PATA. (PATA. PACA.)
PATA.
(PATA. PACA.)
(PATA. PACA.)
Egyike legünnepeltebb ősi személyneveinknek, melyet a krónikások beleszőnek már a honfoglalás történetébe,* mert kétségkivül azon ősök nevei közt hallák, kiket a nemzeti hagyomány, rege, ének mint erős jeleseket, hősöket dicsőitett. És mint ős személyneveinknek annyija, Pata is helynév egyszersmind, mely hazánk több vidékén feltünik ma is, hogy irányadóul szolgáljon a késő nemzedéknek, midőn keresi, hogy a honfoglaló nemzetségek s azoknak egyes ágai hol, merre telepedtek le a hazában?
Béla király névtelen jegyzője. 32. fej.
Pata, mint helynév két különböző, egymástól távol eső pontján is előfordul Biharmegyének. Az egyik Pata, mely eredetileg Pata-fájának neveztetett, Biharmegye déli részein esett, s egyházilag a homorogi főesperességhez tartozott; a másik, s itt arról van szó, éjszak Biharban állt, s a bihari főesperességbe volt kebelezve. Ez lehetett birtoka s hihetőleg lakhelye is azon Patának, ki a XIII-ik század elején, mint Biharmegye egyik legelőkelőbb férfija s Ádám és Jákónak atyja szerepel.* De hogy hol állt e Pata? azt ma már megjelölni nem lehet, noha 1399-ben, sőt még 1489-ben is, mint Zólyomi birtok emlittetik.* A XVI-ik században már nyomát veszitjük.
Váradi regestrum: 172. 374. 385. okl. – KUBINYI F: Árpádkori oklevelek. 13. 1.
Gr. Keglevich-család levéltára. I. 1. 13. 15.
Különben könnyen elpusztulhatott; csekély község volt, melynek püspöki tizede a XIII-ik század végén csak nyolcz kepe; egyetlen ismeretes lelkésze, János pedig az 1333–1334. években csak négy garas pápai tizedet fizetett évenként.
