatosabb története van.
Ennek felét Elvin váradi püspök s testvére vagy rokona, Boleszló váczi püspök birták; a másik fele pedig Othmárnak, a nevezett két püspök unokaöcscsének volt birtoka, de ez II. Endre ellen pártot ütvén, birtoka a koronára szállt, Elvin részét pedig a benne létezett «palotával» s a bihari hegyen öt szőlővel Boleszló püspök vette meg négyszáz márkáért. Midőn pedig ez utóbbi a leleszi prépostságot alapitó, egyebek között Micske felét is e prépostságnak adományozta, s példáját követte Endre király, az Othmárról reá szállt másik fele részt szintén a prépostságnak adván, nejének, Gertrudnak lelki nyugalmáért. Igy jutott Micske egészen a leleszi monostor birtokába.
De Micske távol esett Lelesztől, s azért Péter leleszi prépost már 1355-ben ajánlatot tőn Meszesi Demeter váradi püspöknek, hogy e birtokot a hozzá tartozó Megyer és Hagymás pusztákkal együtt cserélné meg a váradi egyháznak Őr-, és Egyházas-Patroh, továbbá Boyul (?) és Dobokatelek szabolcsmegyei birtokaiért. A csere végre 1387-ben megtörtént.
Egyházáról csak egyszer van szó, 1387-ben, midőn Domokos leleszi prépost elsorolja, a cserébe adott birtokokat és jogokat, ezek közt emliti Micske egyházát is kegyurasága jogával.
Várad közelségének köszönheté, hogy gyakran ép oly zajos, mint fényes jeleneteknek volt tanuja, midőn nem egyszer nádori vagy megyei gyüléseket tartának tágas térein, a középkor szokása szerént szabad ég alatt; de ugyane közelség hozta rá később, Várad ostromakor 264a végpusztulást is. Egykori lakosai közől ismeretesek: Tholdi Gergely, Komplár Demeter, Angyal János, Oláh Benedek, Olay Péter, Békés Jakab, Angyal Mihály, Parlag András, mindnyájan a váradi káptalan jobbágyai, kik 1453-ban a szomszéd Szántó község birtokosainak «Keweches» (Kövecses) földjét s «Kerekthó» szigetét elfoglalták.
A Berettyó menti Micske az egész középkoron át a Sebes-Kőrös völgyi Sólyomkővár tartozéka volt. Első ismert birtokosa a Borsa nemzetségből Lóránd erdélyi vajda, utóbb ennek öcscse, Kopasz nádor. Kopasz hűtlenségével a koronára szállt, honnat a Losonczi Bánffiak ősének, Kaplai Tamás esztergomi érseknek (1367–1375) birtokába került, ki azt öcscseire, a nevezett Bánffiakra hagyta.
A következő században egymásután birták: Kusalyi Jakch László, Ország Mihály nádor, Perényi Imre szintén nádor, kitől csere utján Drágffi János országbiró kezébe jutott. Drágffi öt nappal halála, a mohácsi csata napja előtt kelt végrendeletével ugy intézkedett, hogy Sólyomkőt «hagyom annak a jámbornak, aki birja az én leányomat, Magdolnát». Hanem e leány, ugy látszik, sohasem ment férjhez, mert Sólyomkőt Micskével együtt még 1552-ben is Drágffi özvegye birta, aki eszerént igen fiatalon vesztette el férjét.
21. sz. – A micskei egyház alaprajza.
Micskéről egy 1452-iki oklevél azt mondja, hogy «város», s valóban, egyháza legalább olyan volt, hogy városba is beillett. Ez 266egyház áll ma is helv. vall. atyánkfiai birtokában, s egyetlen a váradi püspökség középkori egyházai között, mely eredeti alkotásában, mint mellékelt felrajza is mutatja (XII. tábla), csaknem érintetlenül megmaradt. Valószinűleg még a Borsa nemzetség vallásosságának s műérzékének záloga.
Ez egyház az ugynevezett átmeneti izlésben épült: ablakai feltünőleg keskenyek, kajácsosak s mint ajtaji is, félkörivesen záródnak, de oldalfalait már támok tagozzák, és szentélye, mint a mellékelt alaprajzon látható (21. szám), nem többé a románkori félkörü apsis, hanem a csúcsives izlésnek megfelelőleg megnyulik, sok oldaluvá lesz, nevezetesen itt a nyolczszög három oldalával záródik; diadalive is már csúcsives.
Téglaépület. Szentélye még boltozott, de hajójának egykori boltozatát már famennyezet pótolja. Kivételesen éjszaki oldalán is van két ablak, melyek közől a nyugat felé eső egészen kerek, de küllők nélkül. Falfestménynek még eddig nem akadtak nyomára. Déli oldalfalában a diadaliv s a déli bejárás közt egy 84 cm. hosszu s 60 cmtr. széles kőlap látható, mely, mint mondják, szándékosan van ugy befalazva, hogy a szemlélő semmit sem lát a kőlapon, mert feliratos oldalát befelé forditották. Állítólag az egyház valamely kegyurának vagy asszonyának siremléke, mert az egyház alatt sirbolt van. A déli bejárással szemközt, a hajó éjszaki oldalán emelkedik a kőszószék. Hajdan az egyház kőkeritéssel volt övezve, de az már elpusztult.
Ugy a bécsi codex, mint a vatikáni levéltár tizedjegyzékeiben a bihari főesperesség területén két Micske fordul elő: egyiknek püspöki tizede husz kepe, papjának szeretetadománya pedig egy unczia; a 267másik ellenben tizennégy kepét, s papja egy fertő szeretetadományt adott. Az első kétségkivül a Várad melléki, melynek termőbb határa volt, mint a Berettyó völgyinek, de ez utóbbi lelkészi javadalma, mint a szeretetadomány nagyobb összege mutatja, jobb lehetett. Ezen meghatározás mellett szól a helynevek csoportulása is: a Várad melléki Micske Szent-János mellett említtetik, a másik pedig Széplak mellett, tehát szomszédos községek mellett.
A pápai tizedjegyzékek végre mind a két Micske lelkészét emlitik: az egyiknek lelkésze Dénes a tizedszedés mind a hat évében, a másiké Márk, de csak a tizedszedés első éveiben, az utolsó, 1337. évben már Balás, de hogy egyik is, másik is melyik Micskének volt lelkésze? arra a tizedjegyzékek nem nyujtanak tájékozást. Még a tizedek összege is csaknem egyenlő, csupán annyi különbséggel, hogy Dénes csak az első évben fizet hét garast, azután mindig hatot; ellenben Márk folyvást hetet. Eszerént ő és utódja lenne a hegyközi Micske lelkésze. Annyi bizonyos, hogy bármelyik esetben is, ha oly derék egyháznak lelkésze, mint a micskei, csak pár garas tizedet fizetett: mily jeles egyházaknak s egyházi javadalmaknak kellett tehát azoknak lenniök, melyeknek lelkészei a tizedjegyzékekben tekintélyesebb összegekkel fordulnak elő !?