NAGY-LÉTA. (LETA. NAGLETA.)
NAGY-LÉTA.
(LETA. NAGLETA.)
(LETA. NAGLETA.)
Hogy már 1229-ben mint Berettyó-vidéki értékes birtok szerepel;* hogy később mint Bolondócz várának tartozéka emlittetik, honnat valószinüleg csak II. Endre királynak hirhedt gazdálkodása idegenité el; hogy V. István ismét oda ajándékozá Furd nevü tárnokának, ki vagy akinek hasonnevü őse aligha nincs némi összefüggésben a ma is virágzó biharmegyei Furta faluval; s hogy végre Furd fiai 1291-ben eladták a Gutkeled nembeli Kozmának:* mindez, bővebben fejtegetve, a legérdekesebb világot vetné nemcsak Létának, hanem hazánknak is akkori, gyorsan változó viszonyaira.
Váradi regestrum: 345. oklevél.
Hazai okmánytár: VI. 360. 403. 11.
Az idézett évtől kezdve Léta megmaradt Gutkeledféle birtoknak az egész középkoron át; de mindemellett még 1313-ban is, midőn a nevezett Kozma végrendeletet tesz, megemliti róla, hogy az tulajdonképen a bolondóczi vár birtoka.*
«Item Leta, ubi dixit domum se habere (t. i. a végrendelkező Kozma), iuxta Berekyo, terram Castri de Bolunduch» hagyja egyéb birtokok közt leányainak: Erzsébetnek Artolf, Pord comes fia nejének, Ágnesnek Borsi István comes hitvestársának és Klára hajadonnak azon esetre, ha Ivánka fia magtalanul halna el, de kinek csakhamar figyermeke születék, szintén Ivánka. – Kállay-család levéltára.
A Gutkeledek uralma alatt Léta felvirágzék mind egyházilag, mind polgárilag. Már a XIV-ik század elején «Nagy»-nak nevezteték, mert tulszárnyalá a szabolcsmegyei Létát, mely szintén Gutkeledféle birtok volt. Ugyancsak ez idézett korban emlittetik nemcsak birája, Máté, hanem egy kézmüves, és egy kereskedő lakosa is,* mi némi városi szinezetéről kezeskedik.
Hazai okmánytár: VII. 320. 1.
260Lelkészének kedvező anyagi helyzetét mutatja szeretetadományának összege, mely egy félmárka. A pápai tizedszedés idején is Sixtus nevü lelkésze az 1332–1337 évek közt tizenöt garas tizedet fizetett évenként, s ezzel a tekintélyesebb egyházi javadalmak egyik birtokosául tünik fel.
Egyháza szilárd kőépület volt,* mely meg tudott küzdeni a századok viharaival, s csak 1806. körül volt kénytelen helyet engedni a mai helv. vall. egyháznak.
Váradi káptalani országos levéltár: 41. c.
